unatkoztok, látom…

Itt, nálam? Hát akkor olvassatok régieket! Aranybánya, komolyan.

Lehetne a kép alá is kitenni ezeket külön füleknek, már van profi segítségem, ha lesz idegzetem a vezérlőpulthoz, beteszem a szerintem fontos (HIÁNYPÓTLÓ) írásokat oda.

az első interjú

meg a második

nem ver, akkor bántalmazó-e?


nő vagyok, vagy mi
— sok szex

“ők is biztos hibásak” — az áldozathibáztatásról

nem működik a kapcsolatom, annyit próbálkoztam már — a leggyakoribb az ilyen tartalmú keresőkifejezés

az áhított egyenlőség buktatóiról

És még mindenféle jön, maradjanak velünk! De úszhatnak, tollasozhatnak és a dinnye is harsanjon ám!

jutka vagyok, függő, másfél órája tiszta

2012 júliusában jöttem el a mamamiról. Akkor írtam ezt. Aktualitását nem veszti: látlelet az élet fölé növő kismamafórumozásról.

…értük fórumoztunk valaha, hogy a legjobbat adjuk nekik, de most már annyira rutinos alternatívok vagyunk, van már borostyánláncuk, horgolt sapijuk, puhatalpújuk, csizma is, egy csatos hordozó és kendő négy, hordozókabát, mosható peluskészlet, azt már pótoltuk is legutóbb a közös rendeléssel, az milyen jó közösségi érzés volt, rendelni, begyűjteni, intézkedni, postázni, most egy kicsit még ruhákat cserélhetünk, mert nőnek a gyerekek, már elköltöttük a fél családi kasszát, de most akkor mi van, mindent tudunk a szoptatásról, hordozásról, már császár után is szültünk, már tudjuk, mi a Waldorf, és hogy (mindjárt a fórumozásról való leszokás után) otthonoktatunk majd, már támogatták a lelkünket, viccelődtünk a csetté vált fórumon órákig, már megöleltek sokszor, amiért késve jött a gyes, már küldtek nekünk ötvenöt spáros matricát, és még mindig hiányérzetünk van.

Na szóval hogy nagyon rászoktunk a netre.

Az internet forradalom. Olvashatnék Washington Postot és nyelvészetet és Ottlikot.

Nem olvasok. Bővebben…

keressetek, és megadatik

A keresőkifejezések áttekintése. Olcsó kis műfaj ez, de maga az élet, élet, szavak, intertextualitás. Akármilyen elkeseredett vagyok, ez az utolsó, amit olvasok itt, és leköt, megrendít, felvidít. Most belemarkolok az iszapba: lesz itt kecskeköröm, söröskupak, igazgyöngy. Vicces nagyon, ne hagyd abba!
Bővebben…

ó, mesebeli

Köszöntjük az első olvasót az afrikai kontinensről! Itt is meleg van.

Azért félelmetes, mit tud a blog. Térkép, keresőkifejezés, ide és innen kattintók. Szalad a toll. Köszönöm mindenkinek.

keresőkifejezések

Kedves olvasók. Én nagyon pártolom, hogy nevezzük nevén a dolgokat, ez a stiláris normám: nem a szavak a csúnyák, azok csak ábrázolnak valamit. Idéztem az emberemet, ugye, mit mondott a liftben, ettől nem én leszek a durva lélek. Ifjúságom vétkeit sem voltam rest megvallani. Mármost ebből az lett, hogy a következő keresőkifejezések találnak ide:

szemet kurvak

leszopott a nagynenem

belenyultak a bugyimba

segitség lenyeltem a gecit.nem leszek aids-es

Ezek tehát azok, akik beírták ÉS ide is kattintottak. Biztos naiv vagyok, de… Az utolsó kettőnek szívesen segítenék ifjúságvédelmi okokból, de amúgy az a gyanúm, fel kell hagynom ezzel azt egyértelműséggel.

(A legcukibb: rizsfelfújt melegítése mikróban.)

mert frusztzrállt vagyok

a legkorábbi posztok egyike, 2012. május

Egy kicsit elgaloppíroztam magam, ahogy megint csodáltam a tegnapi olvasottságot. Ha ennyien olvasnak, akkor ezek fontos témák! A sok olvasó biztos ért és szeret is. Végre értenek! A szívük megszakad, rádöbbennek a párhuzamra, máskor meg mosolyognak… veszik a lapot.

Biztos ilyen is van, az ő kedvükért jött létre a blog. Bővebben…

beképzelt interjú — a végén könyvajánló is van!

2012-es éterősítés… ööö, milyen bájos!

S. F.: Milyen érzés énblog szerzőjeként ilyen hamar ekkora népszerűségre szert tenni? Bővebben…

invokáció

Közbevetés

A tizenhárom éves blog első posztja. Nem volt olyan hónap, hogy ne jelent volna Egyszer volt egy nyolcnapos szünet, 2014 augusztusában, amikor aljas kavarásba kezdtek a korábbi rajongók. De már elmúlt, mindenki megkapta, amit a habitusa, tettei érdemeltek. És nem tőlem. Lett tagság, jelszavas rendszer, minden más mellékes, alkalmi munka. Kiismertem az embereket: a blog virul, lesz, mindörökké.

Itt érdemes olvasni az irodalmias megzuhanást (őszinte, mélyre hasító döbbenet volt, hogy emberek ilyen kavarásra képesek), meg alatta a kommententeket. Én már nem sajnáltatom magam nyilvánosan, nem osztok meg alkotói, személyes válságot.

Személyesen meg annyit tennék hozzá, hogy habár a szele se érint annak a viharnak, amiben állsz, mégis inkább nem osztom, nem terjesztem a bejegyzéseid, hiába van, amit rendszeresen újraolvasok, és naponta erőt ad és reményt és túlélést. Félek attól, hogy azok közül, akik általam jönnének ide, nem-e lesz olyan, aki bánt téged. Így hiába szeretném a világnak kikürtölni, hogy milyen egy remek hely ez, eldugom, rejtegetem, hogy csak az enyém legyen a fénye.

Szóval én önző vagyok. És vajon mennyire önzőség egy mezei olvasónak azt kérnie, hogy maradjon a blogger, mert nektárt csepegtet, még akkor is, ha tudja (sejti), hogy ezzel milyen járulékos terhek vállalására is kéri? (Krucifixes a mondatszerkezet, de tőlem csak ennyi telik:).)

Az eredeti poszt, 2012. április 16. (akkor még semmit nem tudtam a bogírásról, elemi szerkesztői tudnivalókat, formátumokat, technikai és tartalmi eszközöket sem. Mindent egyedül csináltam):

Gyűljetek körém, ti mind, játszani fogunk, kis piros széketeket idehúzom, ülj csak le, magyar Líra, te is, reménytelen Apahiány, és gyere csak, tékozló Életöröm, és te is, dühöngő Közlésvágy, meg aztán dühödt (nem dühös) Igazságérzet, gyere te is, sötét Kétségbeesés, meg a váratlanul élvezett Harmincas Éveim és a kisöcsétek, az űrmagányú Kamaszkor, hát te? te túlkoros vagy, narancssárga Töltőtollam, tudod, ma már senki sem ír kézzel levelet, gyertek, csüccs, most játszunk, blogot játszunk, cirkalmas, tűhegyes vagy parféként (parfait!) olvadó jelzőimmel megírjuk együtt a színházi függöny pompás porát, megírjuk, mitől jó az aranygaluska, számot adunk a hó végi ezresből vett hajdani rózsákról (csoportos rózsa, húsz statiszta); megírjuk a választási csalást és meg a comb belső felén a csíkokat, elmeséljük, milyen, amikor belénk szeret a nős főnök, kapisgáljuk majd azt is, milyen sok a kevés, és milyen harmadik feleségnek lenni, aztán azt is, mit gondolunk a szomorú válási, de még inkább a szomorú együttmaradási statisztikákról, meg még az otthon született Jakabot és Johannát is megírjuk, bizony, előbányásszuk a régi naplókat, különös tekintettel egy csíkos, vaskos kötetre, tán csak azt nem írjuk meg, miért beteg a magyar futball, mindenesetre már most sajnáljuk, hogy nem kezdtük el előbb,

de előtte mondjuk el együtt:

Csak az olvassa versemet,
ki ismer engem és szeret,
mivel a semmiben hajóz
s hogy mi lesz, tudja, mint a jós,

mert álmaiban megjelent
emberi formában a csend
s szivében néha elidőz
a tigris és a szelid őz.