Ismét blogverseny, ezúttal nemzetközi. Nagyon tetszik benne a közösségi, tapasztalatcserés, egyes régiókra figyelmes jelleg.
Szavazni e-mail cím birtokában lehet, nem kell facebook! Április 15-ig.
S én magyarul köszönöm meg!
A Napraforgó Egyesület nőnapi konferenciát szervezett a Kossuth Klubban, négyen voltunk előadók. A moderátor Betlen Anna volt. A közönség és köztük a blogolvasók szép számmal képviseltette magát (modorost olvastam az előbb), noha a fodrászom túlzásba esett, élmény volt hallgatni Nagy Beáta szociológust (a nők közéleti szerepéről), Arapovics Mária művelődéskutatót (a szabadkőműves nőkről), Márki Anitát, az Otthon szültem című könyv szerzőjét (a férficentrikus-agyonműszerezett, illetve a háborítatlan szülésről), és élmény volt beszélni is (előadásom címe a bejegyzés címe). És a legjobb volt találkozni veletek, olvasókkal, látni az arcokat, és örülni egymásnak. Köszönöm a meglepetéseket! Megjelent egy trollunk is, nagyon jól mulattunk rajta. Bővebben…
Te Bálint, benned tényleg egy pillanatra sem merült fel, hogy ezt nem kéne? Tényleg zászlódra tűzted az én felébresztésemet, megjavításomat, pofáraesésemet? Ez a te küldetésed? Akkor is lenyomni, ha a lenyomás ellen ír hónapok óta? Majd megtanulja? Erőből?
A blog azért ilyen, mert így gondolkodom, és ennyire tudok írni. Pont így, pont ennyire. Hogy mi mindenen keresztül jutottam el idáig, arról elég sok szó esik itt, és hogy azt te semmibe veszed, az téged minősít. Nem a te kis szemétkedésed kell ahhoz, hogy jobb legyen a blog. Nem erre vártam egész életemben, hogy te megmondd a tutit arról, hogy én miben tévedek. Megint milyen jellemző önhittség ez is.
Ez, amit csináltál, ez csak fájdalmat okoz, erre jó. Értetlen, döbbent, szívszakasztó fájdalmat, hogy a kapcsolatom jelképét odatetted a tuti “feminista” hívószó mellé. Hivatkozhatsz mindenre, magyarázhatod, hogy ez nekem milyen hasznos, most már mindenki tudja, mekkora görény lettél. Nem én lettem erről híres, hanem te.
Ha már itt nyomozgatsz: a demotiválótól is engedélyt kértem, pedig ők megosztásra gyártják, és még a Zahia-fotóssal is leleveleztem, nemkülönben a kecskés kép fotóművészével.
Minek ez, tényleg? Hogy a férjemet, ezt az angyalszerű lényt taglalják ott ezek a nímandok, meg hogy én az ő farvizén érvényesülök? És hogy most egy ideges anyjuk van a három- illetve ötéves gyerekeimnek? Alig bírom el az életemet. Mire jó ez neked, tényleg?
Ez valami egészen megrendítő.
Nem kevesen vannak, akiknek, bolyongva évtizedekig a szűk útvesztőkben fénytelenül, új meg új folyosókon, elegük lesz a másik nemből végképpen. De az valami döbbenet, hogy mennyire másképp élik meg ezt a nők, mint a férfiak. Bővebben…
a videó, és Sixx a csúcson.
És nem tiltakozott senki, de senki.
Nem hagynak egyedül — az erős nőket ünnepeljük
élőben NEM ekkora a fejem, és aki amott kiflit eszik, az nem Lőrinc. Fotó: Kállay Márton, helyszín: Villa Bagatelle — köszönjük, meg is ettem az őszibaraclekvárt
Gratulálunk és rágcsáljuk a tanulságokat, telefonok, levelezőlisták, kommentek zsonganak, halványan felsejlenek ellenkampányok.
“Adjunk az utolsó mondatnak: én is folyó volnék, nem uszadékfa, és ha folyik arrafelé megfelelő folyó, sőt, folyam, összetalálkozunk a torkolatnál.” megint nagyon beletaláltál, KÖSZÖNÖM!
Kinek hány év kell, hogy folyóként találkozhasson egy másik folyóval, aki folyót vár és nem uszadékfát? Bővebben…
Kis műsorelőzetesünket hallják.
Ma, dermedt ujjakkal írtam, míg a szerelő felmérte a terepet: hulljon, sőt, hulljék — válasz az ügyvéd válaszára (Hulljon a férgese?, seveled.cafeblog.hu)
És a következő napokban:
tanulságos mesék, avagy mi a baj az erkölcsi tanítást is hordozó történetekkel?
egészen kivirult — Zsuzsi szerelmes, és csak úgy ragyog!
szükséglet vagy emberi kapcsolódás? — újra a szexről, a nagy dilemma feloldása
finom, nőies hobbik — már megint mi a bajom velük?
Maradjanak velünk, olvassanak a kandalló duruzsoló fénye mellett (ó, jaj), javasoljanak témákat, kérdezzenek, egyenek sok narancsot! És kezdjenek éssel meg háttal mondatot nyugodtan!
Én itten hónapok óta lebegek, mézes-tejszínhabos-pezsgős a flow, hogy milyen csoda ez a blog, milyen sokan lettünk, és milyen igényesek az olvasók, mennyi történet érkezik, és egy-egy olvasó milyen fontossá tudott lenni. (Jelez a giccsérzékelőm: sajnos, a másik szemem sír közben, mert van a János utáni életünknek sok természetes és néhány váratlan nehézsége. Nem írok erről most, volt, hogy írtam ilyesmit, de azóta változott egy kicsit a blog, az irány, a témakör, és az olvasottság is.)
Itt most köszönetet szeretnék mondani. Bővebben…
, mint a talajvíz, látszom, jó ez.
Nézzetek körül, érdekes médiaszociológiai jelenséggel és kiváló blogokkal találkozhattok. Rákattantam mégis.
Én… én lefekszem most három napig fél tízkor. Fogselymezek is. Semmi Milka éjjel. Én… én nem rágom többet a hajam. Jó leszek. Szépen táncolok holnap. A hetedik főbűn a jóra való restség, tudod!
Ezt csak úgy Szent Antalnak; nem szeretem a manipulációt. (Esetleg, ha nagyon profi.)
(Tökmindegy a helyezés, nagy csalódások lesznek itt, mert a zsűri az első ötvenből választ egy fődíjast, és egy közönségdíjast, és semmi, de semmi nem köti őket ezen kívül. A fődíjas dögös laptopot és publikációs lehetőséget kap az nlc-n. A különdíjat a közösségkovácsolásért adják, laptop jár vele. Nem tartom kizártnak, hogy a munkabírás, a személyes varázs és az olvasóvonzó képesség dönt. Jó sokára dől majd el: a szavazás után egy hét csönd, mi blogolunk fesztelenül, meg kommentelünk tovább, viccesek leszünk, egyre meredekebb bejegyzések születnek, új olvasók százai érkeznek. Február 24-én döntenek, és március 1-jén lesz a díjátadó. Aztán pályázaton is indulok, és nyakunkon a Goldenblog.)
Úgy értem, üdv a rengeteg új olvasónak — ez a kávé, ez azt jelenti, hogy szeretettel látunk minden olvasót, kommentelőt!
Szózatomat abból az alkalomból intézem Hozzátok, hogy bár a blog legtöbb kattintását a ha igazi Nő akarsz lenni közzétételének napján, február 3-án mérték a grafikonok, de a legtöbb egyéni olvasó (ahányan kattintanak) tegnap volt, a gyomorgörcsös gyermekeink hatására. Sokan lettünk.
Ezek nem friss információk.
Egyébként sokféle témáról írok, de az olvasók rendre azt kérik a szavazásokon, hogy a párkapcsolati problémákat boncolgassam még, még. A színházas meg irodalmi bejegyzések mindig visszavetik a napi olvasottságot, és a kisebbségekért való kiállás sem menő. Az a helyzet, hogy az olvasó leginkább azt szereti, osztja, amelyik éles, kritikus, de másokon csattan. Ilyenek vagyunk. Például a régebbiek közül:
mi a baj azokkal a szép képekkel?
Többen jeleztétek, hogy nehéz eligazodni a blogon. Néhány javaslat:
Általában naponta van bejegyzés, de ha egyiknek-másiknak nagyon sok a megosztása, sok helyre jut el, vagy nagyon sok és izgalmas komment érkezik, akkor visszatartom a következő napit, hadd fussa ki magát a téma, ne temessük el a következő bejegyzéssel, és aznap latte macchiatót iszom, meg gyönyörködöm.
Én bírom. Ti bírjátok?
És akkor a kávé.
Foglaljatok helyet.
Fizetni a kasszánál lehet.
A FUGA-ban, fugaradio.net!
Február 12.
15.00 – 16:00 Műterem: Csakazolvassa — a blogger a blog mögött
A FUGA rádió vendége a csakazolvassa blog szerzője. A blog még nincs egy éves, de komoly olvasottságot ért el, többszázas megosztásokat, pedig nem a habkönnyű gasztrovonalat vagy női praktikákat ígér. Helyette: fajsúlyos irodalom, harcosan beszólós közéleti témák, kemény genderharcok, ökoéletmód, őszinte én-boncolás.
Dübörög a médiagépezet, kibővített interjú jelent meg hat új kérdéssel a Science Caffe igazán igényes oldalán.
Tegnap Bővebben…
a blogírásom
Azért írom ezt a blogot, mert hajt valami. Óvodás korom óta megfogalmazom, megalkotom a világot. Sokat írtam, mindenfelé, levelet kézzel, magazincikket, fórumkommentet, formálgattam a mondataimat, közösségeket alapítottam, de mindenhol kicsorbult. Nekem a blog való, és ez az első és egyetlen blogom. Mára egészen íróként élek, úgy jár az agyam, olyanok a történeteim – irodalmat élek. A 2012 tavaszi blogpróbálkozásból szenvedély, majd főfoglalkozás és brand lett. 2016 áprilisában megjelent a blogkönyv is, a legjobb írások gyűjteménye.
Annyi komment jött tegnapelőtt a mosogatógép-témára, hagyni kellett volna még burjánzani azt nagyon jó beszélgetést, de nem tudtam az öt óra valahányra időzített bejegyzést (akkor eldobják) feltartóztatandó felkelni. Nem hagynak a gyerekek se aludni, se felkelni.
Aztán abból is nagyon jó kommentözön lett. Úgyhogy végül ma tartottam vissza a következő bejegyzést. Írjatok, szóljatok hozzá!
Két napja kizárólag kommentelek, olvaslak titeket, meg írok, néha megpisiltetek egy s más gyereket, építek egy legótornyot — nagyon élvezem, nagyon jó ez a pörgés, állandóan intenzív flowban tartja az agyam. Csak közben beáztunk, hideget eszünk, meg akartam a galérián takarítani… na, majd, nem szalad el.
Mára, így estére a Nőkért.hu interjúját ajánlom nektek, az itt is kommentelő (de nem áruljuk ám el a nickjét) rd jóvoltából:
Kétszersült a sületlenségtől megfáradtaknak — interjú a Csak az olvassa blog írójával
Véget értek a tematikus hetek. Nem mindenki szerette, mert nem az új bejegyzéseket látta először a főoldalon miattuk, viszont ez a hetente frissülő válogatás forgalomba hozta a legjobb régi írásokat, újraindított fontos beszélgetéseket, és megkímélt attól, hogy ismételjem magam. Mondjuk nekem se volt kizárólag buli: vasárnap volt mindig kapkodás, szokatlan fegyelmet kívánt tőlem, hogy hetente frissüljön, és kikeressem a beígért témákat.
Mostantól egy-egy bejegyzést választok a régiek közül, néhány naponta fog változni, alatta lesz mindig a napi bejegyzés. Nem, nem tudom lejjebb rakni: amit kiemel, azt legfelülre teszi.
Bátorítanám az ősz óta érkezett olvasókat, nézzenek körül a menüben (a kép alatt) a legjobbak és a legolvasottabbak pontra kattintva, vagy érdeklődésük szerint a címkék között.
És újra megkérdezem.
Én? Bloggerina? Pláne a legjobbak között? A Nők Lapja Cafén…?
De jó itt, nem? Vicces? Pörög? Elgondolkodtat? Hát szavazz egy jót, utána a kávé is jobban esik!
http://bloggerina.nlcafe.hu/item/toplist
A kiírásnak mindenesetre úgy megfelelek, mintha én lennék a Közgép: 18 éven felüli, magyar állampolgárságú, magyarországi lakóhellyel rendelkező blogger; 2012. július 1. előtti a blog; következetes munka (hetente, tíznaponta friss tartalom); csakis nő, vagy nők írják a blogot. És nem vagyok hivatásszerű újságíró.
És:
a blogolás közösségteremtő érték
!!!
Február 17-ig lehet szavazni.
A lelkem legmélyén és ilyenekben szemérmes vagyok, nem akarom ezt görcsösen, szeretném, ha nem a rábeszélhető ismerősök száma döntene, mint amikor Zsülike indul a babaszépségversenyen, úgyhogy a facebookon meg itt közzéteszem, meg ha van fejlemény, aztán sodorjon a jó szél.
Feloldottam az általános moderációt. A trollokat letiltottam IP cím szerint. Az új hozzászólók első kommentjét megnézem, a türelmüket kérem, a régiek szabadon írhatnak.
Írok egy hosszabbat éppen, remélem, estére meglesz.
Kommenteljetek, beszélgessetek, ahogy eddig! Üdv az újaknak, a rádióadás nyomán érkezetteknek!
Némelyik napi idézetnél már ott van a forrás, folytatom majd a többi linkkel — ha volt érdekes, olvassátok el az egész bejegyzést!
A tegnapi rádióadás, még egyszer:
http://tilos.hu/index.php?form=adasnaplo&musorid=511&adasid=42856
