tanuljunk magyarul! 5/1.: — hiba van a vessző körül

Ez sorozat a sorozaton belül. Közkívánatra előrevettem, ez lehet, hogy külön van, mert nem igekötő, csak olyasmi az előre, a vesszőket.

Egyébként én sosem teljes körűen írok a jelenségekről, hanem néhány példát, típushibát mazsolázok ki, a szempontom pedig, hogy engem mi idegesít. Szóval senki se várjon mindenre választ, aki azt szeretne, Osiris Helyesírás (2006), 324-332. oldal, kellemes időtöltést. Nagyon béna példamondataik vannak, nem is beszélve Mártonfi Attila fenekéről Bővebben… →

tanuljunk magyarul! 4.: szöveggyűjtemény: kettőspont című verse

Ma a szöveggyűjtemény-helyesírásihibáról írok. Már megint mi a bajom. Az a bajom, hogy egészen okos betűvetők is stb. Hogy ezt hogy nem lehet érezni. Most már fel vagyok bátorodva a kommentek miatt, hogy nem tartotok nyelvtannácinak, vagy ha igen, ti is azok vagytok. A diákjaim leginkább utálták az ilyesmit, ti meg szeretitek, ezt nem értem, ahogy sok mindent nem értek e bloggal kapcsolatban, mindenesetre örülök.

Ezt nem is bonyolítom, most szavazás se lesz, csapjunk bele a lecsóba. Szerző és cím közé mikor tegyünk kettőspontot? Aludni se tudtok emiatt. Bővebben… →

tanuljunk magyarul! 3. — hadd játssza, hogy hisz!

Avagy némely igék felszólító módú alakjáról.

Ismeritek azt, amikor a lépcsőházban tök jót lehet csókolózni tizenhat évesen. No, akkor mondtuk:

Hadd vigyem ki én a szemetet.

Kivittük, jó volt. Bővebben… →

tanuljunk magyarul! 2.: a valamilye mije a -lye?

TLDR, mert az évek alatt a kereső jól beágyazta ezt a posztot

VALAMIJE, MIJE a helyes alak: valami+je, mi+je, mint ebéd+je.. A valamilyen, az egy másik szó (tő).

Először is, eredményt hirdetek, Bővebben… →

tanuljunk magyarul! 1.: Miniszterelnök úr!

Balázsnak, aki imádja az ilyet, és hajlandó velem dohogni

és még két kedves volt tanítványomnak, vagy többen is vagytok?

Rengeteget olvasok, mindenféle szöveget, és egyre többször olyat, amit nem olyanok írtak, akiknek az írás a szakmájuk. A Facebookot és blogokat.

És kedvetlenül, néha döbbenten látom, hogy annyira nem tudnak írni, olyan suta sokszor a jó szándék, hogy komolytalan az egész. Én legalábbis nem tudom komolyan venni. Sajnos, újságírókkal is előfordul. A múltkor az egyébként dicséretes nyelvi színvonalú Magyar Narancs szerkesztői jegyzetében olvastam olyat, hogy kiesett a szemgolyóm, és pattogva gurult a könyvespolc alá. Majd írok arról is. Bővebben… →