2015. augusztus havi bejegyzések

amiről a média hallgat

Közzétéve Szerző:
20
A média — most már mindig odaírom: ez a zöld szemű szörnyeteg — rendkívül sokat foglalkozik az emberek — hírességek, az olvasók és általában az emberek — testével, kinézetével és életvitelével.
A média a szívén viseli, hogy mi egészségesek legyünk, hosszú életűek, jó alakúak, aktívan töltsük a hétvégénket, otthonunk letisztult legyen és színes díszpárnákkal teljes, vidáman játsszunk a jól táplált és kiegyensúlyozott gyerekeinkkel a kellően füves-virágos kertünkben, meg még grillezzünk is, finomakat és egészségeseket vacsorázzunk, helyes pózban üljünk az irodai forgószéken, ápoljunk a szem körüli érzékeny bőrt, valamint jólesően, kölcsönösen boldogító módon, eleget szexeljünk.
Úgy gondolja a média, hogy mi ezekhez keressük a tippeket és információkat: család, szépség, gyereknevelés, utazás, párkapcsolat, egészség, és ilyesmire vagyunk némi noszogatás után hajlandóak pénzt költeni. Ilyen hirdetői vannak, ebből él, és a hirdetők érdekeinek megfelelő tartalmakat állít elő.
Félreértés ne essék: én nem várom el, hogy úgy működjenek, mint egy civilszervezet. Nem tartom ördögtől valónak, hogy hirdetői érdekek mozgatják a magazinújságírást. Az emberekre hatnak az újságok, a média talpon akar maradni, újságírók és píárosok ezrei élnek ebből, hogy mi kajáljuk az ilyen tartalmakat. Nekem is azért van olyan szőnyegem a nappaliban, meg borvörös LG mosógépem, de még bambuszbiciklim is, mert egy-egy újságban olvastam róluk. Nyilván nem fog a média a legnagyobb hirdetőinek érdekeivel ellentétes tartalmakat közölni. Csak lássuk világosan, hogy itt erről van szó. Nincs küldetés, nem a véleményüket írják, lavírozni fognak, és csak másodsorban szolgálnak bármit, ami nem marketing, mondjuk eszmét vagy jó ügyet.
Szóval, a média megállapítja, hogy biztos hullik a hajunk, biztos stresszesek vagyunk, biztos nem kentük be magunkat naptejjel, biztos elcsábultunk egy sütire, de nem baj, majd másnap ledolgozzuk a fitneszben, a kiegyensúlyozottság jegyében pedig a következő oldalon sütireceptet is közöl (egészséges nassolnivalók).
Szakadatlanul szembesít a diagnózissal, hogy “sajnos, ez van”, imádja a külföldi kutatásokat és leegyszerűsített statisztikákat, szenvedélyesen csóválja a fejét, figyelmeztet, felszólít, pontokba szed. Mindenki végzi a dolgát: a tartalom előállítói megállapítják, mi a bajod, megoldást javasolnak, a kozmetikai, gyógyszer- meg wellnessipar szállítja a megoldások tárgyi részét, te elolvasod, megveszed, vagy elmész pszichoterapeutához, és megjavulsz.
Olyan egyszerű volna, csak követnéd az útmutatásokat, elgondolkodnál, változtatnál az attitűdödön, felkeresnél egy szakembert, stressz ellen mélyeket lélegeznél a fitneszlabdán meditálva, naponta három liter vizet innál, megvennéd azt a kenőcsöt és emezt a locsolócsövet, és akkor szép lenne a füved, visszaállna a libidód, elmúlna az ekcémád, visszafiatalodna a roskadt dekoltázsod, valamint éretten és egyenesen beszélgetnél a kamasz gyerekeddel a kényes kérdésekről.
Valamiért mégsem ez történik.

Bővebben… →

csodavárók

Közzétéve Szerző:
21

Hogy holnap már nem lesz az a dög meleg, és akkor eljutok a postára.

Hogy majd a Franciska áthozza azt a fedeles jénai tálat, és akkor meg tudom sütni úgy a karajt.

Hogy negyedikén megjön a családi pótlék is.

Hogy a Zoli majd megkérdezi a sógornőjét, hogy nincs-e egy hely ott a Fanninak, ahol ő igazgatóhelyettes.

Hogy a Járó doki majd felírja azt a gyógyszert.

Hogy végre megszereli a csöpögő bojlert a Dénes.

Hogy megnyit végre az uszoda, és elkészül a Széll Kálmán tér.

Hogy majd veszek egy MacBook Pro-t, és akkor már tényleg befejezem a regényt.

Hogy akkor majd elmegyek abba a boltba, és fel is próbálom az izzadságelvezetős futósortot, és akkor szerdán már tényleg.

Hogy akkor már nem lesz a devizahitel, és akkor már lehet.

Hogy majd visszavarrom a konyharuha fülét.

Hogy leszedetem a fogkövemet és minden nap fogselymezek.

Hogy a Dani leérettségizik, és vagy külföldre megy úgyis, vagy legalábbis Pécsre, és akkor már meg lehet neki mondani, nem fog úgy hiányozni az apja.

Hogy akkor majd megkérdezem tőle, hogy hogy is volt az 2003-ban, és miért nem mondta el.

Hogy akkor majd hatvanhat kiló leszek, és akkor jó lesz.

Hogy elmegyek arra az előadásra, és meg fogom érteni a nőiségemet.

Hogy egyszer csak betoppan, és akkor a csillagok és álmos, esős hétfő reggelek, és ő és én, míg világ a világ, de addig nem, addig semmi sem, addig egyáltalán nem, sajnos.

Hogy visszamegyek abba a boltba, ahol ezt a szart vettem, és addig nem tágítok, amíg ki nem cserélik.

Hogy valaki megmondja, hogy akkor mit kell, hogyan, elmondja a titkot, és akkor sikerül nekem is.

Hogy majd akkor pénteken, de legkésőbb hétfőn.

szerelmes a világ

Közzétéve Szerző:
46

Love is in the air.

Szól a rádió, minden slágerrefrén erről szól: a nagy, a felforgató, a feledhetetlen, az őrültségre hajlamosító szerelemről. Nézzük a filmeket, és beleépülnek a narratívák és hepiendek az agyunkba. Hogy végül mindenki. Hogy egyszer az életben mindenki. Hogy végre, és akkor nagyon. És az a lényeg, és akkor van boldogság, nélküle meg nincs.

Nos, nem így van. Kapcsoljuk ki a rádiót. Ez is egy cím, amit majd jól megcáfolunk itten. Bővebben… →

amikor ideges leszel

Közzétéve Szerző:
71

Én tényleg nem akarok bántani senkit, és nem is teszem, ez durva félreértés. Vannak emberek körülöttem, akiket érzékenyen érintene egy-egy blogtéma, mert, igen, ők ihlették, róluk, nekik szól, azt dolgozom fel a szöveg megírásával, amit velük éltem meg. Ezek a bejegyzések vázlatban maradnak. Nagyon is vigyázok én.

És mégis sokan, olyanok, akiket nem ismerek, úgy érzik, nekik szól egy-egy téma vagy mondat, itt ők vannak megtámadva azzal, ahogy én a világ absztrahált dolgairól elgondolkodom. Megbántódnak, és úgy vágnak vissza, mint ha én személyükben őket sértettem meg, őket baszogatnám.

Ők, akikről én gyakran semmit sem tudok. Nem tudom, mi fáj neki, nem tudom, honnan is tudnám, hogy nyolctól négyig dolgozik, és azt feltételezi, hogy én lenézem, csak mert leírom, hogy én tudatosan akartam azt, hogy ne legyen kötött munkaidőm. Vagy nem végzett egytemet, és akkor bántja, amit a kiművelt emberfőkről írok. Nem tudom azt se, hogy nem szeret sportolni, vagy hogy valóban pizzán meg kakaós csigán él.

Magára veszi, ugrik, és ingerült kommentet ír. Bővebben… →

stohl andrás nem szexi

Közzétéve Szerző:
88

Nem szoktam a kultúrélményeimről beszámolni, mert mostanában ritkásak, és nélkülöznek is minden olyanfajta tudatosságot, amilyennel én kultúréletet élnék, ha ideális volna a helyzet, tehát ha korlátlan időm lenne könyvesboltokban nézelődni, ajánlókat olvasni és alter esteken ottragadni.

De mostanában, a sokat emlegetett Nemzamárdi és a főváros között többbször vonatozván újságot olvastam. Lehoztam rég megvett, félretett lapszámokat, kettőt magam vettem, és kettőt itthagyott egy pár napig itt tartózkodó másik nő hagyta a nyaralóban. Forbes, Wellness magazin, Magyar narancs, Marie-Claire, ÉVA.

Az Éva Magazin nyári száma komolyan megdöbbentett. Bővebben… →

jegyzőkönyv

Közzétéve Szerző:
38
2015 nyári, a könyv egyik erős darabja
07 óra 52 perckor a jegyzőkönyvet megnyitom.
Helyszín: a zamárdi nyaraló nagyobb szobája, később más helyszínek.
Jelen vannak:
Mama, Nyúlia (Babalány), Babadávid, Tappancs; epizódszereplők
7.54 Babadávid a takaró alá bújva suttogva megállapítja, hogy ő este vakond, reggel viszont majom.
7.55 Mama fehér karórájára pillant, és megállapítja, hogy bár hajnalban fontolgatta, hogy mindjárt, mindjárt, mert úgysem tud aludni, elaludta a reggeli futását, amely ekképp lehetetlenné vált. Pedig a test kész, de a lélek erőtlen.
7.59 Mama pisilni megy, egyben fürdőruhát ölt. Megállapítja, hogy még mindig nem tudja, hogy a csíkfelső melyik irányban veendő fel. Kivágja a címkét, mire az otthonos szúrás nyomban megszűnik.
8.01 Mama rövid ún. strandnadrágot vesz és izompólót.

Bővebben… →

a harmincöt perces edzés

Közzétéve Szerző:
7

A helyzet az, hogy le vagyok eresztve. Nyaralok, nyüzsögnek körülöttem a gyerekek, meg a kutya, bevásárolok, főzök, mosogatok, felmosok — felemészt sok napi apró teendő. És négy nap megszakítással majdnem négy hete itt vagyunk. Itt nincs edzőterem, sem más, elemi infrastruktúra. Szauna se. Nem lehet kókuszolajat kapni, sem vaníliakivonatot, csak vanillint. A sportolás a parton való, gyerekekkel közös tornázásból áll, mondjuk tudok tolódzkodni a street gym eszközön, akrobatikázni, guggolni, gumiszalaggal erősíteni, ugrókötelezni meg fekvőtámaszozni is, meg aztán lehet még úszni és futni is, és szoktam is.

A diétám egészen lesántult, amióta egy átlagos ketogén reggelim után úgy éreztem, kövek vannak a gyomromban, és valami negyven órán át semmit, de semmit nem bírtam lenyelni, ellenben húszat feküdtem. Ételt csak becsomagoltat és csak behunyt szemmel voltam képes a gyerekeknek is adni, túlzás nélkül négykézláb. Bővebben… →