soha még ennyi kép! 2.

A bejegyzés már nem annyira hepi, mint az előző. Sirámaimat azok kedvéért írtam bele, akiket sóvárgással töltene el az elmúlt pár napunk.

Azt hittük, már túl vagyunk a csúcson, de torkunkra fagy a szó, ami a ruszti kikötőnél és játszótérnél a szemünk elé tárul. Bővebben…

soha még ennyi kép! 1.

Álompihenést terveztünk szeptemberre, ha már nyáron nem jutott nyaralás. A Fertő-tóhoz, tandembiciklivel és vonattal, négy nap, három szálláshely a nyugati parton.

Ismerős a táj. És voltunk már tandemmel is. A tandembicikli a mi esküvői járművünk.

fel van virá-goooz-va

Épp két éve itt volt az esküvőnk, Fertőrákoson. A galamberegetős kép a fejlécben ennek az épületnek az erkélyét ábrázolja. Bővebben…

valaki van a kanapén

Életemnek ezt a korszakát el is felejtettem. Teljesen: az embereket, az attitűdömet, a nagyvonalúságot, mindent. Milyen csodás, fiatal, bátor kor volt! El nem tudom képzelni, hogy 2026-ban, gyerekekkel vagy egyedülállóként így meg lehetne bízni bárkiben, és hogy ne zavarna más motoszkálása, fürdése, főzése, jelenléte. És exanyósomat, nyugosztalja az Úr, is megértem ma már.

A bringa megvan még, borostyán fut fel rá.

Á, ki ez itt, ja, Jörg, né már, el is mosogatott.

Jörgöt soha korábban nem láttam. Mit keres a kanapénkon?

A férjem bökdös, te, ne bökdössél már, írjak végre arról, hogy nálunk rendszeresen megfordulnak mindenféle népek. Ma este csupa pozitívumról olvashattok.

Pedig nincs is kanapénk!

Bővebben…