Ez most rövid, és szolgálatinak indult, eltűnődős lett. Hiába, megihlet, ha négy gyerek szaladgál körülöttem sikoltozva, nagy ez a szoba, elférünk.
Szeret a férjem, de. Ez a neve az internetes közösségünknek, ez a neve a jelenségnek, amelyről gyakran írok, ez az egyik blogcímkém, így írom alá sokszor magam, ha publikálok: a Szeret a férjem, de csoport alapítója. Bővebben…
még írok, mert olvastam facebookos kommenteket meg ittenieket, és nem fogalmaztam elővigyázatosan, így felmerültek a következő kérdések: Bővebben…
Ma a szöveggyűjtemény-helyesírásihibáról írok. Már megint mi a bajom. Az a bajom, hogy egészen okos betűvetők is stb. Hogy ezt hogy nem lehet érezni. Most már fel vagyok bátorodva a kommentek miatt, hogy nem tartotok nyelvtannácinak, vagy ha igen, ti is azok vagytok. A diákjaim leginkább utálták az ilyesmit, ti meg szeretitek, ezt nem értem, ahogy sok mindent nem értek e bloggal kapcsolatban, mindenesetre örülök.
Ezt nem is bonyolítom, most szavazás se lesz, csapjunk bele a lecsóba. Szerző és cím közé mikor tegyünk kettőspontot? Aludni se tudtok emiatt. Bővebben…
Ezúttal újabb pszichológus-magazinmémre csapok le. Amivel vitázom, az a következő:
Amikor felvilágosítjuk a gyerekünket, akkor
sose terheljük túl, mindig csak a saját szintjén beszélgessünk vele, ne mondjunk többet, mint amennyit kérdezett.
Az a bajom e közkelettel, hogy… á, egy csomó bajom van:
Bővebben…
Voltam nála, NÁLA a kórházban, mesél, mesélek, ő másfél percet az infúzióról, főorvosról, kettőt egy frissen doktorált, cigány ápolónőről, akihez fogható ápolónő-tehetséggel még nem találkozott, és aki szakértője az ő betegségének; hármat arról, ami nincs, de majd lesz (ha megszavaztátok, hogy leírhatom a szót, leírom), tízet arról, amit olvasott.
Ezt vittem be neki, ezt olvasta. Ezt a részt meg fel.
…a magyar nemzeti hagyományok szerint, melyek centrumában a haza és az erkölcs áll, a magyar férfi, kisfiam, részint el nem múló hálával és tisztelettel gondol az ő édesanyjára, szintúgy hála és tisztelet és köszönet fűzi szerelmetes asszonyához, gyermekei és leányai anyjához, kihez a sírig hűséges, részint mindenkit megkúr, akit lehet, és akit nem lehet, nehogy aztán, ahogy az ősi hagyomány tartja, a kihagyott micsodákat (fecsegő csecsebecséket) a túlvilágon az orrára húzzák. Ebben az őszinte, termékeny feszültségben telik a magyar férfiélet, illetve telt, mert mára már ez a hagyomány is apró darabokra tört, megszűnt a kapcsolat a gyökerekkel, önmaga torzképévé vált a dadogó emlékezet, se a tiszteletben, se a félrekúrásban nincs következetesség, illetőleg a tiszteletben nincs következetesség, a félrekúrásban nincs tisztesség.
Innen idézem.
És ennek az írónak e könyvében a fülszövegen a neve áll, a portréja és hogy 1950-ben született. Semmi művészet.
Nekem ő a maximum. Mondatművész.
Hát beállítom az időzített megjelenéseket, és mire jövök haza? És igaza van Kamcsatkának. Ha szavaztatok, mondjuk vasárnap estig, akkor elmondom, miért használom e szavakat, ha használom, és miért tartom fontosnak, hogy olyan kortárs olvasásra képes ifjakat neveljünk, akik nem ezen akadnak ki, hanem azon, ha béna a jelző és giccses a táj.
Ezúttal két választ is meg lehet jelölni. Jaj, imádom a százalékokat. Kávé, egészmogyorós Milka, lenvászon ruha, a gyerekek édesen mesélnek egymásnak. Boldog vagyok.
A szavazást lezártam.
Avagy némely igék felszólító módú alakjáról.
Ismeritek azt, amikor a lépcsőházban tök jót lehet csókolózni tizenhat évesen. No, akkor mondtuk:
Hadd vigyem ki én a szemetet.
Kivittük, jó volt. Bővebben…
Muszáj, és ezt is j-vel írjuk, ahogy arra kedvenc honlapom felhívja a figyelmet, és amilyenek, elipszilonnal is bejön,
muszáj a szájunkkal kiabálni, muszáj erőseket írni. Élezni, sokat beszélni erről, piszkálgatni a tudatokat, megbotránkoztatni. Bővebben…
Ím, huszonötödike lett, Kinga napja, akinek boldog névnapot kívánok, a főoldal human calendarje meg úgy maradt, ott tegnap van. Megállt az idő. (Ezt megszereltük közben.) (És Kristóf. Ezt is benéztem, én is ottragadtam.)
Tehát máig lehetett szavazni.
Bővebben…
TLDR, mert az évek alatt a kereső jól beágyazta ezt a posztot
VALAMIJE, MIJE a helyes alak: valami+je, mi+je, mint ebéd+je.. A valamilyen, az egy másik szó (tő).
Először is, eredményt hirdetek, Bővebben…
Gyógyulgatok ebből. Gyógyulgatok a bátyámékból, a nagy fiam apjából, abból, amit a pornófilmeken láttam és amit a kurvázó férfiak beszámolóiban olvastam (figyelem: az utóbbi linkhez lelkierő, nyugalom, mazochizmus kell). Nem gyógyított engem sem következő szerelem, sem szakember és a házasság is alig. Most kezdek gyógyulni. Olvasok. Gondolkodom. Írok. Találkozom önmagammal. Már nem félek. Bővebben…
Hét óra hétkor, amikor a színházi előadások igazából kezdődnek, hardcore szexi bejegyzés jön a csakazolvassa blogon.
A csakazolvassa már a twitteren is. Eddig töltőtollal nyomtam pergamenen, most két hónap alatt fölfejlődök, azeriek és pápua-újgínek fognak magyarul tanulni a blogom kedvéért. A férjem is annyira meg akar már gyógyulni. S. bevallja, a dédi is olvas. P. írja, hogy nem gondolta volna a kőkatolikus férjéről, de rányitott és ezen kuncogott. D. pedig a falusi kocsma (ún. teleház) gépén hagyja nyitva az oldalt.
És ha már úgyis itt ragadtatok, szavazzatok!
Balázsnak, aki imádja az ilyet, és hajlandó velem dohogni
és még két kedves volt tanítványomnak, vagy többen is vagytok?
Rengeteget olvasok, mindenféle szöveget, és egyre többször olyat, amit nem olyanok írtak, akiknek az írás a szakmájuk. A Facebookot és blogokat.
És kedvetlenül, néha döbbenten látom, hogy annyira nem tudnak írni, olyan suta sokszor a jó szándék, hogy komolytalan az egész. Én legalábbis nem tudom komolyan venni. Sajnos, újságírókkal is előfordul. A múltkor az egyébként dicséretes nyelvi színvonalú Magyar Narancs szerkesztői jegyzetében olvastam olyat, hogy kiesett a szemgolyóm, és pattogva gurult a könyvespolc alá. Majd írok arról is. Bővebben…
Ma is voltam bent a férjemnél, a kórházban, merthogy ő nagybeteg. Annyira jót beszéltünk erről, az édes kis titkok bejegyzés kapcsán, amit elmeséltem neki, bár ki is nyomtathattam volna, hogy házastársakként engedjük-e a másikat létezni, barátkozni, tetszeni, miért fontos ez.
Én például a virtuális térben létezem most: nagyon hízelgő visszajelzéseket is kapok a férfiolvasóimtól.
És ott ki tudtam mondani, hogy a nemengedés szükségképpen vezet merev, tetszhalott vagy gyötrődős, elkívánkozós állapothoz — végső soron kudarchoz. Bővebben…
Lógok a blogon
(az én bloggeremnek)
Blogger lettem, e régi vágyam
beteljesült és rámtaláltam.
Írok éjente hajnalig,
jaj, nem bírok mást (csak alig),
jaj, csak ne hívjon férj, gyerek,
ülök a gépnél, úgy megyek.
Ülök a gépnél: blogolok,
érzem, ez végre én vagyok,
aki mindig lenni akartam,
szeretve csügg a világ rajtam,
mert mi nem vagyunk többé ketten,
egyek vagyunk e szerelemben.
Írom a blogot és ő ír engem,
egyre teljesebb enged lennem,
megnyit, felfedez, örül élnem,
megszüli rég túlhordott énem,
s követeli folytonos jussát,
az ujjak nem lehetnek lusták,
ha Jakab alszik, vagy tépve szop,
foggal, körömmel alkotok.
Tudom, írom, hogy függő lettem,
aki szeret, függővé tettem,
a gyermekzsivajt ágyba fojtják,
látom, ugrik az olvasottság.
És minden szó helyére csusszan
a gondolattal párhuzamban,
csak nézem: nincs erőlködés,
úgy vág az agyam, mint a kés,
a blogom mint a penge, vág
ébresztve alvók tudatát.
Csak az olvassa blogomat,
akit nem rettent gondolat,
aki magába nézni kész,
maga köré is látva néz.
Csak az olvassa blogomat,
ki tudja, önzetlenül ad,
dicsőség mézét gyűjti bár,
de célja, hogy társat talál,
tudja, miből támad remény:
ha több lélekben gyúl a fény,
s a növekvő számoszlopokban
egyre több lángocska lobban.
július 20. délután
Siesta sanatorium, 4. ép. C2, 3. sz.
(Mármost ő engem nagyon önzetlennek és afféle aktivistának lát: én leginkább nem másért, csak az jó hírért, névért, s az szép tisztességért írok, de a vers megható nagyon.)
Anyáink generációjáról itt írtam, most lássuk az új típusú agresszív asszonyt.
Ennek a típusnak két altípusa van. Az első a bízva bízzál, a második a valamelyes.
A mai agresszív asszony mindkét típusa a párkapcsolatának lát neki úgy, mint a nagyanyja a befőzésnek. Látja, mi kéne bele, van elképzelése, utánanéz a recepteknek és kiszedi a belefőtt hangyát.
A férje meg a befőtt.
Bővebben…
De ahogy most állunk, ti sok Other:, ti tényleg mindannyian olvasni akartok a makacs körömgombámról, meg arról, hogy hogyan kaptam torokgyulladást az államvizsgám előtti éjjel, amikor ügyesen kipróbáltuk a deep throatot…? (Négyest kaptam, mert nem beszélek elég hangosan, biztosan nem tudok jól angolul.) (Nem is.) (Viszont ezt a szép jelzős szerkezetet megjegyeztem egy életre.)
Polldaddy végre örökbefogadott, így a nulla informatikai tudásommal, na meg egy kedves olvasóm segítségével itt az első szavazás.
Még annyit, hogy légyszi, ha van olyan lehetőség, akkor azt jelöld, ne írd le újra az Other:-nél.
És azért kérdezem, mert kipróbáltam, és nincs olyan lehetőség (az én botfülű technikai tudásommal), hogy a jelszóval védett bejegyzés ne is látszódjék, vagy ahogy anyám mondaná: lássék.
csak az olvassa. én szóltam 