Szerintem szexi. Vajon kinek a gátján legény? Szegény.

Nagy Krisztina alkotása
http://www.origo.hu/itthon/20120912-sajnalja-a-fideszes-varga-istvan-parlamenti-kijelenteseit.html
Szerintem szexi. Vajon kinek a gátján legény? Szegény.

Nagy Krisztina alkotása
http://www.origo.hu/itthon/20120912-sajnalja-a-fideszes-varga-istvan-parlamenti-kijelenteseit.html
A szónok nem tudja, hogy a feminizmus gondolat, amelyet nők és férfiak osztanak, mint általában a gondolatokat. A szónok azt hiszi, hogy a gondolat nem lehet más, mint önkifejezés. Szerinte mindenki a saját érdekeit, a neki kedvező előítéletet hirdeti. Az antifasiszták: zsidók. A feministák: nők. A környezetvédők: cserjék.
Fölnőtt férfi vagyok, MÉGIS ellenzem a nők és gyerekek ütlegelését és lelki gyötrését. Heteroszexuális vagyok, MÉGIS helyeslem a melegek egyenjogúságát. Magyarországon élek, MÉGIS feminista vagyok. Fehér vagyok, MÉGIS az üldözött, gyalázott, megrágalmazott, kiéheztetett romák pártján állok. Valami baj lehet velem.A följebb idézett országgyűlési képviselők állítólag a többséget képviselik (a közjó és a közérdek mellett). Ők is tudják, hogy Magyarországon és az egész világon a legtöbb gyilkosságot családi körben követik el családtagok. Ők ellenzik a gyilkosságot és a testi-lelki erőszakot abban a közegben, amelyben a leggyakoribb, s amely közegnek – a heteronormatív, patriarkális, férfiuralmi családnak – a kritikátlan védelmezői egyben. Azt teszik, amit ilyenkor szokás: érvek híján, szemben a valóság egyértelmű képével, megpróbálják a panaszkodókat és vádlókat lejáratni. A fajüldözés és az etnikai tömeggyilkosság lelkes híveinek propagandáját ellenzők (szerintük) nemzetellenesek. A női egyenjogúság hívei (szerintük) férfigyűlölők. A melegek egyenjogúsítását követelők (szerintük) deviánsok. A gyerekekkel gyöngéden, szelíden, oltalmazón törődő fölnőttek (szerintük) a tanárverés szorgalmazói.
Mintha a bűbájos XX. században nem a hadsereg, a rendőrség, a büntetés-végrehajtás, más szóval a STRAMM & SNÁJDIG SMASSZER Nyrt. (a statisztikai hivatal, az anyakönyv, az államvasutak, a posta, a vám, az idegen- és határrendészet, a tisztiorvosi és járványügyi szolgálat, a városi közüzemek precíz közreműködésével), azaz a heteroszexista, fordista-produktivista, fegyelmező-büntető, rendszerező-konformista, gyarmatosító-fajüldöző nemzetállam ölt és kínzott volna meg milliókat, hanem pár szabados, kócos bohém. Mindezek fölé magasodik az ütő-verő, moralizáló, pedofil pátriárka magasztos, világtörténelmi alakja mint mítoszi és lélektani ideál. Ki nem tudja ezt? Mindenki tudja.
A férfiembernek egyszerűen kell a szex. Így aztán manipulatívan is hozzájut, amikor a partnere nemhogy nem lelkes, de semmije sem kívánja.
Bővebben…Jó regelt, igyatok egy kávét ízibe’! Egész biztos a német hatás ám, már megint a kutya labancok. Arról van szó, hogy túl sok határozatlan névelőt használunk, nem marad a jövő nemzedékeinek így, ez egy idegesítő jelenség, ein dumm Problem, ezt majd megkérdezem Jánostól reggel, mert ő beszéli a német, de most schlafs er. Bővebben…
Ez a bejegyzés az életvitellé vált személyautózásról íródott, és eléggé kritikus. Ha érzékeny téma, inkább olvass mást! Nem állítom, hogy az autósok szörnyűek, hogy az autózás szörnyű, de ennyit és így autózni kényelemből, ráfüggeni igenis szörnyű, akkor is, ha szeretem autós barátaimat, néha elvisznek és stoppolok is. A bejegyzés lényege: milyen elv áll amögött, hogy én úgy döntöttem, nem lesz autónk, nem tanulok meg vezetni sem, három gyerek és busztól távoli lakhelyünk ellenére sem.
(2012-ben vagyunk.)
Elkezdődött az új tanév, és emiatt, meg hogy a fiamat megtanítsam biztonságosan biciklizni, naponta leszáguldok vele a városba, a szép Bel-Budába bele.
Egyszerűen döbbenet, ami reggel a városban van. Bővebben…
Milyen sokan vagyunk nyugodtak az Alföld-laposságú házasságunkban: nem csal meg, akkor minden rendben, és nem kérdezzük meg: hát velünk mikor szakadt le az ágy utoljára? Ó, ha egyszer belekukkanthatnánk a férjünk agyába! A vadászatra kondícionált, meztelen nők képeivel túltelített, kapuzárás előtti férjünk agyába, az agyának a zugaiba…
El-elrémülök azon az aszimmetrián, ami a nők és a férfiak vágyai és világképe között tud lenni, meg azon is, hogy mintha mi nők ezt a különbséget nem akarnánk tudomásul venni. Engem nem neveltek igazi lánynak, és minden női finomság, esküvői álmok, dúlaképzés, Fürge Ujjak magazin (!) láttán elfog a kínos érzés, hogy ezek röhögnek rajtunk. Bővebben…
Nem is beszélve a kecskékről mint világmagyarázatról, nagyon egyetértek:
http://orulunkvincent.blog.hu/2012/09/11/azok_a_csodalatos_ferfiak_152
Sztyepan Arkagyics igazságos volt önmagához. Nem tudta áltatni magát, nem bizonygatta, hogy megbánta, amit tett. Most sem volt képes bűnbánatot érezni amiatt, hogy ő, a harmincnégy éves, szép, szerelmes természetű férfi nem szerelmes a feleségébe, öt élő s két halott gyerek anyjába, aki csak egy évvel fiatalabb nála. Egyedül azt sajnálta, hogy nem tudta jobban titkolni előtte. Bővebben…
Erdős Virágot, és először is ezt.
Most induló sorozatomban áttekintem a partnerkapcsolati egyenlőtlenség tipikus formáit. A magam szavaival és látásmódjával megfogalmazom a változatokat, aztán pedig idézem a Hétköznapi hímsovinizmus vonatkozó részletét.
A bántalmazónak még nem tekinthető férfi például gyakran, a bántalmazók pedig majdnem mindig magukhoz ragadják Bővebben…
Mi tagadás, nem vagyok egy flájlédi:
Azt a sok nekibuzdulást nézni, amellyel a rossz lelkiismeretű, öngyűlölettel kínlódó anyák nekiállnak egy új, ezúttal más anyagból faragott kanállal (flájlédi!) az embernek nem való kásahegynek…! Ahogy a sok másra is használhatandó energiát e rendszerek betanulására, iktatására, végrehajtására fordítják, egymást “motiválják”, “megosztják a tapasztalataikat” a többi kupis anyukával, óvatosan selejtezgetnek a férjük lomjai között, és fájdalmas bizonyítékokra bukkantak, és végül ez az egész megint csak egy szokásos, de kicsivel fájóbb kudarc… Döbbenet. Bővebben…
… akkor érdekes reakcióra számíthatok a bántalmazott környezetéből. Meglepően hasonlóak ezek a reakciók, mert ugyanaz a logika mozgatja őket. A bántalmazó, az ő szülei és a bántalmazott szülei, esetleg testvérei is hadjáratba kezdenek, amelynek célja, hogy elfedje, mi történt valóban.
Most itt lakik nálam a bántalmazott. Bővebben…
Olyan régóta vagyok együtt a férjemmel, hogy szinte már nem is emlékszem rá, milyen voltam azelőtt.
Sokáig teljesen jól megvoltunk együtt. Tanultunk, dolgoztunk, összeköltöztünk, éltünk… túl voltunk az első bűvös hét éven, mire gyerekünk született. Bővebben…
Hogy milyenek a mai fiatalok.
Kiderült ez például abból a kis bevezető, közösségépítő játékból, amelyet minden egyes új csoportommal eljátszottam, és közben nagyon figyeltem, hogy benyomást szerezzek a közösségről és egyes tagjairól.
Megkértem a résztvevőket, Bővebben…
Mi a közös a tornatanári pofonban, a királyság mint államforma követelésében, a homofóbiában és a családon belüli erőszakban? Bővebben…
2012. őszi bejegyzés
Ma reggel futott be a talán ötvenedik levél a blogom történetében: az olvasó rokona, barátnője romboló vagy egyenesen bántalmazó kapcsolatban él, a blogom sokat segített neki vagy a rokonnak, barátnőnek, hogy mindezt felismerje, nagyon aggódik érte a levélíró, mit lehet tenni.
Jaj, nagyon nehéz az újabb konkrét sorsokkal szembesülnöm. Viszont nagyon nagy dolog, hogy ezek mellett a nők mellett ti ott álltok, segítenétek, és egyáltalán: hogy tud valaki arról, hogy mi zajlik az életükben. Most összefoglalom, hogy annak, aki közeli kapcsolatban áll egy szeret a férjem, de feleséggel vagy bántalmazott nővel, milyen eszközei vannak a hatékony segítségre. Bővebben…
Ez egy embertípus. De komolyan.
Lehet az osztálytárs anyukája, semmit nem tud rólunk, nem is kérdez, neki az is elég, hogy látja: Bővebben…
Hogy még mindig nem veszített el az iskolában semmit,
hogy ma mégsem esik (még), pedig mondta a rádió,
hogy a bagettnek csak az alja égett oda, mert elragadott egy bejegyzés, Bővebben…
Lezárult a költőverseny és a két szavazás. Bővebben…