Látom ám, honnan jöttök, melyik linkről és melyik országból, hazánk után Románia, Egyesült Királyság és Németország jön, és nemhogy dél-afrikai törzsolvasóm, de számos jerseyi kattintásom is van, hát hogy kerülsz oda, és milyen ott?

látom, hogy az anyaság 3.0-ra meg a ne vedd át az írásaimatra keresel, üdv, mamami, én már nem járok közétek,

meg a bambuszbiciklimre, kiverem a fogad, ha megpróbálod,

látom, hogy anyádat dugnád és nem kellesz a férjednek, és rám kattintasz emiatt,

meg a két levettre keresnek a népek: család ellen és művész úr — így jár, aki későn jön,

látom, hogy mit mertek vagy szerettek osztani a facebookon, és mit nem, mit olvastok hatvanan és mit kilencezren, és nem mindig értem,

látom, hogy innen hova kattintotok, és örülök,

sejtem, melyik a bonyolult mondat, hol ráncolódik a homlok, hol a bukfenc, hol a köd — aki megmássza, örülhet, én is ott vagyok vele,

látom, hogy a túlnyomó többség csak a frisseket olvassa, de minden nap van egy-négy-tíz olvasó, aki végigmegy visszafelé áprilisig az összes bejegyzésen, jó, hogy van ilyen,

tudom, hogy húsz kommentelőm ha van, ami ezrelék, a többiek hallgatnak, és büszke vagyok, hogy csak egy görény komment jött,

tudom, az álom mit jelenthet, tudom mik a cseh tévtanok, tudom, hogy Róma sosem enged, csak azt nem tudom, hogy ki vagyok,

de örülök mindenkinek, érezzétek itt jól magatokat, gyertek holnap is,

én tényleg nem tudtam, hogy ez lesz a blogból és ilyen hamar, nyaralóidőben, de óriási öröm, szárny és tér.