Nagyon sok új hozzászóló jön megint a blogra, és nyilvánvaló, hogy nem olvassák el a kommentelés feltételeit.

bejárat: trollok

bejárat: nemtrollok

Ezért újra, tömören:

Nem törlöm, hanem be sem engedem be senkinek a kommentjét, aki

• egyszer már bebizonyította, hogy alkalmatlan a közösség tagjának, akárhogy, akármit ír, felőlem Kosztolányi Dezső is lehet, NEM, mert a bizalommal visszaélni egyszer lehet,
  
• látványosan kamu e-mail címről ír,
• gúnyos, zavart keltő nicket választ,
• első hozzászólásában félreviszi a témát,
• szavaimat hazugul kiforgatja,
• helyzetét túlértékelve azt hiszi, hogy szaros százezer forint fejében — amelyet önként és úriemberként adott egy olyan blog finanszírozására, amelyet egyébként gyűlöl — mindenestül átveheti a kontrollt fölöttem,
• személyemben támad engem vagy akármelyik hozzászólót, itt vagy máshol,
• kegyeletsértő kommentet ír,
• molesztál, szexuális tartalmú kommentet ír,
• a bejegyzést vagy kommentet panaszkodásnak értelmezve mindentudó pozícióból tanácsokat ad,
• egy-egy mondaton leragad a blog kontextusának, céljának megértése nélkül,
• tagadja a nők elleni rendszerszintű erőszak problémájának létét,
• a feminizmust a férfiak elleni harcnak tartja,
• képtelen intelligensen kezelni azt, hogy én látszom arccal, névvel, személyes történetekkel, és szavainak erejét a rejtőzködés biztonsága adja,
• a külsőmet taglalja, akár hízelgően, akár tényszerűen, akár megalázásképp,
• engem támad azzal, hogy magyartanár vagyok, vagy félmagyar mondataiban a vélt hibáimon lovagol,
• szándéka, érzelmi indíttatása vagy intellektusa nem üti meg a szintet,
• a sárdobálás, fröcsögés, egyoldalú, túlzó, frusztrált, hergel, baszatlan, Hölgy szavakat használja.

Megmondom, miért: mert az ilyen hozzászóló buta és/vagy gonosz, és az élmény sem új: volt már dolgunk ötszáz ilyennel, jót mulattunk, köszönjük.

Ez a legaljasabb egyébként, amikor engem neveznek kirekesztőnek: nagy okosan megmondom, hogy mit kellene tenned, mert jót akarok neked, hogy aztán a kapott lehetőséggel visszaélve a saját, következetes munkával felépített felületeden, közösségedben szemétkedjek veled. Bravó, fiúk.

Egy kicsit idézek a két fent linkelt útmutatásból:

a trolloknak:

Ne erőszakoskodj, ne rajtam kérd számon a szólásszabadságot, az igazságosságot és az emberbaráti viselkedést általában, hiszen a te definíciód, a léted alapja az, hogy ezeket lábbal tiprod.

a többieknek:

Itt akkor fogod jól érezni magad, ha

• érdekelnek a témák,
• nem igyekszel görcsösen, hogy jaj, csak ki ne derüljön rólad semmi személyes, tehát ha lehetőség szerint szimmetrikussá teszed a kapcsolatodat a többi olvasóval és velem,
• gyönyörködtet a gondolatok sokfélesége, a vélemények ütközése,
• nem kapkodsz, nem vagy felületes,
• nem arénát keresel, nem a feszültségedet levezetni jöttél,
• nem eszményítesz engem — nagyon gáz vagyok,
• nem engem akarsz megszaglászni, nem velem akarsz kapcsolatba kerülni, hanem azzal, amit írok,
• nem teszel meg gurunak, nem előírásként, üdvözítő útként fogod fel az itt olvasottakat, különösen a személyes jellegűeket, és nem is kelt benned kellemetlen érzést mások életmódja, világnézete, hogy nekem például elvi okokból nincs autóm,
• képes vagy irodalmi befogadásra, tehát ami olyan, azt megformált szövegként, esztétikailag olvasod,
• ha érted a poént, az árnyalatokat, az iróniát, az utalásokat.

A “nem mindenben értek egyet” érv nekem érthetetlen. Miért kellene mindenben egyetértenünk?

(…)

Ne gyere azért, hogy “egy kicsit megmutasd a másik oldalt”, vagy “az ördög ügyvédje”, esetleg “örök kérdőjel” legyél. Sokszor megtapasztaltuk, és nem tudunk mit kezdeni ezzel a gőggel, szándékos feszüléssel. Értem, hogy nem értesz egyet mindennel, írd is meg nyugodtan, de ez mint sport éretlen személyiségekre jellemző, és durván rontja a légkört. Az ilyen viselkedés kiindulópontnak veszi, hogy a többiek egyoldalúak, túlzók, elvakultak, az egyik oldalon állnak, illetve egyformák. Pedig sok árnyalat van itt, és én a magam mércéje szerint középen állok, vagyis nekem ez a közép. Ha neked nagyon máshol van a közép, akkor keress olyan blogot, amelyik közelebb áll a gondolkodásmódodhoz. Nem is csak azért, mert nekem egyszerűbb, hanem mert nincs értelme: nyilván te sem jársz idegesítő vagy közömbös népekhez vendégségbe.