A film- és könyvprojektet fél kettőkor kínomban együtt jobbnak neveztem el. Most jött el az ideje, együtt vagyunk, szeretünk pörögni, filmet nézni, olvasni.

Mától április 1-jéig A Magdolna-nővérek című, 2002-es ír filmet vesézzük ki, amely hihetetlen pontosan mutatja meg, hogyan is gondoljuk néhányan, hogy nem az egyes ember a felelős, hanem a rendszer, mert “szorítja, fogja, összenyomja / egyik dolog a másikát”.

cvd/hohorgász, aki a filmet is javasolta — és előtte nemrég a civil nők levelezőlistáján ajánlotta az egyik tag, köszönjük! — volt olyan kedves, és összeszedett néhány információt és érdekes linket annak, aki továbbolvasna. Íme (a csillagig):

A szinkronizált film:

http://www.youtube.com/watch?v=vteWwORSCi0

színes, feliratos, angol-ír filmdráma, 119 perc, 2002
Dolby Digital

rendező: Peter Mullan
forgatókönyvíró: Peter Mullan
operatőr: Nigel Willoughby
díszlettervező: Caroline Grebbell, Jean Kerr
jelmeztervező: Trisha Biggar
zene: Craig Armstrong
producer: Frances Higson
látványtervező: Mark Leese
vágó: Colin Monie

szereplők:
Nora-Jane Noone (Bernadette)
Anne-Marie Duff (Margaret)
Dorothy Duffy (Rose/Patricia)
Eileen Walsh (Crispina)
Geraldine McEwan (Bridget nővér)
Britta Smith (Katie)
Eithne McGuinness (Clementine nővér)
Frances Healy (Jude nővér)
Phyllis MacMahon (Augusta nővér)

Netes infók a filmről:

http://www.port.hu/a_magdolna_noverek_the_magdalene_sisters/pls/w/films.film_page?i_film_id=54137

http://bezzeganya.postr.hu/elnezest-kertek-a-magdolna-mosodak-aldozataitol

http://hetek.hu/hit_es_ertekek/200309/rabszolgak_a_zardaban.

Ír újságíró kutatta a témát, dokumentarista könyv magyarul:
http://moly.hu/konyvek/jack-holland-nogyulolet
http://www.mindennapi.hu/cikk/egyhaz/ugyvedek-harcolnak-a-magdolna-mosodak-aldozataiert/2011-06-06/3824

http://nol.hu/kulfold/20130208-a_magdolna-mosodak_szornyu_rejtelye

És a könyvről, Betlen Anna (egy kicsit le kell görgetni):

http://magyar-irodalom.elte.hu/ezredveg/0712/07124.html

*

Ami a filmeket illeti, nem szakterületem, ezért most kevésbé szeretnék tanár lenni, csak néhány gondolatébresztő kérdést teszek fel, de nem azzal a céllal, hogy teljesítsétek. Lehet csak némán, teregetés közben gondolkodni rajta, vagy egészen figyelmen kívül hagyni. (Uramisten, többen írtátok tegnap, hogy “ki kellett mennem közben teregetni”.) Szóval ez nem kötelező feladat, csak az én felvetéseim, vagy elindítója lehet az egyik vagy több kérdés a beszélgetésnek.

Általában is biztatnék mindenkit az egész együttes nézelődés-olvasás alatt, tehát a most következő sok héten, hogy ne fogja vissza magát, ne igazodjon, ne féljen, írjon, amiről szeretne, illetve egymás kérdéseire, felvetéseire. Nincsen helyes válasz, egyetlen megoldás, minden szempont gazdagít, a filmekhez különben sem kell olyan szakértelem, mint az irodalomhoz. Na, jót nevettünk. Biztos, hogy nem lesz kínos csend, mert sokan lettünk, a törzskommentelők igen erősek érzékenységben, tudásban és intuícióban, és előbújtak a néma olvasók, meg még érkeztek is sokan, mert megpörgettem az egészet egy kis promoted storyval a fészen.

Két apró adalék, mert nem aludtam be a stáblistán, hanem az utolsó taktusig végignéztem:

A végén van a szöveg, hogy ‘entirely fictitious’, vagyis teljes egészében a képzelet szülötte a karakter, a cselekmény, de a Magdolna-nővérek intézménye létezett, hasonló tendenciákkal, és valóban 1996-ig. (Aki olvasta a — dokumentarista igényű és Betlen Anna kritikájából feltételezhetően a filmnél jóval durvább — regényt: van-e átfedés? Milyen művek és dokumentumok állnak még rendelkezésre, amelyekből összerakhatnánk a valóság mozaikjait?)

A másik, hogy ennek ellenére, tehát hogy — valószínűleg jogi védekezésként — azt állítják, a képzelet szülötte, az egyik apróbetű a Sex in a Cold Climate című dokumentumfilmet nevezi meg a film előzményének.

És eszembe jutott az Ördögsziget című norvég film (2010), amelyet tavaly láttunk még Jánossal moziban, és amely nagyon hasonló jellegű, csak fiúkkal, durva homoszexuális visszaéléssel és katarzisos vérengzős leszámolással. DE AZ LEGALÁBB AZ ELSŐ VILÁGHÁBORÚ ELŐTT VOLT, ***SZAMEG.

És a kérdések:

1. A film nagyon tudatosan tartja vissza az információt a cselekmény idejéről. Mi ennek a célja? Melyik a legelső utalás a korra, mikor döbbenünk rá, hogy nem a harmincas években járunk? Vajon miért a filmnek azon a pontján árulják el ezt?

2. Megérdemelte a sorsát — mondja Katie holtteste fölött Bernadette. Érvelj mind amellett, hogy ez igaz, mind amellett, hogy nem!

3. Melyek az igazság pillanatai? Szedjük össze! Melyik a legnagyobb pillanat?

4. Mit szolgál, sugall a meztelen jelenet, a “játék”? Ne nyugodjunk meg egyszerű válasszal!

5. Gyűjtsük össze azokat a mozzanatokat, amelyekkel Bridget nővért “emberíti”, a pribéken túl árnyalt karakterré teszi a dramaturgia! Mi ennek a célja?

6. Mi tartja vissza Margaretet a nyitott kapuban?

7. Mit gondoltok Bernadette férfiakhoz való viszonyáról? Mi motiválja őt? Nem akarunk erkölcsileg ítélkezni, hanem meg szeretnénk érteni, mivel talán ő a főszereplő: milyen ő, miért ilyennek ábrázolják, miért az ő kezében van az oly fenyegető fallikus gyertyatartó a végén, és miért az ő arca és reakciója az utolsó képkocka, ez az egyháznak szánt felemelt mutatóujj.

8. A filmben van néhány szépséges, beszédes szimbólum, motívum, irodalmi toposz. Melyek ezek?

És ne feledjétek: itt és ebben az időben mindenki mélyen vallásos, de legalábbis bele van szocializálódva ebbe a miliőbe, amelyben a tiszteletes és a pap ab ovo tekintélyszemély.