nosztalgiadiszkó

— színes fények és külföldi számok —

Mi megint utaztunk négy napot, a festői Bükkbe. Épp egy éve jártunk itt még Jánossal és a két kicsivel. Kedden volt ötéves a lyány, torta, minden. Nagyon exkluzív az egész, afrikai dizájn, sivatagsárga épület, medence, “mókuscicák” (szurikáták). Miután tavaly túlvoltunk a sokkon, hogy Afrika a nemzeti park bejáratánál, János komolyan szemrevételezte az épületet, és azt mondta, pedig ő nagyon szigorú szemű volt, hogy meglepően igényes és következetes az anyaghasználat, nem tud hibát mutatni a térben, írni is akart róla, fotózott sokat. Persze lehet, hogy ezen a sokkon nem lehet túllenni. Nem írta meg végül.

Nagyon szeretem emlegetni Jánost, nem bánjátok?

Volt sok finomság, pisztráng, szarvas, süllő és mangalica, minden este ittam egy deci csúcsbort, és volt összebújás, lazulás, meg jakabüvöltés, és kissé fásult személyzet. Eső, amitől inkább nem mentem a fehér cipőmben futni, de szauna. Volt blog, és sok alvás, erdei séta barátokkal, akik közben a kutyát is befogadták.

Szerda este pedig, meglepetésünkre, volt nosztalgiadiszkó. Hát, ez kemény volt. Fények, csillámos cowboykalap. A kicsik ugrabugráltak, néha én is táncoltam velük egy kört, mert nekem ehhez egy deci elég a ház (szűretlen!) borából. De leginkább ültünk a naggyal a krokodilbőr fotelokban, és magyaráztam neki, hogy milyen volt, amikor ő mínusz tizenkét éves volt, és a lambada volt a menő.

Gyerekek, hogy nem voltatok ott, hát mennyire jól mulattunk volna! Egy egészen fiatal, hosszú hajú lány volt a DJ, értette a dolgát, csak hát nem nagyon reagáltak a vendégek, de azért becsülettel nyomta. Tud dobolni, táncolni, énekelni, van dramaturgiai érzéke.

Volt minden, mint a bucsuba’.

Jaj, mindjárt belecsapok a lecsókonzervbe, csak eszembe jutott, amikor még a modoroson lehetett kommentelni (ki érti ezt?), hogy volt az 500 dal, amit nem szeretünk hallgatni, hát innen bőven válogatott a lány. No, és ott volt egy komment, hogy “basszátok, húsz éve nem tudom, melyik az a szám, csak a dallamot, hogy, valahogy így: váp-suváp, súúúúúúúúú, jííí, refrén” és ebből MEGMONDTÁK NEKI. Az is egy kommentelőközösség még.

Na, nem ússzátok meg. Pont a Miki manó nem volt, de ez merő véletlen. Mert volt Csárli, volt Neoton, volt Zoltán Erika, a Túl szexi lány.

Hú, a buta fiúk
már régen nem csúfolnak!
Hú, a fiúk,
Bár tudnám, mit akarnak!

Azt mondja a DJ, ezt a számot az urak küldik a hölgyeknek: Fonográf.

Oly gyönyörű vagy, fényes a hajad,
Engedd, hogy érezzelek téged.
Csillog a szemed, bontsd ki az öved,
Nem kell most semmitől se félned.

És most dúdoljuk együtt.

Természetesen Nem csak a húszéveseké a világ, a meghökkentően posztmodern poroszkál–korosztály rímmel (SZERINTEM sokkal igényesebb, mint az, hogy tehénnek–fejé meg!). Itt már iszonyatosan röhögtünk.

Boney M., Dire Straits, Suzy Quattro, Gipsy Kings. Delhusa Gjon sem maradhat ki, és persze Soltész Rezső, a rendszerváltás legnagyobb vesztese.

Csókkirály. 1980-ból.

Róla bárki megmondja, hogy
Tizenöt perc a rekordja,
Nem mutatsz ma nála nagyobb menőt.

Értjük.

Marina, hova mész, várj! A fiam logikus kérdése: de akkor miért szakított? (Ó, hát nem gondolta komolyan! Ilyen érzékenyek a nők!) Lássuk csak:

Oóóó! Ciao! Azt ne hidd,
Hogy éjjel vizesre sírom majd a párnám,
Nézd, a bálnak nincs még vége, száz ilyen lány vár rám.

Oóóó! Ciao Marina! Jobb ha többet nem is látlak.
Oóóó! Ciao Marina! A nővéred úgyis jobb nő nálad,
Na szedd a lábad!

Ciao Marina! Szia, Marina!
Most, most meg hova tépsz? Szívedre vetted?
Hát, hát veled még viccelni se lehet?
Hé, Marina! Marina, hova mész?
Postán küldjem vissza az emlékkönyved?
Marina! Ne tégy tönkre, szeretlek, te őrült! Gyere vissza!

Hogyha akarod, hogyha akarod,
Hogyha akarod, én éjjel-nappal
Csókollak, az ám! az ám!
Hogyha akarod, én éjjel-nappal
Csókollak, úúúúú! Kisanyám.

Én azt gondolom, hogy erre Marina már biztos visszafordult.

Azok a boldog, szép napok. Tudtok valamit a keletkezéstörténetről? Klasszikus tréfás feleséggyűlölet-e?

Mondd, kis kócos, gyönyörű egy dinamikája van:

Magadról mesélj, hagyjuk a mamát,
Gyere velem, igyunk egy Coca-Colát!
Fogadd el tőlem ezt a meghívást,
Szavamra csinos vagy, ki látott még ilyet!
Még a végén ellopom a szíved!
Gyere, kis kócos, hagyjuk a mamát!
Gyere, gyere, hagyjuk a mamát!

Cipő többször is, elérzékenyülök. És megint Komár László: Táncoló fekete lakkcipők.

Kölcsönadok bármit neked, az italomat megihatod,
lekérheted tőlem a kedvesemet, mert hozzád jó vagyok,
de arra kérlek, nagyon vigyázz, a lakkcipőmre rá ne lépj,
nem tűrném el senkitől ezt a sértést!
Táncoló fekete lakkcipők, áú, áú…

Ez itt kozmetikázva van, azt énekelte, hogy kölcsönadom a kedvesemet. Utána Elvis, az eredeti:

Well, you can knock me down,
Step in my face,
Slander my name
All over the place.

Do anything that you want to do, but uh-uh,
Honey, lay off of my shoes,
Don’t you step on my blue suede shoes.
You can do anything but lay off of my blue suede shoes.

Hofi Gézától rezignált kegyelettel tűrjük. De Balázs Pali feldolgozásában?! És van egy versszak, az impotencia apoteózisa:

Szeretlek, édes, amire képes vagyok,
Azt mindig megteszem,
De már a tempó, amit te diktálsz,
Nem való nekem,
Szép, szép, szép, mikor éjjel
Hozzám bújsz oly lelkesen,
S éneklem a kedvenc slágerem.

Lazítani, próbálj lazítani,
Nem győzlek tanítani,
Hogyan csináld…

Ó, és bár magasra hág bennem a dopamin és a szerotonin, de rég táncoltam, nem is tudok!, új szám jön, bornírt és hatásos, és akkor elsírom magam. Ilyenek az igazi megrendülések, ilyen felfoghatatlanul egymás mellett van a talmi és a pátosz, ahogy a kávéfőző is János urnája mellé került, és vele beszélgetek, nénikésen, míg benyomom a csodafunkciót, éjjel is kisurranok, barnát iszom.

Vetkőzés. A tesómék esküvőjén játszotta a zenekar épp egy éve, és ott, na, ilyen sem volt még: táncoltunk, mondjuk János igen sokat ivott, emlékezetes volt. Mi a sajátunkon nem táncoltunk, ízléstelennek éreztük volna. Akkor mégis jó volt, épp az egzotikuma miatt. Még jövőnek tűnt az életünk. Ez a dal beégett valahogy, és most, a diszkógömb alatt megint pirosan buzog a vér, ahogy mindig váratlanul buzog, egy aligfontos ismerőstől, egy ételtől.

(És ugye, sose lehet tudni, merre tart a bejegyzés. Én sem tudom. Drága Adél linkelte itt a hét főbűn — bujaság alá Udvaros Dorottya dalaként, hogy ez volna a magára maradt vágy dala. Rákeresek most, és csak nézek.

Énnekem igen hézagos a műveltségem, én nem tudtam, hogy ez a Valami Amerikából lett olyan híres, én nem láttam a Valami Amerikát. Erodálódik a mítosz. Ilyen is tud lenni, mint 1:02-nél? És még csak nem is duett, de Pély Barna felsőtestét sincs módunk megcsodálni, hanem leszbifantázia!!! És szerencsétlen Fesztbaum Béla, ennyire szar szerepet!)

Tizenegykor, túl harminc ilyen popcsúcsponton, berakta a tévémacit, mentünk is a százhetvenötösbe a lufikkal. Komolyan, elhívom a DJ-t a blogszületésnapra.

97 thoughts on “nosztalgiadiszkó

  1. Ezt a Marinát már akkor sem értettem… pedig de jókat lehetett álmodozni rá. 🙂 Bezzeg a Vetkőzés… ott már csak azt nem értettem, miért nem mondja azt a SEMMISÉGET, amitől valami megváltozik. Aztán jól elhittem, hogy bennem van a hiba.

    Kedvelés

      • mondom, hogy ez csak egy szám! egy adat! egy 8-as és egy 4-es a maga szépségében. az egyik a másik duplája, a másik az egyiknek a fele.
        (oké, oké vén csatalovak és lendületes fiatalok: ez egy ilyen közösség, na)

        Kedvelés

      • ’84-ben még csak egy pajzán gondolat voltam, de az Átutazót én is ismertem. A Budapest Bárnak van egy zseniális feldolgozása, ami nagyon szeretek:

        (hogy ezt hogy illeszti be, nem tudom, de bízom)

        Kedvelés

      • És most beégtem, mert meg voltam győződve, hogy e ugyanaz a szám. Megyek és lehúzom az agyam a vécén.

        Kedvelés

      • Meg voltam győződve, hogy az Udvaros-féle átutazó, az a Szécsi Pál-féle feldogozása. Nagyon röhögök, mert nem is hasonlít.

        Kedvelés

  2. “1984-ben készült Udvaros Dorottya “Átutazó” című lemeze, Dés László és Bereményi Géza azóta már legendássá vált szerzeményeit énekelte a már akkor nagyon népszerű, remek hangú színésznő.”

    jaj az évszám! (csak egy szám, egy adat, kit érdekel!)

    nekem ez egy meghatározó lemez volt. kazettán, lemezen rengetegszer hallgattam. érzékeny időszakomban fontos zene. ha meghallom nekem az a nyolcvanas évek. ezért kifejezetten haragudtam a valami amerikára, oroszlán szonjára és az egész 2000-es évekre, hogy mindent lenyúl.
    olyan volt ez nekem, mintha megloptak volna, mintha elvették volna az én 80-as éveimet.

    Kedvelés

    • Ezek a feldolgozasok erdekes dolgok. Nem feltetlen csak rossz oldala van a “lenyulasnak”.
      Van egy olyan funkcioja is, hogy visszahozza, ujra felidezi az igazan jot mas kornyezetben, hangszerelessel, eloadoval a “divatba”. Az uj generacioba. Koltoi kerdes: hogy az igazan jo sosem megy ki a divatbol? (meg ez a melegitett leves dolog is)
      En peldaul nem ismertem elotte ezt a szamot, (most tudtam meg, hogy feldolgozas)a valami amerika pedig egy atjaro volt szamomra a kamaszkorba. Az akkor nepszeru Eminem meg Eiffel sixty five es French Affair mellett ezek a magyar slagerek igazi kincsek voltak.
      A filmbol egyebkent nekem Oroszlan Szonja Tepj szet cimu slagere volt a favorit, nyomtuk is ra a szinpadon mindig, akkor meg sejtve sem, mirol is szol igazabol.
      A vetkozes szam konferalasa kozben meg, amennyire emlekszem mindig csak az volt kihangsulyozva a vivan, hogy a leszbi jelenet az uuuh…allat!

      Kedvelés

      • Pedig nagyon kis finom, bár amit cici meg csók nélkül lehet, azt kihozza belőle. És ahogy a furcsán steril Pély Barna kirohan ettől, azt nem értem. Szépen van hangszerelve a dal egyébként, nekem inkább a párhuzamos jelenet volt parodisztikus.

        Kedvelés

      • Hű, de ez azért kék, mert Britney piros volt néhány évvel korábban.

        Nekem ez a zenei és látványvilág nagyon-nagyon kamu. Az örök C kategória. És szegény Fesztbaum Bélának meg örökké a guvadt szem jut.

        És micsoda telefonok pittyegnek Hujber Ferencnél meg Szabó Győzőnél! Ericson!

        Kedvelés

  3. Én meg csak a Valami Amerikás verzióját ismertem, nem is tudtam, hogy eredetileg Udvaros Dorottya énekelte…Mondjuk pont a 80-as években születtem, lehet, hogy azért. Annyira semmitmondó volt nekem ez a szám, amíg meg nem ismertem az eredetit, fura.

    Kedvelés

  4. a vápsuvápot ennyiből én is megmondom,
    az a Szállj el, kismadár 🙂
    Pedig nem vagyok túlzottan topon a magyar könnyűzenében (sem), a komolyzene jobban elragad, és leginkább a klasszikusok popritmusban egyveleget bírom könnyűzeneileg.
    És így történhetett, hogy nagyjából megragadtam Koncz Zsuzsa Szerelem c. nagylemezénél a felső tagozatban, oszt ennyi. Jó, még volt Zalatnay, a Neoton, Katona Klári, Eszményi Viktória, Cserháti Zsuzsa, Zoltán Erika (Szerelemre születtem… :), de ők egy-egy sláger erejéig csak.
    Érdekes, hogy a bevállalt feminizmus csak most tört ki rajtam jóvátehetetlenül,
    de már gyerekkoromban zenében csakis a szólóénekesnőket tudtam szeretni.

    Kedvelés

  5. Á, nemis, hát most jut eszembe, hogy mennyire szerettem még Bródyt, Zoránt, Cseh Tamást,
    sőt Kern lemezét isss.
    Bródynak pl. akkora lelke volt a számaiban, mint a Himalája, (filléres emlékeim, ne várd a májust, egy régi kép, egy hétig tart egy szerelem, ha én rózsa volnék…),
    aztán egy Playboyban olvastam róla, hogy minden ajánlkozó csajjal lefeküdt, ezért az öltözőjére heccből kiírták, hogy “rendelő”,
    és volt csaj, aki utána megkérdezte, hogy ismeri-e, mondta nem, a válasz pedig már voltam…
    Hát ez nekem kábé akkora csalódás volt, mintha Koncz Zsuzsáról mondták volna ugyanezt.
    Naív az ember, de ennyire hogy lehet hazudni tudni ?

    Kedvelés

    • Jaj, ilyen történeteket én is hallottam, olyan kiábrándító! Ha Koncz Zsuzsa tette volna ezt, megkapta volna a ribanc címkét, ami még akkor sem menő, ha híres bálvány az ember. Madonna egy időben kb. azt csinálta, mint Bródy, de még ő sem ugyanaz a kategória, mint pl. Mick Jagger.

      Kedvelés

    • Ez egy rétegviselkedés volt akkoriban, nagyon elszalad a ló, meg az eleve adott mentségek, magyarázatok. Én azon akadtam ki, amit Temesi Ferenc sztorizott, amikor Cseh Tamás meghalt, hogy utóbbi úgy szedte fel a csajokat (szegedi a történet), hogy odament a már félig “sikerrel járó” haverhoz: neked ez csak egy éjszaka, de én szerelmes vagyok belé! és akkor “természetesen, öregem”, átengedték. És amikor másnap is ezzel jött Csetamás, akkor jött rá Temesi, hogy “micsoda csibész”. Ez az a férfiszolidaritás, ami annyira kavics a cipőmben. Szeretném, ha országos napilapban ennyire joviálisan nem lehetne ilyeneket írni, a kokainról sem szoktak.

      Meg elképzelem a csajokat: nekik mindegy, hogy Temesi vagy Cseh? Szólnak nekik, és akkor mással mennek haza? Nekem nem lenne mindegy.

      Sokat szenvedett a feleség is. Nagynéném mint ismerősük magyarázta: de a haldokláskor egymásra találtak, mindent megbeszéltek, és megbocsátott!
      Én nem tudtam volna a haldoklást így végigcsinálni, ha akkor kellett volna egymásra találnunk.

      Kedvelés

      • 😦 Vajon mi a motiváció a lány részéről, amikor lefekszik egy ilyennel, hogy hogy zajlik az aktus (öltözőben adja magát az egyoldalú orál, és akkor a lány boldog attól, hogy lesz*phatta a kedvencét?) És igen, hogy a lánynak mindegy, kivel fekszik le? Az ilyen sztorikban a nő mindig használati tárgyként jelenik meg.

        Kedvelés

      • Természetesen, felstilizálva élete nagy története lesz. Ez az “Aradszky László vette el a szüzességemet” -típusú, nagymamaként párás szemmel emlegetett sztori. Kamaszként nagyon, hm, bevállalósak vagyunk, hogy ezt az undorító szót használjam. Nekem nincs ilyen sztorim, de nyugodtan lehetett volna.

        Kedvelés

      • A Van-e szándékot én is szeretem, noha bizonyos értelemben a groupie-jelenségről szól a szöveg, ami zavar.

        Kedvelés

      • Elképzeltem, hogy egy nagypapa meséli, Koncz Zsuzsa vette el a szüzességét 😀 Inkább úgy mesélné, hogy megvolt neki a Zsuzsa.

        Kedvelés

      • Amerikában voltak olyan groupie-k akik nagy hírnévre tettek szert és a mai napig ebből élnek, dokumentumfilm is készült róla, Groupies címmel, fent van a youtube-on, de sajnos elég rossz minőségben.

        Kedvelés

      • Nekem volt egy ismerősöm, aki tizenéves lányként (gondolom később is csak akkor kikerült a látóteremből) amolyan skalpgyűjtésként cserkészte be a színészeket. Rajongott értük. Minél nagyobb név, annál nagyobb dicsőség volt neki. Szerintem nagyon sok színházi öltözőt ismert belülről. Volt olyan is aki haza vitte (amíg a szintén neves művész feleség külföldön volt). Pár héttel később olvastam a nagyszerű művész úrról, mint példás családapáról, aki a mai napig imádja a feleségét. Arról nem írtak, hogy a nagy imádat mellett azért tizenéves lányokat kúr meg néha, akikkel nagyon rendes mert ad nekik pénzt hazafelé taxira.

        Kedvelés

      • Nem feltétlenül név szerint, csak hogy ne automatikusan dőljünk be a példás családapa-bullshitnek.
        Majdnem tíz éve, karácsony előtt összefutottam Lukács Sándorral a kis papírboltban, ahová szoktam járni. Boldog karácsonyt kívánt a boltot üzemeltető idős bácsinak, és megkérdezte, adhat-e a kisasszonynak is két puszit az ünnep alkalmából. Adhatott 😀 Az én történetem ez, és így szép. Sosem kötődtem hozzá, csak jó színésznek tartom.

        Kedvelés

      • Ha ezek után azt olvasnám, ő volt az egyik, akihez a lány járt, elveszítenék valami szépet.

        Kedvelés

      • Nekem tökre nincsenek illúzióim egyetemista korom óta (tanárok, írók), aztán meg színházba jártam sokat, és bár nem tudtam meg sok részletet, nem nagyon vadásztam ezt, azért nem nagyon lepődöm meg. Inkább azt kérdezem: miért maradna valaki tiszta? Olyan van, hogy megunja a macerát, silánynak érzi ezt. De ebben az általános érzelmi és erkölcsi nyomorban, amelyben az annyira rendes férfiak, a guruk és a simán kényelmes férjek kitermelődnek, ugyan, ha valakinek mentsége, igazolása, lehetősége akad, miért fogná vissza magát? Nem, nem jó ember. A legtöbbször közepes és frusztrált művész.

        Kedvelés

      • Hat szerintem az ilyen not meg nem is kezeltek mashogyan, mint targykent.
        Az “ertelmesebbje” meg egesz jol megtanul letezni targykent, igen, gondolhatja o is, hogy ez mekkora dicsoseg neki, hogy “o elegithette ki a nemtom hany ribi kozul a legjobban, meg hogy azt sosem felejti majd el a sztarka”
        Erre buszke is lehet. Mert a buszkeseg az fontos, hogy lehessunk valamire.

        (nekem volt par ilyen ismerosom, kamaszkoromban, akik hasonloan gondolkoztak. ok tenyleg nagyon buszkenek latszottak. az mar mas kerdes, hogy legbelul ereztek-e ezt szegyennek. mutatni nem mutattak)

        Kedvelés

      • Kérdés, hogy ha ez nincs az ilyen lányok életében, tehát zaftos és szőrös sztorik a csodáltakkal, akkor mi van. Tartok tőle, hogy szögfüggvény és távolsági buszmegálló, és ennyi.

        Kedvelés

    • “Naív az ember, de ennyire hogy lehet hazudni tudni ?”

      Ha belegondolunk, talán nem ennyire látványos, de az egész világirodalom és stb. nagy érzelmekről író férfialakjai sem siettek nőket emberként tisztelni…sőt. Voltak a kurvák meg a múzsák, később csak több lett az átjárás. Nem is nagyon értik.

      Kedvelés

      • Ganxsta Zolee és a Kartel
        Láttam ezt a lotyót, na mi van bitch? Lehetsz tőlem úrilány de ribanc is, mert a pénz meg a hatalom az enyém , tied a fasz, egy kis husi, amit bekaphatsz. Egy pár kurva kell, hogy a szavam lessék, ez Döglégy Zolee meg a pinamesék. A tesóm Lory B., egy tökös gyerek, és meghajtja bébi a kerek segged.
        Ez egy faszszopó, ez meg egy seggnyaló, de mindegyiket dugom, mert így a jó. Minden napra kell a betevő, én meg megyek, tudod, amíg van elég nő. Mert ha Lory kúr, a Zoli is kúr, a Big Daddy kúr, mindenki kúr. Mikor a D.J. kúr, a Steve is kúr, a Dopeman gyúr, mindenki kúr.
        Tudom haver, azt, hogy kiesz a franc, mert a faszomon az összes kibaszott ribanc. De nincs semmi harc, és nincs erőszak, amit hallasz, az az igazi hip-hop, nem pedig az a kibaszott pozitív szar, ez Döglégy Zoli meg a Kartel.
        A sok szűk ribanc, ezt szeretem haver, a Lory B. mindegyiknek bever. Alig várom azt, hogy benyeld a káróm, de nem egy kurva kell, legalább három.
        És mindegyiknek megvan a dolga, és nem érdekel a neve Kati vagy Olga. Mert akad itt punci rengeteg, a hatalmas valagak csak rengenek.
        Van itt pina aki szeret, és kurva aki nem, pina aki szopik, és kurva aki nem.
        Ribi aki bármikor baszik velem, és bármikor mondja, hogy – Oooh, ezt benyelem. Mert ez az a valami tudod, ami hajt, addig amíg meg nem kaptam minden csajt. Van ribi, aki hideg és olyan aki szűz, de olyan is akad, akinek a valaga tűz.
        Kurva aki fekete, és ribi aki vörös, kurva aki szerény, és ribi aki tökös. Mindegyiket szeretem, de ez nem a szerelem, mert csakis egyedül a punci kell nekem.
        Tudod nekem nem kell a flanc, mert imád az összes kibaszott ribanc. Nagy csöcs, kicsi derék, és nagy segg, ez jön be öcsi, ez az amit szeretek. Nem érdekelnek a manökenek, nekem lapos ribancok nem kellenek. És elegem van a divatlapokból, csontokkal és nem lakom jól. Mert nincs semmi jobb, mint egy ringyó, farkamra húzom, mert így a jó. Nincs semmi jobb, mint egy ribanc, benyeli a botomat, és nincs semmi gubanc. Nincs semmi jobb, mint egy ringyó, farkamra húzom, mert így a jó.

        Kedvelés

      • Ez még nem is a legdurvábbak közül való. Rengeteg van, elég csak a megfelelő keresőszavakat beütni. Ami a visszatérő elem mindegyikben, (azonkívül, hogy tipikusan a pornós képeket ültetik át) a jól nyomon követhető feltételezés, hogy a leszopatás, lehugyozás(!), seggből szájba mélytorkos és társai, azok élvezetesek a nőknek, ők erre vágynak! Ezek gyakorlása azt mutatja, hogy ők menő, jól szexelő férfiak, akik fenomenálisak az ágyban, utána rájuk MINDEN csaj istenkirályként fog tekinteni, mert hírük szájról-szájra terjed köztük.

        Kedvelés

      • Egyszer a munkahelyemen feldühödtem valamin és odamondtam egyik kollégámnak. Azt mondta, hogy az jön ki a számon, ami be kellene menjen. Nagyon díjjazták a poént. Még a nők is. Tanulság: nem szabad a férfiaknak csúnyákat mondani…

        Kedvelés

      • G. Zolihoz képest ez is trubadúrlíra. Vannak itt árnyalatok. A setétség 50 árnyalata 😉

        Kedvelés

      • Ez retegzene igen. De ugyanigy van szexista szövege a Pely Barna fele United-nek. Vagy Hooligans, vagy Magna Cum Laude. Meg a fene tudja milyen zenekarok vannak meg, amik nem csak egy retegnek szolnak.

        Magna Cum Laude az alabbi:
        “Már megint horkoltam,
        Most éppen ez a baja.
        Ha meg szétdobálom a rongyaim,
        Attól égnek áll a haja.
        És van egy olyan érzésem, hogy megint nem lesz kaja,
        Mert sajnos nyitva maradt, a hűtőnknek ajtaja.
        S ha ilyennek látom
        A pokolba kívánom.

        De ha nem lennének ők,
        Ezek az átkozott nők,
        Üresnek látszanánk,
        Csak magunkkal játszanánk.
        Ha nem lennétek,
        Bizony belőlünk a lélek
        Elillan, majd ha itt hagytok,
        Ezért köszönjük, hogy vagytok.”

        A külföldiek meg rosszabbak. Tök mindegy nöi vagy ferfi elöado.

        Kedvelés

      • Hú ez is egy “gyönygszem”. Ez eszembe se jutott, pedig de idegesítő példány.

        Igazad van. A külföldiek sokszor rosszabbak. Viszont azt a többség nem érti.

        Kedvelés

      • Háh! Mostanában megy a Duna Tv-n az Angyalbőrben. Gondoltam leülök egy jót nosztalgiázni, akkor még (1988) olyan helyesek, emberiek voltak a filmek. Csak gúvadt a szemem, hogy milyen magától értetődően és tapló módon voltak hímsovénak a férfiak a 80-as években. Főműsoridőbe szánva. Valami szelídebbre számítottam.

        Kedvelés

      • Ne is mondd! A hímsovinizmus mellé rendszeresen ott vannak Nellike mellei, mindez úgy ábrázolva, hogy ez a világ legtermészetesebb dolga, a férfiak ilyenek. Pucérnős naptár a szerelőműhely falán, mikor tűnsz már el végleg?

        Kedvelés

  6. Éjjeli furcsa tudatállapotban mindig elkövetem azt a hibát, hogy azt képzelem: az olvasó a fejemben ül, mindent ért. Tehát, az “erodálódik a mítosz” arra vonatkozik, hogy én SzT-t nem szeretem mjuzikelben, sitcomban és ebben a filmben, nekem ő elsősorban IV. Henrik, Asztrov, Versinyin, Kopjáss, főszereplővé avatott postás a Tótékból, meg ávós, és nyüszítek, hogy ne vegyétek el tőlem ezt, én ilyennek akarom látni. A hasonló kvalitásúak, Gálffi, Mácsai, Kulka, Lengyel Ferenc sem bohóckodnak. (Ilyeneket próbáltam magyarázni neki, biztos örült.) Én nem tudom, ez a szerelmi jelenet (vörös rózsa! ÓE magassarkú nélkül lemegy a lépcsőn, az a kemény!) már akkor, 2002-ben is ennyire kínos volt-e, vagy csak tíz év telt el. Ugyanígy vagyok a filmsztár Csányival is, én láttam őt a vizsgaelőadásán Liliomnak, ott ültem döbbenten, utána minden keserves volt, az egy Jását kivéve, és most a Protokollt.

    Tök érdekes amúgy, a kétéves, négyrészes Zárórában hogyan beszél a művész úr Rusztról és MGP-ről. Én ezt éjjel néztem meg, és késve, nincs tévém. És aztán a Protokollban meg eljátssza MGP-t, aki egy gyíkkal él kettesben, és feledhetetlenül csinálja, azt érdemes megnézni.

    És milyen felkészültnek számít a fegyelmezett Veiszer Alinda, aki nehezen fojtja le az olvadtságát, és több kritikát olvas, mint ahányszor színpadon látja a beszélgetőpartnereit.

    Kedvelés

  7. Értettük ám rögtön mit jelent az “erodálódik a mítosz”, csak mivel eddig nem igazán volt nevesítve, nem akartunk indiszkrétek lenni 😉
    Nekem is van ilyen “erodálódott” művészem. Csak ő másképp, én 16 évesen ismertem meg (ő 18 volt). Egy rendes, aranyos srác, aki például attól rettegett, hogy ő tuti papucsférj lesz és ki fogják használni a nők. Képes volt rám órákat várni meg ilyenek (hozzáteszem mindig önhibámból késtem, egyébként kínosan pontos vagyok). Ja és sosem volt nyomulós vagy erőszakos. Mikor kérdeztem, dohányzik-e, azt mondta (már a kérdésre is szinte megsértődve), dehogyis az káros, ő pedig élsportoló akar lenni. Mikor évekkel később híres színész lett és jöttek a hírek piáról, drogos orgiákról, család melletti durva nő ügyekről, egyszóval igazi mocsok, szemét életvitelről, teljesen le voltam döbbenve. Nekem még az erős dohányzás is fura volt, a régi nézeteit ismerve. Azóta sem tudom a két képet összerakni a fejemben. Mintha ez a valaki más lenne nem ő. Hogy lehet ekkorát változni?

    Kedvelés

  8. Egyébként baromi tanulságosak a kétezres évek ún. szerelmes közönségfilmjei. A hihetetlenül össze nem illő szereplőkkel: a nő mindig klasszisokkal jobb színész, mint az áljóképű bonviván. A Csak szex és más semmi, az SOS szerelem, olyan buta feje lesz benne a hőszerelmesnek, annyira nem ironikus. Ja, a Poligámia.

    Lehet, hogy az Egészséges erotikán, a Megáll az időn meg Szomjas Györgyön eszméltem, de annyira kiábrándító nekem ez a vonulat, és nem tudom eldönteni, a műfajjal van-e baj, eleve elhibázott koncepció, akármit erőlködnek a profi látvánnyal, vagy a színházi színészek kínlódnak a kamera előtt.


    Erről a bárgyú szó jut eszembe. Jaj, kedves magyarfilmgyártás, meg kellett volna hagyni Csányit artikulálatlan és botorkáló színpadi figurának, nem Kopjáss István meg városi hősszerelmes.


    Itt elismerem a színészkirálynő profizmusát, de ahol Rátóti Zoltán az exszerető, ott ez sem lehet elég.

    Ilyen egy filmszínésznő nekem:

    A dalon beakadtam amúgy is, amikor a Liliomban énekli Nagy Zsolt holtteste fölött Csákányi Eszter.

    És nézzük meg ezt:

    Kedvelés

    • Szerintem a rendezők és a producerek sara. Nem jó filmet, hanem közönségfilmet akarnak készíteni, a szórakoztatóipar tuti receptje szerint. Az a jó, amelyik kasszasiker.

      Kedvelés

      • Biztos lehetne ezt kevésbé feszengősen, valóban ütősen. Nekem nem a műfajjal van bajom.
        A klisévígjáték attól az, hogy klisékből áll. A vágy tárgya piros rózsát kap — művirág –, aztán meg a buta szőke, az olvadó titkárnő, a szexéhes államtitkár-helyettesnő, a zsörtölődő takarítónő; az elvetélt bölcsész, a megbámult nők, a pornóproduceres jelenet. Sokszor kínos, meg szexista, de ez ilyen világ.
        A fentiek, hogy bárgyú meg áljóképű, nem vonatkoznak a Valami Amerikára, mert csak most néztem meg, és működik.
        A Valami Amerika teljesen megérdemelten sikerfilm, csak lehetett volna feszesebb (az első).
        Sokszor üt a humor, és a három fiú együtt nagyon markáns, tényleg viccesek. De bajom is van bőven:
        Szabó Győzőt mi a pöcsnek kellett ennyire elrajzolni?
        Meg Oroszlán Szonját?
        Miért a rángó vágás pótolja a koreográfiát az első részben?
        Miért szivar, rágó, bézbólsapi az amerikaiság attribútuma?
        Miért nagyon választékos britangol nyelvtanár írja az amerikai élőbeszéd-szövegeket? Pindroch Csaba gondolkodás nélkül olyan töltelékszavakat meg passive continuousokat mond, hogy akkor nem irigyelheti a csaja angolját.
        Ki hiszi el egyébként, hogy ehhez a Pindroch Csabához visszamegy ez a remekbe szabott nő? Ez nagyon nagy karakterhiba. Ez egy szerethetetlen balek sajnos, én nem tudom elhinni, hogy “de hát mégis ő az igazi”, mindaz, amit Alex Eszternek nyújt, igencsak blogtéma, ez volna a normális, amúgy egy jó szava nincs Tamásnak Eszterhez. Morózus, nárcisztikus, és még lúzer is. (“Miért nem keltettél fel”, ó, ‘zzeg. “Lefeküdtél vele?”)
        HujberF nagyon ott van, pontosan illik bele, soha nem túloz.
        És jelentem, Ónodi Eszter klasszisokkal jobb a másodikban, nagyon.
        Csuja Imre feledhetetlen, “koleszterinom. -Nem.”
        Tompos Kátya, még egy ilyen üde jelenséget! és láttam most Nyinának, döbbenet volt.
        Kár, hogy többen (ketten) szomorúan elhíztak a második részre, rossz volt az évek nyomait látni rajtuk.
        Durva lehet a színészek súlyparája.
        A film, a Bűnös város emlegetése nagyon vicces volt a másodikban.
        És Cserna Antal drapp mellényben, na, az volt a beszarás.
        M. ú. meg pontos és korrekt mindkettőben, orr-rángatás nélkül, azt nagyon jól játssza, hogy érti a magyart, de ne lássák rajta, és jó geg, ahogy a másodikban ő, pont ő, színészfejedelem meg akarja hiúsítani a színházat (ez a sztori amúgy elég erőltetett), de nekem az egész karakter valahogy nem, ez a piros köpenyes átutazó, rejtélyes, diadalmas, ez nem. Meg hogy hisznek neki, kap új esélyt, ez nincs megírva, annyi lett volna motivált, hogy jól megverik. Még csak nem is az, hogy nem filmszínész, mert nézzük meg az Apacsokat. Nem tudom. Profi akkor is, ha laza és vicces, de nem ez a veleje neki, nem ilyenkor nagy. Talán a csehoviság, az értelmetlenség, a tragikum tapadt rá nekem.

        Kedvelés

      • Járok most egy filmes kurzusra, a magyar műfaji fim története a téma, tök érdekes. Tévhit, hogy a műfaji filmnek nem lehet művészi értéke, és az is, hogy egy szerzői- vagy művészfilmnek meg automatikusan van. A műfaji sajátosságok sokat változnak az idővel, és sok minden hat rájuk, például a társadalmi változások is. Svédországban biztosan másképp néz ki egy romantikus film, mint nálunk 😀

        Kedvelés

  9. Coming out: Kislányként rituálisan felvettem a pörgős pöttyös szoknyát, két copf, bakeliten hasított a túl szexi lány én pedig komolyan átélve táncoltam rá a nagyszobában 🙂

    Kedvelés

  10. Én legutóbb ettől lettem rosszul, de biztos csak mert nem értem a viccet
    (Halott Pénz):
    “Hogy legyek én igazán gyengéd,
    Amikor a feneked az én igazi gyengém?
    (4x)
    Szeretem a szemedet,
    Mint Winehouse a szereket,
    De inkább gyorsan hajolj le egy sütiért egy szeletet,
    Egy darabot kiharapok, hogy meglegyen a vacsora,
    Kicsi kenyér, kicsi sonka, meg is van a katona.


    De ne várj tőlem Mercedest, se BMW-t, se Pepsit,
    Ha nem tetszik a tényállás, arra van az exit.
    Az elején már kamuzol, hát milyen lesz a vége?
    Döntsd el végre, a felszín, vagy őszinteség kéne.”
    …and so on.

    Kedvelés

    • És ez a szöveg Carameltől, nektek, hogy tetszik? Nekem a tipikus hímsovi mondat jut róla eszembe: A nő virág, akinek egy helyben kell maradnia, mindeközben a férfi mint méhecske, száll szabadon.

      “Bárhol vagyok ha megszólal a telefon
      beleszólok”Szia, itt Caramel” és akkor már tudom
      hogy te vagy az aki hív, kérlek ne félj
      Caramel hozzád baby úgyis visszatér

      De ne láncolj magadhoz, nem szeretem
      ha megakarják mondani nekem, milyen legyen az életem
      én sem döntöm el helyetted a sorsodat.
      de nem szeretem ha egy lány engem mindig csak oltogat.

      Nézd,ugye mondtam azt neked
      hogy nem mondhatja meg azt nekem senki hogy mit tegyek
      ha valamit akarok akkor meg is teszem
      és nem tilthatja meg azt nekem senki sem
      hogy tegyem a dolgomat ahogyan azt akarom
      amikor akivel ahogyan
      látod, de te tudod mire vágyok
      én be akarom járni az egész világot”

      Kedvelés

      • Valamelyik énekesnő nyilatkozott a múltkor, ő mondta, hogy a cigány kultúrában teljesen elfogadott a férfi félrelépése, az asszony meg úgy tesz, mintha nem tudná. A női házasságtörés elképzelhetetlen.Tudom, a Bódi Guszti felesége mondta.

        Kedvelés

  11. Ez a gondolat sok dalszövegben visszaköszön.

    ami még kiakasztó, az a Hófehér Jaguár – lehet, említette itt már valaki – ami gyakorlatilag egy nemi erőszakra készülődés balladája 😦

    Kedvelés

      • Basszus, tényleg és ami a durva, hogy ebben a rohadt nemi erőszak kultúrában észre sem vettem. Állítom amikor kijött a dal sokan hittük jópofának! 😦
        “Könnyek potyognak a szeméből
        Kicsit szégyellem, hogy így bedőlt a lány
        Így bedőlt a lány – de nem lesz baj talán
        De olyan gyönyörű az egész csaj
        Amilyen egyszerű, így nem lesz baj talán
        Nem lesz baj talán

        Kicsit szomorú tény, hogy
        ezen a helyen ő a harmadik olyan lény
        aki beveszi még ezt a csajozós kamu –
        csajozós kamumesét
        És ragyog a nő, és itatom őt
        Talán így nem lesz feltűnő milyen kocsiba száll
        mert ez nem is egy Jagu- nem is egy Jaguár”

        Kedvelés

      • Ez a trükkös benne, hogy természetes – a lányok igazából ezt akarják tudjuk mi, kivéve a feministákat, azok rondák, és azért is van bajuk az ilyen dalokkal. Pedig ha valaki, hát Anita biztos nem ronda:

        Kedvelés

csak okos-jóindulatú írhat ide

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Kapcsolódás: %s

This site uses Akismet to reduce spam. Learn how your comment data is processed.