zene címkéhez tartozó bejegyzések

sok vagyok

Közzétéve Szerző:
158

2013 júniusából még, de vállalható

azóta még sokkal több lettem, és már nem szorongok

hálásan 1. Jánosnak, 2. Balázsnak, hogy nem bánták sose

És azt gyanítom, ezzel sem vagyok egyedül. Sokan vagyunk sokak. Azt éljük át, hogy baj van velünk. Nem vagyunk jók úgy, ahogy vagyunk. Akkor volnánk elfogadhatóak, ha visszafognánk magunkat. Ha eljátszanánk, hogy mi nem is vagyunk olyanok, amilyenek üvöltően vagyunk. Na, ugye?

Jaj, csak őt el ne riasszam. Majd keveset beszélek. Majd bólogatok, ha beszél hozzám. Majd tőle kérdezem, hol a Logodi utca. Letagadom az ókátévét, a Zugligetet, a blogot. Le. Neki előbb volt bambuszbiciklije. Majd szeretem a Staroprament. Így jó? Kettőt is szeretek. Bővebben… →

nosztalgiadiszkó

Közzétéve Szerző:
97

— színes fények és külföldi számok —

Mi megint utaztunk négy napot, a festői Bükkbe. Épp egy éve jártunk itt még Jánossal és a két kicsivel. Kedden volt ötéves a lyány, torta, minden. Nagyon exkluzív az egész, afrikai dizájn, sivatagsárga épület, medence, “mókuscicák” (szurikáták). Miután tavaly túlvoltunk a sokkon, hogy Afrika a nemzeti park bejáratánál, János komolyan szemrevételezte az épületet, és azt mondta, pedig ő nagyon szigorú szemű volt, hogy meglepően igényes és következetes az anyaghasználat, nem tud hibát mutatni a térben, írni is akart róla, fotózott sokat. Persze lehet, hogy ezen a sokkon nem lehet túllenni. Nem írta meg végül.

Nagyon szeretem emlegetni Jánost, nem bánjátok? Bővebben… →

mi a posztmodern?

Közzétéve Szerző:
7

Persze azonnal a módszertan jár az eszemben, amikor belém döbben a posztmodern. Hogy hogyan érzékeltetném ezt nyolc-tíz okos, érdeklődő érettségizőnek.

Posztmodern az, amiért, vagyis egy konkrét esemény elbeszéléséért a blogot indítottam eredetileg, de nem írtam le mégse Bővebben… →

szétplasztikázott sztárok

Közzétéve Szerző:
39

A feminán meg máshol is lapozgathatunk ilyen galériákat, és szörnyülködhetünk a maszkszerűen merev arcokon, aszimmetrikus melleken, meg hogy Donatella Versace nem képes méltósággal megöregedni.

Az a helyzet, hogy a fiatal test a szép. Szörnyű, de főleg azért, mert valóban. Bővebben… →

a susan boyle-jelenség

Közzétéve Szerző:
8

A Britain’s Got Talentnek kedves hagyománya, hogy a szigetország széleiről szalasztott, csúf nímandokat, titkos tehetségeket emel az egekbe. A mobiltelefoneladó álruhájába bújt tenor tehetség, a kövérkés, kusza fogazatú, dél-walesi Paul Potts 2007-ben nyerte meg a kategóriáját.

A másik szimbolikus hős se törzsökös angol: a skót Susan Boyle szereplésével 2009-ben a közönséget olyannyira sikerült meglepni és meghatni, valamint a jelenséggel egy olyan általános tündérmeseigényt sikerült megragadni valódi értékekre éhező korunkban, hogy Susant azonnal felkapta a sajtó, és a legtöbbet letöltött zenei produkció lett a youtube-on, na jó, Britney Spears után, végül második lett, nagy csalódására, a Diversity tánccsoport mögött, így  nem ő léphetett fel a királynő előtt (micsoda érthetetlen monarchikus tempó: a fődíj a fellépés a királynő előtt! Mint a reneszánsz idején).

Susan egy csoda. Betipegett az ügyetlen ruhájában, egy közhelyparádé, egy nyálas regény hősnője, a rút kiskacsa: oxigénhiányosan született, tízgyerekes, komoly katolikus családba. Bukdácsoló diák, aztán állástalan szociális munkás, jótékony egyleti vénlány, konyhásnéni, rettenetes frizurával. Bővebben… →