nincs garancia

Tegyük fel, hogy hiszünk a monogám kapcsolatokban. Tegyük fel, hogy szépen voltunk kamaszok: edzésre, könyvtárba meg ifikörbe jártunk, leckét írtunk, tanulmányi versenyre készültünk, hétvégente meglátogattuk a nagymamánkat, és szemetet szedtünk a parkban. Cserkészek voltunk, tábortűz mellett ültünk, gyengéd, nagy ritkán csókolózásig fajuló, megható szerelmeink voltak, több levél, mint érintés. Tanultunk, dolgoztunk és nagy családról álmodoztunk közben.

Tegyük fel, hogy találtunk is társat: időben, okosat, méltót, és legfeljebb aprókockás az az ing. Bővebben…

most persze mindenki

odavan. Sopánkodik, egymásnak mesélik a Blikkből megtudott új részleteket. A média okádja a patetikus, anakronisztikus giccset. Ezek a félanalfabéták elkezdték a nevelőanyát mostohának, kegyetlen mostohának nevezni. Hányatott sorsú kisfiú, szőke kiskamasz, meggyötört kis test, ártatlan gyermekarc, alig hunyta le a szemét, könnyes szemmel, hófehér ing, vérengző vadállat, pásztoróra, kegyeleti (hogy tetszett mondani?) okokból. Most mindenkinek hiányzik Bencus. Eddig mintha ez nem így lett volna. Bővebben…

tanuljunk magyarul! 21. — sok a dolog

Ez a jó abban, ha az ember egy kicsit még visszafekszik kutyázás és lánygyermek óvodába készítése után: félálomban előjönnek a hűtlenül félbehagyott dolgok, ez a sorozat is például, pedig mennyi ötletem volt még nyáron. De hát korszakok vannak, máson jár az agyam. Nem annyira bűntudat formájában jelentkezett, inkább egy teljes új bejegyzésként, a következőképpen: Bővebben…

nekik szerelem nélkül is megy

Kapirgáljuk meg ma este azt a mítoszt, hogy a férfiak mint férfiak, férfivoltuknál fogva, kvázi biológiailag alkalmasak arra, hogy érzelem nélküli szexuális viszonyba bonyolódjanak.

Beszoptuk ezt sokan. Próbáltuk őket megérteni. Hogy nekik ez külön van, a késztetés meg az érzelmek. Ők nem tudnak ellenállni, viszi őket a vérük, ha a f..z feláll, az ész megáll, satöbbi. Bővebben…

olyan változatos a szex

Orsi itthagyta az újságjait, ilyen női magazinok, minden. Most egyedül vagyok, bambulok. Szexuális kultúra, úristen, olvasom itt ezt a cikket, jaj, arra megy ki, de ilyen virágnyelven ám, hogy nem csak hanyatt lehet ám, hanem néha kézzel meg szájjal is, és ha a partner türelmes, a határ a csillagos ég. Nem tudok ilyen barátnőt elképzelni, akit arról győzködök, hogy kicsim, ma csináljuk világosban, és vedd már a kezedbe, naaa. Nekünk annyira nyitott és kísérletező a kapcsolatunk, nekem olyan szerencsém van Orsival, kifinomult játékokat játszunk, sose unalmas a szex. Bővebben…

nagy ügyek, nagy konfliktusok

esküvői tanúmnak, szeretettel

Meglepődünk mindig, hogy egy-egy családban ekkora konfliktus lehet. Pont ők, akiknek szeretniük kellene egymást! Hát hogy lehet, hogy durvábban marják egymást, mint az idegenek? Évtizedekig, a sírig nem beszélnek egymással a testvérek, akik telekszomszédok is? Hárommillió forint örökségen összeveszni? A gyilkosságok többsége is családban történik, szörnyű. A család nem lecserélhető, nincs másik!

És a pici kritikus csoport! Amely szemben a főárammal, végre egymásra talált kedden, és elszántan harcolnak, aszketikusak, lobog bennük a hit, szerdán újabb lelkes tagok, és csütörtökön már kész a szakadás, a botrány: a Szalamandravadászok kiválnak a Gyíkevők közül (nem ám hüllő! kétéltű! te, Jani, ezek hüllőt zabálnak!). Civilek, felekezet, pici párt, alternatív szülés, hordozás-iskolák — egyre megy, ugyanúgy zajlik ez mindenhol. Bővebben…

gyanúsak

Miért van az, hogy nekem gyanúsak ezek az amúgy hozzám hasonló, budai, értelmiségi hercegkisasszonyok? Engem világéletemben zavartak a túl rendben lévő családok, a mindig vidám, szüleiket tisztelő, jó tanuló gyerekekkel. Ahol a válás elképzelhetetlen, ahol szigorúan két gyerek van (egy fiú, egy lány, esetleg két lány), meg Lada, meg telek és SZOT üdülő, és mindkettőnek összespórolták a lakást, senki se őrült, deviáns és munkanélküli, és ha a papa fizikus, a lánya is legyen az — a legjobb családban is előfordul. Időben, szép szerelem után férjhez menni, a hasonló korú, szép reményű másik fizikushoz. Családtervezés, babaprojekt. Hitel, amit bírnak. Most már saját családi nyaraló, természetesen az északi parton, gyere, kicsim, megyünk a nagyihoz. Apu forgatja a hússzeleteket a grillen, nadrágján kerítésfesték-pöttyök. Ezek együtt nevetnek a szüleikkel — elviselhetetlen vízió.

Mindig valami álszentséget gyanítottam, titkot, hazugságot, egy öngyilkos nagynénit, akiről senki sem beszél, bevallhatatlan abortuszt, kettős életet, csontvázakat a szekrényben. És ha nincsenek is ilyenek, mert tényleg minden heppi, akkor is vonzódom valahogy a szabálytalan helyzetekhez, a gyilkos, sírva vigadó poénokhoz, és többre becsülöm azoknak az igazságát, akik átéltek durva helyzeteket, akkor is, ha frusztráltak tőle. Mert nem élnek burokban. Mert értenek.

Azokat, akik álltak már lesírt szemfestékben, egy szál bugyiban a gangon, kizárva, novemberi hidegben. Jobb a Xanax, mint a C-vitamin.

keserű vagy

Keserű vagyok, tehát nem lehet igazam — ez merült fel itt nemrég az egyik téma kapcsán a hozzászólásokban, de már régebben is, fórumon és valódi beszélgetésekben. Hiszen azt várják, hogy ha annyira hajtogatom a magamét, akkor életem igazolja nézeteim helyességét. Ha nem tetszem, ha nem vagyok hepi, nem lehet igazam. Valamint grafomán is vagyok.

Sokat gondolkodtam ezen. Bővebben…

érvelési stratégiák 4. — azt mondta a csernus is

Meszlényi Attilának, hálásan rajongva

A következő érvelési hiba igen gyakori a hétköznapi társalgásokban, anyósunk intelmeiben és az újságcikkekben: az érv nem valódi, hanem arra hivatkozik az illető, hogy valaki, aki okos, híres, tekintélyes, azt mondja.

Ez igaz, hiszen X. Y. szerint így van. Bővebben…

és mégis

Uramisten, belémhasított ma teregetés közben: a boldogság az nem az, amikor nincs mivel megküzdeni, hanem az, amikor van erő hozzá. A nagyon nehézhez is: van erő. Bővebben…

az emberi magányosság ipara

Na, a közzétételkor eltűnt a komplett bejegyzés. Nulla szó. Nem is volt annyira jó, de nem értem. Kép, minden, ezerháromszáz szó. Ilyen még nem volt.

Keresem az Állapotok összehasonlításánál, erre kiírja: Danger. Wake up, csak az olvassa. The matrix has you. Do not let it happen again. Follow the white rabbit. Go back.

Mindezt sosem látott fekete mezőben írja ki. Mint a kémfilmekben, amikor betűnként jelenik meg a szöveg.

Most nem vagyok benne biztos, hogy eleget aludtam-e. Vagy talán a rizike lesz az, amit a fiam hozott az őrségi kirándulásról.

Én felsőbb hatalmakkal nem vitázom. Úgyis idecitáltam egy sztorit, amit jobb, ha elfelejtek.

Akkor híreink a blogról.

Az egyik, hogy a főoldalra ki fogok rakni egy-egy régebbi bejegyzést, a kedvenceimet, mondjuk pár naponta újat, mert méltatlanul elsüllyedtek a régi bejegyzések. Sok az új olvasó, ezért előveszem az igazán erős szövegeket. Kérhettek is.

A másik, hogy kezdem törni a fejem a hogyan továbbon. Megdöbbentenek az olvasottsági adatok, és nagyon sok visszajelzést kapok, hogy sokat segít a blog, napi betevő. Nekem is nagyon jó írni. Az biztos, hogy nem szeretnék ide reklámot, bár többféle ajánlat is jött, de az a helyzet, hogy egyre inkább a munkahelyem kezd lenni a blog, és visszaszorulnak az egyéb tevékenységek. Aztán, elég vérlázítónak találom, hogy a bloggerek, tartalomelőállítók munkáján a kütyügyártók és a keresőmotorok keresik magukat betegre. Szeretnék független is maradni, nem betagozódni sehová, és azt írni, amihez kedvem van. Ennek a problémának a megoldását keresem. Etikusat, egyértelműt, méltányosat, azt, ami mindenkinek jó. Ha van erről véleményetek, örülnék, ha leírnátok.

az olvasó kérdez

Beszélgessünk erről! Írjatok gondolatokat, történeteket!

Mifelénk, Székelyföldön, úgy látszik, kinőhetetlen szokás a gyerekek rémisztgetése nevelés címszó alatt, ráadásul kéretlenül, tehát kontrollálhatatlanul. A nagyszülőkkel megbeszéltük, hogy nálunk nincs zsákos ember, fekete ember, rossz bácsi stb., a gyermeket nem zsaroljuk szeretetmegvonással, nem szégyenítjük meg büntetésből stb. A játszótér, az utca, a szomszédok azonban igen erős faktornak bizonyulnak. A kétéves fiam az elmúlt napokban többször mondta például az ebédre vagy a játékaira, hogy elviszi a cigány, sőt, amikor egyik játszópajtása sírva fakadt, mert megütötte magát, azt mondta neki, “Vijázz, eevisz a tidány!” Köpni-nyelni nem tudtam, igyekeztem oldani a helyzetet (valami olyasmit mondtam, hogy dehogy viszi, nem viszi el senki, hanem mi megvigasztaljuk Csanit, hogy ne sírjon), de a cigányozásra fogalmam sincs, mit mondjak. Bővebben…

esős csütörtök délután

Tegnap hazajött a férjem, mert nincs meg egy lelet, addig meg mit csináljanak, hétfőtől kapja az újfajta kemót. Felnyomták szteroidokkal, lassan és görnyedten botorkál, hamar kifullad, de kis segítséggel fürdik, önálló. Együtt aludtunk, lent, amíg Babadávid nem reklamált a galérián. Nincs most az a kín, szedi a gyógyszereket, felteszi magának a méregtelenítő tapaszait, sokat beszélgetünk, és a legnagyobb döbbenetemre ágyba hozta a kávét. Bővebben…

érvelési stratégiák 3. — vizet prédikál

Az autóvitához (az eszköz a különbség kommentjeiben).

Bizony, mindannyian gyarlók vagyunk. De attól még tudhatjuk, hogy miben hiszünk, hogy mi a helyes, hogy hogyan szeretnénk élni.

Hányszor, de hányszor történik az, hogy az elveinket hozzáigazítjuk a nagyon is vitatható gyakorlatunkhoz. Bővebben…

ez az én bajom

Nem tudtam, mi ez bennem, hogy folyton ordítanék, hogy vegyék már észre, hogy zavar a közöny, a hárítás, az önfelmentés. Mindig engem neveznek idealistának, és naponta mondják, hogy ne akarjak mindenkit megmenteni… olyanok, akik viszont nem mennek le a dolgok mélyéig, nem olvasnak újságot, nem érdekli őket, ami engem.

Ez az.

Sehol sem tanítják, hogyan kell autonóm módon gondolkodni, hogyan kell elemzően részt venni a világban, vagy hogyan kell a „tanult tehetetlenséget” legyőzni és a környezet aktív alakítójának lenni. Az angol irodalom ezt az empowerment fogalmával írja le, de Magyarországon ezt sem az iskolákban, sem a segítő szakmákban, sem a hétköznapi életben nem tanítják, miközben ez a tudás lenne az egyik legfontosabb áttörés, hogy az emberek ne fogadják el általánosan a „nincs mit tenni” szemléletet.

Németh László szociálpolitikus mondja ezeket. Olvassátok el a teljes interjút!

túlingerelt gyerekek

2012. októberi bejegyzés

Evolúciós értelemben a gyerekek alacsony ingerszinthez vannak szokva. Legalábbis a városi életmódhoz, sebességhez, mobilok pittyegéséhez, reklámszignálokhoz, lövöldözős játékokhoz képest. Testközelben sokkal magasabb ingerszintet is elviselnek, de a csecsemők a mesterséges ingertömegtől sokszor nyugtalanok lesznek.

Kapcsolódó bejegyzés: mitől féltjük a gyerekeinket? Bővebben…