stohl andrás nem szexi

Nem szoktam a kultúrélményeimről beszámolni, mert mostanában ritkásak, és nélkülöznek is minden olyanfajta tudatosságot, amilyennel én kultúréletet élnék, ha ideális volna a helyzet, tehát ha korlátlan időm lenne könyvesboltokban nézelődni, ajánlókat olvasni és alter esteken ottragadni.

De mostanában, a sokat emlegetett Nemzamárdi és a főváros között többbször vonatozván újságot olvastam. Lehoztam rég megvett, félretett lapszámokat, kettőt magam vettem, és kettőt itthagyott egy pár napig itt tartózkodó másik nő hagyta a nyaralóban. Forbes, Wellness magazin, Magyar narancs, Marie-Claire, ÉVA.

Az Éva Magazin nyári száma komolyan megdöbbentett.

Összevont szám, ajjaj. Hanyatlik a teljes nyomtatott szektor.

A COSMOval, Glamourral, Joyjal ellentétben, éles vonalon túl az ÉVA régóta a harminc föltötti, leginkább családos, jómódú, kultúrára is nyitott nők magazinja. Igen sokszínű, igen igényes. Tudatos koncepció jellemzi és interaktív jelleg. Piaci siker, több éves múlt. Olvasó a címlapon, megfizethető és reális divatanyagok. Nyugatias perspektíva, progresszív gondolatok.

A kultúrát úgy oldják meg, hogy igényes és sokszínű az ajánlójuk, és egy-egy nagyon kifinomult értelmiségi ajánl olyan könyveket, amelyeket garantáltan egyetlen olvasó nem vesz majd a kezébe. Závada Péter például Krasznahorkaitól Az ellenállás melankóliáját… Azért érdekes. És el ne feledjem megjegyezni, Závada Péter szexi.

A magazint ugyanakkor áthatja a karrierben és anyaságban, háztartásban való megfelelés egyidejű kényszere. A dizájn, a technológia, a jólét, a kütyük használata és a gyerek jólléte, elit nevelése, mindenek felett. Az ÉVA-olvasó jó fej, szókimondó, széles látókörű, színes életű, tehetős, papaját használ a dizájnos konyhában, meg jével is írja mindkettőt, de azért ugyanannak a rabja, végső soron. Ugyanúgy nem mondhatja el sehol, hogy kurvára elege van, és hogy nem élvezi a szexet, sosem is élvezte, kínos feladat az egész, és nem akar többet szőrteleníteni. Ugyanaz a mainstream “élj családban, dolgozz munkahelyen, legyen gyereked, legyél hetero” stíl. Ugyanaz a tagadása annak, hogy a te életedben is, igen, a kanapén terpeszkedés és kényszeres kritizálás is az, igen, ugyanaz. Nem, az nem csak falvakban és segélyvonalaokon és bűnügyi hírekben van, nem.

Az a benyomásom, hogy ezeknek a nőknek a gyerekei, akikre oly sok érzelmi energiát, figyelmet és pénzt fordítanak, örökké hisztiznek, elvárnak és követelőznek. Legalábbis a gyerektémájú írások mondataiból erre lehet visszakövetkeztetni. (Kössük el őket az autóúton, hogy ne törjön ki a balhé a hátsó ülésen: a kicsiket társassal, a nagyokat kütyüvel! Nincs is annál szebb, mint amikor két kiskamasz a kütyükön civakodik a hátsó ülésen.)

Na, ennek a lapszámnak a szex a témája.

Az egyik tartalom, amiről írnék: mit mondjuk a lányunknak, és igen, a nagyon progresszív, szókimondó magazin cikkében sem ússzuk meg a szokásos álszentséget, és “a szex valami gázos, bűnös, csak felnőtteknek való téma” meggyőződás kitüremkedését. “Ne zúdítsd rá.” Ne mondj többet, mint amennyit kérdez. Ó, jaj.

A fejemet fogom. A szürke mókusról, a közlekedési lámpa működéséről és a periódusos rendszerről is többet mondok, mint amennyit kérdez, sőt, kérdés nélkül is fesztelenül beszélek róla. Én is, az iskola is. A szexről, pont a szexről miért is nem? A pedofília vádjától félünk ennyire, a traumatizálódástól? Mi az, amit egy kérdező gyerek, egy kiskamasz ne tudna feldolgozni, aki körül ott zajlik az élet, a szüleié és a kortársaié? Honnan is lehetne kérdése, ha mi szigorúan csak annyit mondunk, amennyit kérdez?

Ismét megemlítem, hogy egy gyerek, nagy homállyal és rengeteg fura szóval, félbehagyott mondattal a fejében nem tudja, mit kérdezzen, csak azt, hogy ez valami zavaros, elhallgatott dolog, amit jobb nem piszkálni, mert még anya is feszeng. Anya csendes, okos szavait pedig túl fogja kiabálni a kortársi lebírás, a röhögés és a bántás. Nem igaz, hogy a gyerek ráér. Hanem nagyon nagy bajban van, ha nem érti meg időben és teljes körűen, mi hogyan zajlik a létezésnek a betétcserétől a gumi óvszeren át a lányanyaságig és szexuális visszaélésig terjedő terében. Ezért ha bármilyen érdeklődést mutat, akkor a nagyon pontos anatómiai ismeretek alapos, okos átadásán kívül beszélnünk kell értékrendi, társadalmi, érzelmi és “sors”szempontból is mindarról, amit a szexualitás és a szerelem jelent. A másságról is. A örömről is. A szexről mint drive-ról is. A visszaélésről is. Nem, a gyerek nem fog megijedni. Az, amit annak hiszel, a saját elrontott neveltetésed, a kudarcaid és a prüdériád, illetve a gyerekben már lecsapódott nyoma. Hogy mit tegyél? Rakd rendbe magadban, és akkor nem örökíted tovább.

Még egy momentum: ha zavarják a szőrszálak kiskamasz lányunkat, vigyük el gyantázásra, próbálja ki, “túléli-e”…

 

Ami számomra döbbenet: a címlapon egy férfi és egy nő, egy “statiszta” (valójában modell), egy szép, kissé magasra polcolt mellű, huszonéves nő feketeneműben, vele szemben Stohl András wifebeaterben egy ágyon, és farkasszemet néznek. A kép csak illsuztráció, írják oda némi szerkesztőségi fejtörés után…

Stohl András negyvennyolc és fél éves.

Most vagy az az állítás, hogy a Stohl személyiségéhez és életeseményeihez köthető, abból áradó és részben meg is alkotott szexuális jelleg, a Stanley Kowalski-típusú férfiasság, “érettség” a szexi, vagy az, hogy az ő kinézete, testi állapota annyira remek, hogy ujjatlan bordázott pólóban mutogatandó.

Én mindkettőtől feszengeni kezdek.

Látjuk még a színészt a belső fotón félmeztelenül fekve, borospohárral a kezében. Nem akarnék tárgyiasítani, de mégis csak egy színes magazin tudatosan megalkotott, címlapos, sztáros anyaga ez. Lehet, hogy elvadult az edzőteremben a mércém, de Stohl András fizikuma a szerepeihez képest sincsen rendben. Címlapról beszélünk és tudatosan megmutatott, “merészen” ágyban ábrázolt, lényegében szexinek mondott teljes felsőtestről.

Hideg veríték: mit akar vonzóvá tenni a magazin? Miféle érdek rehabilitálja mint férfiikont ezt az embert?

Tudjuk, hogy ő is részben a média áldozata. De azt is tudjuk, mégpedig bírósági ítéletből, mit tett, és hogyan viselkedett akkori partnerével. A saját állításait és attitűdjeit meg ezeregy interjújából ismerjük.

Sohl András nagy színész, sosem tagadtam, akkor sem, amikor divat volt őt ócsárolni. Éppenséggel láttam is a pályája elejétől, a hátraszaltós Figarótól kezdve, a Katona-beli években is, öszesen vagy három tucat szerepében. De semmiképpen nem szexi. Nem vonzó, nem címlapra való. Sem nem példakép, sem nem olyasvalaki, akinek a kinyilatkozattásai családról, nőkről, testiságről, kapcsolatokról vagy a lányairól bármilyen kérdésünkre válaszok lennének (ha nem vagyunk pletykaéhesek és híresember-mániásak, de nem vagyunk), vagy bármit hozzátennének jó érzéseinkhez.

Így ábrázolni a szexi férfit, ilyeneket leírni, ez bizony rávilágít arra, hogy a dölyfös egódiadal, a művészek “nehéz természete”, az anyák napi virág és a legdurvább erőszak hogyan és miért függ össze.

Apukám meghalt, de édesanyám még él, és én szerelmes vagyok a nyolcvannégy éves anyukámba, és szerelmes vagyok a nővérembe. És szerelmes vagyok a mostani páromba, szerelmes vagyok a nagylányomba, szerelmes vagyok a középső lányomba, szerelmes vagyok a kislányomba, és szerelmes voltam mind a két nőstény kutyánkba is. Szóval én nagyon bírom a nőket.

Én nem kérek számon semmilyen doktriner gendertant sem Stohl Andráson, sem a szerkesztőn, még tudatosságot sem. Csak valami minimális jó ízlést, européer jelleget. Mi a FASZT jelentenek ezek a mondatok? Miről beszél ez a nőket oly igen szerető férfi? Ez a “legyet is röptében” vagy “a nők tőlünk, férfiaktól lényegileg különböző lények” üzenet? Ez kit hat meg, kit nyűgöz le?

Hogy nem tűnt fel senkinek, hogy Stohl András így, wifebeaterben, félmeztelenül, nőkről regélve, szexiként előadva kínos, bornírt, vállalhatatlan?

És ha szereti őket, miért bagatellizálja és romantizálja az önzését, azt, hogy a nehéz  (családgyilkos) szakmája mellett, azon túl is koncepciózusan cserben hagyja a családját?

Stohl András őszinte. Ő önző. Ő egy fura pali.

Ha ki akarok menni vadászni, de egy hónapban huszonkilencet játszom és csak egy szabad estém van, akkor a harmincadik estén elmegyek vadászni, és nem a családommal maradok otthon. Ez egy rettenetes tulajdonság, de közben meg szükségem van erre, ékni szeretnék.

Stohl András bókol a fiatal újságírónőnek:

Veled például nagyon könnyen tudnék szerelmest játszani, mert nagyon helyes csaj vagy.

A szerkesztő pedig benne hagyja. Lehet, hogy túl sok nemmagyar médiatartalmat olvasok, és azoknak túlontúl más normáik vannak. Nincs kedvem kifejteni, ez miért iszonyatosan kínos és provinciális. De értelmes, jó érzésű ember ilyet nem mond, és értelmes, felelős újságíró ilyet nem hagy az interjúban.

Az ideális csaj szexi, szépen megy, jól táncol, szép a szeme, szép a szája, jó alakja van, és nagyon szeret.

Na, akkor már ezt is tudjuk, már azt hittük, valami elemi jó érzésű, okos, kifinomult stílusú nő a gusztusa neki. Vagy valami feledhetetlen, egyedi sztorija van…

De várjatok:

— Milyen a kapcsolatod a lányaiddal?

— Jaj, nagyon jó! Gyönyörűek. Marha jó érzés, hogy mind a három olyan szép, ez egy ilyen típusú férfinak, mint én, aki szereti a nőket, nagyon hízelgő.

Várjatok, várjatok, most jön a lényeg:

Bármelyikkel járnék! Ők nem biztos, hogy járnának velem.

De szeretjük, hogy ilyen esendő és önkritikus ez a Stohl András. Nehéz természet, meg fura. Önző, tárgyiasító, a saját lányaival is, de legalább elismeri.

Stohl András a felelős apuka, az ÉVA magazin szerint szexi és érett férfi. Az ÉVA szerkesztői azt gondolják, hogy az ő tájékozott olvasóik elfelejtették Stohl életeseményeit, a magánélete részleteit, amelyben olyan momentumok történtek, hogy az többé nem volt magánügy. És azt gondolják, hogy így vagy úgy, a macsót le lehet még nyomni a torkokon.

Gratulálunk.

Szeretnék egy olyan magazint, ahol nincs minden test szexualizálva, a férfiaké sem. Ahol a középkorú színészt ízlésesen mutatják be, és nem feleannyi idős nővel, “szex” témájú címlapfotón. Ahol az erőszak, a visszaélés, az önzés nincsen mentegetve, bájos esendőségnek beállítva, és az átgondolatlan “macsós” mondatok sem. Nem, mi, kulturált magyar nők nem erre bukunk, mi ezen átlátunk.

 

88 thoughts on “stohl andrás nem szexi

  1. Nagyon jó, ahogy ezt leírtad, én is ezt gondolom, Stohl Andrásról is és az Éva magazinról is, csak nem tudtam ilyen jól megfogalmazni. Egy pár hónapig megvettem az újságot, aztán valami zavarni kezdett benne, igen, ez, amit írtál, ez a “tökéletes nő” szerep, ami áthat minden cikket.
    (Eddig még nem írtam, csak olvaslak régóta, de egyszer el kell kezdeni.)

  2. Hála az égnek, nem szerettem a női magazinokat. Idáig egyetlen kapcsolatom volt olyan, ahol az első pohár nem a végét jelentette. Most az egyik haverom fúj rám, amiért szóvá tettem neki, hogy nem szerettem nézni amikor alkoholt iszik.

    • A nagymamám volt ilyen, soha nem ivott egy kortyot sem, és nagyon nem szerette az asztalnál sem ha más. Ezt sokáig nem értettem. Aztán anyu egyszer elmondta, az első férje sokat ivott. Amikor viszont részegen nekiesett és az akkor 4 éves nagybátyámnak is, azzal a lendülettel lépett és költözött vissza a szüleihez. Ez 1950 körül volt, pedig ma sem könnyű egy ilyen lépés. Iszonyatosan erős lélek volt a maga 45 kilójával.

        • Együttérzés tőlem is, Karina.
          Egyik szülőm se iszik, soha nem is ivott, a családban viszont többen, három ember is, ebből kettő már meghalt.
          Én konkrétan rettegek a piától, vagy nem bírom amúgy se, vagy pszichésen vagyok rosszul, úgyhogy nem nagyon tudok inni.
          Mondjuk, lehet, hogy ez nem is baj, bár nem is normális.
          Félek a függőségektől.
          Meg a cukorbetegségtől, meg a stroke-tól.
          Meg a depressziótól.
          Irigylem azért, aki ehet, ihat, bagózhat, tévézhet orrba-szájba, és semmi baja sincs.
          Vannak ezek az erős, vas-fizikumú nők, nekik azért jó, lennék ilyen, csak egy évre, kipróbálni.
          Dehát ez van, mindenki irigyel valakit, én is, őket.
          Sose lesz csontritkulásuk például.
          Vagy nem fogynak le egy vírustól, hogy kezdhessenek mindent előlről.
          Na, önsajnálatból most ötös nekem, úgyhogy be is fejezem.

          • Szerintem nincs olyan, akinek a teste ne “vágna vissza”, csak van, akinek előbb és van, akinek utóbb. Szóval nézd úgy, hogy te szerencsés vagy, mert a legkisebb egészségtelenségnél is szól, hogy hagyd abba. Van egy ismerősöm, huszonévei elején jár, vedeli az energiaitalt (de tényleg, naponta 3-4 akciós szörnyűséget), mindennap iszik, közben meg porlevesek, hamburger. Bírja. Most. És nem hiszi el, mikor mondom, hogy meglesz ennek a böjtje, csak nevet.

            • Ezzel vigasztalom én is magam, gombotz!
              Hogy “De én legalább időben megtanultam…”, ezt is, meg sok minden mást is.
              Sokszor sovány vigasz, de legalább vigasz.
              Valami jót muszáj nézni benne.
              Vagyis nem muszáj, de konstruktívabb, ha keresünk valami pozitívat.
              De azért csak irigylem őket, hiába!
              Meg azokat is, akik pl. fel se veszik a rosszindulatot, tudnak szarkavarásban élni, maximum kavarnak rajta ők is egyet, és kész!
              Veszekednek ordenáré módon, aztán jópofi megint.
              Na, ez nekem nem megy, én ilyenkor távozom a színtérről, vagy magamba húzódok, mert nem bírom sajnos.
              Olyan hányinger, és sajnos szó szerint hányok is, mert ilyenkor mindig rám jön a szédülés meg a gyomorfájás, igazán szédülök, és hánynom kell.
              És hányok is.
              Szóval ez azért nem jó, de ez van.
              Ha pozitívan nézem, akkor megvéd sok mindentől.

          • Amióta az eszemet tudom a szüleimnek mindig gondjai voltak nemcsak az alkohollal. Amit leírt gombotz sajnos csak alátámasztani tudom.
            Én örülök neki, hogy sok minden kimaradt az életemből, gondolok a pia, drog, cigi, éjszakázás. Az orvosi depitől nem kell félni.

            • Azért ez sem ilyen egyszerű. A pia, drog – tünet. Valamilyen lelki problémáé, akár a depresszióé is lehet. Ld. koporsószeg. Ismertem olyan alkoholistát, aki tudta, hogy bele fog halni, de nem érdekelte, majdnem azt mondta, hogy ez is a célja.

  3. Nem mindegy, hogy csak annyit amennyit kérdez, vagy válaszolj neki, ha kérdez. Mert sajnos olyan is van, aki egyszerűen elhajtja a gyerekét ha “kellemetlen” témáról kérdez. Az előbbi sem jó persze, mert az is rossz, úgyis megérzik hogy kerülni akarják a témát. Ebből pedig előbb-utóbb az csapódik le benne, hogy ez valami bűnös, tiltott, problémás terület.

  4. A szerelmeit felsoroló mondatból nagyon hiányolom a női vázas biciklit, az újlatin nyelvek nőnemű főneveit, és a hajókat is. Egyértelmű, hogy András mindbe szerelmes. Persze csak akkor, ha szexik és elengedik vadászni.

        • Látjátok, gyerekek, îme korunk példaképe. Miii?! Petőfi?! Üjjél le, egyes! Legközelebb majd átgondolod, mielőtt megszólalsz, fiam. Szóval, îme Buci bácsi, Az ember. Drog, pia, nők, menő verda, nagy vadak. Na, csinájjad utána szépen.
          Vagy ne.

              • Szerintem a kérdés, hogy ki szexi _nekünk_, ki nem, eleve el van rontva. Megnézegetünk, gusztálgatunk embereket, mint ha az lenne a dolguk, hogy nekünk tessenek. A szexi jelzőt sem értem, használják úgy is, hogy valaki emlékezetes, karakteres, érdekes személyiség, meg úgy is, hogy egy jelenség divatos, hat az emberekre (az LMP szexi akar lenni, ilyesmi). A média meg direkt kreálja, csinálja ezt, hogy van, aki szexi, úgy állítják be, azt akarják, hogy szexonek tartsam, ezt utálom, ez is manipuláció. Én meg úgy vagyok vele, hogy a szexi, az leginkább még mindig egy hetero izé, egy erős és ritka érzés-megállapítás, hogy engem valaki vonz, mert férfi. Személyesen, nem úgy, hogy a nők többsége szerint szexi. Na most ha ezt a férfit én nem vonzom, netán nem is tud a létezésemről, akkor a szexisége olyasmi, amiről hallgatnom illik. Hogy ne legyek vihogó lány, és azért is, hogy ne hozzam zavarba.

            • Én ezt a színészt nem lázadónak, vagy formabontónak látom, az pozitív előjelű lenne. Nekem mindig úgy tűnt, nem sikerült felnőnie.

    • Nekem – és érdekes módon a férjemnek is – már az zsigerileg kellemetlen egy kicsit, amikor mások nyomják nekünk ezt a tipikus szöveget, hogy apuka szerelmes a pici lányába.
      Én nagyon kedvelem a magyar nyelvben azt, hogy van külön szava a szeretetre és a szerelemre. Utóbbiban nekem lényegi elem a szexuális dimenzió, nem tudok ettől elvonatkoztatni.

  5. Nagyon cuki freudi elgépelés a “Kössük el őket az autóúton”, néha nekem is voltak ilyen gondolataim, legalább ne szaporodjanak a kis sipítozó férgek ott a hátsó ülésen 😀 (Megértem, ha nem maradhat, nyugodtan irtsd ki.)

    A szüleim nagyon fiatalok voltak, jó fejek, minden kérdésemre válaszoltak – az igaz, hogy nem volt kedvem feltenni a kérdéseket – viszont huszonkét évesen, mikor elkezdtem tampont használni, hónapokig minden pisilés előtt kivettem. Értitek, nem tudtam, értelmiségi, fiatal, liberális, széles látókörű szülők gyerekeként, hogy az nem ugyanaz a luk. Valószínűleg ezért vesztem össze az akkor még nagyon szeretett exférjjel, mikor nehezményezte, hogy a másfél éves miért játszik a tamponokkal (dobozból ki, dobozba be, szerintem van annyira finommotorika-fejlesztő hatása, mint egy szivárványszínű montessori-toronynak.)

  6. A “ne mondj többet, mint amennyit kérdezz” témához.
    Ebből a gyerek pontosan leveszi, hogy kétféle téma van a világon:
    – amiről a szülő magától is locsog
    – és amiről akkor beszél csak, ha ő kérdez (= tabu, akkor nyilván ez egy kellemetlen téma a szülőnek, és egy érzékeny gyerek leveszi, hogy nem kell itt erőltetni ezt a dolgot, nem akarja kínos helyzetbe hozni a szülőjét, és nem kellemes az a társalgás, ahol harapófogóval kell kihúzni a másikból mindent.)
    Én az örökbefogadásról való beszélgetést a szexuális felvilágosításhoz szoktam hasonlítani, pont ezért.

    Amúgy a felnőtt tabuk tök máshogy vannak a gyerekvilágban, felnőttek közt például tabu a kakilás (az is tök érdekes, hogy tábortűznél nagyon sok pia után jön elő a kakitéma felnőtteknél), a gyerekek közt meg folyamatos téma.

  7. Ezt a szöveget Stohl Andrástól tényleg lehozták? Egy elvileg értelmes nőknek szánt lapban? Nem is tudok kinek cikibb ez, a magazinnak, hogy ilyesmit leírnak, vagy Stohlnak, hogy mindenki látja, milyen primitív módon gondolkodik. Ha igazából nem gondolkodik így, és azért mond ilyeneket, mert azt hiszi, hogy ettől lesz menő, az még gázabb…

    Egyébként pont hasonlóan jártam a múlt héten egy Stahl magazinnal, amit a nyaralóban találtam. Nem szexről volt benne szó, hanem főzésről, takarításról és kis mértékben utazásról, kultúrprogramokról, de ez az újság is a tökéletes, jómódú, csodálatos ételeket készítő és karrierrel rendelkező nőképet erősíti. A nagytakarításról szóló cikk úgy kezdődött, hogy “Távolítsuk el az alkalmatlankodókat! Értem ez alatt elsősorban a férfiakat, akik még ha felajánlják is, hogy segítenek, abban nem lesz köszönet! Nem tehetnek róla, de fogalmuk sincs a tisztaságról, ezért inkább előzzük meg a konfliktusokat, és küldjük el a drágát focizni, múzeumba, horgászni – bárhová, csak ne maradjon otthon!” Meg az apátok faszát…

    • Buci kapva kapott a lehetőségen, hogy egy igényes női magazin hajlandó őt mint szexit és vállalhatót dedikálni. de nem akarta magát megtagadni. Ebből ez az öszvér sikerült, “erős, megosztó, provokatív anyag”, luxushotelben játékszernő, a lapszámban további érdekes kilengések: Antoni Rita pompás, tárgyilagos, felvilágosult LMBTQA cikke mellett megtudjuk, hogy van megoldás arra, ha frigid vagy (és meg KELL oldanod, a nem lehet, hogy az érzéketlen partnereddel a hatalmi eszközként használt szexet úgy, ahogy van, hagynád a p-ba). Bus István a virtuális szex előnyeiről érvel, az édeshármas (a nő kérésére, a harmadik egy prostituált) el van vicceskedve. nem az a gond, hogy a virtuális szex szolgáltatója és a prostitúció intézménye is lábbal tipor méltóságot, emberi jogokat, humán rezdülést, nem. Hanem hogy olyan béna és feszengős volt, azt mondja, figyeljetek “jövőre inkább biciklit kérek (ti. a szülinapomra, nem édeshármast)”.

      Én nem tudom, valaki kiokosítaná az ÉVÁt a humán szexualitás lényegéről?

      • Most errõl az jutott eszembe, hogy valamelyik reggeli mūsorban, amit Berki Krisztián (!) vezetett, Hevesi Krisztina szexuálpszichológus volt a vendég. Az aszexualitásról (szerinte “szexuális anorexiáról”) beszélgettek. Nagyon meglepett az, hogy valaki szexuálpszichológusként ennyire tájékoztlan a témában. Azt meg már megszoktuk, hogy Berki értetlenkedik és közben osztja az észt, ha a nõk vagy a szexualitás kerül szóba. Inkább belinkelem ahelyett, hogy magyarázzam, mert még nézni is fárasztó volt: https://www.youtube.com/watch?v=T24FDvuY0o8

      • Ez régi poén amúgy, a Kárpáti Gyuribának volt egy ilyen sztorija, hogy hogyaszondja az akkor még ifi világbajnok pólóválogatott mondja valami verseny után külföldön, hogy Gyuribácsi tenne egy szívességet? Menjünk be együtt egy ilyen nyugati szexboltba, magunkban ciki, meg hátha fiatalként kidobnak…Bementek, a fiúk egy darabig nézegetnek, röhögcsélnek, aztán valamelyik benyögi: hát Gyuri bácsi hát izé, ha játék, mégis maradok én inkább a legónál.

  8. Én most nem tudok kommentelni, mert először azt akartam írni, hogy dedurva, utánanéztem, és TÉNYLEG A STOHL VAN A CÍMLAPON! Ezt ugyanis az első mondat(ok)nál még simán nem hittem el, mondom, az írói fantázia meglepő szárnyalása a StohlBuci-szimbolika. Most viszont szabályosan rosszul vagyok.
    Egyébként TÉNYLEG jó színész? Színpadon nem láttam még soha. Őszintén érdekel ez, ama másik kérdéskörbe (a művészi teljesítmény vs. magánember és az ő recepciója és annak etikai felelőssége) meg bele se merek gondolni.

    • En annyira nem vagyok elajulva a szineszi kvalitasaitol sem…(annak ellenere, hogy lattam mar nehany darabban amiben sikerult meglepnie es tenyleg felelmetesen jol jatszott, de magahoz es ahhoz kepest amit vartam tole) de ez nyilvan izles kerdese is. Amugy a szineszi teljesitmeny is hullamzo, vannak nagy hullamvolgyek es nagy felivelesek…attol is fugg mit gondolok egy adott szineszrol, hogy epp melyik szakaszban csipem el az illeto szineszt.

        • Bocsáss meg, de ő egy címszerepeket, szexszimbólumokat játszó színész, ez a szakmája, hogy a teste is azt jelentse, most pedig félmeztelenül látjuk az egész oldalas képeken egy minőségi magazinban, nem úgy kezelendő, mint egyszeri, kicsit csúnya partnerünk, akit azért szerettünk, vagy mint magyar átlaglakos. Most azon gondolkodom, ez az elvárásom tárgyiasítás-e, de pont az ÉVA tette elénk Bucit mint szexi-izgit tárgyiasítva, és hát nagyon nem az, illetve lehetett volna sokkal ízlésesebben és előnyösebben is fotózni. Pl. a Mephistóban amikor balettdresszben van, nem teszem szóvá az alkata hibáit és a hízást, mert ott nem arról van szó. De itt igenis azt várják tőlünk, hogy “dejópasi”, “dejópasimégmindig”.

          • En az EVa magazinos kepet nem lattam, csak ugy altalaban lett ez mondva. Nyilvan, en sem csinalnek belole szexszimbolumot, mert…minek, csak eroltetni az lehet ilyet.
            De attol, hogy szinesz meg nem torvenyszeru, hogy fitneszbajnok kulsovel kelljen rendelkeznie, akkor sem ha annak idejen o volt a “szexi magyar szinesz” ez nem az ami orokre arra kotelez (eltekintve most az Evatol es attol, hogy ez izlestelen e vagy sem cimlapon szerepeltetni szexikent egy korosodo szineszt, aki mar nem is annyira) . Csanyi is az volt egy idoben (nem egy tipikus izompacsi) es a Kamaras is (utobbinak eleg jo az alkata, klasszikusan lehet szexi). A szexi merce nem csak dagado izmokat feltetelez es/vagy csak tokeletes kulsot. Ebbol a szempontbol Buci is lehet szexi meg 50 korul is, csak nem valoszinu, hogy okos huzas cimlapon hozni, mert kinek mi, ugye. Maga az interju amibol ideztel az igazan gaz, sokkal nagyobb gaz, mint, hogy Bucin van felesleg, vagy nem eleg feszes mar a feneke…
            Majd megnezem a fotokat, ha kezembe akad egy Eva.

              • Ez amúgy nem az én elvárásom, tehát nem a férfiízlésemről (nekem nagyon sokféle ember tetszik, a személyiség az alapja, nem az izom) és nem is az olvasói igényemről van itt szó, hanem arról, ami egy igényes magazinszerkesztő, képszerkesztő dolga volna egy normákkal bíró társadalomban.

            • Hat az teljesen jogos. megneztem ezt a cimlapot es a kep, de a tartalom meginkabb, finoman szolva is igenytelen, sot szinte surolja az alparit, bar nem annak szantak, gondolom.

            • Szerintem a külleme nem gáz, legalábbis átlag férfinak, de a címlapra azért nem való – mellette a lány gyönyörű szép, karcsú, fiatal, ő meg olyan semmilyen, kicsit lepattant. Főleg az a fehér trikó… Az nagyon igénytelen, utálatos ruhadarab, nem tudom elképzelni, hogy bárkin is jól mutasson.

              • Hát, a wifebeater az igazán kigyúrt, fényes bőrű, erőtől duzzadó férfiak ikonikus ruhadarabja. Én is ilyenben edzek és ilyenben járok, újabban megmutatom a vállam, ez a szabás erre való. De bicepsz nélkül és nemszép bőrrel nem annyira néz ki jól.

            • A képek alapján az alkata normális, nem lepukkant, azt tippelném, hogy azért valamit sportol (ha nem is túl intenzíven). A legtöbb korabeli férfi (színészeket is beleértve) nem néz ki még így se. Ilyen fiatal lányokat meg gyakran látni nála igénytelenebb külsejū fazonokkal is. De a képekben van valami gusztustalan, piszkos. Ha már van párja (felesége), akkor legalább vele fotózták volna le. Az asszonyverõ trikó meg szigorúan alsónemū, ruha alá való, maximum kánikulában otthon, nagyon szūk családi körben hordható – egy ilyen magazin fotóin semmiképpen sem mondható ízlésesnek. Az interjú viszont a képeknél is borzalmasabb.

            • A wifebeater tud szexis lenni, azért Marlon Brandonak a Vágy villamosában nem állt rosszul. Nekem is lett egy ilyenem, mert a kedves (szigorúan alsóneműnek használt) egyik atlétatrikóját a mosógép rózsaszínre batikolta, tegnap abban nyitottam ajtót a vízóraleolvasónak.
              Stohlt én még színpadon rossznak nem láttam, színészként simán benne van az első háromban. (Nekem. Viszont nem dugnék vele.)

            • Igen, én is pont Marlon Brandora gondoltam, amikor Stanley Kowalskyt játszotta, neki tényleg jól állt. Nekem errõl a klasszikus fehér wifebeaterrõl még mindig a pocakos nagypapák jutnak eszembe sörivás közben. Persze láttam már apukámon meg a páromon is (otthon), akiken azért jól mutat, bár nekik inkább “balettos” (vékony, szálkásan izmos) alakjuk van, mint kigyúrt.

              Edzeni sem megyek abban. Hordok wifebeaterszerū trikókat, de nem fehéreket. Szūk fehér dolgokat úgy általában nem hordok, mert minden apró domborulatot kidobnak és közönségesnek láttatják a (C kosárméretū) mellemet.

              • “minden apró domborulatot kidobnak” Egyébként a kényes, tapadós fehér wifebeater pont ettől extra viselet: kifogástalan arányokkal, vállalható domborulatokkal néz csak ki jól. Ha a haskocka dereng át, az nem olyan domborulat. Kb. mint a madzagbikini (sőt, szerintem lényegében a bikini is, de nem akarok megbántani senkit…)

    • Igen, én pályája elejétől figyelem, volt tizenöt év, hogy minden színpadi szerepében láttam, és egészen kivételesen kvalitásos színész. Nála kicsit idősebb mondjuk Gálffi, Mácsai, vagy Kulka, Szervét, Lengyel Ferenc, abszolút egy szint velük. Nem véletlenül játsaztta annyit Alföldi, méltán volt vezető színész, és ki is teljesedett a Nemzeti szerepeiben. Ez a rész nem fikázandó, de itt nem ezért van a címlapon, amellett szívesen megkérdezném az ÉVA olvasókat, hányszor látták színpadon, ha ez volna a lényeg.

      Én színészként sosem szexinek láttam, hanem nagyon erős karakterűnek, emberinek, fegyelmezettnek, olyan színésznek, aki elképesztő dolgokra képes.

      • Jobban fogok rá figyelni ezentúl, nagyon felcsigáztátok az érdeklődésemet, köszi! Közben meg azon gondolkodtam, olvasván a magyar férfi színészek és szexszimbólumok témakört, hogy nekem soha nem adnának munkát egy ilyen magazinnál, mert elképesztően más/furcsa/réteg az ízlésem férfiak terén. Ha magyar színészt kell mondani, hű, hát nekem a Fekete Ernő az NAGYONSZEXI, meg a Mácsai Pál, úúúúúúh. De ők sajna nagyon ritkán feszítenek nekem félmeztelenül a címlapon. 😦 😀 😀

    • Nagyon jó színésznek tartom, zsurnaliszta koromban nagyon sok darabban láttam, szakmai jegy olcsósága rulez, és egy igazán kvalitásos, nagy teherbírású és széles spektrumú játékra képes, állandó regenerálódással élő színész.

  9. Megnéztem a címlapot, nagyon elhibázott. Először is : azt sugallja, hogy a szex a szép,fiatal nőknek való, a férfi viszont lehet akár hervatag is, neki ilyen jár, ez való hozzá. Másodszor: nem, nem vadult el Éva mércéje az edzőteremben, Stohl teste nem vonzó, nem esztétikus. (Mondom ezt úgy, hogy nála idősebb , átlagos külsejű emberbe vagyok most nagyon szerelmes ) De ha a teste szép is lenne, visszataszítóvá teszi mindaz, amit mond. Ahogy neki tetszetős húsdarab a nő, még a lányai is, és amennyire nincs tudása sem szeretetről, sem szerelemről.

  10. Arra gondoltam,amikor a magazint megláttam,hogy ennyire tart igényesnek bennünket magyar nőket az ÉVA,hogy a címlappal,majd példányszámot növel,mert ott fogunk tolongani,hogy a Buci kitárulkozását birtokolhassuk,és a vallomása után még meg is szeressük,mint férfit,esetleg el is fogadjuk ezt a mentalitást.

  11. Háy János viszont szexi, de soha nem lesz félmeztelenül ÉVA-címlapon. Ha jó emlékszem, valami HVG-különszámba potyaolvastam az interjút vasútállomáson, kávégép takarásában.

  12. Jézus ereje.Mennyire jó hogy nem olvasok már ilyet.Az emberiségbe vetett hitemet venné el, meg az értelmét, hogy lejöttünk a fáról.

  13. És ami még elképeszt: a bátor és szókimondó lap főszerkesztőjének vihorászása a beköszöntőben, hogy a férjemmel a legelejétől a szex a téma, ja, de nem azért, nem vagyunk ám szexmániásak! Másik cikkben is: nem vagyok nimfomán! Lásd még: csak épp beleolvastam egy olyan magazinba/utánanéztem, milyen a szado-mazo de csak újságírói feladat! Én nem vagyok ám olyan!

    Egyszer állna már ki valaki a szerkesztőségből, vagy akár egy vendégszerző, névvel-arccal: itt vagyok, nimfomán vagyok, vagy: gumibabákat dugok, vagy: rákattantam a pornóra… De hát az olvasót nem szabad kibillenteni a biztonságérzetéből, ugyebár.

  14. Stohl-lal (ha így kell írni, de azt hiszem, igen), szóval vele is az a gond, hogy nehéz külön nézni a művészt, meg az embert.
    És ő jó színész, tehát van miért dilemmázni.
    Az ilyen cikkeknek kár megjelenniük róla, semmitmondó, meg amúgy is marhaság, “Szerelmes vagyok a kutyámba”???
    Úristen!
    Én mondjuk nagyon utálom, hogy ez a “szexi” téma minden kontextusban előkerül.
    Pl. “Szexi úszónő” wtf???
    Ő úszó, nem az a dolga, hogy szexi legyen, fel se kéne említeni, nincs köze a munkájának a szexiséghez.
    Olyan prosztó dolog, olcsó, meg unalmas is, le kéne már kopni erről.
    Az, hogy “szexi Playboy modell”, az oké, meg még egy-kettő, a többi nem oké.

a kommentelés lehetőség, jóakaratú és nyitott olvasóknak

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Kapcsolódás: %s