Női nap sem lesz a tervek szerint — írd alá a petíciót!
http://www.peticiok.com/rudas_furdo_noi_nap
A Rudasba négyen mentünk volna, jókedvű és öntudatos nők. A Rudasba persze komplett délelőttnyi késéssel érkezem. A Rudasban a bejárat padján feledem narancssárga irhakesztyűm. A Rudasban nem értem a világot, márpedig ez a világ időtlen, szürreális film díszlete. Csak ámulok, és nem értem. A Rudas török típusú, gyógyvizes fürdő. 
Bővebben…
Rádióban is. Az Erdély FM adásának témája január 31-én az internetes zaklatás és a munkahelyi mobbing volt.
Csirák Dalma Kádár Annamária pszichológussal beszélgetett, velem meg telefonon. Miközben a dermesztő ovikertben járkáltam, elnézést, hallatszik a fázás.
http://erdelyfm.ro/?belso=podcast
itt a Pszichotrillákra kattints, azon belül a január 31-iki adásra.
Vagy hallgasd meg innen:
A cím, természetesen, csak provokáció. Arról a jelenségről írok, amikor a párbeszédben egy semleges, önmagában értéket nem hordozó körülmény, sajátosság a beszélő elfogultsága miatt ab ovo értékesként értelmeződik, illetve annak szánják — érvvé válik. Politikai ideológiák, alsó-középkategóriás publicisztikák kedvelt fogása az ilyesmi. Bővebben…
Azt mondják, harmincöt fölött már nem kötünk barátságokat.
Hogy megmaradnak a régiek, ha megmaradnak, leginkább ők sem, de már nem ismerkedünk, mindenkinek megvan a maga élete, család, munka, társaság, sajnos… aztán még egy-két évtized, és azt vesszük észre, nagy dolog, hogy élünk, mert már nem mindenki él az egykori osztálytársak közül. De akkor már ott vannak a mi drága unokáink!
Hát dehogynem lesznek új barátok. Akárhány évesen. Attól függ, hogyan élsz. Hogy hogyan akarsz élni. Komplett baráti körök lesznek. Új korszakok, fejezetek, hobbik, csillagrendszerek. Csontváry ötvenkét évesen írta meg az első szonátáját. Bővebben…
Tegnap oltári nagy parti volt nálunk, mert ribizli városunkba látogatott, és bort is ittunk, és megismertem Hajnalkámat, hát őrület! Elannyira, hogy még a karácsonyfa is lebontásra került, mind a hét méter! És elmosogattunk! És kidobtam egy NOVEMBERBEN vett doboz fürjtojást. Na. Ilyen reformok voltak minálunk.
Én olyan nyugodt lettem attól az össz három decitől… semmi stressz, a konfliktusokat is olyan lazán és szeretettel oldottam meg…! Összebújtam a hosszúfülűekkel. És mézesen elégedett álomba fúltam.
Ma meg sütött a nap. A tükörjégen. És virul a két évvel fiatalabb tulipán. Bővebben…
Az is miért van, hogy sima, tiszta figyelemmel oly ritkán tudunk szemlélődni? Mindig mondanunk kell valamit. Hát mi lenne, ha a világ nem tudná meg, hogy mi nem úgy, mi másképp, mi azokkal nem? Lehet, hogy akkor nem is léteznénk? Normális hangerővel sem elég mondani, mi nem oké, muszáj ordítani, bántani.
Ha úgy élnénk, ahogy élni jó, terhek, öröklött csökevényes reakciók, makacs, agresszív beidegződések, kompenzálási kényszer nélkül, akkor azt csinálnánk, hogy leginkább csak úgy néznénk a világot. Bővebben…
Ülsz a leandered mellett a fonott karosszékben. Olvasod a Vanity Fairt. Előfizetted, igen. Beletoltál a limonádéba egy fél gránátalmát is. És szól a dzsessz. Bővebben…
csak az olvassa. én szóltam 