ne legyen harag

Nagyon sok új hozzászóló jön megint a blogra, és nyilvánvaló, hogy nem olvassák el a kommentelés feltételeit.

bejárat: trollok

bejárat: nemtrollok

Ezért újra, tömören:

Nem törlöm, hanem be sem engedem be senkinek a kommentjét, aki

  • egyszer már bebizonyította, hogy alkalmatlan a közösség tagjának, akárhogy, akármit ír, felőlem Kosztolányi Dezső is lehet, NEM, mert a bizalommal visszaélni egyszer lehet,
  • látványosan kamu e-mail címről ír,
  • gúnyos, zavart keltő nicket választ,
  • első hozzászólásában félreviszi a témát,
  • szavaimat hazugul kiforgatja,
  • helyzetét túlértékelve azt hiszi, hogy szaros százezer forint fejében — amelyet önként és úriemberként adott egy olyan blog finanszírozására, amelyet egyébként gyűlöl — mindenestül átveheti a kontrollt fölöttem,
  • személyemben támad engem vagy akármelyik hozzászólót, itt vagy máshol,
  • kegyeletsértő kommentet ír,
  • molesztál, szexuális tartalmú kommentet ír,
  • a bejegyzést vagy kommentet panaszkodásnak értelmezve mindentudó pozícióból tanácsokat ad,
  • egy-egy mondaton leragad a blog kontextusának, céljának megértése nélkül,
  • tagadja a nők elleni rendszerszintű erőszak problémájának létét,
  • a feminizmust a férfiak elleni harcnak tartja,
  • képtelen intelligensen kezelni azt, hogy én látszom arccal, névvel, személyes történetekkel, és szavainak erejét a rejtőzködés biztonsága adja,
  • a külsőmet taglalja, akár hízelgően, akár tényszerűen, akár megalázásképp,
  • engem támad azzal, hogy magyartanár vagyok, vagy félmagyar mondataiban a vélt hibáimon lovagol,
  • szándéka, érzelmi indíttatása vagy intellektusa nem üti meg a szintet,
  • a sárdobálás, fröcsögés, egyoldalú, túlzó, frusztrált, hergel, baszatlan, Hölgy szavakat használja.

Megmondom, miért: mert az ilyen hozzászóló buta és/vagy gonosz, és az élmény sem új: volt már dolgunk ötszáz ilyennel, jót mulattunk, köszönjük.

Ez a legaljasabb egyébként, amikor engem neveznek kirekesztőnek: nagy okosan megmondom, hogy mit kellene tenned, mert jót akarok neked, hogy aztán a kapott lehetőséggel visszaélve a saját, következetes munkával felépített felületeden, közösségedben szemétkedjek veled. Bravó, fiúk.

Egy kicsit idézek a két fent linkelt útmutatásból:

a trolloknak:

Ne erőszakoskodj, ne rajtam kérd számon a szólásszabadságot, az igazságosságot és az emberbaráti viselkedést általában, hiszen a te definíciód, a léted alapja az, hogy ezeket lábbal tiprod.

a többieknek:

Itt akkor fogod jól érezni magad, ha

  • érdekelnek a témák,
  • nem igyekszel görcsösen, hogy jaj, csak ki ne derüljön rólad semmi személyes, tehát ha lehetőség szerint szimmetrikussá teszed a kapcsolatodat a többi olvasóval és velem,
  • gyönyörködtet a gondolatok sokfélesége, a vélemények ütközése,
  • nem kapkodsz, nem vagy felületes,
  • nem arénát keresel, nem a feszültségedet levezetni jöttél,
  • nem eszményítesz engem — nagyon gáz vagyok,
  • nem engem akarsz megszaglászni, nem velem akarsz kapcsolatba kerülni, hanem azzal, amit írok,
  • nem teszel meg gurunak, nem előírásként, üdvözítő útként fogod fel az itt olvasottakat, különösen a személyes jellegűeket, és nem is kelt benned kellemetlen érzést mások életmódja, világnézete, hogy nekem például elvi okokból nincs autóm,
  • képes vagy irodalmi befogadásra, tehát ami olyan, azt megformált szövegként, esztétikailag olvasod,
  • ha érted a poént, az árnyalatokat, az iróniát, az utalásokat.

A “nem mindenben értek egyet” érv nekem érthetetlen. Miért kellene mindenben egyetértenünk?

(…)

Ne gyere azért, hogy “egy kicsit megmutasd a másik oldalt”, vagy “az ördög ügyvédje”, esetleg “örök kérdőjel” legyél. Sokszor megtapasztaltuk, és nem tudunk mit kezdeni ezzel a gőggel, szándékos feszüléssel. Értem, hogy nem értesz egyet mindennel, írd is meg nyugodtan, de ez mint sport éretlen személyiségekre jellemző, és durván rontja a légkört. Az ilyen viselkedés kiindulópontnak veszi, hogy a többiek egyoldalúak, túlzók, elvakultak, az egyik oldalon állnak, illetve egyformák. Pedig sok árnyalat van itt, és én a magam mércéje szerint középen állok, vagyis nekem ez a közép. Ha neked nagyon máshol van a közép, akkor keress olyan blogot, amelyik közelebb áll a gondolkodásmódodhoz. Nem is csak azért, mert nekem egyszerűbb, hanem mert nincs értelme: nyilván te sem jársz idegesítő vagy közömbös népekhez vendégségbe.

mielőtt kommentelnél

Kérlek, ha hozzászólnál, ezt olvasd el előtte.

A csakazolvassa blog egységes, nehéz bejegyzésenként megérteni. Célja nem az általános igazságtétel, hanem az, hogy a nőkre nehezedő nyomáson egy kicsit enyhítsen, megerősítse a nőket, hogy lássák végre a saját szempontjaikat, szükségleteiket is. Mára a közösség a blog fő vonzereje, amely a felvetett témákra idegyűlt és megosztja a gondolatait. A blog hisz a sokféleségben, nem szab normát, de soha nem biztat senkit erkölcstelen, jogtalan lépésekre. Ha neked itt bármi annak tűnik, nem jó helyen jársz.

Mielőtt véleményt formálnál vagy megírnád az első hozzászólásodat, legyél körültekintő:

ne ragadj le a bejegyzés címénél: a cím gyakran a leleplezni kívánt állítás (az anyjára van szüksége; nincs mimika, gesztusok; akkor eldobják; nekik szerelem nélkül is megy; ebben a nagy egyenlőtlenségben),

olvasd végig a bejegyzést, ne ítélj öt sor után — amikor írok, értelmes, kíváncsi, figyelmes, poént-utalást is értő olvasót feltételezek;

nézz szét a főoldal segítségével a címkék között, a kapcsolódó és a korábbi bejegyzésekben, ne egyetlen írásból alkoss véleményt, próbáld megérteni az előzményeket és a kontextust. Sok félreértés származik abból, hogy az olvasók nem pontosan értik a szavakat, nem tudják, mit jelent például a szexizmus vagy hogy idejekorán, vagy azt hiszik, minden egyes férfiról állítom azt, ami tipikus (vagy-vagy elv, “száz százalék vagy nulla” logika).

Azok olvassanak, akik ezen a szinten túl tudnak jutni.

Itt akkor fogod jól érezni magad, ha

  • érdekelnek a témák,
  • nem kened oda az egymondatost,
  • nem igyekszel görcsösen, hogy jaj, csak ki ne derüljön rólad semmi személyes, tehát ha lehetőség szerint szimmetrikussá teszed a kapcsolatodat a többi olvasóval és velem,
  • gyönyörködtet a gondolatok sokfélesége, a vélemények ütközése,
  • nem kapkodsz, nem vagy felületes,
  • nem arénát keresel, nem a feszültségedet levezetni jöttél,
  • nem eszményítesz engem — nagyon gáz vagyok,
  • nem engem jöttél megszaglászni, kiismerni, leleplezni, nem velem akarsz kapcsolatba kerülni, hanem azzal, amit írok,
  • nem teszel meg gurunak, nem akarsz utánozni, nekem megfelelni, nem előírásként, üdvözítő útként fogod fel az itt olvasottakat, különösen a személyes jellegűeket, és nem is kelt benned kellemetlen érzést mások életmódja, világnézete, hogy nekem például elvi okokból nincs autóm,
  • képes vagy irodalmi befogadásra, tehát ami olyan, azt megformált szövegként, esztétikailag olvasod,
  • érted a poént, az árnyalatokat, az iróniát, az utalásokat.

A “nem mindenben értek egyet” érv nekem érthetetlen. Miért kellene mindenben egyetértenünk? Ez nem tábor, hogy valahova kelljen állni, zászlót lengetni, kiabálni. Mindannyian különbözünk egymástól, sőt, érdekesebb is a különbség a hasonlóságnál.

Naponta van bejegyzés, mondjuk két hét alatt tizenhárom, általában fél hat körül teszem ki a korán kelők kedvéért. Bővebben…