, aki nem kívánja a másikat, az nem fog vele (szívesen) szeretkezni. Ennyi. Bővebben…
elv címkéhez tartozó bejegyzések
megengedhetem magamnak
az ember azt hinné, nyolcmillió rokkantnyugdíjas országa ez
Megengedhetem magamnak, hogy Bővebben…
metafora
Avagy: a férfiak szívéhez a hasukon keresztül vezet az út…
csinevának
Régen csóró voltam, nem voltak nagy igényeim. Zsömle, kefír reggelire, abból is a legolcsóbb. Néha töpörtyű. Piros Arany. Savanyú. Ünnepnapokon tavaszi párizsi, tudjátok, néhány szánalmas sárgarépa meg zöldborsódarab benne, egy kiló hatszázkilencven forint. Bővebben…
hát béküljetek már ki
I-nak
Ez még egy elemzendő jelenség, amikor végre, hosszas vívódás, talán évek után a világ elé mer állni a pár, és vállalják (avagy a kotnyelesek kiderítik): nem megy tovább, válnak.
És akkor jönnek a jóakarók békítő akciói. Bővebben…
szélsőségesen individualista
Azon gondolkodom, hogy bennem ez a hajlam, Bővebben…
az erőhöz vonzódunk
Azt mondják, nekünk az erő kell. Hiába tagadjuk, kapálózunk ellene, akkor is (súlyosabbak hozzáteszik: evolúciósan) csak a határozott, erős férfit tiszteljük igazán. Arra vágyunk, hogy felnézhessünk rá. Hogy ne hunyászkodjon meg. Szeretünk kapálózni. Az alaptörténet: A makrancos hölgy. Bővebben…
micsoda különbség
Jánosnak
Tegyük fel Bővebben…
antifeminista? nőgyűlölő?
Ma a nőgyűlölet természetéről tűnődöm, mert nagyon meglepett a sok visszajelzés Török Monika blogján — azóta a legtöbbet törölte –, és azóta itt is, meg leginkább e-mailben. Bővebben…
légy, aki lenni tudsz
Én például … vagyok. Évekig nagyon szégyelltem. Azt hittem, csak én vagyok …, mindenki más normálisan …. Magam előtt is titkoltam.
Ma már tudom, sok … van, és hogy nem tékozolhatom az energiáimat a szégyenre, bűntudatra, a …ség rejtegetésére.
mit látsz a világból?
Ezen gondolkodom most, mert nem akarok nagyon a lecsóba csapni. Inkább megértően eltűnődöm azon, hogy aki ennyire bizonygatja a homlokegyenest ellenkezőjét annak, amit én mondok, az vajon honnan veszi. Bővebben…
a veszély, amelyet a fehér férfiakra jelentünk
Beleszaladtam egy döbbenetes jelenségbe, amelyről ugyan hallottam már, de a méretét, természetét nem ismertem.
Ez pedig a Bővebben…
az volna a normális
A-nak, de úgyis tudja
Néha meghatódom, milyen szép volt a mi kapcsolatunk. Erős, intellektuális, sok derűvel. Igen, szerettük egymást. És vállalt engem.
És megérzek mégis ebben a gondolatban valami hamisságot. Bővebben…
én szóltam
Időről időre felmerül, hogy hogyan torkollhat ennyiszer tragédiába a bántalmazott nő vagy gyerek helyzete, miért nem szólt, miért nem avatkozott közbe senki. Holott tudták, látták az előjeleket. Bővebben…
meg tudod védeni magad
paplánynak
bár előbb írtam
Ne vedd komolyan. Ne nézz oda. Ne menj sötétedés után az utcára. Legyen nálad gázspray. Hagyd figyelmen kívül. Ne pazarold rá az idődet. Az elején állítsd le. Rázd le egyszerűen. Ne vegyél kivágott ruhát. Ne szólj vissza. Ne írj neki. Ne kiabálj, előbb szabadulsz. Ne vedd a szívedre. Ne vedd észre. Bővebben…
nem jól harcoltok
Aki némileg fejcsóválva olvassa a blogot — és nem kevesen vannak –, az időnként felteszi a kérdést, hogy ha mi ennyire fel vagyunk háborodva, ennyire “gyűlöljük a férfiakat”, akkor nem félünk-e, hogy csak tovább szítjuk az ellentéteket. Ez nem megoldás, nem vezet célra, nem így kéne. Bővebben…
mindenki bántalmazó?
Szóval én bántalmazót gyanítok minden bokorban. Mindent erre vezetek vissza. Tényleg ennyire elterjedt a bántalmazás?
Aki üt, az bántalmazó, ebben nincs vita, de ezen kívül létezik még lelki, szexuális, gazdasági, verbális erőszak is. Aki kiabál, az is bántalmazó, és még az elégedett nőnek is bebizonyítom, hogy ami vele történik, az igenis egyenlőtlenség, akkor is, ha ő is akarja. Hogy van ez? Ki a bántalmazó?
Én benne vagyok, hogy definiáljuk. A definíció nem férfigyűlölet, bár sokaknak ronthatja az önmagukról alkotott kedvező képét. Bővebben…
de ha nem lehet betarta(t)ni? — frissítve
T. P. M-nak
Ez mindig felmerül bennem, ha születik egy új törvény, szabály.
Egyrészt, ugyebár, ott kéne már tartani, ahol a bajorok, hogy gyepre nem parkolunk, nincsenek őserdőszerűen elgazosodott kertek, adót fizet a takarítónő, nem parkol a jónép a fűre, sávot vált a gépjármű akkor is, ha biciklist előz, és nem dohányoznak a nővérkék. Belátható, hogy mindez közérdek, miközben esetleg — rövidlátó — egyéni érdekeket sért.
Ezeknek a céloknak, normáknak valahogyan meg kell jelenniük a törvényeinkben is. De akkor a törvény húzza fölfelé a valóságot? Mert ez nem fog menni kis hazánkban, gyerekek. Bővebben…
nagy ügyek, nagy konfliktusok
esküvői tanúmnak, szeretettel
Meglepődünk mindig, hogy egy-egy családban ekkora konfliktus lehet. Pont ők, akiknek szeretniük kellene egymást! Hát hogy lehet, hogy durvábban marják egymást, mint az idegenek? Évtizedekig, a sírig nem beszélnek egymással a testvérek, akik telekszomszédok is? Hárommillió forint örökségen összeveszni? A gyilkosságok többsége is családban történik, szörnyű. A család nem lecserélhető, nincs másik!
És a pici kritikus csoport! Amely szemben a főárammal, végre egymásra talált kedden, és elszántan harcolnak, aszketikusak, lobog bennük a hit, szerdán újabb lelkes tagok, és csütörtökön már kész a szakadás, a botrány: a Szalamandravadászok kiválnak a Gyíkevők közül (nem ám hüllő! kétéltű! te, Jani, ezek hüllőt zabálnak!). Civilek, felekezet, pici párt, alternatív szülés, hordozás-iskolák — egyre megy, ugyanúgy zajlik ez mindenhol. Bővebben…
keserű vagy
Keserű vagyok, tehát nem lehet igazam — ez merült fel itt nemrég az egyik téma kapcsán a hozzászólásokban, de már régebben is, fórumon és valódi beszélgetésekben. Hiszen azt várják, hogy ha annyira hajtogatom a magamét, akkor életem igazolja nézeteim helyességét. Ha nem tetszem, ha nem vagyok hepi, nem lehet igazam. Valamint grafomán is vagyok.
Sokat gondolkodtam ezen. Bővebben…
az olvasó kérdez
Beszélgessünk erről! Írjatok gondolatokat, történeteket!
Mifelénk, Székelyföldön, úgy látszik, kinőhetetlen szokás a gyerekek rémisztgetése nevelés címszó alatt, ráadásul kéretlenül, tehát kontrollálhatatlanul. A nagyszülőkkel megbeszéltük, hogy nálunk nincs zsákos ember, fekete ember, rossz bácsi stb., a gyermeket nem zsaroljuk szeretetmegvonással, nem szégyenítjük meg büntetésből stb. A játszótér, az utca, a szomszédok azonban igen erős faktornak bizonyulnak. A kétéves fiam az elmúlt napokban többször mondta például az ebédre vagy a játékaira, hogy elviszi a cigány, sőt, amikor egyik játszópajtása sírva fakadt, mert megütötte magát, azt mondta neki, “Vijázz, eevisz a tidány!” Köpni-nyelni nem tudtam, igyekeztem oldani a helyzetet (valami olyasmit mondtam, hogy dehogy viszi, nem viszi el senki, hanem mi megvigasztaljuk Csanit, hogy ne sírjon), de a cigányozásra fogalmam sincs, mit mondjak. Bővebben…