szexpozitív címkéhez tartozó bejegyzések

akiknek senki nem ír vissza a tinderen

Közzétéve Szerző:
1

Male loneliness epidemic – ezt halálkomolyan taglalják újabban, éspedig úgy, mint korunk egyik legnagyobb társadalmi válságát. Mert ugye, fontos ügy nők egyenlősége, csak egy kicsit túltolták! Ezek a nagy emancipált nők újabban nem fekszenek le olyasvalakivel, aki nem tetszik nekik – micsoda világ!Sőt, szóba se állnak velük. Ezt panaszolják az örök magányra ítélt férfiak, akik nem tartoznak a “felső húsz százalékba” – mintha ez valami kikezdhetetlen tény lenne, éles vonal: hopp, te már a 21 százalékba tartozol, tehát nem kellesz! A másik típus azt hangoztatja, hogy minden nő hibás, amiért az az egy, (kettő, öt) dobta őket, vagy nem lett második randi, vagy lett, de nem akart velük lefeküdni.

Miért nem kellenek ezek a férfiak a nőknek? A férfiak szerint azért, mert nincs hatalmas kocsijuk, saját lakásuk, vastag bukszájuk. Netán alacsonyak, nem látványos a külsejük, szürkék, ducik, girnyók, nem jóképűek. Hiába reménykednek, nekik vissza se ír senki. Nemhogy válogathatnának!

Bővebben… →

neked miért baj, hogy más hogyan szexel…?

Közzétéve Szerző:
5

Időről időre, e két szó közé nem kell kötőjel!, megkérdik, hogy miért zavar engem a más élete. Miben hat az enyémre, hogy ő hogy szeret? Élni és élni hagyni!

Ezt arra írják, hogy egy nyilvános téma alá szintén nyilvánosan leírtam az értékrendi, ízlésbeli véleményemet (kritikámat). Nem tud rá mit reagálni, mert elevenébe vág. Valaki azt mondta, az ő szerepjátéka/csillámpónisága/vibrátora ciki! Ennyit ért belőle.

Akkor jön a “semmi közöd hozzá”.

Azért írtam, mert nyilvános a téma. Úgyhogy a válaszom: nem zavar, és nincs semmiféle hatalmam, hogy betiltsam, ellehetetlenítsem, ilyen szándékom sincs, pedig ezt is a fejemhez vágják. Soha nem szólok be e témában a személyes kapcsolataimban, még vissza se szoktam. De azt nem tűröm, hogy a csillámpónik és “taktikus áldozatok” minősítgessenek engem, aki őszinte vagyok. Amikor fölényeskedve ajnároznak valami trendihletette, mélyen kapitalista pótcselekvést, akkor rámutatok a hamisságra.

Senki nem kötne így belém, ha férfi volnék, vagy ha nem látszana a képeimen a kinézetem.

Én soha nem firtattam más szexualitását, ezt alapvető szocializációm is tiltja. Épp azt mondom, hogy erről a témáról így (dicsekedve) ízléstelen beszélni, és minél idősebb vagy, annál több eszed lehetne. Való igaz, hogy pont ezért mulattam azon, aki különlegeskedve adta elő a nemi életét.

És a megrontás: “nem lehet eleget beszélni róla”, “már óvodás korban el kéne kezdeni az edukációt”, “természetes, hogy kíváncsiak” – ez pornóreklám. Elmentek ti a jó francba. A gyerekkor lényege az ártatlanság. És minél intellektuálisabb egy kamasz, annál gátlásosabb, ez így van rendjén, ez őt védi. Nem véletlen, hogy kik és miért törögetik a páncélt. Bővebben… →

krédóm a szexről

Közzétéve Szerző:
76

átírtam

Miért leplezem le a szivárványt, a “childfree”, “bolygómentő” gonoszságot és a “felszabadult” szexet?

Mindent leleplezek, ami visszás, lealacsonyító. Le én!

Én régen jogvédő liberális és szexpozitív voltam: elkötelezetten hittem a sokféleségben, a tradíció meghaladásában. A monogám házasságot reménytelenül korlátozónak éreztem (persze a fél országnak sürgősen el kéne válnia, ez a véleményem nem változott). Keserves volt rádöbbenni, mire használtak ezek a mozgalmak. Hogyan próbálták a tudatomban – és nálam jóval fiatalabb, sebezhetőbb, éhesebb, a kölcsönös szerelmet nem is ismerő lányok tudatában is – normalizálni a magamutogatást, a perverziót, a kéjért való lihegést, a jellemgyengeséget, az öntárgyiasítást, sőt, mindezt felvilágosultnak beállítani. Akkor még ez nem volt ilyen sulykolt ideológia, de legalábbis nehéz volt észrevenni, hogy az. A meggyőződésbeli fordulatom akkor következett be, amikor már több éve figyeltem a nyilvánosságban az ellenzéki és woke média szexualitással kapcsolatos beszédmódját, tartalmait (Háttér, a kínosan pedofilsimogató Magyar Narancs, SzabadNem 444 blog, telex, 24.hu, HUMEN, Verzió fesztivál, wmn.hu). Közben pedig spontánul lett ( = nem kellett erőlködni, társkeresőzni, nem voltak kudarcos randik) egy hosszú távú, harmonikus kapcsolatom, abban élek ma is. És abból világosan látszott: az új trendek a neten tenyésznek, és a pornó leágazásai.

Többé nekem nem kell a talmi. Semmilyen üdvözült, újító trendnek, “alternatív életformának” nem dőlök be. Amit a guruk és vállalkozók hirdetnek, az hiányból, kapuzárási kétségbeesésből és mélységes boldogtalanságból fakad. Szvingerklubbal pocakos ötvenesek kérkednek (és ideírják kommentbe!). Egyetlen olyan szexszel kérkedő, poliamór apostolt, papnőt nem láttam még, aki ne lenne elképzelhetetlenül ronda.

Arra tanítottak meg a szabadság és tolerancia hirdetői, hogy nagy baj lesz abból, ha ezt kimondom. De többé nem félek a prüdéria és homofóbia vádjától, nem érdekelnek az illemszabályaik. Minden zavar, ami másnak akar látszani, mint ami. Minden hamisítvány zavar. Ami a szexualitást megfosztja felelősségétől, emberi voltától, kölcsönösségétől és áruvá, magamutogatássá, trenddé vagy puszta önkifejezéssé teszi – a különcködő szex, a homoszexualitás provokatív követelőzése is zavar. Ezért leleplezem a butus, megtévesztő, nemegyszer ragadozó tartalmakat.

Eluntam, hogy a szivárványzászló, a “másság”, a “jogvédelem” korlátlan és szabad belépő a tárgyiasító, elidegenítő, kapitalista, anyagias, nőellenes érdekeknek. Ezek az aktivisták nem tisztelik az életet, lelket, személyiséget. Erkölcsi álruha és felhatalmazás az LMBT mindazoknak, akik rombolóan, életidegen módon, önösen, szívtelenül kezelik a szexualitást – és ami egészen tragikus: a megfogant életet is. Eluntam, hogy nincsenek már melegek se, csak LMBTQ van, azaz transzneműek, azaz nőgyűlölő férfiak női ruhában (esetleg néhány csúf, anyaságba unt, öncsonkító, szereplésre vágyó nő). Eluntam, hogy az összes zavaros, mentális zavarral küzdő, társat nem találó lúzer polgárjogi hevülettel és tudományként, univerzális igazságként hirdetgeti ezt a nevetséges ideológiát, és kamaszok körében akarja terjeszteni (“nincs az iskolákban felvilágosítás!”).

Az én álláspontom:

Bővebben… →