mit mondjak a lányomnak

Ezúttal újabb pszichológus-magazinmémre csapok le. Amivel vitázom, az a következő:

Amikor felvilágosítjuk a gyerekünket, akkor

sose terheljük túl, mindig csak a saját szintjén beszélgessünk vele, ne mondjunk többet, mint amennyit kérdezett.

Az a bajom e közkelettel, hogy… á, egy csomó bajom van:

Mi magunk nemigen beszélünk a szexualitásról, és az egész ügy, a saját nemiségünk és az igazán csatakos részei akkora tabuk, hogy a gyerek okos és érző szavak helyett ezt a némaságot sajátítja el. Hogy itt valami kínos. Hogy keressen választ máshol.

Csak a kérdéseire válaszoljunk? Hiszen nem is tudja, mit kérdezzen. Nincsenek fogalmai, nincsenek kérdései sem, és mi a felvilágosult csakazőszintjén gyávaságunkkal nem is segítünk neki, hogy nevén nevezze, magának bár, a csiklandó érzést a combja tövén vagy a furcsa bácsit a suli kerítésénél. Ahogy a távoli földrészek állatairól is mesélünk: mesélünk kérdés nélkül, mert fogalma sincs se földrészről, se állatról, ahogy akkor is megmondjuk, hogy az áram ráz, ha nem is nyúlt bele még, úgy kellene a szexualitásról is beszélni, közvetíteni, csak ez nem lexikális tudás, hanem mentalitás, és sokkal fontosabb, mint a koalamackó meg a kettőhúsz.

Mert közben az indirekt világ ezerféle ingere dől a gyerekeinkre. Ők is látják a fehérnemű-óriásplakátoktól kezdve mindezt, a csókolózó szerelmespáron keresztül a böngészőelőzményben általunk otthagyott hüllős pornóig, mindent látnak, mert hajtja őket, hogy megfejtsék azt, amire szavaik sincsenek. Rá ne keressetek most a hüllős pornóra, én találtam ki, hogy valami extrém legyen.

Ha mégis beszélünk a szexről, az ma már, hát gratulálok, nem méhecskés ügylet lesz, hanem egy “jó könyv” és elszaladás, már rég későn, vagy valami lebutított higiénikus eü előadás: hol a bejárat, mosd meg rendesen.

Esetleg a felvilágosultak arról beszélnek, hogy ez szép és jó, ha a szerelmeddel csinálod, de semmi esetre sem mostanában, és várjatok előtte, és majd én elkísérlek a nőgyógyászhoz. De nehogy már ötleteket adjunk, kedvet csináljunk hozzá!

A többit sűrűn titkoljuk. A magunk zavarait, a bénázást, mire orgazmusunk lett valahára, vagy azt a rémületet, hogy nem lett egyáltalán. A néma estéket, a semmit, a megcsalást, az abortuszokat. A kis lelkének ez sok volna. Ez sok volna, de mi miért vagyunk ennyire elfuseráltak viruló negyvenesként? És így is kerül a kis lelkébe sok minden: zavaros, törött cserepek, kérdések, szégyen, semmidarabkák, a biztos tudat, hogy a szülei gázak.

Elhiszitek nekem, hogy a pedofiltól, nyálcsorgató béemvéstől, korai terhességtől, nemi erőszaktól az a kamaszlány védett, aki megéli a testét, a vágyait, aki nem fél, nem kínzóan sóvárog, aki tud magáról mint szexuális lényről? Az fog nem akárkinek igent mondani, a műmájert izgalmasnak tartani, az fog örülni a testének, az nem kompenzál, az nem megy bele hülyeségbe, vagy nem annyiszor. Az tud várni, az fog szólni időben, ha baj van. És a némasággal, tiltással betömött szájú meg megmossa talán rendesen, de zavarban van, közben sóvárog, nem szereti a testét, és majd kialakítja magának a nemiségét, és az nagyon úgy-ahogy lesz, ott mi másokra bíztuk a piszkos munkát.

Elhiszitek nekem, hogy biztonságosabb lelkesülten mesélni a lányunknak, jó, a szülei szerelme tabu, de akkor fiatalkori dolgokat, kételyeket, történeteket, másrészt meg békén hagyni, mint ezt a hagyományos, kizárólag kudarchoz vezető utat járni anyáink nyomdokán?

Elhiszitek, hogy a legjobban akkor jár a lány és a fiú is, ha az anyja érzékelhetően boldog és radioaktív, az apja meg szerelmes és büszke?

104 thoughts on “mit mondjak a lányomnak

  1. Nem tudom, szabad-e komolyan ehhez hozzászólni. Mert persze, hogy szinte mindennel egyetértek vele. Hogy szabadon, meg tabuk nélkül, meg nyitottan, meg hogy ha magunk megéljük, akkor a példa már nulla éves kortól átmegy, és nem is kínos róla beszélni. De. A saját szint elgondolkoztatott. Elég gyakran találkozom olyan gyerekekkel (nem kamaszokkal, gyerekekkel), akik olyan tapasztalatokat szereztek kiskorukban a szexről, mint mi, normál középosztálybeliek sosem. Mert látták. És nagyon-nagyon el tud bennük ferdülni, hogy miről is szól. És látom, szinte nap mint nap, hogy mennyire megnyomorítja a kamaszkorukat, ha kiskorukban túl korán túl beható ismereteket szereztek (mert a látás is tapasztalat). Szerintem olyan ez pont, mint minden más. Aki rendben van saját magával, és a saját szexualitásával, annak beszélni sem kínos róla, a gyerekével sem. A saját példa sokkal erősebben átmegy a gyerekeknek, mint az, amiről csak beszélünk. Ha anya és apa ordít egymással, vagy már régen csak lakótársai egymásnak, intimitásnak nyoma sincs a kapcsolatban, akkor tabu, akkor szégyen, akkor kellemetlen a szexről való beszélgetés.
    Sosem felejtem el azt az általános iskolai tanárnőt, aki elhívott, hogy beszéljek a 12-13 éves osztályának a szexről, aztán ahogy odaértem, szinte még a bemutatásomat is alig várta meg, azonnal kimenekült az osztályteremből, hogy ő nem akar zavarni. És látszott, hogy ő van zavarban, mert képtelen lenne a témáról akár csak néhány mondatot hallani. Szóval, amit végül is ezekkel a rém hosszú mondattal mondani akarok, hogy aki jót akar a gyerekének, az normális viszonyban van önmagával, a szexualitásával. Ha pedig nem tud vele normális viszonyban lenni, akkor még időben menjen el, és keressen olyan módszert, amivel rendbe tud jönni.

    • 5-6 éves lehettem, amikor először láttam szexjelenetet (nagynéném elvitt videózni a szüleim tudta nélkül). Rettenetesen kínosan éreztem magam. Most már azt is tudom, hogy miért. Éreztem, hogy ez csak arra a két emberre tartozik. Amióta élek szexuális életet, tudom is azt, amit gyerekként csak sejtettem Ezért én kínosan vigyázok arra, hogy a mi pillanataink csakis a mieink maradjanak. Nincs fültanú. Nekem ez kell a felszabaduláshoz.

    • Na, elolvastam. Köszönöm. Onnan is jönnek ide. Én is zavarban lennék, nem szeretném, ha utána a szájába venné a kezét. Zavarban vagyunk, mert elbaszott kultúrában nevelkedtünk, de jobb életet akarunk legalább nekik, így tudomást szerzünk a saját megnyomorítottságunkról és leküzdjük a zavarunkat, továbbá megalkotunk valami ködös új eszményt, ami oly idegen, mint finnek az urdu nyelv, és amiben segít nekünk Kriston Andrea, Mester Dóra, Singer Magdolna és Hoppál Bori.

  2. Hát, nekem gyerekként az ellenkező oldalról vannak benyomásaim. Én nem szerettem volna akkor annyit tudni, amennyit az anyám elmondott nekem. Nyomasztó és zavarba ejtő volt hallani az előző férjeivel való kapcsolatát, az abortuszait, a születésem körülményeinek ide vágó részleteit (pl. hogy el kellett viselnie, hogy az őt borotváló műtősfiú hogyan méregeti őt alant, és hogyan csettint a “mű” befejezésekor) stb… Persze a hétköznapi normalitásról alig volt szó, de ennek valahogy örültem, annak fényében, ahogyan a többit elmondta. Tudom, hogy Te itt nem erről írtál, de nekem jól jött volna, ha anyám anno belebotlik ebbe a magazinmémbe, és valamivel érettebb koromban beszél nekem erről, amikor nem a szégyen, a bűntudat és a tehetetlenség kapcsolódik a témához (értsd pl. bűntudatom volt a borotválós sztoritól, mert miattam kellett elszenvednie, és tehetetlennek éreztem magam amikor a bántalmazóba fordult kapcsolatáról hallottam gyerekként).
    Van egyébként egy elég jó könyv a témában, a “Még, hogy mindent tudnak…” Jan Uwe Roggétól, ami szintén tartalmazza ezt a magazinmémet, de azért ennél sokkal többet is a témáról, ami használható és szakszerű.
    Szexuális önismeret vonalon ajánlom a Sexual Grounding Therapyt.

  3. szvsz nem arra gondolt, hogy zúdítsuk rá kéretlenül az össze problémánkat a gyerekre.

    és általában jellemzően azok a gyerekek találkozna a szüleik szexualitásával, akik amúgyis problémásabbak, szóval nem tudom, hogy mennyire releváns, hogy láttál már olyan gyereket, aki. mert a jólszituáltabbak inkább hajlamosak megkímélni a gyerekük kicsi lelkivilágát ettől.
    szóval számomra nem egyértelmű az összefüggés. 🙂

  4. Visszajelzés: szóval a gyerekeink felvilágosításáról | csak az olvassa

  5. Arra kell válaszolni, amit kérdez és ha szépen, kicsi korától kezdve van felépítve a nemiség témája, ami ugye kezdődik nagyjából azzal, hogy hogyan jöttem ki anya hasából (ezt tudja a fényképekről) és mindez öt-hat éves korában, akkor nem kell agyalni, hogy hogyan beszéljek neki a szexualitásról 11-12 éves korában már, amikor a lényeg a szereteten van és a testi jelenségeken, a változásokon, amiken keresztül fog menni és már kezdi érzeni (büdösödik a teste stb.) Az extrákra (orgazmus) 16-17-18-19 éves szinte felnőtt nővel beszélgetni…

    • Szia, üdv a blogon! Ezt kinek írod? Nekünk tanács?

      Az orgazmus mitől extra? Az ötévesnek is van, meg a tizenkét évesnek is. Mitől ez a tiltott gyümölcs? Miért van előbb a szeretet és a testi változás?

      És miért írod, hogy “kell”?

      • Ezek jutottak eszembe és ezek az én tapasztalataim.
        A “kell” arra vonatkozik, hogy felelős szülőként nem lehet halogatni a beszélgetést reménykedve, hogy aktualitását veszti a téma és elkerülni sem lehet.
        Nem tapasztaltam, hogy kérdésként merült volna fel az orgazmus eddig, ha felmerült volna, valszeg más lenne a tapasztalatom és akkor biztosan mást írnék.
        Az, hogy a testi érintés jó, azt tapasztalja a gyerek, ajánlott megerősíteni, hogy a felnőtteknek is jó, de nem megyek bele, hogy párkapcsolatban ez egészen extrém és az űrig repülök sokszor tőle és alig térek magamhoz, levegőt is csak kapkodva kapok, ez tapasztalat hiányában inkább ijesztő, mint vonzó. Emlékeim szerint engem sokkolt, amikor először hallottam az emberi szexualitás egyes és bizonyos részleteiről, nyilván nem megfelelő módon került a tudomásomra.
        A lányok orgazmusára tértél ki Te is, a fiúk átélik, ha akarják, ha nem. Ha jól értelmeztem a párkapcsolatban átélt szexualitásra igyekszik felhívni a figyelmet a cikk és nem arra, hogy felkészítse a gyereket a maszturbációra. Az érzékiség szép dolog. Fontos, hogy biztonságban érezze magát a lány az első testi érintkezéseknél. Ha sikerül megtalálniuk a lány örömét is a szexben, akkor túl van tárgyalva, ha nem találják meg, akkor lehet róla beszélgetni részletesebben.
        Én ezt gondolom, nem biztos, hogy igazam van, viszont ez tényleg nem egy könnyű kérdés… egyébként egyetértek a felvetéssel a cikkben. Mindegy mit, csak beszéljünk róla, mi szülők, hogy egymást támogatva, erőt, ötletet gyűjtve meg is tegyük.

      • Én pont azt a kis felvilágosultsággal ötvözött, megreformált, lényegileg változatlan prüdériát akarom itt leleplezni, firtatni, amiről a te hozzászólásod is tanúskodik. Amely kerüli a rizikós témákat, szívesen megússza a felvilágosítást a fogamzásgátlás, a szép érzelmek megbeszélésével és erkölcsi útmutatással, tilalomfákkal, így hiszi magát őrülten nyitottnak és lelkiismeretesnek, ami elég szomorú, és reméli, hogy nem nagyon szalad bele valamilyen ciki témába, vagy nem leplezik le, hogy ő meg imádja mondjuk a kikötözést, és szereti hármasban. (Aztán meghalunk, és ottmarad a sok erotikus videó a gépünkön.)

        De az én kérdésem az: miért ciki, ami ciki? Ne legyen ciki. Erről szól, amit írtam. Nem, nem a párkapcsolati szexről (mert az erkölcsi tartalom is mindjárt, és nekem meggyőződésem, hogy az nem segít a világos beszédben), hanem mindenről, a szexualitás egész tágas kertjéről, a szép és a csúnya, az életet átitató és az esetleges részletekről, az identitástól a kósza gondolatokon és a nagy szerelmen át egészen az ikerszülésig meg a kéjgyilkosságig. A maszturbáció egyébként szinte mindenkinek fontosabb, alapvetőbb élménye, mint a párkapcsolati szex, amely a lányoknak ijesztően gyakran jelent engedelmességet, a normáknak való tudatlan és tudatosság nélküli megfelelést valódi öröm helyett.

        Az a cél, hogy mindenről őszintén lehessen beszélni. Nem, nem extrém, nem elfajzott, nem aberrált, hanem a szexuális sokféleség megnyilvánulása. A lány nem fogja tudni, mit kérdezzen, a problémát sem ismeri fel. A lánynak nem utólag kell orvosolni, hogy örömtelen a szexualitása, hanem úgy nevelni, annyira őszintén, hogy ne torzuljon el (ha érdekel, a magam múltjáról itt írok: https://csakazolvassa.wordpress.com/2012/05/06/no-vagyok-vagy-mi/. Rossz volt, keserves volt, szemforgató volt.) Nem, a női orgazmus nem valami extra, nem bonyolult, hanem a közkeletű szexuális kultúra olyan, hogy csak a férfiak ejakulációjára figyel, azt tekinti még Bándy Kata gyilkosának perében is “befejezett aktus”nak. A férfiorgazmus egyébként szintén nem annyira automatikus és egyszerű, mint hinni szokás.

        A tapasztalat, az meg olyan, hogy negyven éves távlatban dől el, hogy jól csináltuk-e, de nem valószínű, hogy elmondják, sőt, az sem, hogy maguk felismerik, hogy nem jó a szexuális életük, meg hogy milyen lehetne, lehetett volna. És persze nem csak az anyai felvilágosítás formálja, hanem az egész világ.

      • Az abortuszt kihagytad.

        Először is a vita tárgya felvetett téma és nem a vitatkozók személye, főleg úgy, hogy nem ismerjük egymást, de ezen túllépek.

        Minden gyerek más, ezért az adott gyerek igényeinek megfelelőlen, a kérdéseire válaszolva kell beszélni vele a szexről, kiskamaszként a testi változások előtt a várható testi változásról és következményeiről, amikor érzelmileg nyitni kezd, akkor arról. Ha őszinte a kapcsolat, akkor pedig ismét kérdezni fog, pl. a szülésről, ami egy gyönyörű dolog, még akkor is, ha fáj. Sokkal megterhelőbb pl. az éjszakázás (ne sorold fel azokat, amiket kihagytam, mert ismerem azokat is és irreleváns a téma tekintetében).

        A felsorolt dolgokat mikor közlöd vele? Az ötödik szülinapján?

      • kedves Andrea!
        te úgy adod elő a szexuális felvilágosítást, mintha egy Hallmark csatornán futó film egy megkapó jelentéről beszélnél.

        szakadj el az ideáktól és fordulj a valódi kérdések felé. és akkor közelebb juthatsz a valódi válaszokhoz is.

      • Jesszusom, túl van tárgyalva, ha….? Pont ez az, hogy a (z ez esetben) lány el se jusson odáig, hogy rossz legyen neki, hogy hagyja, hogy ne törődjenek az ő igényeivel, hogy ne tudja, hogy lehet neki is jó: utólag ezen hogy akarnál mint szülő változtatni, most őszintén. Ez lenne a megoldás? Ez a megfelelő stratégia? Hogy “majd meglátjuk”, addig meg nem szólsz, nem beszélsz vele őszintén, nyíltan?
        Jaj nekem…

  6. Fogalmam sincs hogy csinaljam. De azt tudom, hogy sosem lehet eleg hamar elkezdeni.
    Es kerülgetni a temat, meg meguszni a rizikos dolgokat.
    Egyeves lesz a fiam. Ha a gyerekkoromra gondolok, van meg 4 eve, mire megismerkedik a pornoval. En legalabbis emlekeim szerint 5 eves voltam, mikor a szomszed kamaszfiuk valami ujsagot nezegettek, es sikerült engem is “felvilagositaniuk”.
    Aztan lehet jönni 12 eves koraban a mehecskekkel,meg egyebekkel. Kesz röhej.
    Talan addigra mar azt kellett volna mondani: igen, ez is szex, de ez nem az igazi. Az igazi szeretkezesnel 2 ember van jelen, es altalaban nem seggböl szajba megy a sorrend. (hagy hagyjam most igy tömören)

    Mindez 27 evvel ezelött volt. Ma egy okostelefonon is ket kattintas a porno. Okostelefonja pedig minden kamasznak van.

    Az biztos, hogy en a teljes felvilagositas hive vagyok. Es az annyit mondjunk, amennyire kivancsi az egy nagy baromsag. Meg sem tudtam fogalmazni, amit lattam, meg evekkel kesöbb sem.
    Ha meg csak a szepet mondjuk el, nem hozzank fog jönni kerdezni.
    Miert tenne? mikor mashonnan mindenfele mocskot hall? ugy fogja gondolni, itt valaki hazudik, valaki nem mond el mindent.
    De hogy mindezt hogy lehet talalni?

    Aki pedig azt hiszi, hogy a fiuknak az orgazmusrol, az önkielegitesröl nem kell beszelni, azzal baj van.
    Miert gondoljak azt a legtöbben, hogy egy kiskamasz nem remül meg, es az olyan örömteli?
    valoszinü nemakkora sokk, mint a mentruacio, nem celom összehasonlitani. De mikor meg sosem volt, es egyszercsak feher valadek jön a fütyidböl, hat nem egyböl a kejerzet tarsul hozza.

    En gennynek hittem, mert arrol volt tapasztalatom. (kiveve a latottakat. Mondjuk igy hamarabb be is azonositottam, hogy ez bizony az, es nem vagyok halalos beteg.)

    Remelem nem tapostam senki lelkivilagaba, de milyen regota ki akartam magambol mindezt irni!

    (Bocs, de nemet billentyüzetem van, nem engedi az ekezetet, en probaltam)

    • A felvilágosítást okos úgy kezdeni, hogy megadjuk a gyereknek a lehetőséget, hogy lásson állatokat párosodni, nyilván összekapcsolja a dolgokat idővel.
      12 éves gyerekkel már régen túl kell lenni a felvilágosításon és miért kellene a méhecskékről beszélni? A saját tesi változásaira kell felkészíteni, hogy büdösödik, ami a nemi érés jele, amiből tovább lehet lépni… de ez azzal kezdődik, hogy amikor neveled a gyerekedet, akkor a felnőtt életre készíted fel. A mesés, gyönyörű gyerekkor mellé én adtam és adom a víziót a gyerekeimnek, hogy miért jó felnőttnek lenni. Tehát nem először fogja hallani, hogy a felnőttek mások, mint a gyerekek, és el lehet mondani, hogy miben. Meg azt is, hogy vegye észre, hogy párban járnak az emberek.
      A pornót a helyén kell kezelni, elérni, hogy ha lát, akkor elmondja neked és meg tudd beszélni. Nem kell neki megmutatni, hogy ilyen is van és ez nem igaz. A pornó szórakozás – a minőségi, és nem túlzásba víve, ne a szélsőségekről beszéljünk, ha Te neveled a gyerekedet, nem az utca, akkor ennyi bizalmat meg fogsz neki szavazni, hogy meg fogja érteni: a pornó szórakozás, a felnőttek szórakozása, ahogy az alkohol is és azt is, hogy a cigaretta és a kábítószer káros. Ehhez viszont szülői önbizalom is kell.

      Igen, a fiúgyerekeket is fel kell készíteni, de a vitanyitó az a lányok felvilágosításáról szól. (A fiúgyereknek azt is el kell mondani, hogy hosszan maszturbáljon, hogy azt szokja meg és rendesen tudjon dugni felnőtt korában.)

      És hidd el, hogy egy gyereknek annyit kell mondani, amennyi érdekli, mert ha ezt teszed és van kölcsönös, szülő-gyerek bizalom, oda-vissza, akkor kérdezni fog és Te döntöd el, hogy meddig mész le az adott kérdésre adott válaszban.

      “Anya, hogy kerültem a hasadba?” “Hát, apád belém dugta a fütyiét, tudod, megkeményedik, főleg, ha fels….m neki, szóval ki-be húzkodta, közben elélveztem párszor, ez olyan egészen különleges érzés, remeg az egész testem és libabőrös lesz és alig kapok levegőt, de ne! ne ijedj meg, nem fáj anyának, igaz sikítottam, mint a vett malac, de ez azt jelenti, hogy jó, tudod? Szóval, akkor a testembe lövellte a hímivarsejtjét, ami persze neki is nagyon jó érzés volt, és akkor az én petesejtem … bla bla bla és végül úgy döntöttünk, hogy nem vetetünk el, tudod az az, amikor az anyuka hasából kivágják a még nagyom pici gyereket, aztán a kukába dobják, elég kényelmetlen a terhesség, és a szülés kb. halálosan fáj, minden csupa vér és nagyjából szétszakad az ember alsófele, de ki lehet bírni, sőt, utána örömként emlékszik rá a nő, meglepő módon…” vagy “Kicsim, anya és apa nagyon szeretik egymást és nagyon szerettük volna, hogy itt legyél velünk, tudod, amikor egy bácsi és egy néni nagyon szereti egymást és különlegesen megölelik egymást, akkor lehet gyerekük.” Ha ehhez lát állatokat párzani, akkor összerakja. Nem kell azzal sokkolni direktbe, hogy ki kinek vágja be.

      Annyit kell mondani, amit kérdez.
      A seggből szájba részt, majd ő dönti el, hogy jó-e vagy sem (szerintem jó), de az egészséges képet, hogy szerelemben a legjobb (nem csak ott jó) a szex. De persze, hogy jó az alkalmi kapcsolatban is, de ezt nem kell elmondani neki, mert lehet, hogy olyan lesz a habitusa, hogy nem is fogja kipróbálni vagy olyan helyzetbe kerülni.

      • Ójajjj.

        Pornó mint szórakozás?
        Azért született a gyerek mert nem az abortusz mellett döntöttetek?
        Seggből szájba jó?

        Tudjátok, én mindig hiszek mindenkinek, de nehéz elhinni, hogy nőként ezt írod.

      • szerinted?

        ezek szélsőségek, hogy szembeállítsam a kommentelőt, hogy miről is(!) ír… nem magamról írok… … … … arról írok, hogy ha nem annyit adsz a gyereknek, amennyit kérdez, akkor mibe keveredhetsz bele, ezt képzeltem el, illetve arra, hogy a kérdésére adott választ te, a felnőtt határozod meg, mind a mélységét, mind a megfogalmazását tekintve. vajon miért nem vetted észre ezt a részt: “Kicsim, anya és apa nagyon szeretik egymást és nagyon szerettük volna, hogy itt legyél velünk, tudod, amikor egy bácsi és egy néni nagyon szereti egymást és különlegesen megölelik egymást, akkor lehet gyerekük.”

        🙂 ki a prűd?

        ha azért kérdeztél pont erre rá, mert kíváncsi vagy arra, hogy én hogyan vállaltam a gyerekeimet, akkor szívesen megosztom, bár ez nem a blog témája… igaz, ez nem számít itt, ha jól látom. illetve azt láthattad, hogy hogyan válaszoltam a kérdésre, hogy hogyan került a hasamba – ide is idéztem és az eredeti kommentemben is megtalálható, de ime: vágytunk gyermekre, hogy teljesebb legyen az életünk és hatalmas örömmel vártuk az érkezését és annyira örültünk neki és annyira boldoggá tett minket, amikor egy nagyon kockázatos és veszélyes terhesség és szülés után, ezen körülmények ellenére, pont egy év múlva (kiszámolva mind az ovuláció időpontját, ezzel a második gyermek várható születési időpontját) megszületett a második gyermekünk is.

        a minőségi pornó pedig, nem túlzásba víve felnőtteknek(!), szórakozás.

        seggből szájba, ha már rákérdeztél, szerintem jó, én nem áldozatként és kiszolgálóként élem meg a szexualitásomat. az adás, ami viszonozza a jót, amit én kaptam: az én élvezetemet is fokozza és jó nekem. nem a mindennapi szex része, de nagyon izgató, ha annyira szétesünk egymás örömében, hogy nincsen megállás, ez ne lenne nőies? de utóbbiról nem kell a gyereknek beszélni, mert ki tudja, hogy milyen habitusa lesz… 🙂

        ezért írtam a kedves témanyitónak, hogy mennyire egyetértek Vele, mert a téma elkerülése, a másról beszélés is azt mutatja, hogy mennyire TABU, hogy nincsen gyakorlati esetleg csak elméleti megoldás a felvilágosításra. nézd meg a Te hozzászólásodat, nem az érdemi részhez szólsz hozzá, hanem ahhoz, amin a kommentemben fennakadtál. 🙂

        (vagy Te vagy a témanyitó?)

      • Nem, én vagyok. Csak azt nem értem, honnan szűrted le, hogy ezeket a “szélsőségeket” én élem és akarom ráerőltetni a gyerekemre. A lényeget megírtam az előbb a válaszomban: legyünk méltók a magunk szexualitásában is a gyerekeink felvilágosításához. Ne legyen mocskos részlet. (Ne legyen olyan elem, vagy értsük meg, ki-ki magában, hogy nem is mocskos.)

        Lehet, hogy félreértés: ez a seggből szájba mit jelent? Én arra gondoltam, ami gyakori pornós elem, hogy anális szex után kezdeményezi a férfi az orálist, mert ú, neki ezt is megteszi a nő. Ez a nő megalázásának eszköze. Amúgy talán elő is fordul, nem tudom, de nem egy egészségbiztosítás, az tuti, és érzékeny férfi nem kér ilyet.

      • Egyetértek veled!
        Ne vedd kérlek személyesnek, a példámat, nem Rólad szól. Egyszerűen szembeállítása annak, hogy mennyire lehet részletesen és nem részletesen megoldani egy kérdésre adott választ.

        (Ezt jelenti. Elfogadom, hogy Te ezt megalázásnak gondolod, a pornóban nagyrészt úgy is mutatják be. Egyenrangú kapcsolatban, gyengéden, hogy mindenki akarja, nagyon izgató – a higiénia ne legyen kérdés, de gumival figyelve erre a részre is – én szeretem időnként, ha annyira elszakadnak a fékek.)

      • Természetesen nem én vagyok a témanyitó. Egy vagyok azok közül akik elfogadhatatlanul kàrosnak tartják a pornót, és annak elemei t kötelező mutatványnak kezelő szemlèletet. Szerintem ez rombolta a legjobban az emberi kapcsolatokat az elmúlt húsz évben.
        Valóban kiragadot részre, nem is árnyaltan reagáltam, amiért elnézést kérek.

      • Azt gondolom, hogy ez egy átmeneti időszak, amikor a nő állatszámba vétele (megint sarkítok, elnézést érte!), pontosabban, a középkori, alárendelt nőkép átváltozik az öntudatosságát megélő, egyénként élő, egyenrangú nőkép létjogosultságnak kialakulásához és elfogadásához. Ennek része a gyereklányok hiteles és tisztességes felvilágosítása és ehhez bizony nekünk nőknek is helyre kell rakni a képet a fejünkben.

      • devorah levvel értek egyet, csak nem pont alá tette be a rencer a választ.

      • Szeretném ha kifejtenéd, mivel is állitasz szembe.
        èn arra próbáltam rávilágitani, hogy nem lehet megúszni témákat.
        Ès hogy szép dolog, ha minél hosszabb a boldog ártatlan gyerekkor, csak éppen sosem biztos, hogy az valóban olyan hosszú, mint amennyire azt a szülö reméli.

        Azt is írtam, hogy mindezt nem tudom, hogy hogyan kellene megtenni. Valamit félreértettel, hogyha azt vetted ki a hozzászólásomban, hogy mindezt nautaralista módon kellene szemléltetni. (Például fiam, tudod van animál pornó is, de ha már így a témánál vagyunk, nézd csak ezt a kis videót!)

        Valamit nagyon félreérthettél nálam.

        Szerintem a pornó káros. A pornófogyasztás könnyen függöséghez vezet. Ugyanolyan szenvedélybetegség, mint más drogok (Drog kifejezésbe nálam sok minden belefér, páldául a túlzásba vitt munka is)
        òriási a különbség a pornó és a szexfilm között is, hát még az erotikus filmek mennyire fényévekre van a pornótól.

        Persze tudom, a bejegyzés a lányok felvilágosításáról szól.
        Hogyhogy nem a blogíró kéri ki magának azt, hogy mertem a témát kicsit kifeszíteni? Hanem te?

        Engedelmetekkel szerintem nagyon is idetartozik. Már a blogíró is kitágitja a témat folytató következö bejegyzésében. Ne haragudj, de ide irtam, nem oda, mert az már inkább reflexió, mint témanyitó bejegyzés.

      • “A pornófogyasztás könnyen függöséghez vezet. Ugyanolyan szenvedélybetegség, mint más drogok” – Én úgy hallottam egy szakembertől, hogy sokkal nehezebb róla leszokni, mert mivel is kezelik a szenvedélybetegeket? Teljes absztinenciával. Olyan nincs, hogy ezentúl csak kicsit heroinozok vagy kicsit iszom (alkoholistáról beszélünk), mert azonnal jön a visszaesés. A nemi izgalomról viszont nem lehet leszokni, nem is ez a cél. Viszont ezeknél az embereknél ez menthetetlenül összekapcsolódott a pornóval, tehát borítékolható az állandó visszaesés.

      • eddig jók a hozzászólások. kicsit olyan, mintha a hitevesztett katolikus magyar menyasszony és egy kikupálódott sárbogárdi jolán ötvözetét hallgatnám.

      • Lépjél túl azon, hogy nem ismerjük egymást — a blogvilágban előfordul, attól még egymással beszélgetünk, a te soraidra válaszoltam.

        Az egyik, ami zavar, a stílusodban foglalt előfeltevés. Hogy okos meg hogy kell. Itt szelídebbek az érvek, gondolkodás zajlik, nem tekintélyelvű szabály-kinyilatkoztatás. Én csak azt szeretném, a szokásos magazinszöveg mellett fontolják meg az olvasók, amit én mondok — a kettő keveréke már jobb, mint a magazintanács.

        A másik, ami nagyon furcsa, a szexképed. Most mintha azt bizonygatnád, hogy nem vagy prűd, azért említed a meredek dolgokat. Ha a szülésre így tekintesz, ahogy írsz róla, és nem csak a sarkítás kedvéért írod, akkor valami nagyon nem stimmel az élményeiddel és a felfogásoddal. Illetve: az emberi szexualitás nagyon-nagyon különbözik az állatokétól. Az emlősöknél a hím erőszakosan kezdeményező, egyetlen póz létezik, szinte mindig gyors és gépies az aktus, és a nőknek egy faj kivételével nincsen orgazmusa, de közben elég furcsa hangokat hallat.

        Nem, a pornó nem szórakozás, még ha vannak is szebb, igényesebb példái. Egyébként akkor nem kell beszélnem erről a témáról, ha én magam sem nézek pornót. Én azért említem, hogy felhívjam a figyelmet a hihetetlen képmutatásra, hogy a felnőttnek titokban mindent szabad, ő maga a saját szexualitásának részleteit mocskosnak és titkosnak tartja, de közben a gyereknek megy az ájtatos “apa és anya szeretik egymást” szöveg. Miközben általában nem is szeretik, vagy ha igen, akkor sem mindig élvezetes a szex, jelentős azoknak a száma, akiknek egyáltalán nincs szexuális életük, annyira elvesztették a kedvüket, vitalitásukat. Én azt szeretném, ha nagyobb lenne az átfedés aközött, ami a mi szexuális valóságunk és amiről beszélünk a gyerekeknek. Ha semmi sem lenne ciki. Ha elmondanánk. Ha azt mondanánk el, ami van, ami tényleg van, most, akkor szembesülnénk azzal, hogy mennyire visszaélős, hazug, gépies, önző, álszemérmes stb. sok tekintetben, ami a mi szexualitásunk.

        A kiindulópontom az, hogy ami most van férfi-nő témában (hétköznapok, munkamegosztás, kommunikáció, érzelmek, szex), az általában nagyon-nagyon nincs rendben. Valóban nem ismerem az összes gyereket, de a felvilágosításról mégis valami általánosat szeretnék mondani, mégpedig azt, hogy hogy ne legyen nagy titok, nagy csalódás, amit ráér majd megtudni. Hanem beszéljünk arról, hogy ez az egész milyen szép — és legyen is szép. Dolgozzunk a sérülésekkel, kezdjük újra, legyünk nyitottak. Ha úgy tetszik: legyünk méltók a saját gyerekünk tisztaságához, új kezdetéhez. Nem, akkor a visítás sem kiábrándító, hanem olyasmi, mint a hullámvasúton.

      • Szivi, köszi az elemzést, nem a témáról szól – már megint! De ez nem az én blogom.

        Téged nem elemezlek cserébe, mert nem ismerlek és túl komolytalan lenne hozzám egy idegenről bármilyen véleményt nyilvánítani két komment alapján! Amit leírtam nem kell elfogadni. Leírtam, hogy szerintem(!) csak a kérdésre kell válaszolni, ha a felvilágosításáról van szó, ebben semmi tekintélyelvűség nincsen. Egy vélemény. A prűdségem vagy nem prűdségem nem téma, nem én vetettem fel és nem kell ebben sem semmit bizonygatnom. Hidd el!

        Milyen a szülésképem? Az egyikbe majdnem belehaltam én is és a gyerek is (három napig mindketten intenzíven voltunk – a gyerek tovább is), a másik esetében akkora volt a gyerek, hogy ott állt haptákban az altatóorvos és a műtős, hogy ha nem fér ki, akkor azonnal visznek a műtőbe. Mégis az élet legnagyobb csodájaként éltem meg és bármikor szülnék megint, ha olyan helyzet kerülne az életembe. Akkor most ezt szépítsem itt a felnőttek között, míg a gyereknek legyek teljesen őszinte? Legyél már tisztában magaddal! 🙂 Ha valaki nem szereti a szexet a férjével, az nem fog a felvilágosításról beszélni és beszélgetni sem. Aki komolyan veszi a gyerek felvilágosítását, annak egészséges a szexuális élete, akinek nem egészséges a szexuális élete, az hogyan foglalkozna érdemben a témával, vagy attól a személytől azt várod, hogy azt mondja a gyereknek “Drágám, állítólag jó a szex, én alig várom, hogy vége legyen, ha rám mászik az apád?”. Nekem a nagyanyám elmondta, amikor már felnőtt voltam, hogy utálta a szexet a nagyapámmal. A másik nagyanyám külön ágyban aludt. Az anyám együtt aludt az apámmal és bármit eltűrt neki – csak nem a jó szex miatt???? Nem tudom, de erősen nyilvánvaló!

        Az állatos példa – nem tudom, hogy nem akarod érteni, vagy tényleg nem érted – egyszerűen magát az aktust képezi le. Azt írtam volna, hogy az emberi szeretkezés és az állat párzása ugyanaz? Nem, nem azt írtam. Azt írtam, hogy a kisgyerek, ha látja az állatokat párzani (nem szeretkezni!), akkor gondolhatja azt, hogy az ember is így tesz, ha gyereket akar. Nem gondol bele semmit, sem azt, hogy ez jó, sem azt, hogy ez rossz, csak egy folyamat, mint az evés, vagy a székelés. (Mindkét utóbbi példa lehet fájdalmas: romlott vagy nehéz étel esetén az előbbi, vagy rossz emésztés esetén az utóbbi, ha már a szexualitást is a rossz oldaláról közelíted meg.)

        Hogy a szexualitás témájáról az anya a lányának hiteles tudjon lenni, a saját szexualitásával kell tisztában lenni, saját vágyaival és ezek megvalósításával vagy nem megvalósíthatóságával is. Ezzel teljesen egyetértek.

        A pornó pedig a felnőtteknek való szórakozás, minőségben és kontrollált mennyiségben. Lehet, hogy nem mindenki él vele, köztük Te sem, ahogy én nem járok pókerezni, mert nem érdekel, pedig az is egy szórakozási forma felnőtteknek.

        Még mindig egyetértek a témafelvetéssel. 🙂

      • Mi van?? Állatok párosodásának megfigyelésével jó kezdeni a gyerek felvilágosítását az emberi szexualitásról?? Aki büdösödik? Jó a pornó? Szex és szarás egy mondatban? Anyád mindent eltűrt apádnak-klassz házasság lehet- feltevésed szerint mert jó volt a szex?!
        Szivizel, fölényeskedsz, bizonygatod, hogy neked semmit nem kell bizonygatni.

        Tipikus trollviselkedést láthatunk. A stílusa a januári E.-re hajaz.

      • Szerintem, valamit nagyon érzékenyen érint ebben a beszélgetésben. És ez nem én vagyok. Ha én így reagálok valamire, akkor valami bennem van, amit ismerek de a többiek előtt titkolom, vagy van bennem valami, amit nem ismerek még fel, de ott van és érzékenyen érint. Vedd észre, hogy direkt nem érted, amit mondok.

        Az a nevem, amit megjelöltem. Nem kell semmit bizonygatnom ezt nem állítottam, a prűdségemet nem kell bizonygatnom. A véleményemet meg szerintem alátámasztottam, vagyis bizonygattam.

        Nem fölényeskedem, elismertem, hogy ez a Te blogod, nem is egyszer, még egyet is értek veled sok mindenben. Nézd meg, hogy mit írsz pl a pornóról, megkérdőjelezhetetlenül állítod, hogy káros, ellentétben velem, mégsem kérem ki magamnak. Te így gondolod, én is gondoltam így korábban, szóval megértem, de nem kérem ki magamnak, hogy fölényeskedsz. Mert nem teszel mást, mint kiállsz az igazadért, ahogy én is. Bár én elismerem az igazságokat az állításaidban, míg Te mindent megkérdőjelezel, amit én állítok. Ha nem haragszol ezekre a kérdéseidre nem válaszolok, random módon mosod össze az állításaimat, de aki elolvassa a kommentjeimet, gondolom érti, hogy ezeket az állításokat nem egy időben kezelem.

        A felvilágosítás egy folyamat, ami hosszú évekig tart, gyakorlatilag az egész nevelés alatt rész, mint az anyanyelv megtanulása vagy a helyes viselkedés stb.- egészséges esetben.
        Ha szerinted nem, hanem egyben kell mindent rázúdítani a gyerekre, az nem derült ki, hogy hány éves korában, akkor szíved joga ezt tenni.

        Troll vagyok mert nem értek egyet? Én kb, az első hozzászólásomat szántam erre a blogra, mert nem igazán kommentelek, sőt, nagyon nem kommentelek, de a téma megérte, Te visszakérdeztél és válaszoltam.

        Nem ismerlek Téged, semmilyen személyes indíttatásom nincsen, egyedül az, hogy a téma érint. Van egy 14 éves lányom és egy 13 éves fiam, szóval még valamennyi tapasztalatom is van. Ennyi.

      • Nem, ez nem Lilywhite blogja. Vagy kinek írod most ezt?
        Légy szíves, ne pszichologizálj, hogy kiben mi mit bánt, meg mire érzékeny, ne lőj vissza, hogy vele van a baj, ez nagyon ciki.

        Senki nem állított ilyet, hogy rá kell zúdítani egyben, csak a képmutatástól minél mentesebb attitűdről van szó itt.

      • Ez egyébként nem oda-vissza megy, hogy én is elismerem a te igazságaidat, te is ismerd el akkor az enyémet. Attól függ, mit mondasz. Ha abszolút zavaros hülyeséget mondasz (tegyük fel), nem fogok semmit elismerni, és ha te így látod a soraimat, neked sem kell. És még három okból: először is, mert én (én, csakazolvassa) írom a blogot, nem ugyanaz a helyzetünk, én hónapok óta vagyok itt arccal, névvel, mindennel, ezt nem részletezem, olvasd el az itt a bejárat menüpontot. Másodszor is, új kommentelő vagy, és egy kicsit visszafogottabb stílussal többre mennél az ismeretlen, ám összeszokott közösségben. Harmadszor, mert nem értem, mire szeretnél kilyukadni. Tényleg.

      • Írod: “Ha valaki nem szereti a szexet a férjével, az nem fog a felvilágosításról beszélni és beszélgetni sem. Aki komolyan veszi a gyerek felvilágosítását, annak egészséges a szexuális élete, akinek nem egészséges a szexuális élete, az hogyan foglalkozna érdemben a témával, vagy attól a személytől azt várod, hogy azt mondja a gyereknek “Drágám, állítólag jó a szex, én alig várom, hogy vége legyen, ha rám mászik az apád?”.”

        Az megvan, hogy nem csak apával van, volt, lesz szex? Hogy a szexualitás jóval tágasabb, mint a házastársi kötelesség? Illetve hogy ha nem jó a szex, annak nem mindig, sőt, többnyire nem a nő a kulcsa? Esetleg az eleve korlátozó neveltetése, a szemét beszólások, az erkölcscsősz intelmek, meg a túlterheltsége, és még sok minden más. Neadjisten, egy férfi, aki az egyszerűségben hisz, de az ilyesmi tényleg ritka kivétel. Vagy semmiben nem hisz. Tekintettel arra, hogy a nők úgy négyötöde ilyen helyzetben van (beleszámoltam az anyukádat is a mintába!),, akkor ők ne beszéljenek a szexről a gyerekeikkel, mert ők nem hitelesek? Mert példát kell mutatni? Illetve a fájdalmakról, útkeresésről, kételyekről, arról, hogy valaha jó volt, vajon szerinted nem lehet beszélni?

        És főleg: miért teszed meg az anyát a szexuális nevelés egyedüli felelősének? Amit írtam a lányaink ürügyén, az ugyanúgy szól az apáknak, és ők bizony, ha így járnának el, még többet hümmögnének, mert egyiknek-másiknak a beszámolójában (tényleg ritka kivételek, mondom!) hatalmi helyzetből becserkészett kolléganők, szerető elabortált gyereke, gusztustalan poénok és prostituáltak is szóba kerülnének, ha őszinték lennének.

        Az viszont nagy baj, ha a jó szex fejében, vagy bármiért egy nő mindent eltűr.

        A póker nem visszaélésen, mások betörésén és megalázásán alapul, és nem tolják az arcodba mindenhol ingyenesen.

        Szerintem egyáltalán nem értetted, amit odafönt olvastál.

      • Jó, hát még mindig azt gondolom, hogy én egyetértek azzal, hogy mindig a kérdésére. Amikről odafönt írtál, azokat vagy megéli vagy nem éli meg. Ha nem éli meg, akkor minek róluk beszélni. Ha megéli és jó a kapcsolatod (van bizalom oda-vissza), akkor meg megkérdezi.
        Amikor engem megcsalt a férjem (várom, az “én férjem soha nem tenne olyat, mert tökéletes és büszke stb!”), pedig nálunk szinte minden nap volt szex, nem hagytam magára a terhességem alatt sem, tehát én megtettem, amit megtehettem, akkor szóltam az anyósomnak, aki azt válaszolta, hogy “biztos, hogy csak a barátai”, a nagyanyám azt mondta “a nő dolga, hogy összetartsa a házasságot”. Én mit fogok mondani, ha a gyerekem ezzel áll elém? “Kicsim, a kezedben a döntés és neked kell mérlegelni. Ha megéri és túl tudod tenni magad rajta, akkor maradj vele. Ha nem tudod túltenni magad rajta és bosszút állnál ne tedd meg és ne állj neki büntetni, mert az a te életedet fogja megkeseríteni!” (Jó nyilván ezt intimebben és kifejtve.)
        Mielőtt elváltam, elmentem a családban két (anyai és apai ágon is) nagynénémhez, akik rendkívül példamutató családi életet éltek egész életükben, hogy megkérdezzem, mit tegyek. Mind a ketten azt válaszolták, hogy bánják, hogy nem váltak el akkor, amikor nagyjából annyi idősek voltak, mint én. Az egyik azért, mert a férje imádja a gyerekeket, a másik nem indokolta – ott pasiügy volt, a család diszkréten kezelte akkoriban, de persze, hogy mindenki tudott róla. Ezt hívjuk ugye egyszer fent egyszer lent-nek… diszkréten. Én nem értem miről írsz? De, nagyon is értem, hogy miről írsz.
        Amit biztosan meg fog élni, arról kell beszélni, amit meg csak lehet, hogy meg fog élni, arról nem. Ez a felvilágosítással szembeni egyetlen követelmény.

      • “mindennap volt szex, nem hagytam magára a terhességem alatt sem, tehát én megtettem, amit megtehettem” — kész vagyok.

        Példamutató családi élet — ettől is.

        Maradj itt és olvass sokat! Nagy utazás lesz.

        Nem érted, hogy fogalmad sem lehet, mit fog megélni biztosan a gyerek?: Lehet, hogy apáca lesz, lehet, hogy a saját neméhez vonzódik.

      • A pszichologizálást Te kezdted és nem értem a kirohanásaidat, erre írtam, hogy ennek nem én vagyok az indikátora… én itt tök nyugodtan írtam, három mondatot az elején, azóta végig kioktatsz, én meg tényleg csak a téma miatt, maradtam és beálltam a sorba, lehet, hogy ez hiba volt. Többször írtam, hogy elismerésem a téma felvetéséért. Nem is gondolom, hogy ellenpólusként állok itt, ezért nem értem a folyamatos bombázást. Az őszinteség híve vagyok, azzal nem lehet bukni, viszont csakis mértékkel.
        Véletlenül akadtam rá a blogra egy facebook like miatt. Ha mégsem nyilvános rúgj ki lsz.

      • Hullámvasút!
        Köszönöm 🙂 Ez jól megjegyzem, bármelyik pillanatban aktuális lehet.

      • Legyen így!
        Viszont én konkrétan az aktusra kívántam utalni, mármint a ki-be döfködésre, amit természetesen megelőz az előjáték és az utójáték, hiszen ez alkotja a teljes szeretkezést. Jó, ha nem kell befejezni két-három mozdulat, vagy perc után, mert nem tudja visszafogni magát a gyorsan-legyen-vége maszturbálás miatt kialakult rossz beidegződések okán.

      • Szia Andrea, szerintem nem vagy troll, és nekem tetszik, ahogyan vitatkozol, bár a szivizés szerintem azért túlzás. Érdekes olvasni, amit írsz, bár én nem igazán értek egyet, de még nem volt gyerekem, akit felvilágosítsak, így én csak figyellek benneteket. Viszont nem bírom ki, hogy ne mondjam: én csak kamillázok itt, ahogy “definiáltad” a szeretkezést. Tehát a gyereknek meg kell mondani, hogyan csinálja, mert ha máshogyan csinálja, akkor nem jól szeretkezik? Szerintem talán éppen ettől lesz stresszes később, mert meg van neki mondva, hogy 1. előjáték, 2. döfködés, és bírd ki, amíg a csaj is elmegy, 3. utójáték.

      • ès vajon mikor kell elkezdeni felkesziteni a gyereket, hogy mi is a maszturbació, és mik az elönyei, hátrányai?

        Szerintem körülbelül 2 éves korában már el is kezdhetem. Például úgy, hogy mikor magát fogdossa, akkor elmagyarázom neki, hogy nem baj ha csinálja, csak akkor, mikor egyedül van, mikor mások is ott vannak, akkor nem, mert az magánügy. ès nem lehordom, meg ráverek a kezére, hogy nem szabad.

        Kicsit visszakanyarodva a pornóra, és a berögzült rossz maszturbációra. Bizony nem csak korai magömlést okozhat fiatal fiúknál.
        Létezik az ellenkezö oldal is. A filmben látott teljesitmeny miatt berögzül, hogy a szex legalább 30 percig tart, minimum, és mindenképpen el kell menni.

        Aztán rácsodálkozik, mikor rájön, hogy ez nem feltétlen így van.

      • Igen, pont ezt írtam én is egy kicsit feljebb, hogy a szexualitásra nevelés folyamatos, mint az anyanyelv tanulása például.
        A pornóról azt írtam, hogy a felnőtteknek szórakozás, talán felnőttként ki tudod választani a jó filmet és a helyére tudod rakni a szeretkezést és benne az aktus hosszát… Ha lát a gyerek pornót idő előtt és jó a kapcsolat, akkor kérdezi fog és el lehet, mondani, amit jónak látsz elmondani. (Azzal nem értek egyet, hogy a pornót könnyű elérni, határozottan nem, igaz azzal sem, hogy az erőszakot is könnyű elérni…, a hosszú aktussal határozottan igen – pornó ide vagy oda.)

      • “Kicsim, anya és apa nagyon szeretik egymást és nagyon szerettük volna, hogy itt legyél velünk, tudod, amikor egy bácsi és egy néni nagyon szereti egymást és különlegesen megölelik egymást, akkor lehet gyerekük.” ”
        – tényleg a hallmarkot nézed!

      • alig kapok levegőt- ezt többször írod az orgazmusodról.
        félek, hogy neked vagy nem volt még soha, vagy férfi vagy.

      • de kétszer is írta ugyanezt. nekem ez erőltetett, nem hiteles. meg olyan színpadias ez a nem kapok levegőt.
        egyszer csináltak egy kísérletet. a nőket arra kérték, hogy mutassák milyen arcuk van szerintük , amikor orgazmusuk van. akiknek soha nem volt, azok ilyen eltúlzott arcokat vágtak, mosolyogtak meg sóhajtoztak.
        akiknek volt azok egyszerűen inkább a szenvedő arcot próbálták utánozni, de többnyire azt mondták, hogy nem tudják megmutatni.
        szóval akinek nem volt soha, az képes volt megmutatni.
        akinek volt, az meg nem.

      • Ebbe speciel nem kötnék bele, nekem már volt életemben néhányszor, és férfi sem vagyok, mégis volt, hogy elfelejtettem levegőt venni… És bizony a terhesség első harmadában mindháromszor “magára hagytam” apukát, mert a hajnaltól éjfélig tartó hányinger nem kedvez az önfeledt együttlétnek. De ez az én külön keresztem, nekem jobban hiányzott a szex mindig is, mint neki.

      • Árnika, ne már. Bizony velem is előfordult, hogy úgy éreztem alig kapok levegőt…sőt van, hogy le kellett állnunk kicsit, mert konkrétan ájulás közelbe jutottam. Túlpörgés lehet vagy mi…

      • Nekem tipikusan “férfi-orgazmusaim” vannak, ahogy leveszem. Nagy harapás az elején (légszomj nélkül), aztán lecsengő ritmikus rángások.
        14 évesen ért először az érzés, egy erős csiklótáji nyomás okozta, máris kész voltam. Nehéz volt utána nem megismételni / nem is sikerült a próbálkozás 🙂
        Számtalan élethelyzetben, például villamoson is volt már orgazmusom. Olyankor mindig sajnáltam a fiúkat, akiknek ilyenkor foltossá ázik a gatyájuk, és ezzel olyan kiszolgáltatott-formák.
        Aztán a pornóban látom, hogy ebből az alapjában szerencsétlen szituból is sikerült nékik erényt kovácsolni, és micsoda dicsőség is az elázás:)

      • Igen, én is szoktam szólni, hogy bocs, most szédülök, hagyjuk abba kicsit.

      • jó neked. én régen aszem szédültem. most már nem. mondjuk, ha nem csinálom úgy tényleg nehéz…

      • Most, hogy mondod…nálunk is elég régen volt ilyen “ájulás közeli élmény”. Khmm…biztos csak stabilabb lett a vérkeringésem…ha már a pozitív gondolkodásnál tartunk.

  7. “Nem érted, hogy fogalmad sem lehet, mit fog megélni biztosan a gyerek?: Lehet, hogy apáca lesz, lehet, hogy a saját neméhez vonzódik.”

    Egyről beszélünk. Én erre mondom, hogy muszáj az oda-vissza bizalom. Vagyis, bíznom kell a gyerekemben. Akkor is, ha apáca lesz, ha homoszexuális. Ezek az ő döntései és, ha őszintén, szeretettel neveli az ember, akkor elfogadja a döntését. Nekem egyébként mindegy, hogy apáca lesz, vagy homoszexuális, nem ítélem el a nemiség nem általános formáit.

    • Öhm, én deffiniáltam a szeretkezést? Én azt mondtam, hogy a szülőnek feladata, hogy deffiniálniálja szeretkezés részleteit?

      Valakinek válaszoltam, hogy a dugás, maga az aktus, a döfködés – pontosítottam később, tehát a dugás alatt mit értek, hiszen én használtam ezt a kifejezést, ugyanis a kommentemre válaszoló személy a dugás és a szeretkezés között vont párhuzamot. Tehát erre írtam, hogy a dugás nem egyenlő a szeretkezéssel. Mindez a kapcsán merült fel egyébként, hogy a fiúgyerek felvilágosításakor azt is érdemes megjegyezni, hogy maszturbációkor mire eddze magát, nevezetesen arra, hogy ez idővel egy valódi aktus lesz egy valódi nővel, aki valszeg három döféstől (amit előjáték előz meg és utójátékkal vezeti le az ember – ezzel szeretkezéssé alakítva az együttlétet), szóval a nő a három döfést akár megalázónak is érezheti majd, hiszen annyitól nem lesz orgazmusa.

      (A szivi… nekem a szivi, kedveskedés, noha benne van némi anyáskodás, amit érezhet az olvasó … öhm erősnek.)

      • Értelek, Andrea, de most ugyanazt írtad le még egyszer. Érdekes, hogy korábbi hozzászólásaidban helyesled a szerteágazó szexuális érdeklődést, itt pedig katonásan definiálsz minden fogalmat: ez ezt jelenti, az azt jelenti. Nekem a szeretkezés nem feltétlenül (csak) ebből a három részből áll, nem feltétlenül így. De mondom, ezen kívül értem, amit mondasz, tényleg jó tanács lehet.

      • Ezek szerint egyröl beszélünk.
        Leszámítva a pornót, és annak a könnyü elérhetöségét.
        Nem akarok erröl vitatkozni veled.

        èn arra akartam rávilágitani még az elsö hozzászólásomban, hogy van úgy, hogy a szülö nagyon elkésik, és már nagyon másról kellene beszélni.

        Optimális esetben ez nem így van, ahogyan leírtam. De azt gondold még egyszer végig, valóban mekkora határ van a pornó, és a gyerekek között.

        A legjobb eset az, mikor nem tal´lkozik vele. Mikor találkozik vele, de odajön hozzád, az még optimális, s idöben helyre lehet tenni a dolgokat.

        Már korábban írtam, hogy szerintem fontos azt a széles skálát árnyaltan kezelni, ami az erotikus filmektöl a szexfilmeken keresztül egészen az alázós pornóig megy.

        A pornóban nem létezik olyan, ami akár felnöttek szórakozására való.
        Èlnék egy hasonlattal. Míg a füves cigi az erotikus filmek, és a könnyü szexfilmek kategoriaba esik, addig a heroin megfelel a pornónak.

        Sajnos ma a legutóbbival van tele az internet, a többi kategória elveszett.

      • Én alapjában egyetértek a pornót elítélőkkel, mert alapvetően prostitúció reklámjának tartom. Viszont mi a vélemény a homevideókról? Mert nem igazán tartozik az előbbi kategóriába. Amikor összeszokott pároknak az okoz örömet, hogy filmezik magukat közben és feltöltik a netre?

      • De minek töltik fel a netre? Az egymilliomodik ugyanolyan etűdnek?

      • Mit tudom én miért töltik fel de tény, hogy ez egy műfaj a pornón belül (amatőr film). Gondolom ugyanolyan megfontolásból, amiért sokan a barátnőjük/feleségük intim testrészeit. Hallottam, hogy van ilyen magyar oldal is (valami muff-tár a neve), ahol pasik egymás nőjének a pi..ját gusztálgatják és még pontozzák is azt hiszem, kié milyen “tetszetős”.

      • Most hallottál róla először?
        Az index fórumon évtizede hatalmas anyag van a feleségem / barátnőm p.nája vagy valami hasonló címen.
        Ehhez képest tényleg furcsa a pornó azon operálása, hogy a női nemiszervet lassan teljesen kiiktatja a repertoárból,és csak a férfiét csodáltatja.

  8. Nem tudom a kommented ala irni, ezert idezem:
    Halassy Andrea
    – március 1, 2013 – 11:28
    “Az őszinteség híve vagyok, azzal nem lehet bukni, viszont csakis mértékkel. ”
    Mertekkel oszinte. Ez nem ellentmondasos?
    (Dolgozom, ezert rengeteg kerdes bennem marad, egy csomo bejegyzesnel. 😦 )

  9. Miután elég jó a memóriám – sajnos jobb is, mint másoknak, tíz hónapos koromtól összefüggő emlékeim vannak, bár ne lennének – ezért nagyon jól emlékszem, hogy négyévesen már örömet szereztem magamnak (lehet, hogy már előbb is, de arra nem emlékszem), és teljesen jól tudtam disztingválni. A férfiak zömének igen kínos egy olyan nőszemély, aki már négyévesen tudta, mi az az orgazmus… Talán ezért nem szeretjük, ha a kislányunk nyúlkál a bugyijába. Ha a kisfiunk huzigálja a kukacát, az nagyon cuki, olyan kis macsós. Nem tudom, nincs fiam, szóljatok, ha nem így van nagy átlagban.
    A pornót nem szeretem, nem pirulok el tőle, vagy ilyesmi, csak nem tudom értelmezni, de emlékeztek a Vad orchideákra? Hűűű…. Megnéztük az udvar lovammal, és siettünk haza. Ja, nekem olyan otthonom volt, hogy 17 évesen ha magamra csuktam az ajtót, azt azt jelentette, hogy senki sem jöhet be. Ha véletlenül valaki benyitott, az úgy járt.

    • Nem szeretnék állást foglalni a férfiak zöméröl. Csak azért mert férfi vagyok, meg nem tudhatom, mit gondolnak erről mások.
      Személy szerint úgy gondolom, ha egy nő tudja, mi a jó neki, és még ki is meri fejezni, a partnere pedig fogékony rá, az csodálatos mindkét fél számára.
      Valahol itt kezdődik a szeretkezés.

      • Akkor neked is szerencséd volt, meg nekem is. Eddig. Örülök neki nagyon, hogy jó tapasztalataid vannak, és kívánom, hogy maradjon is így. (Neked is kívánom, meg magamnak is, meg mindhárom lányomnak, meg mindenki lányának és fiának!)
        És ne haragudjatok, amiért bárkik “zöméről” írtam, elkapkodtam, többet ilyet nem fogok. Nem hiszek az általánosításokban, legyen az ember, állat, növény, legókocka, akármi.

      • Köszönöm a jo kivansagaidat! Nem tartom magam szerencsesnek, ami a tapasztalataimat illeti, söt, kifejezetten ugy erzem, hogy nagyon rögös utat jartam be, es meg korant sem erkeztem meg.
        Nagyon sokara jöttem ra, hogy a valodi szexuaitasom, igenyeim köszönö viszonyban sincsenek azzal, mint ami a pornon keresztül gerjesztve van bennem.
        Szerencsem annyi van, hogy nem hallgattam ezekre, es nem eltem meg.
        Igy par eve, felnött fejjel elkezdtem megismerkedni magammal, vagyaimmal, amik belölem fakadnak. De mindezt tizenevesen kellett volna, es ezt az utvesztöt szivesen kihagytam volna.

    • Kukac? Ne már. Egyébként nem macsós, ha huzigálja a pucáját. Ahogy az sem nőies, hogy a bugyijában nyúlkál. Mindkettő természetes folyamat, amiről lehet beszélni, amikor ők kezdeményezik. Nekem volt olyan ovis gyerekem, aki konkrét kérdésekkel jött, mert otthon nem válaszoltak. Sőt büntették a “kukacbűvölést”.

      • A fiamnak meg az oviban ha nem is büntették (vagy csak nem tudtam róla, mondjuk eléggé utálták a gyereket és minden rosszat megkapott, szerencsére ez csak egy évig volt, aztán szuper óvónénijei lettek), de nagyon csúnya megjegyzéseket kaptam én miatta délután. Azt hiszem, egy ovisnak kb. az egyik legértelmesebb tanács az lehet, hogy ne mindenki előtt csináld. Van két ismerős kislány, akik gyakran vannak vendégségben nálunk, és ők bárhol bármikor – lehet, hogy velem van a baj, de engem ez eléggé zavar.

  10. Vacskamati, sajnos mar nem tudok a kommentedhez irni.
    A pornfügges valoban nagyon kemeny. Esetek többsegeben nagyon kesön jönnek ra az emberek, hogy valami nem stimmel. A pornofogyasztas elfogadott dolog, azonban egyszemelyes “hobby”, igy elszeparaltan, kivülallo visszajelzeseitöl mentesen csuszik az ember egyre melyebbre, es eszre sem veszi.
    A leszokas pedig buktatokkal teli.
    Tudnek rola irni böven, de felek, hogy mar igy is masfele halad a tema.
    Es az sem valoszinü, hogy ez a legmegfelelöbb hely.

    • Szerintem, nagyon is ide illik, hiszen pont ettől (is) szeretnénk megmenteni a fiainkat. Lányainkat pedig a mai nőalázós erőszakpornón (ami már sima, naturszexnek számít) szocializálódott fiúktól. Fogalmam sincs, hogy meddig lehet még fokozni a durvaságot és ezekből mennyi fog bekerülni a párkapcsolatokba, amolyan kötelezően elviselendő körként a nők számára.

      • Szerintem nem ide illik, en csak arnyalni szerettem volna a kepet. Több bejegyzesben úgy éreztem, hogy a pornó a férfiak részéről egy választott hobbyként van értelmezve.

        Szeretném nyomatékosan kijelenteni, nem szeretném a férfiakat felmenteni, az én esetemet a többi férfira kivetiteni.

        És az én felelősségemet sem szeretném a függőségemmel kapcsolatban kicsinyíteni.

        Még annyit szerettem volna hozzáfűzni a seggből szájba témához, mert ez is tovább lett gondolva: annyit akarzam vele mondani, hogy talán egy kiskamasznak nem ezzel kellene találkozni. Hogyha valakinek ez belülről fakadó vágya, és nem a pornó által gerjesztett elvárás, akkor az ő dolga. Csak szerettem volna valamivel meghökkenteni, nem állásfoglalás volt.

  11. Elmondom nálunk hogy történt. Két lány középen egy fiúval, 2-2 év korkülönbséggel. A lányok elég korán felfedezték a testüket, az egyetlen megnyilvánulásom ez ügyben annyi volt, hogy az oviban inkább ne, mert előfordulhat, hogy mások nem annyira elfogadóak mint én. A legnagyobb kezdett el aziránt érdeklődni (kb. 4 évesen), hogy ő hogy született és húzta magával a többit. Mivel ezzel a témával elég sokáig foglalkoztunk, idővel a legkisebb is bekapcsolódott, bár nem tudtam mennyit ért/fog fel belőle, mégis ugyanúgy meséltem el (egy ideig tényleg ez volt az esti mese), ugyanolyan szavakkal, mint a két nagyobbnak. Mind a hárman császárral születtek és adott volt, hogy elmondjam milyen a természetes szülés is (hüvely, gátmetszés, méh …stb). Tényleg nem tudtam mit értenek meg belőle, csak éreztem, hogy az a fontos, hogy érezzék erről lehet nyugodtan beszélni, nem csúnya, titkos, érthetetlen dolgokról van szó. Kicsit azt képzeltem, ez olyan mint a korán elkezdett idegennyelv tanulás, lehet hogy nem tudja mit jelent, de a szó beívódik és később már természetesen hívja elő. (Bocs, ha nem túl jó a hasonlat:))
    Jaj, hosszú leszek!
    Ezek után mindig közösen jöttek kérdezni! Ja, és azt vettem észre, hogy ezekről ők egymás közt igenis beszélnek! és ha valamit nem tudnak pontosan, csak próbálják kitalálni, akkor iszonyúan félre tudják vinni magukat és egymást!
    Következő kérdés, miután a születést jó alaposan kiveséztük, hogyan kerültek a hasamba? Csapatba jöttek, nagyon komolyan, a kicsi még csak három volt! Egy pillanatra átsuhant lerázom őket…végül abbahagytam a mosogatást és elmondtam, még rajzoltam is:), méh, petefészek, peteérés (a menstruációt már rég ismerték, sose tudtam egyedül lenni a wc-ben sem), hüvely, hímvessző, merevedés, ondósejtek, megtermékenyítés és a többi. A végén a fiam megkérdezte elteheti-e a rajzot, mert később, ha nagyobb lesz (így mondta) meg akarja nézni megint.
    Azóta már túl vagyunk a védekezési módszereken is tabletta és óvszer, ez utóbbit sokáig fogdosták és jókat derültek rajta:). Most lesz 10 éves a legnagyobb…
    Ami engem érint és meglepett, hogy milyen FELSZABADULTNAK éreztem magam, miután ezeket el tudtam nekik mondani. Eszembe jutott mikor első osztályban egyik osztálytársnőm felvilágosított, hogy a gyerek úgy lesz, hogy “a férfi beleteszi a f.szát a nő p.nájába” és az is amikor 9 évesen a Deltában (emlékeztek rá?:)) mutattak, a kornak megfelelően tényleg nagyon tudományosan, egy hüvelybe történő ejakulációt, és én a tudományossága ellenére ráeszméltem, hogy mit is látok, ami nem lett volna baj, de ez olyan aha élmény volt nekem, hogy hangosan ki is mondtam, mire anyám akkorát ütött a számra, hogy még ma is érzem.

    Kedves Moderátor! szívesen fogadom a nyelvtani hibák javítását.

    • A lányom oviban egyszer komolyan elkezdett aggódni, hogy mi van, ha bent van a baba a mama hasában, de nincs ott a lyuk, ahol kijöhetne, mi lesz akkor szegénnyel? 🙂
      Aztán alsóban belefutottunk abba, hogy az egyik osztálytársnője sorozatban rajzolta az osztálytársakból képzett párokat, hogy ki kit hogy szop le. Én kicsit kiakadtam rajta.

  12. Nekem tetszett ez az elgondolás, hogy annyit mondjak, amennyit kérdez. De az bennem is felötlött, hogy mitől fog kérdezni? Mindig csak utólag magyarázzam, amit már hallott, megélt? Úgyhogy próbálok úgy beszélgetni vele, hogy mindig egy picit többet, mint amit kérdezett. Mindig adni valamit, amire még kérdezhet, amin még gondolkodhat. És próbálok kihasználni helyzeteket, amikor ő nem kérdez, de én fel tudom hozni a témát. Muszáj, mert nem gondoltam volna, de már kiscsoportos korában beelőzött a külvilág. Így beszélünk szexualitásról is, drogról is, és az élet minden olyan dolgáról, amiről úgy gondolom: el kell mondanom, nem járhat úgy mint én. Óriási döbbenet volt számomra megtapasztalni, hogy a felnőtt lét az valami merőben más, mint ahogy gondoltam. Hogy a látható felszín alatt mennyi bonyodalom, kusza szálak, kavargó érzelmek vannak, mennyi-mennyi minden, amiről fogalmam sem volt igen sokáig. Sorsok. Igyekszem nem terhelni, nem ijeszteni, de nem vagyok hajlandó hallgatni, és inkább vállalom a kockázatot, hogy egy kicsit többet mondok, minthogy kevesebbet.
    Szóval szexualitás. Óvodás kora óta beszélünk róla, és nemcsak azért, mert várandós anyukákat látott, és a csoporttársainak kistestvére született. Azért is, mert ezek a kis tökmagok bebújtak az asztal alá, elbújtak a bokor mögé és mutogatták magukat, meg nézegették egymást. Az óvó nénik szóltak, mondták, hogy életkori, meg figyelnek, de tudjunk róla, meg nem tudnak mindig mindenhol ott lenni, és van olyan gyerek, akiben ez nagy zavart kelt. Akkor kapcsoltam, hogy jé, nekem is van ilyen emlékem saját oviskoromból.
    Aztán ez a kislány egész apró kora óta rendszeresen szerez örömet magának. Persze, hogy zavarba hozott, de sokáig nem szóltam rá, igyekeztem nem figyelni, mintha ez ugyanolyan természetes lenne, mint a kockák rakosgatása. Csak aztán a közösségben zavaró lett, óvó nénik szóltak hogy csinálja, ott is, alváskor. Mondták, hogy legyen az a szabály, hogy kéz a takaró fölött. Gondoltam, hogy oviban ez jó szabály, de otthon nem így akarom, csak nem tudtam, hogyan. Olvastam, hogy természetes, ettől megnyugodtam azért. Aztán már a család is észrevette, ők is szóltak, hogy ez zavaró, szóljak rá. Rászóltam. Itthon beküldtem a szobájába. Akkor meg haragudtam magamra, így sem lesz jó, azt hiszi, hogy ez rossz, meg szégyelleni való. Hát még kicsit, fogalma sincs mit csinál, és egy néhány évesnek hogy mondjam ezt el? Végül maradt az a megoldás – nevelési tanácsadó után – hogy egyszerűen megbeszéltük, hogy ez jó, és rendben van, csak éppen nem illik mások előtt, és rá fogok szólni, ha erre nem figyel. Egy idő után megkönnyebbültem, azt hittem elmúlt, kinőtte – azért elég feszült voltam, mert csak nem figyelt, és jött panasz továbbra is kívülről is -, de aztán felfedeztem, hogy azóta is megvan ez a szokása, csak ritkábban, és diszkrétebb. Elviekben és általánosan annyi mindenről beszéltünk már, de erről a konkrét dologról keveset. Nem mertem neki elmondani, hogy ez szexualitás. Úgy egy fél éve kitört rajta a kamaszkor elkezdett átváltozni. Most már muszáj lesz nevén nevezni.
    Szerencsésnek tartom magam, viszonylag könnyedén, úgy gondolom természetes mértékű zavarral beszéltem vele mindig is ilyen dolgokról, és sokkal-sokkal könnyebb azóta, amióta néhány éve – én így élem meg – felszabadultam, és megkönnyebbülten, boldogan nevetek a gondolaton, hogy a testem egy nő.

    • Szerintem nagyon jól csináltad.
      Engem mikor ötévesen rajtakapott a dédnagymamám, azt mondta, hogy ha ezt csinálom, meg fog nőni a puncim hosszúra, és mindenki tudni fogja, hogy ez mitől van. Persze maszturbáltam azontúl is, csak egyrészt egy-két évig rettegtem (bár miután gyakran nézegettem, hogy nő-e már, talán jobban tisztában voltam a női szervezet felépítésével, mint általában a kortársaim), másrészt jobban vigyáztam, hogy ne lássa senki. Valahogy úgy emlékszem, hogy bűntudatom soha nem volt, mindig úgy éreztem, hogy ami ilyen jó, az nem lehet rossz 🙂
      (Ugyanez a dédi mondta azt is, hogy a rossz gyerekeknek a fenekén át bújik be az ördög, én mindig jó voltam, de még húszévesen is úgy mentem át egy sötét szobán, hogy a fenekemet fogtam… És ő világosította fel nemileg anyámat az esküvője előtti estén, igaz, hogy már ötödik hónapban volt velem; erre mondják, hogy eső után köpönyeg.)

  13. Visszajelzés: beszélnünk kéne a fogamzásról | csak az olvassa

  14. Visszajelzés: kétszáz forintért túrtam | csak az olvassa

  15. Visszajelzés: anyám nem egy démon | csak az olvassa — én szóltam

  16. Visszajelzés: nem csak a szex | csak az olvassa — én szóltam

  17. Visszajelzés: odaadja magát | csak az olvassa — én szóltam

  18. Visszajelzés: miért viszolygunk a szüleink szexualitásától? | csak az olvassa — én szóltam

  19. Visszajelzés: stohl andrás nem szexi | csak az olvassa — én szóltam

a kommentelés lehetőség, jóakaratú és nyitott olvasóknak

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Google kép

Hozzászólhat a Google felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Kapcsolódás: %s

This site uses Akismet to reduce spam. Learn how your comment data is processed.