én rendes férfi vagyok

Tudom, hogy sok a szemét macsó, mindig panaszkodnak, így-úgy, ver, megcsal, na, de én például soha nem ütöttem meg nőt, és hűséges is vagyok. A nőket legfeljebb nézem — hűséget fogadtam, nem vakságot. Én hazajárok időben, a pénzt is hazaadom, nem iszom, nem ordítok, foglalkozom a gyerekkel. Ilyen férfi is van, és szerintem a többség ilyen.

Madonna

Szóval tényleg nem értem, mi ez a gyanakvás, mit fröcsögnek habzó szájjal a feministák, miért tesznek úgy, mintha minden férfi egyformán disznó volna. Csak minden tizenkettedik, mondja erre az Endre, érted, mert a többi Patkány meg Kígyó, a nők meg mind Sárkányok! Ezen még a Kati is elmosolyodott. Most az, hogy röhögünk egy kicsit a fiúkkal, meg néha lecsúszik két sör, és ott mondanak ezt-azt a cimborák? Kimulatták magukat fiatalon, most meg mesélnek. Én nem bánnék úgy a nőkkel, nem mondom, megnézem a szépet, de én mindig párkapcsolatban szerettem a szexet, érzelmek, vacsora, szép ajándékok, minden, nekem a legdurvább húzásom, hogy néha rárántom a pornóra, de hát ennyi év után…? Amúgy olyan unalmas életem van, hogy az már fáj: annyira úgy intézek mindent, hogy a Kati ne balhézzon, én bevásárolok, ha időben szabadulok, le szoktam vinni a szemetet, a kocsit is én mosom, meg játszom a gyerekkel, megyek anyósomhoz, augusztusban Balaton, két hét, minden, elviselem a hisztiket, ott vagyok a plázában is, ha ruhát akar, mondom, jól áll, gyönyörű vagy, csak menjünk már. Nem szólok vissza, ráhagyom, hadd mondja, tudom, menstruál, az a baja. Csöndben vagyok, nézem a tévét, neki meg a meccs is baj. Én azért szeretem a Katit, én nem felejtem el az évfordulókat sem, elnézem, ha langyos a leves, nem piszkáltam, hogy fogyjon le, nagy a segge, és előreengedem az az ajtóban. Meg gyengéd is vagyok, mondom neki mindig, ne olvassa már azt a blogot, kényeztetem én szívesen. Szoktam szájjal is, én nem vagyok önző, és nem akarok semmi extrát. Ma kap virágot is, én nem értem ezeket a feministákat, ezek nem találkoztak még ilyen rendes emberrel, az a bajuk, mondjuk rondák, azért sem.

volna itt egy félreértés

— a vadliberalizmusnak nevezett cinizmus ellen —

A ne lopj! menüpont — ami a szerzőjog-policy — alatt egy intelligens férfiolvasó, aki jártas a net világában, felvetette ugyanígy, mint most Bálint, hogy milyen naiv vagyok, az internet ilyen, ezt nem kérhetem, hogy ne lopják le, amit feltettem, hát menjek zártba akkor, és egyáltalán, aki blogot ír (aki kurvának áll…). Bővebben…

már csak egy kicsit

Fut a pénze után — így jellemezte találóan Betlen Anna azoknak a nőknek az érthetetlen erőfeszítéseit, akik kiállnak a sorvasztó partnerük mellett. Akik minden észérv ellenére maradnak, a tönkremenésig. Bővebben…

gilicze bálint

Te Bálint, benned tényleg egy pillanatra sem merült fel, hogy ezt nem kéne? Tényleg zászlódra tűzted az én felébresztésemet, megjavításomat, pofáraesésemet? Ez a te küldetésed? Akkor is lenyomni, ha a lenyomás ellen ír hónapok óta? Majd megtanulja? Erőből?

A blog azért ilyen, mert így gondolkodom, és ennyire tudok írni. Pont így, pont ennyire. Hogy mi mindenen keresztül jutottam el idáig, arról elég sok szó esik itt, és hogy azt te semmibe veszed, az téged minősít. Nem a te kis szemétkedésed kell ahhoz, hogy jobb legyen a blog. Nem erre vártam egész életemben, hogy te megmondd a tutit arról, hogy én miben tévedek. Megint milyen jellemző önhittség ez is.

Ez, amit csináltál, ez csak fájdalmat okoz, erre jó. Értetlen, döbbent, szívszakasztó fájdalmat, hogy a kapcsolatom jelképét odatetted a tuti “feminista” hívószó mellé. Hivatkozhatsz mindenre, magyarázhatod, hogy ez nekem milyen hasznos, most már mindenki tudja, mekkora görény lettél. Nem én lettem erről híres, hanem te.

Ha már itt nyomozgatsz: a demotiválótól is engedélyt kértem, pedig ők megosztásra gyártják, és még a Zahia-fotóssal is leleveleztem, nemkülönben a kecskés kép fotóművészével.

Minek ez, tényleg? Hogy a férjemet, ezt az angyalszerű lényt taglalják ott ezek a nímandok, meg hogy én az ő farvizén érvényesülök? És hogy most egy ideges anyjuk van a három- illetve ötéves gyerekeimnek? Alig bírom el az életemet. Mire jó ez neked, tényleg?

nincs istennő

Ez valami egészen megrendítő.

Nem kevesen vannak, akiknek, bolyongva évtizedekig a szűk útvesztőkben fénytelenül, új meg új folyosókon, elegük lesz a másik nemből végképpen. De az valami döbbenet, hogy mennyire másképp élik meg ezt a nők, mint a férfiak. Bővebben…

nőnapra kaptam

Nem hagynak egyedül — az erős nőket ünnepeljük

élőben NEM ekkora a fejem, és aki amott kiflit eszik, az nem Lőrinc. Fotó: Kállay Márton, helyszín: Villa Bagatelle — köszönjük, meg is ettem az őszibaraclekvárt

pozitívan gondolkodom

Nem mindegy, mivel töltjük meg a tudatunkat. Szép, lélekemelő dolgokkal szeretnék foglalkozni, mert a gondolatoknak hatalmuk van.

Ilyen kis finom, nőies dolgokat is olvasok. Bővebben…

a társadalom visszavág

avagy: a Feri, amint kondole- és gazsulál

Jaj, vártátok a hajnali bejegyzést, szépen kialakult ez, hogy öthúsz és ötnegyven között jön, ahogy a csillag megy az égen, egy kis ráhagyással, mert úgy érdemes, de az élet bonyolultabb. Olyan is volt régebben, hogy a szombat kommentelőnap. Ehelyett minden nap van valami, néha lerágott csont. De jó az néha. Csak én szeretek tartalmasakat írni, igazán, telibe, nem megúszósat.

Ma kettőkor dobott ki az ágy, annyira el vagyok maradva a blogon kívüli munkáimmal. Kezd húsba vágni a felismerés: nem tölthetem a napomat azzal, hogy trollokkal vitatkozom. Bővebben…

szabájok

Kedves olvasónktól: nőgyűlölet lájt, ami engem a vicceskedés miatt jobban idegesít, mint az érvelés. Most kommentekkel. Nem lett elég vicces, baromi fáradt vagyok, és sokkal jobban bánt az ellenséges beszólás a más blogján, mint amennyire örülni tudok már bárminek. (Ez a közelgő idegösszeomlás jele.)

A FÉRFIAK SZABÁLYAI

Állandóan halljuk “a szabályokat” a nők részéről. Na, most itt a másik oldal. Bővebben…

bloggerina, szívem, bloggerina

Eldőlt a verseny.

Gratulálunk és rágcsáljuk a tanulságokat, telefonok, levelezőlisták, kommentek zsonganak, halványan felsejlenek ellenkampányok.

Bővebben…

ez a mi kutyánk

Ez a mi kutyánk, ez a Tappancs kutya, akiről nem nagyon írok, ez most bilétáját csörgeti így hajnaltájt, nem találja a helyét, pedig luxuságya van szőrméből, magas peremmel.

Bővebben…

finom, nőies hobbik

Vasárnapi, későnkelős bejegyzésünket olvashatják.

Kapcsolódó bejegyzés: de szépet csináltál!

Nyilatkozat

A csakazolvassa blog írója

NEM Bővebben…

a legszebb kommentek — frissítve

“Adjunk az utolsó mondatnak: én is folyó volnék, nem uszadékfa, és ha folyik arrafelé megfelelő folyó, sőt, folyam, összetalálkozunk a torkolatnál.” megint nagyon beletaláltál, KÖSZÖNÖM!
Kinek hány év kell, hogy folyóként találkozhasson egy másik folyóval, aki folyót vár és nem uszadékfát? Bővebben…

tanulságos mesék

Most a Költő utcában lakom — tudjátok, a fűtés! –, és erről eszembe jutott, hogy négyévesen verseket írtam. Anyám büszkélkedett is vele, de mindig hozzátette: vagy ríme van és értelme nincs, vagy értelme van, és ríme nincs. Ez nem esett jól, a teljes szívem volt mindegyikben, és akkor még csak nem is a bamba tömeg, hanem a szőrös szívű kritikus, a saját anyám…!

Bővebben…