a szavazás és az én kínjaim

Ím, huszonötödike lett, Kinga napja, akinek boldog névnapot kívánok, a főoldal human calendarje meg úgy maradt, ott tegnap van. Megállt az idő. (Ezt megszereltük közben.) (És Kristóf. Ezt is benéztem, én is ottragadtam.)

Tehát máig lehetett szavazni.
Bővebben…

tanuljunk magyarul! 2.: a valamilye mije a -lye?

TLDR, mert az évek alatt a kereső jól beágyazta ezt a posztot

VALAMIJE, MIJE a helyes alak: valami+je, mi+je, mint ebéd+je.. A valamilyen, az egy másik szó (tő).

Először is, eredményt hirdetek, Bővebben…

a fölényes férfi — tizennyolc, karika

Gyógyulgatok ebből. Gyógyulgatok a bátyámékból, a nagy fiam apjából, abból, amit a pornófilmeken láttam és amit a kurvázó férfiak beszámolóiban olvastam (figyelem: az utóbbi linkhez lelkierő, nyugalom, mazochizmus kell). Nem gyógyított engem sem következő szerelem, sem szakember és a házasság is alig. Most kezdek gyógyulni. Olvasok. Gondolkodom. Írok. Találkozom önmagammal. Már nem félek. Bővebben…

este hétkor

Hét óra hétkor, amikor a színházi előadások igazából kezdődnek, hardcore szexi bejegyzés jön a csakazolvassa blogon.

A csakazolvassa már a twitteren is. Eddig töltőtollal nyomtam pergamenen, most két hónap alatt fölfejlődök, azeriek és pápua-újgínek fognak magyarul tanulni a blogom kedvéért. A férjem is annyira meg akar már gyógyulni. S. bevallja, a dédi is olvas. P. írja, hogy nem gondolta volna a kőkatolikus férjéről, de rányitott és ezen kuncogott. D. pedig a falusi kocsma (ún. teleház) gépén hagyja nyitva az oldalt.

És ha már úgyis itt ragadtatok, szavazzatok!

tanuljunk magyarul! 1.: Miniszterelnök úr!

Balázsnak, aki imádja az ilyet, és hajlandó velem dohogni

és még két kedves volt tanítványomnak, vagy többen is vagytok?

Rengeteget olvasok, mindenféle szöveget, és egyre többször olyat, amit nem olyanok írtak, akiknek az írás a szakmájuk. A Facebookot és blogokat.

És kedvetlenül, néha döbbenten látom, hogy annyira nem tudnak írni, olyan suta sokszor a jó szándék, hogy komolytalan az egész. Én legalábbis nem tudom komolyan venni. Sajnos, újságírókkal is előfordul. A múltkor az egyébként dicséretes nyelvi színvonalú Magyar Narancs szerkesztői jegyzetében olvastam olyat, hogy kiesett a szemgolyóm, és pattogva gurult a könyvespolc alá. Majd írok arról is. Bővebben…

szabad monogámia

Ma is voltam bent a férjemnél, a kórházban, merthogy ő nagybeteg. Annyira jót beszéltünk erről, az édes kis titkok bejegyzés kapcsán, amit elmeséltem neki, bár ki is nyomtathattam volna, hogy házastársakként engedjük-e a másikat létezni, barátkozni, tetszeni, miért fontos ez.

Én például a virtuális térben létezem most: nagyon hízelgő visszajelzéseket is kapok a férfiolvasóimtól.

És ott ki tudtam mondani, hogy a nemengedés szükségképpen vezet merev, tetszhalott vagy gyötrődős, elkívánkozós állapothoz — végső soron kudarchoz. Bővebben…

a férjem verse

Lógok a blogon
(az én bloggeremnek)

Blogger lettem, e régi vágyam
beteljesült és rámtaláltam.
Írok éjente hajnalig,
jaj, nem bírok mást (csak alig),
jaj, csak ne hívjon férj, gyerek,
ülök a gépnél, úgy megyek.
Ülök a gépnél: blogolok,
érzem, ez végre én vagyok,
aki mindig lenni akartam,
szeretve csügg a világ rajtam,
mert mi nem vagyunk többé ketten,
egyek vagyunk e szerelemben.
Írom a blogot és ő ír engem,
egyre teljesebb enged lennem,
megnyit, felfedez, örül élnem,
megszüli rég túlhordott énem,
s követeli folytonos jussát,
az ujjak nem lehetnek lusták,
ha Jakab alszik, vagy tépve szop,
foggal, körömmel alkotok.
Tudom, írom, hogy függő lettem,
aki szeret, függővé tettem,
a gyermekzsivajt ágyba fojtják,
látom, ugrik az olvasottság.
És minden szó helyére csusszan
a gondolattal párhuzamban,
csak nézem: nincs erőlködés,
úgy vág az agyam, mint a kés,
a blogom mint a penge, vág
ébresztve alvók tudatát.
Csak az olvassa blogomat,
akit nem rettent gondolat,
aki magába nézni kész,
maga köré is látva néz.
Csak az olvassa blogomat,
ki tudja, önzetlenül ad,
dicsőség mézét gyűjti bár,
de célja, hogy társat talál,
tudja, miből támad remény:
ha több lélekben gyúl a fény,
s a növekvő számoszlopokban
egyre több lángocska lobban.

július 20. délután
Siesta sanatorium, 4. ép. C2, 3. sz.

(Mármost ő engem nagyon önzetlennek és afféle aktivistának lát: én leginkább nem másért, csak az jó hírért, névért, s az szép tisztességért írok, de a vers megható nagyon.)

édes kis titkok

Látom, hogy ezt újra sokan olvassátok. Van mondanivalóm erről szexmentesen is.

Megkívánják a nőket a férfiak időnként. A nős férfiak meg aztán különösen. Bővebben…

agresszív asszonyok 2. — a felújított változat

Anyáink generációjáról itt írtam, most lássuk az új típusú agresszív asszonyt.

Ennek a típusnak két altípusa van. Az első a bízva bízzál, a második a valamelyes.

A mai agresszív asszony mindkét típusa a párkapcsolatának lát neki úgy, mint a nagyanyja a befőzésnek. Látja, mi kéne bele, van elképzelése, utánanéz a recepteknek és kiszedi a belefőtt hangyát.

A férje meg a befőtt.
Bővebben…

25-ig szavazzatok, athéni polgárok!

De ahogy most állunk, ti sok Other:, ti tényleg mindannyian olvasni akartok a makacs körömgombámról, meg arról, hogy hogyan kaptam torokgyulladást az államvizsgám előtti éjjel, amikor ügyesen kipróbáltuk a deep throatot…? (Négyest kaptam, mert nem beszélek elég hangosan, biztosan nem tudok jól angolul.) (Nem is.) (Viszont ezt a szép jelzős szerkezetet megjegyeztem egy életre.)

az első szavazás

Polldaddy végre örökbefogadott, így a nulla informatikai tudásommal, na meg egy kedves olvasóm segítségével itt az első szavazás.

Még annyit, hogy légyszi, ha van olyan lehetőség, akkor azt jelöld, ne írd le újra az Other:-nél.

És azért kérdezem, mert kipróbáltam, és nincs olyan lehetőség (az én botfülű technikai tudásommal), hogy a jelszóval védett bejegyzés ne is látszódjék, vagy ahogy anyám mondaná: lássék.

ne kérd, hogy lájkoljalak

Közzétettem a minap a facebookon, mert egyszerűen elfáradtam:

Kedves ismerőseim!
Kérésre nem lájkolok, mert az abszurdum.
Üdvözlettel: (a nevem)

Megbántódtak. Vitatkoztak. Azt hitték, szabályt akarok, általános érvényt fogalmazok meg, kigúnyolom őket. Magára vette valaki, akinek nem is láttam a kérését. Bővebben…

ha nemi erőszak fenyeget

egy áldozatnak, akit ismerek és szeretek

Elég sokat gondolkodom és írok ebben a témában. Kerestem egy valóban hatásos önvédelmi útmutatót, reagálva a facebookos ne menj sehova, zárd be a kocsid, ne nyiss ajtót stb., a nők életminőségét súlyosan rontó, futótűzként terjedő intelemcsokorra. Bővebben…

régen volt a nagycsalád

Hát gyerekek, nem akarok keresett lenni: a lóf túrót volt régen nagycsalád.

Elharapózott újságírók, pszichológusnők, katolikus közéleti szereplők közvetítésével ez a sírni való közhely. Bővebben…

csak az öngyilkosság, csak az aranylövés, csak a végstádium

szerkesztőmnek, M. Juditnak

Csak erre kapjuk fel a fejünket. Olvassuk a híreket, nézzük a híradót, és enyhén megrezzen a közönyünk, amikor azt halljuk, hogy a kilakoltatott családapa szíven szúrta magát. Megrendülünk egy kicsit, amikor látjuk a West Balkán megrázó képsorait, vagy amikor arról mesél az ismerős, hogy a tizenöt éves gimnazistát annyira kikészítette az iskolai követelmények prése és ambíciózus apja mint végrehajtó, hogy felakasztotta magát. Gyorshajtani meg járdán előzni amúgy szoktunk, de értetlenkedünk: Tobint miért nem adják ki? A várnegyedbeli figura, aki mindent megpróbált, hogy a hivatali korrupció ellen tiltakozzon, majd az önkormányzat épülete előtt felvágta az ereit tiltakozásképpen — hát bolond ez? Most már firtatják egy kicsit a France Télécom vezetőjének felelősségét, miután másfél év alatt harmincöt dolgozója lett öngyilkos. Szomorú apropó Bándy Kata halála: amúgy, két hete például teljesen rendben volt mindannyiunknak a világ, hogy buliznak a fiatalok, hogy sehol egy rendőr a nagyvárosi éjszakában, hogy a megtámadottak nem tesznek feljelentést, és hogy a férfiakat hajtja a vérük, hát istenem, ilyenek, néhányan meg tovább is mennek, de most azért jegyezzük meg ebből (figyelem:) ugyanazzal a lendülettel mennek oda, egy kicsit vagy nagyon tovább.
Bővebben…

irodában dolgozom

légkondiban élek

kocsival járok a légkondiba

útközben kirakom a benzinkútnál a fáradt olajat

tankolok is, mert ez ökobenzinkút! és én akárhol nem!
Bővebben…

figyellek

Látom ám, honnan jöttök, melyik linkről és melyik országból, hazánk után Románia, Egyesült Királyság és Németország jön, és nemhogy dél-afrikai törzsolvasóm, de számos jerseyi kattintásom is van, hát hogy kerülsz oda, és milyen ott?

látom, hogy az anyaság 3.0-ra meg a ne vedd át az írásaimatra keresel, üdv, mamami, én már nem járok közétek,

meg a bambuszbiciklimre, kiverem a fogad, ha megpróbálod,

látom, hogy anyádat dugnád és nem kellesz a férjednek, és rám kattintasz emiatt,

meg a két levettre keresnek a népek: család ellen és művész úr — így jár, aki későn jön,

látom, hogy mit mertek vagy szerettek osztani a facebookon, és mit nem, mit olvastok hatvanan és mit kilencezren, és nem mindig értem,

látom, hogy innen hova kattintotok, és örülök,

sejtem, melyik a bonyolult mondat, hol ráncolódik a homlok, hol a bukfenc, hol a köd — aki megmássza, örülhet, én is ott vagyok vele,

látom, hogy a túlnyomó többség csak a frisseket olvassa, de minden nap van egy-négy-tíz olvasó, aki végigmegy visszafelé áprilisig az összes bejegyzésen, jó, hogy van ilyen,

tudom, hogy húsz kommentelőm ha van, ami ezrelék, a többiek hallgatnak, és büszke vagyok, hogy csak egy görény komment jött,

tudom, az álom mit jelenthet, tudom mik a cseh tévtanok, tudom, hogy Róma sosem enged, csak azt nem tudom, hogy ki vagyok,

de örülök mindenkinek, érezzétek itt jól magatokat, gyertek holnap is,

én tényleg nem tudtam, hogy ez lesz a blogból és ilyen hamar, nyaralóidőben, de óriási öröm, szárny és tér.

kedves férjem!

Ha amúgy hagyományosan fel van osztva a feladatkör, te dolgozol és pénzt keresel, anya pedig gyerekezik és háztart, hát, ez lehet másképp is, de vegyük akkor így, szóval megvan kinek-kinek a maga szerepe, akkor

tedd már meg,

legyél szíves,
Bővebben…

gyönyörű otthonom

Felépült tegnap a nappalinkban a galéria, hát, olyan, amilyen, szőrös is, ferde is, csúnyák a csavarfuratok is — úgyis csukott szemmel alszunk majd rajta. Bővebben…