Egy kis színt viszek a hétköznapokba: új képek vannak, ezeket a férjem és én fotóztuk. Nem tudunk fotózni, nem azért, vagyis ő igen, de nem hivatásunk, csak annyi a képek értéke, hogy személyesek.

A dőlt sírkövek: Balf, ahol Sárközi Györgyöt és Szerb Antalt és más kiválóságokat gyilkoltak meg a származásuk miatt. Az írótáblák elrepedtek, de az égre lehet írni — üres.

A ködben úszó fa: tanulni kell a téli fákat, ahogyan talpig zúzmarásak. Itt a kertünkben is lehet tanulni.

Szoptatós kép: Ausztriában, Ruszton készült 2008 koranyarán. Nem, nem dohányzom.

Láblógatós: is itt, a Fertő-tó vize, és akkor még jártam pedikűröshöz.

Puttó, építészeti motívum a kovácsoltvas kerítésnél: élő gyerek, Jakab maga.

Könyvek, gyümölcsök: ezt a sorozatot a top 10 — kortárs magyar próza kedvéért készítettem.

Cseresznyék: volt egy ilyen papucsom, meg esernyő is van, Benetton. A papucs megkopott, kísérleteztem én is cseresznyefotókkal, kár, hogy nem éles.

Galambok: esküvői kép, Fertőrákoson, a polgármesteri hivatal erkélyén. Babajakab is a hátamon van ám. Új nevem is lett.

Futóbab: mint valami csomagolópapír, nem? Akkor még nem pusztult ki.

Slagszivárvány: mindennap locsolnak, édesek, én meg két bejegyzés között fotózom őket.

A torony: hát ez szép, nem? Íróknak való. Nem én lakom benne, ám majdnem egy költő -zött bele.

Lépcső: ez a miénk, ezen mennek piknikezni, homokozni.

Víz mellett csecsemőemelés: ez meg a Tisza-tó, Johanna öt hónapos, és én kövér vagyok.

Ma este új jelszavas bejegyzés lesz a családunkról. Semmi kirekesztés: azért jelszavas, mert felismerhetőek vagyunk belőle, itt játszódik az otthonunkban, és nem akarom, hogy akárki olvashassa. Jelszót a facebookon vagy a csakazolvassa kukac freemail pont hun kérhettek. Most a tanítványok is nyugodtan.

Én leszek, én tényleg, csak most kaptam egy remek munkát. Egy kicsit a bloggal is összefügg.

Leállt a freemail, nem tudok üzenni, elnézést kérek. Akinek tudtam, a férjem címéről vagy a facebookon küldtem jelszót.

Az mondjuk nehéz, amikor egy ismeretlen férfi annyit ír, hogy ő rég olvas már, és kér jelszót. Udvariasan egyébként, de semmi mást. Olyan névvel van valaki a facebookon, egy kép alapján kéne döntenem, írni sem tudok neki, meg egy cég vezetésében egy másik. Nem látom a saját határaimat. Az biztos, hogy aki eddig aktív volt, abban megbízom akkor is, ha sosem láttam.

Nagy a habzás a jelszó körül, de fontos, hogy tiszta legyen: EGYETLEN JELSZAVAS BEJEGYZÉS VAN eddig, nem tárul fel semmilyen új rész a jelszótól. Az az egy pedig a szexről szól, és többen hülyén érzik tőle magukat. Mások meg a jelszó lététől. Ez az én szabad, saját blogom, rengeteg támogatást és gyomorreszkettetően szép visszajelzést kapok, és mégis, kényszerek között mozgok itt is, állandóan agyalnom kell.

Hét óra hétkor, amikor a színházi előadások igazából kezdődnek, hardcore szexi bejegyzés jön a csakazolvassa blogon.

A csakazolvassa már a twitteren is. Eddig töltőtollal nyomtam pergamenen, most két hónap alatt fölfejlődök, azeriek és pápua-újgínek fognak magyarul tanulni a blogom kedvéért. A férjem is annyira meg akar már gyógyulni. S. bevallja, a dédi is olvas. P. írja, hogy nem gondolta volna a kőkatolikus férjéről, de rányitott és ezen kuncogott. D. pedig a falusi kocsma (ún. teleház) gépén hagyja nyitva az oldalt.

És ha már úgyis itt ragadtatok, szavazzatok!

… ennyi országból, soha ennyien még, köszönöm.