,… ha a nőnap a huszonegyedik században már nem azt jelentené, hogy az Aktív Férfiak adnak valamit a Passzív Nőknek, és akkor ez Kedvesség, amelyet jól kell fogadni, örülni a Figyelmességnek – miközben nincs szó arról, mit ünneplünk ezen a napon, és hol tartunk azon az úton. Nem is tudják, nem is érdekli őket.
És ha nem írnák nagy n-nel, pláne Nők Napjának (az a Nők Lapja, és az egy újság). Ezt külön mint magyartanárnő.
Ha a nőnap nem jelenthetné azt, hogy az, aki egész évben sandán les meg facebookon írogat, ezen a napon virág átadására és puszizkodásra is fel van hatalmazva. Így szokás.
A virágvásárlást persze a titkárnő szervezi cégpénzből, az iskolákban pedig az anyukák, és a gesztus semmire sem nevel, hacsak arra nem, hogy a lányok, azok merőben más természetű lények, és valami érthetetlen okból “tisztelni” kell őket, valahogy megkülönböztetetten kezelni.
Ami azt jelenti, hogy az európai világban a dolgozó, középosztálybeli, hasonló közegű és rokon nőket nem bántják direktebb módokon, de mivel az erőszak mennyisége állandó, a felgyűlt bánthatnékot hátrányos helyzetű vagy erre szánt, tárgyiasított nőkön vezetik le titokban.
Az erőt, a kezdeményezést lenne jó ünnepelni. Elbeszélgetni a fiúkkal, hogy akinek nem tetszel, azt ne maceráld. Megkérni őket, ne üvöltsenek annyira, ne vágjanak be mások elé az ebédsorba, és ne használják ki a jó tanuló lányokat leckemásolásra.
Persze az ilyen eretnekségeket fel se merem vetni a levlistán, hiszen béke van, minden rendben, ami meg nincs, arról nem beszélünk. Pedig a nőnap politika (társadalmi ügy értelemben), és a probléma, a mi mögötte van, politikai természetű. A helyzet pedig szomorú.
Itt a blogon jelentse azt a nőnap, hogy soha, egyáltalán nem akarod nők fölé okoskodni magad, nem tartod őket egyívású, veled ellentétes érdekű csoportnak, nem gúnyolódsz rajtuk és hibáztatod őket, valamint nem tiltakozol, ha a blogger olyasmiről ír, amiben sáros vagy, csak ezzel nem vagy képes szembenézni. És kommunikációsan sem erőszakolsz meg senkit.
Tudtok példát progresszív, tartalmas nőnapi gesztusra?
Az akadémián mindeközben:
13-ig meghosszabbítva: fehérneműgyűjtés hajléktalan nőknek: https://m.facebook.com/story.php?story_fbid=1772306112814046&id=112160082161999
Ez tökéletes. Mégis nagyon rosszul esik, mikor attól az egytől nincs Kedvesség ilyenkor (pedig bele is volt kalkulálva)
Nehéz ügy ez. Olyan, mint az az időszak, amikor minden gyereket vertek otthon, kevésbé traumatizálta az áldozatokat, mert ez a szokásrend. Manapság, amikor egyre kevesebb – vagy legalábbis illik letagadni, nem dicsekedni vele – a bántalmazott gyerek sokkal kívülállóbbnak éli meg magát. Ugyanez van szerintem a nőnappal, halloweennel és még ki tudja mivel: ha mindenki másnak van, csak nekem nincs, azzal hogy számolok el magamban?
Férjem elég vegyessaláta: férfi, hülye macsó, mert azt hiszi, annak kell lennie. Közben meg a lányainkat igyekszik erős nővé formálni. A módszerei kérdésesek, de rendszeresen nézik együtt az oktató,zenés videókat, hogy megtudják a lányok, hogyan vívták ki az szavazati jogot, meg hogy egyetemen tanulhassanak, stb. Nőnapra könyvet szokott adni mindhármunknak. Én pl most Frank McCourt Angela’s Ashes c. könyvét kaptam. Tudja, hogy nem szeretek virágot kapni. Nőnap reggelén így búcsúzott tőlem, mikor kiléptem az ajtón: “Kick’m in the ass, baby!” A férfi főnökeimre gondolt:)
Este a lányoktól megkérdezte, szabotálták-e a munkát, sztrájkoltak-e, mint azt nőnapon kell. És ezt komolyan kérdezte. Én felvont szemöldökkel, kétkedve röhögtem rajta.
Ő mindig is azt akarta látni, hogy én öntörvényű, kemény, magabiztos nő vagyok/legyek. Néha magam sem értem, végül miért nem vagyok az, mert ha kérek tőle egynél több dolgot, idegbajt kap, tehát évek teltek el úgy, hogy szinte semmit sem kértem tőle, nehogy ideges legyen, és így lehet, hogy tényleg az lettem? 🙂
Nagyon jó a könyv! Alapolvasmány.
Én próbáltam változtatni ezen amikor tehettem, de egyike a legnagyobb kudarcaimnak. Kérdezték a cégnél, hogy lesz a nőnap. Mondom, idén nem lesz, nálam nő és férfi ugyanannyit keres, ugyanannyit várok mindenkitől, szeretek mindenki, de nem megyek körbe többet az épületen egy raklap virággal. Menjünk mind lecsót főzni valahova, vagy evezni de ezt nem.
Láss csodát, a 60éves helyettesem berendelte a virágot, körbe ment és a nevemben is lesmárolt mindenkit.
Aztán megmagyarázzák, hogy a 40-55 éves nők (sokan voltak) olyan durvaságnak értelmezték volna ezt, mert annyira igénylik, hogy az a munkára lett volna rossz hatással már.
Aztán én el is jöttem a következő március előtt, és ez ugyanúgy megy tovább azóta is. A szexista beszólások nem zavarta őket, de ez igen. Állítólag.
Nálunk körbejárt a főnök egy raklap csokival. 40 fölött vagyok, és tényleg nem igénylem ezt. Nem is értem, minek. Ha nem járt volna körbe, tisztára megértettem volna. Lehet, hogy ő is csak félelemből csinálta? Szegény…
Én is 40 felett, én sem igénylem. Viszont mindig kellemesen meglepődöm, ha kapok ilyenkor valamit, mert úgy elfelejtem amúgy a jeles eseményt, mint a huzat.
Nálunk ez viszonylag egyszerű, mivel Zoltán 🙂
Az a szokás minálunk, hogy amelyikünk éppen utcán jár aznap, vesz valami helyes színes cserepes virágot, együtt örülünk neki, aztán pár nap múlva az egész környék örülhet, mert kiültetjük a ház elé.
Idén mindketten voltunk lenn tegnap, úgyhogy most van három cserép primulánk, két jácintunk meg egy ledes villogó a kutya nyakörvére, aki ugyan se nem nő, se nem Zoltán – még csak nem is Tamás -, de nem bírtam neki ellenállni a százforintos boltban.
Nálunk apám és öcsém is Zoltán, így a nőnap olyan univerzális, körbeajándékozós ünnep nálunk, mint a karácsony:-)
En a diaklanyoktol kaptam szivecskes csokit. 🙂
Engem Zoltán öcsém köszöntött meg a csávóm aki következetesen kerüli ezeket az álságos formulákat, csak most szerelmes.
😀
Jövöre azt kérhetnénk nönapra, hogy a férfiak ismerjék fel és bojkottálják velünk a szexista megnyilvánulásokat.
én túlélőként coming outoltam nőnapra az ismerőseim között a Facebookon.
https://tejfolterminator.blogspot.hu/2018/03/mennyi-gatlas-van-benned-hogy-tudsz-igy.html
Ez az első kommentem itt a blogon – nem akartam eddig, mert láttam, van elég élet itt a kommentszekcióban, és Éva ideje véges -, úgyhogy ezennel megragadnám az alkalmat, hogy körbenyalogassam egy kicsit ezt a csodálatos blogot. Köszönöm, Éva, hogy ezzel foglalkozol, hogy ilyen igényesen és tűpontosan fogalmazol és hogy a cikkeid elültették a bogarat az agyam hátsó zugába, amikor még benne voltam a romboló kapcsolatom sűrűjében.
Szia, Anna! Örülök neked és sajgó szívvel, a végére megerősödve olvastam a történetedet.
Tegnap jött tőled több kattintás, így ide már linkeltem:
https://csakazolvassa.hu/2017/11/22/mellebeszeles-aldozathibaztatas/#comment-183054
Itt is jó helyen van!
Köszönöm, amit írsz! Végre a lényegről tud szó esni.
Szia Anna!
Üdv a túlélők között!
Pikareszk sorstárs
Tanulságos épülés-történet. Köszönet!
Köszönöm!
Én sportmelltartót kaptam nőnapon, amúgy csak véletlenül épp aznap, a zember megrendelt csomagot átvenni ment és hozott nekem mellé azt is. Több értelme van, mint a virágcsokornak.
Annának köszönet a történetért. Az én szívem is sajog, és féltem a lányaimat. Hogyan fogok tudni velük értelmesen beszélni ilyesmiről?… Egyelőre ott tartunk, hogy az oviban nem baj, ha nem akarja ölelgetni Izékét, nem kell neki. (Arra már nem tudtam érdemben válaszolni, hogy Izékének miért nem tanítja meg az anyukája, hogy nem kell olyant ölelgetni, aki nem kérne belőle. Bang. Itt kezdődik.)