A pocakos hónapok a legboldogabb időszak egy nő életében. Bővebben…
az anyaság a legszebb hivatás
85
anyaság címkéhez tartozó bejegyzések
ne dumáld szét
Első gyerekes koromban olyan elemi és közvetlen viszonyban voltam a fiammal, hogy kifordítottam az agyamat-lelkemet neki: amit gondoltam, de a legkószábbat is, a szándékaimat és ötleteimet azonnal elmondtam. Mindent megbeszéltem vele. Őszinte voltam, partnernek tekintettem. Hm.
Például: Felvesszük a cipőt, jó? Most fürödni megyünk. Kapsz új pelust!
Ezekre ugyan milyen választ vártam? Bővebben…
akkor meg mit sír
Arról ábrándoztunk, hogy családanyák leszünk. De legalábbis arról, hogy milyen jó lesz, ha feleségül vesznek. Nagy szerelemről, ami nem akart jönni, de ha nem jött, legalább esküvő legyen, és esküvőről, amiből meg inkább együttélés lett, de legalább rendes a Peti.
Itt megjegyzem, tartósabban elmerengve blogkolléga bejegyzésén, hogy semmi nem ennyire önzően önmagáért való, mint a ma a kicsit is jobb módúak körében szokásos esküvő. Bővebben…
egyetlen bántalmazóm!
Arra szeretnélek kérni a nők lázadásának napján, amire nem megyek, mert rendet rakunk és tanulunk közös fiunkkal,
hogy ha te fele-fele beosztást szeretnél a közös fiunkkal, mit szeretnél: ha ezt erőszakoltad évekig, fenyegetéssel, nyomásgyakorlással, ordítozással, akkor oldd meg. Bővebben…
olyan hektikus vagy
Mi tagadás, nem vagyok egy flájlédi:
Azt a sok nekibuzdulást nézni, amellyel a rossz lelkiismeretű, öngyűlölettel kínlódó anyák nekiállnak egy új, ezúttal más anyagból faragott kanállal (flájlédi!) az embernek nem való kásahegynek…! Ahogy a sok másra is használhatandó energiát e rendszerek betanulására, iktatására, végrehajtására fordítják, egymást “motiválják”, “megosztják a tapasztalataikat” a többi kupis anyukával, óvatosan selejtezgetnek a férjük lomjai között, és fájdalmas bizonyítékokra bukkantak, és végül ez az egész megint csak egy szokásos, de kicsivel fájóbb kudarc… Döbbenet. Bővebben…
anyaaa!
A gyerekek folyamatosan megfigyelnek és utánoznak minket, mondhatni, ez az alapértelmezett működésük. Rémisztő, ahogy Gazsi bácsi egyetlen látogatása után használni kezdik, hogy basszus, meg ahogy lecsapják a játékukat, mint én a mosogatószivacsot: ebből elég volt, mondja a négyéves, ebbőj eég ‘olt, ismétli a kétéves. (És vigyorognak.)
Megtanulják tőlünk, hogyan viszonyuljanak úgy általában a világhoz, Bővebben…
jaj, úgy élvezem én
A strand, az emberi csúfság e tobozódó seregszemléje, köztük akkor és úgy, lerontva persze én is, strandlátogatóvá züllött szépségem, jaj! Ez a ciki benne, ez a lerontás.
Bővebben…
édesanyám
édesanyám, aki szültél, nokedlit szaggatok, te hívtad nokedlinek, és pont úgy szaggatom, deszka, kés, mint te
és rád gondolok Bővebben…
régen volt a nagycsalád
Hát gyerekek, nem akarok keresett lenni: a lóf túrót volt régen nagycsalád.
Elharapózott újságírók, pszichológusnők, katolikus közéleti szereplők közvetítésével ez a sírni való közhely. Bővebben…
kedves férjem!
Ha amúgy hagyományosan fel van osztva a feladatkör, te dolgozol és pénzt keresel, anya pedig gyerekezik és háztart, hát, ez lehet másképp is, de vegyük akkor így, szóval megvan kinek-kinek a maga szerepe, akkor
tedd már meg,
legyél szíves,
Bővebben…
“én ezt mégse akarom” — az első vendégposzt
A pályázatra senki, de senki nem írt önálló művet. Jött viszont ez, B. nevű olvasómtól. Kis egyezkedés, szerkesztgetés után, mivel nem mondhatja el senkinek, elmondja hát minden kedves olvasómnak. Kérlek, tiszteljétek őt a bátorságáért.
Olvaslak, és látom, hogy nem kerülgeted a tabukat, nem akarsz mindent elsimítani, megszépíteni. Bővebben…
mit várunk a kötődő neveléstől?
2012. júliusi bejegyzés
2013. szeptember végi kiegészítés
Azt írtam: sokat kivett belőlem a komolyan vett kötődés. Sokat kivett, és most, hogy a legkisebb három és fél, és egyedül vagyok, szeretném, ha ennél a nagyon közelnél egy kicsit távolabb lennének már. De ki tudja, mikor éreztem volna ugyanezt nemkötődve? Talán sokkal előbb. Talán nem is szültem volna harmadikat úgy. Állítom: ahogy mi éltük meg, nem pótcselekvésként, nem apa ellen bunkernek, nem dogmatikusan és nem is tárgyakat halmozva, két itthon lévő szülő kötődve, lezser derűvel, így sokkal könnyebb volt a szülőség. Jól kötődve nevelni, az nem valami plusz erőfeszítés, hanem harsonás lazaság, mámoros törzsi lét. És sokan vagyunk itt, akiknek nem újdonság, furcsaság és nem szélsőség mindez, hanem talaj a lábunk alatt: megélt, működő, több éves, több gyerekes gyakorlat.
Amikor kritizálják a kötődő nevelést, annak kétféle oka lehet: információhiány (sok más tanácsot hallott az illető, nem tud jól hordozni, nem érti, miért fontos a szoptatás, nincs tisztában a csecsemő valós szükségleteivel), vagy a mozgalom túlkapásaira, visszás jelenségeire adott jogos válasz. Az elüzletiesedést, a szektás gőgöt, a homousion–homoiusion-típusú vitákat, a pótcselekvésjelleget, a közösség mélyrepülését én is illettem már többször indulatos vádakkal:
És akkor az eredeti bejegyzés, egy közkeletű tévedésről. Bővebben…
jutka vagyok, függő, másfél órája tiszta
2012 júliusában jöttem el a mamamiról. Akkor írtam ezt. Aktualitását nem veszti: látlelet az élet fölé növő kismamafórumozásról.
…értük fórumoztunk valaha, hogy a legjobbat adjuk nekik, de most már annyira rutinos alternatívok vagyunk, van már borostyánláncuk, horgolt sapijuk, puhatalpújuk, csizma is, egy csatos hordozó és kendő négy, hordozókabát, mosható peluskészlet, azt már pótoltuk is legutóbb a közös rendeléssel, az milyen jó közösségi érzés volt, rendelni, begyűjteni, intézkedni, postázni, most egy kicsit még ruhákat cserélhetünk, mert nőnek a gyerekek, már elköltöttük a fél családi kasszát, de most akkor mi van, mindent tudunk a szoptatásról, hordozásról, már császár után is szültünk, már tudjuk, mi a Waldorf, és hogy (mindjárt a fórumozásról való leszokás után) otthonoktatunk majd, már támogatták a lelkünket, viccelődtünk a csetté vált fórumon órákig, már megöleltek sokszor, amiért késve jött a gyes, már küldtek nekünk ötvenöt spáros matricát, és még mindig hiányérzetünk van.
Na szóval hogy nagyon rászoktunk a netre.
Az internet forradalom. Olvashatnék Washington Postot és nyelvészetet és Ottlikot.
Nem olvasok. Bővebben…
ha szeretsz, békén hagysz
Hogy jutunk idáig a saját anyánkkal? Hogy ez a számunkra legegészségesebb döntés? Boldogságomban is jobb így, bajomban is. Mert őrjítő, amit mond és csinál, mindenképp.
Bővebben…
még egyszer a mamamiról
Hogy a fórumon, sok olvasóm, anyatársam szívbéli közösségén, az életformájává lett információszerzés és véleménynyilvánítás e nagyszerű helyszínén kövérre hízott az üzletelés (az alternatív nevelési irányzatok tárgyi kellékeinek gyártói, forgalmazói és vásárlói, valamint egymás között), annak az a veszélye, hogy elsőrendűvé válik megőrizni a látszatbékét, itt tartani a divatossá lett hordozás, mosható pelenkázás követőit. Mindenki, aki kritikusan gondolkodik, vagy beéri mondjuk két hordozóeszközzel, vagy erről ír, vagy csak nem örül az eszköz céllá válásának, tulajdonképp rontja az üzletet. És mindennél fontosabb lesz, hogy ne legyen robbanás, szakadás. Nem is lesz: csak sok száz csendben lelépés lesz, és volt. Azok közül léptek, lépnek majd le sokan, akik beszélgetni szeretnének, mint régen.
Bővebben…
amiért a nő nem… (2.)
amiért a nő nem (1.)
… kívánja már a szexet, erről írok most. Két részben, és aztán a férfiakról is. Beszéljünk erről újra!
Nem tudjuk, mit vesztettünk: a nulladik percben meg volt tiltva mindez. Vannak szerencsések, van, akit meggyógyított egy bölcs és szerelmes férfi, és van, aki ezeken a falakon is áttör, de a legtöbben azért kínlódtunk ennyit, azért nem tudtuk azt sem, milyen lehetne, mert nagyon sokáig nem találkoztunk önmagunkkal mint szexuális lénnyel. Láttuk őt feltűnni, éreztük az illatát, elképzeltük, de sose jött el…
Rengeteg férfi és nő számol be erről: kevés a szex, monoton a szex, nincs szex. Bővebben…
évzáró
2012-ben írtam, a legnagyobb gyerekem alsó tagozatáról van benne szó. Rettentő idegesek lettek a történet szereplői, magukra ismervén, jöttek is ide áskálódni, dühöngeni. “Igazat mondtak rólad, tényleg hüllőszemű vagy.” ez volna az adekvát válasz. valóban nagyon kínos az egész sztori Gőgösékre nézve, amiket a debella mondott – sercegve kéne megszégyenülnie. meg hogy a tanárnő még neki járt a kedvében és ő is megalázta a sokkal okosabb és szuverénebb fiamat. legfőképpen az, hogy a befolyásos, családjukkal hencegő szülők árulkodásra, aljasságra, üres sznobizmusra nevelik a kölykeiket, és senki nem szól rájuk. feszengjenek csak.
Vége, kibírtuk, kibírta, alszunk végre kilencig, miénk a nyár.
De én nagyon keserű vagyok.
A jól öltözött, Audiból kiszálló és persze gyalázatos bunkósággal kisbolt elé parkoló budai harmincas-negyveneseknek ez a parádéja! A férfiak behízott elégedettsége, a kigombolt halványlila ing nyakából túlcsorduló mellszőrzet! És az anyukák: azok a kosztümök, azok a tangák (??? 2012 lett közben, asszonyok!) a fehér nadrág alatt! Formátlan hátak, feszülő spagettipántos top az idomtalan hasakon. Vagy jó alakú, ennek tudatában lévő nők — rémes testtartással. Bővebben…
…és a válaszok: parainesis lányomnak
2012. júniusi bejegyzés, válasz a kérdésekre
szeretettel HáromNyulaknak
Hogy is kezdjem? Mit mondjak, hogy ne azt kapjam: könnyű nekem? Igencsak nehéz harc volt, hogy nekem könnyű legyen.
Édes lányom — ez jó lesz, te, aki még előtte állsz, édes lányom, ne rontsd el. Bővebben…
először a kérdések
ősbejegyzés, 2012. június
Olvasom, hallgatom anyatársaimat. Annyi nehézséggel küzdenek. Hogyan kezeljük az egyéves ekcémáját szteroid nélkül? Diétáznak, mert a babánál háromféle allergiát valószínűsít a gasztroenterológus, így a folyton éhes, kapkodó szoptató anya kiiktatja étrendjéből a tejfehérje-, tojás- és gluténforrásokat. A másik családban a nagyobbik krónikus asztmája után a kicsinél kitört a krupp: két hete rohamokkal küzd. Hónapokig nem gyógyuló felső légúti betegségek. Fogzási nyűg, éjjeli műszak. Emez hároméves, de még nem beszél. A másik meg egyszerűen kibírhatatlan zárt térben, de a kertben is tönkretesz mindent — hiperaktív-e?
Miért ennyire betegek a gyerekeink? Bővebben…
csak az olvassa. én szóltam 