Aki némileg fejcsóválva olvassa a blogot — és nem kevesen vannak –, az időnként felteszi a kérdést, hogy ha mi ennyire fel vagyunk háborodva, ennyire “gyűlöljük a férfiakat”, akkor nem félünk-e, hogy csak tovább szítjuk az ellentéteket. Ez nem megoldás, nem vezet célra, nem így kéne. Bővebben…
Sógorom épp csak egy percre állt meg a járdán, azonnal meg**ta a rendőr. Szörnyű, ahogy a szegény autósokat vegzálják…
Ez is napi tapasztalat: amikor a meggyőződését az illetőnek az formálja, hogy a közvetlen környezetében mit tapasztalt, milyen sztorit hallott. Persze azt értelmezi, az előzetes hiedelmei, korábbi élményei szerint interpretálja, átformálja, szelektál és kiemel. Mindez érvvé is változik, és az egyedi sztorit emberünk kiterjeszti az általánosra, az egy szem történetből némi igazítással az egész világról megvan a véleménye. Bővebben…
Meszlényi Attilának, hálásan rajongva
A következő érvelési hiba igen gyakori a hétköznapi társalgásokban, anyósunk intelmeiben és az újságcikkekben: az érv nem valódi, hanem arra hivatkozik az illető, hogy valaki, aki okos, híres, tekintélyes, azt mondja.
Ez igaz, hiszen X. Y. szerint így van. Bővebben…
Az autóvitához (az eszköz a különbség kommentjeiben).
Bizony, mindannyian gyarlók vagyunk. De attól még tudhatjuk, hogy miben hiszünk, hogy mi a helyes, hogy hogyan szeretnénk élni.
Hányszor, de hányszor történik az, hogy az elveinket hozzáigazítjuk a nagyon is vitatható gyakorlatunkhoz. Bővebben…
Nekem, és nem csak nekem nagyon elegem van már Hoffmann Rózsából. Meg is osztottam egy ezzel kapcsolatos nyilatkozatot a facebookon, a Hálózat a Tanszabadságért kérte ki magának, hogy Hoffmann Rózsa szerint „az előző évtizedben sulykolt nevelésfilozófia egyik rejtett csapdája az, hogy a pedagógus csupán tanítson, okítson, a többi nem az ő dolga.”
www.commmunity.eu/2012/10/11/aki-hazudik-ne-szonokoljon-erkolcsrol/
(Azért három m, mert Méltóságot Mindenkinek Mozgalom.)
A tesóm erre odaírja nekem: Bővebben…
Tanultam én ezt még magyar szakos koromban: áthallgattam a szociológiára, Lakatos László tartott Érvelési stratégiák kurzust. De szép is volt.
Ezeknek latin nevük is van, a klasszikus retorika fogalmai, én megint elszubjektívkedem. Lesz viszont taxonómia és izgalmas példák. Bővebben…
Ez a bejegyzés az életvitellé vált személyautózásról íródott, és eléggé kritikus. Ha érzékeny téma, inkább olvass mást! Nem állítom, hogy az autósok szörnyűek, hogy az autózás szörnyű, de ennyit és így autózni kényelemből, ráfüggeni igenis szörnyű, akkor is, ha szeretem autós barátaimat, néha elvisznek és stoppolok is. A bejegyzés lényege: milyen elv áll amögött, hogy én úgy döntöttem, nem lesz autónk, nem tanulok meg vezetni sem, három gyerek és busztól távoli lakhelyünk ellenére sem.
(2012-ben vagyunk.)
Elkezdődött az új tanév, és emiatt, meg hogy a fiamat megtanítsam biztonságosan biciklizni, naponta leszáguldok vele a városba, a szép Bel-Budába bele.
Egyszerűen döbbenet, ami reggel a városban van. Bővebben…
— a bejegyzés (2012. július 10.) indulata a mamamin bizalmas és tágabb körben, 2012 június–júliusában történteknek, az ostobaság diadalának szól —
— már nem vagyok indulatos —
— de mamami sem —
László, kedves olvasóm, mert fiúk is vannak, és egyre többen, megihletett az egyik hozzászólásában. Egy sorra egy sor, ez frappáns műfajnak tűnik! Köszönöm hát, László. Egyik sem idézet, továbbra sem vet fel szerzői jogi problémákat, elmondom ismét, mert oly sokan megbántódtak: Bővebben…
csak az olvassa. én szóltam 