Már éjfélkor köszöntötte a wordpress.
Önálló életre kelt, egyéves lény. Életmódomat meghatározó. Identitás. Bővebben…
A ma 12 órakor (GMT) záruló versenyben:
Big Blog Exchange: Csakazolvassa a nemzetközi blogversenyen
Köszönöm! A szavazóknak küldök majd képeslapot Szváziföldről! (Teljes meglepetés, ki hová utazik, egy-egy blogger életet cserél tíz napra. Száz közül választanak tizennégyet, és az összes nevezett közül még kettőt.)
Egy ideig nem volt elérhető a linkje vagy egy tucat bloggernek, az enyém se, megvártam, míg kijavítják a hibát, azért csak most szólok.
A férfihang immár regisztrációhoz kötött csetjén írja valaki: Bővebben…
Most van az, hogy nagyon feltorlódtak a feladatok, nem tudom ma éjjel a Bovaryné második egységéből a kvízt elkészíteni, így ez keddre csúszik, de nagyon szép lesz 16-án, a blog egyéves születésnapján ajándékul Rodolphe szerelme.
Így aki csak most vág bele, akár mind a két részt behozhatja, aki meg nem haladt eléggé, az kap még egy napot. Az első részről itt beszéltünk:
flaubert: bovaryné, első rész — együtt jobb 3.
Keddtől a regény második, mintegy hetvenoldalas részét beszéljük meg, vagyis a Második rész című egysége első nyolc fejezetét, a Yonville-ba költözéstől a tenyészállatvásár-jelenet végéig (az utolsó szó dőlt betűvel Gyergyai Albert fordításában: úrék.”).
– ne becsüljétek le a családi házak poklait –
Nézem Eszter fotóit, hát igen, ez volt a trend nyocvanas-kilencvenes évek fordulóján, amikor még a trend szó sem létezett, és a kazettás walkman, a Bécsből hozott pöttyös térdfix, a pink hajpánt és Jane Fonda aerobikja volt a menő, meg az AHA és a Bros, és — jóval később — az Oil of Olaz meg a wash’n’go. Anyánk vágta a hajunkat, és az öltözködésünk alapja így a középosztály alsó harmadában a “jóleszaz” volt, és élt még Freddy Mercury. Bővebben…
Mert ma van Jakabbaba születésnapja, három éves, gyesbúcsúztató parti lesz mindjárt, és ha most nekiülök írni, hát elrepül a léggömbcsokor a kezemből, meg leesik a sün a marcipántortáról. Bővebben…
…hogy már igazi tavasz van, és bringával leszáguldok az oviba Johannáért. Ez a rosszabbik, rozsdás bringa, a bambusz még javítás alatt, épp a rügyeit metszik. Bővebben…
…okos, tiszteletreméltó, felkészült és csinos nőink is csak a fejüket fogták az Obama-bocsánatkérés miatt Bővebben…
Ma itasson át a csilló könnyűség, a sűrű metafora, ma nézzétek a hegyek sörényét, gondoljunk ma őrá, mondjuk ezzel: Bővebben…
Hát nem volt. Futottam. Jövök ki az Államkincstárból, mondok magamnak, jön ez a kolozsvári különítmény, veszek a Teve utcában egy-két üveg bort.
Itt régen lehetett Ráspit kapni — ő celebrálta az esküvőnket –, még Jánossal vettünk rozét tavaly ilyenkor, benézek.
Tízezer palack, képzett fickó az eladó, nem kérhetek bort, hogy aszongya: kérek két üveg bort, valamit mondanom kell sokrétű tapasztalataim és finnyás ízlésem (…) alapján, mifélét.
— avagy a segédigék: can, to be able to —
Tudom, az álom mit jelenthet.
Tudom, mik a cseh tévtanok.
Tudom, hogy Róma sosem enged.
Csak azt nem tudom: ki vagyok?
Nehéz ezt megírni. Régen forgatom magamban. Húzom ki a kétezer karaktereket, cserélgetem a többit. Fáradt vagyok. Példákat keresek, szeretnék pontos lenni. Félreteszem két napra.
Hogy kezdjem? Bővebben…
Ó, rendnek kéne lenni. Kívül-belül. Bővebben…
A Bovaryné (Madame Bovary), Gustave Flaubert botránykönyve öt év remetelét munkája. Könyvalakban 1857-ben jelent meg, Vidéki erkölcsök alcímmel. Folytatásokban már 1856 végén közreadta a Revue de Paris. Az írót, a folyóirat szerkesztőjét és nyomdászát perbe fogták, majd felmentették. Charles Baudelaire A romlás virágai című verseskötetével együtt a Bovarynét mint a romantika végét, az európai irodalmi modernség első fegyvertényeként tanítjuk. Emma maga is a romantika áldozata. Baudelaire a szimbolizmus, Flaubert a naturalizmus felé nyitott utat.
Teszt. Bővebben…
Meghallani az első énekesmadarat: jó.
Sokáig aludni, félálomban érzékelni, ahogy cukin legófejeket cserélnek legótesteken, édes meghittségben: jó.
Biciklit elővenni, feltekerni cébéáig, közben filmforgatókönyv összefüggésein gondolkodni: jó. Bővebben…
Mindig mondom, hogy én ezt nem akartam, ami a blogból lett, nekem nem volt célom vele, én csak úgy, és lám, megtörtént: áldás van rajta, és ami jön, egyben mutatja az irányt is. Bővebben…
— színes fények és külföldi számok —
Mi megint utaztunk négy napot, a festői Bükkbe. Épp egy éve jártunk itt még Jánossal és a két kicsivel. Kedden volt ötéves a lyány, torta, minden. Nagyon exkluzív az egész, afrikai dizájn, sivatagsárga épület, medence, “mókuscicák” (szurikáták). Miután tavaly túlvoltunk a sokkon, hogy Afrika a nemzeti park bejáratánál, János komolyan szemrevételezte az épületet, és azt mondta, pedig ő nagyon szigorú szemű volt, hogy meglepően igényes és következetes az anyaghasználat, nem tud hibát mutatni a térben, írni is akart róla, fotózott sokat. Persze lehet, hogy ezen a sokkon nem lehet túllenni. Nem írta meg végül.
Nagyon szeretem emlegetni Jánost, nem bánjátok? Bővebben…
2013. áprilisi bejegyzés
Ez az obligát reakció negyedszázada arra, amikor megtudják, hogy nekem három bátyám van. Jaj, de jó, de aranyos. Megvédtek. Elkísértek! Lovagok! A sok helyes fiú, a barátaik! Kis királylány! Bővebben…
Kedves beszélgetőtársak, egy nagy elnyújtott orgazmikus katarzis a bloglét nekem körülbelül február óta, de különösen az együtt jobb projekt óta. Előtte sem volt semmi, de ami most van, bennem és körülöttem, az legszebb álmaimon is túltesz. Bocsássátok meg, hogy nem szerénykedem meg játszom el, hogy “ó, hát semmiség”. Bővebben…
csak az olvassa. én szóltam 