A helyzet az, hogy le vagyok eresztve. Nyaralok, nyüzsögnek körülöttem a gyerekek, meg a kutya, bevásárolok, főzök, mosogatok, felmosok — felemészt sok napi apró teendő. És négy nap megszakítással majdnem négy hete itt vagyunk. Itt nincs edzőterem, sem más, elemi infrastruktúra. Szauna se. Nem lehet kókuszolajat kapni, sem vaníliakivonatot, csak vanillint. A sportolás a parton való, gyerekekkel közös tornázásból áll, mondjuk tudok tolódzkodni a street gym eszközön, akrobatikázni, guggolni, gumiszalaggal erősíteni, ugrókötelezni meg fekvőtámaszozni is, meg aztán lehet még úszni és futni is, és szoktam is.

A diétám egészen lesántult, amióta egy átlagos ketogén reggelim után úgy éreztem, kövek vannak a gyomromban, és valami negyven órán át semmit, de semmit nem bírtam lenyelni, ellenben húszat feküdtem. Ételt csak becsomagoltat és csak behunyt szemmel voltam képes a gyerekeknek is adni, túlzás nélkül négykézláb. Nem hánytam, és lázam sem volt, de rázott a hideg, és valami iszonyatos, a napszúráséhoz hasonló gyengeség vett erőt rajtam. A végrendeletem szövegén gondolkodtam: kire hagyjam a láncfűrészem?

A semmi után barátainknál vázlatos spenót óvatos elfogyasztása — én sose főznék –, illetve vízzel harminc gramm tejsavó-glutamin-kreatin, sokkal később egy kávé, és este valamennyi dinnye, még mindig nagyon óvatosan. Valamivel könnyebb éjszaka, és ebből aztán jött egy édességet és pékárut még mindig nem, könnyen felszívódó szénhidrátot azonban bőven tartalmazó három nap, így installáltam újra magam a — valószínűleg — vírusfertőzés után, hogy aztán újra belevessem magam a baconok, mascarponék világába.

Szerdán szívességet kértem: míg az enyéimre itt vigyáztak a spenótos barátok, az egyik itteni gyerekkel felvonatoztam Pestre, hogy átadjam jó szüleinek. És ha már, akkor edzek is egyet, mert edzőtermi edzés nélkül nem élet az élet, a balatoni élet sem. Az egy órás vonat azonban késéssel indul Siófokról. Így viszont a balatonparti nagyváros állomása mellett, a déemben vehetők Alnatura baglyok, illetve vaníliakivonat, valamint kókuszcsipsz és kesudió is. A leánygyermek baglyot eszik, én pedig Murakami Haruki novelláskötetét olvasom, újra, és megint átélem a mondatok döbbenetét (“úgy érzem magam, mint az állatkerti gondozó, aki tévedésből megölte a fókát”, “az ablakpárkányra termetes gerlepár telepedett”, mindez valamivel egy visszautasított házastársi szex-ajánlat előtt — csodálatos fordítás).

A gyorsvonat csak háromnegyed háromra fut be. A szülők üdvözlése és a gyermek szakszerű átadása után veszek két magazint, az egyiket egy precíziós női borotva, a másikat egy rikító sárga ún. strandnadrág kedvéért (igen, engem is rá lehet ilyenekre venni, a sajtótermékekből azért majd sajtószemlét írok nektek), valamint két vonaljegyet, és elmetrózom Észak-Pestre, hogy egy halaszthatatlan pénzügyemet rendezzem. Majd, immár financiális öntudattal és jó lelkiismerettel, de rossz érzékkel buszt választok az edzőteremig, ami persze beragad az Andrássy úton. De én olvasok (miután átfutottam az egyik sajtótermékben a Németh Dorottya fitneszversenyzőről szóló összeállítást, akinek az adottságaira meglepően hasonlítanak az enyéim, ismét Murakamit).

Számot vetek az életemmel: fél öt lett, fél hatkor megy a vonat, így is megéri egy alkalom? Szeptember 9-ig érvényes a húszalkalmasom, ez lenne a hatodik. A vonatot ellenőrizném még, fél hatra emlékszem, de nem jön be a wifi, ebből az következik, hogy kávéivás és előrelátó tasakos proteinvásárlás közben szandál edzőcipőre cserél még a recepciónál, szoknya le, alatta edzőnadrág, és kettesével föl a harmadikra, a crossfit részre.

Tehát nem tollászkodtam az öltözőben. Nem is mentem végig azon a folyosón. Nem lestem a gömbmelleket. Így harmincöt percem van. Hogy lehet így edzeni, hogy ne legyenek csalódottak az izmaim?

Nem agyalunk és nem csüggedünk. A lépcsőzést is beszámítjuk kardiónak, és két korty víz után az evezőpadra repülünk, ahol 500 métereinket két perc alá optimalizáljuk, és így evezünk ezer métert, kicsivel kevesebb mint négy perc alatt, remek, ezt legalább érzem.

Míg elmegyünk a fertőtlenítő spréért, belerugózós kitörésekkel haladunk, ez csak természetes, majd a papírtörlőt is így visszük el a kissé távolabb helyezett szemetesig, mindeközben látásból-ismerősöknek biccentünk a fejbiccentőnkkel és a szemizmunkkal, de mindez csak a bemelegítés a comb és a far későbbi gyötréséhez.

Korlátra fel, jelzésértékű medencehajlatban lengedezés nyújtásképp; a bordásfalnál rövidített rituális combhajlító-nyújtás, egy percben.

Megragadunk két hét és fél kilós súlyzót, ezekkel fogunk vállazni, oldalemelés lassan, nagyon koncentráltan, és a háromszor tíz ismétlés szüneteiben alacsony, mintegy negyven centis dobogóra ugrálunk fel s le tizenötször. Közben tekintetünkkel köszöntjük a legkedvesebb, enigmatikusan szakszerűnek tűnő, okos és szerény edzőt, akivel nem beszéltünk még sose egy szót sem, de szemmel tartjuk egymást. Az ugrálást is érezzük a vonatkozó izmokban, meg a szériák utolsó két-három oldalemelését is. A vállam, a legjobban fejlődő izmom, óh, mivé lett a lángosszagban.

Lecsapunk az egyetlen szabad fekvenyomó padra, kettő darab nyolckilós kettlebellt ragadunk meg, ezúttal súlyzós kitörésekkel haladunk vissza a pad felé, a törülköző a vállunkon; sikerül is vagy hét kitörés.

Törülköző leterít, lábat felhúzva hanyattfex, és ezúttal mellizmainkat a kettlebelles tárogatással törjük meg, háromszor tíz, szintén. Itt jegyzem meg, hogy én fekve nyomni meg mellizmot gyötörni csak becsületből szoktam (azt már miért ne?), de amúgy lányok körében nem nagyon szokás a fiús eltökéltségű mellizomedzés. Most meg a hónaljközeli rész hülyén néz ki fürdőruhában és melltartóban, meg van vastagodva, nem férnek el jól a pántok és a felsők felső szegélyei. Nem gondoltak rám az Intimissimi és a Benetton tervezői, ez a nagy helyzet.

A tárogatás szüneteiben hasizmozás a padra merőlegesen, lebegőülések, 50 meg 70 darab. (Ezt hívják mások biszettnek, tehát hogy pihenő helyett valami más izomra mennek rá; én nem nevezem sehogy, nekem csak nincs pofám nézelődni.)

Pad töröl, felállít; visszafele menet ismét kitörések a nyolckilós kettlebell-lel, össze is jön valami harminc darab, az utolsó hétbe önkínzó módon bele is rugózom.

És akkor ezt le kell vezetni, de nagyon gyorsan: a futópadra ugrok, 9,5-tel futok 40 másodpercet, aztán 12,5-tel, 2 százalékos emelkedőn másfél percet, és a vége tízes tempó, összesen hatszáz méter, negyvenhét kalória, három perc húsz másodperc.

És ennyi. Négy percem van zuhanyozni és öltözni, beugrok a has-láb szinten a szauna zuhanyfülkéjébe, és a szaunában törölközöm. Ami mindig kockázat, mert jönnek-mennek a fiúk. Ha fennakadás van a recepción, nem kapom vissza a kártyám, és akkor lekésem a vonatot. Futólépés le, gyors kulcscsere kátyára, ennyi volt?, igen, ma ennyi, de így is hét gyakorlat és teljes test!, és szintén futólépés a Déliig. Jegyet a vonaton veszek, de elérem. Ott aztán beöntöm a fél tasak proteint a maradék ásványvízbe, ami még meg sem melegedett, összerázom, megiszom. Robogok a déli part felé.