A gyerek nem eszik.
Akkor kreatívan. Virslibe spagettiszál, lucernacsíra a haja, koktélparadicsom a feje. Sajtszeletből kiselefánt, virágkiszúróval sonkaszelet. Retekegér, pont egy hónapos, szegfűszeg a szeme. Berreg a villán a falat. Nézd, milyen finom! Ha ezt megeszed, lesz fagyi.
Nem eszi meg. Bővebben…
Ez csak címében párja ennek, amúgy semmi köze hozzá, de én szeretem a páros címeket, aki megtalálja mind a hetet, azt meghívom parfétortára a Szamosba.
Az van, hogy beszélgetek sokféle emberrel, ismerem és szeretem őket, kérdezgetik például, hogy vagyok.
És akkor az egyikük ezt mondja nekem: Bővebben…
Június végén izgalmas vita tört ki a mamamin, egy gyerekkönyv-család volt a téma, aztán kultúrpolitika meg ilyesmi lett belőle, írtam, érveltem, de aztán abban a közegben az élettől is elment a kedvem. Bővebben…
Utálom a rendpártiakat. Liberális vagyok. Ne szigorítsunk: beszéljünk, világosítsunk fel, előzzünk meg, formáljunk szemlélet. Éljen a szabadság.
értem én
Amikor a tanult, intelligens és kiegyensúlyozott ember hivatalos levelet, meghívót, programfüzetet ír, egyszer csak rángani kezdenek a végtagjai, elveszíti az eszméletét, és mire felriad, ez áll a monitoron: Bővebben…
A férjem március óta nyugdíjas.
Március előtt nem volt ez. Minden nap szól a telefon, ma az volt, hogy a Hómrelaksz, de frankón relaksznak mondta, Káeftétől beszélek, Edelényi Boglárka vagyok. Bővebben…
E kettőt egybe, hát nem csodálatos?
Jaj, ez hosszú lesz.
Kezdjük a “Moszkában Mercedeseket osztogattak”-sorsra jutott szótagszámlálási szabállyal. Bővebben…
2012. augusztusi írás
Erre a bejegyzésre sok reakció jött, és én sasolok mások üzenőfalán is.
…a saját szexualitásom azért nem tartozik a gyerekemre, mert ő nem ebben a szerepemben kíváncsi rám. Ha őszinte, és klassz a kapcsolatunk, persze sérülés nélkül fogja elfogadni, hogy ez is a részem, de alapvetően a kettőnk kapcsolata – legyen az bármilyen harmonikus is, lássuk be, – nem erre épül…
Én nem azt írtam, hogy erre épül, és az a jó, ha durcásan ezt demonstráljuk a gyereknek. Csak ne nebeszéljünk róla. Bővebben…
Ez a bejegyzés folytatás: Kukorelly Endre regénybeli felvetésére válaszul az első részben azt tekintettem át részletes szakirodalom-citálással, hogy tényleg tovább élnek-e a gyengébb nem tagjai, mennyivel és ebben, illetve még inkább a férfiak korai halálozásában milyen tényezők játszanak szerepet. Menjünk most tovább.
Életminőség: kényelmesebb, biztonságos
Az élettartam puszta szám, de hogyan élik le vajon a nők azt a sok életévüket?
A nők az egész világon jóval szegényebbek és társadalmilag halkabbak. Bővebben…
amikor én voltam nagyon lelkes, első hordozóhét, polgármesterekkel leveleztem, ilyesmi, a hordozás ügy volt. Kicsit amatőr, kicsit nandus, de a miénk. Bővebben…
Azt írja az újság, hogy harmincezer láthatatlan ember él közöttünk. Láthatatlanok, mert olyan mozgássérültek, akik nem jönnek ki az utcára soha. Bővebben…
Ugye hogy nem a pénz számít?
Bővebben…
Muszáj, és ezt is j-vel írjuk, ahogy arra kedvenc honlapom felhívja a figyelmet, és amilyenek, elipszilonnal is bejön,
muszáj a szájunkkal kiabálni, muszáj erőseket írni. Élezni, sokat beszélni erről, piszkálgatni a tudatokat, megbotránkoztatni. Bővebben…
szerkesztőmnek, M. Juditnak
Csak erre kapjuk fel a fejünket. Olvassuk a híreket, nézzük a híradót, és enyhén megrezzen a közönyünk, amikor azt halljuk, hogy a kilakoltatott családapa szíven szúrta magát. Megrendülünk egy kicsit, amikor látjuk a West Balkán megrázó képsorait, vagy amikor arról mesél az ismerős, hogy a tizenöt éves gimnazistát annyira kikészítette az iskolai követelmények prése és ambíciózus apja mint végrehajtó, hogy felakasztotta magát. Gyorshajtani meg járdán előzni amúgy szoktunk, de értetlenkedünk: Tobint miért nem adják ki? A várnegyedbeli figura, aki mindent megpróbált, hogy a hivatali korrupció ellen tiltakozzon, majd az önkormányzat épülete előtt felvágta az ereit tiltakozásképpen — hát bolond ez? Most már firtatják egy kicsit a France Télécom vezetőjének felelősségét, miután másfél év alatt harmincöt dolgozója lett öngyilkos. Szomorú apropó Bándy Kata halála: amúgy, két hete például teljesen rendben volt mindannyiunknak a világ, hogy buliznak a fiatalok, hogy sehol egy rendőr a nagyvárosi éjszakában, hogy a megtámadottak nem tesznek feljelentést, és hogy a férfiakat hajtja a vérük, hát istenem, ilyenek, néhányan meg tovább is mennek, de most azért jegyezzük meg ebből (figyelem:) ugyanazzal a lendülettel mennek oda, egy kicsit vagy nagyon tovább.
Bővebben…
légkondiban élek
kocsival járok a légkondiba
útközben kirakom a benzinkútnál a fáradt olajat
tankolok is, mert ez ökobenzinkút! és én akárhol nem!
Bővebben…
A bejegyzést 2012 júliusában írtam, szerkesztett változata megjelent a Népszabadságban. A néni 2014. január 18-án meghalt.
A büntetőügy első tárgyalása március 14-én lesz. Már nem mondhatja el.
avagy hívjunk-e rendőrt családon belüli erőszak esetén, és ha nem, hogyan,
hát ahogy itt nagyban írogatok a nők elleni erőszakról, mert végre nyugalom van, elvitte a szomszéd anyuka az összes gyereket fagyizni, aranyló csöndben írok, olvasok, iszom a kávét, hát a Feri, a mi házunk Ferije, mert szép itt, meg minden, Bővebben…
— a bejegyzés (2012. július 10.) indulata a mamamin bizalmas és tágabb körben, 2012 június–júliusában történteknek, az ostobaság diadalának szól —
— már nem vagyok indulatos —
— de mamami sem —
László, kedves olvasóm, mert fiúk is vannak, és egyre többen, megihletett az egyik hozzászólásában. Egy sorra egy sor, ez frappáns műfajnak tűnik! Köszönöm hát, László. Egyik sem idézet, továbbra sem vet fel szerzői jogi problémákat, elmondom ismét, mert oly sokan megbántódtak: Bővebben…
Tehát az eredeti típus, anyáink, nagyanyáink generációjában.
Amikor arról folyik a szó, hogy milyen nehéz nőnek lenni, hogyan ássa alá a bizalmat a hímsovinizmus, mindig előkerül az ellenpélda a harsány, mindent szervező, mindenben döntő feleségekről. Hogy mennyire sok az ilyen nő, az egész család fél tőle, ő a hírközpont, és vidáman és energikusan dönt a kertrendezéstől az após temetéséig bármiről és nekik micsoda hatalmuk van. Avagy kifejezetten áskálódik, gonoszkodik, elnyom másokat. Az apjukjuk (-uk?) meg csak ül a tévé előtt, esetleg horgászni jár, csendesen elvan, nem mer lázadni, mosolyogva tűri a terrort, ki van herélve. Ez ismerős? A nő, aki folyton akar valamit, és a férfi, aki enged? Bővebben…
Hogy jutunk idáig a saját anyánkkal? Hogy ez a számunkra legegészségesebb döntés? Boldogságomban is jobb így, bajomban is. Mert őrjítő, amit mond és csinál, mindenképp.
Bővebben…
