a férfi, aki nincs jelen

A Nincs-férfi valami egészen megrázó mértékben tudja szervezni a köré létesült nő sorsát, mindörökké. Semmi bajom ezzel, csak úgy megfigyeltem, illetve nem a bajomat írom, de azért ez az egész mégis szomorú, a maga összefüggéseivel. Ahogy egész életében várja, szereti avagy rettegi. S hogy ne fájjon annyira, inkább irodalmi motívumkeresés lesz.

Típusai:

Az ismeretlen katona

Nagyanyáink generációjának talán egynegyede várta haza évekig a férjét a frontról, hadifogságból, internálásból, börtönből. Volt, hogy azonnal az esküvő után vitték a frontra a férjet. Ezek a hazavárások nagyon különbözőek voltak: a korabeli propaganda a fronton odaveszett, eltűnt, fogságba esett férfiakat hősnek nevezte, a többiekről, az ötvenes évek eltűntjeiről, kénsavban feloldott eretnekeiről hallgatni kellett, és ha kiszúrta a helyre asszonkát a párttitkár, megalázóak voltak a választási lehetőségek.

A hősi hazavárás, nem leszek senkié afféle filmekből ismert, eszményített képzet, de akkoriban sem volt minden házasság fáklyásmenet, bizonyára volt olyan nő, akinek könnyebb lett így. Helyt kellett állni, gyerekekkel, pénzt keresni, túlélni és hiába a nyomor, nem férjhez menni, mert hátha hazajön. Egész tömegekről nem lehetett tudni semmit, akár Don-kanyar, akár Auschwitz, akár málenkij robot, akár Recsk. Vagy mégis férjhez ment a nő. Aztán volt nagy meglepetés. Ma a törvény öt év életjel nélküli eltűnést követel meg ahhoz, hogy halottnak lehessen nyilváníttatni a házastársat.

Anyám micsoda naivitással mesélte, hogy egyáltalán nem mindig ciklus közepén fogannak a gyerekek, hiszen sok nőnek nem akkor szabadságolták a katonaférjét, aztán mégis teherbe esett!

Híres példa (mármint nem erre): Déry Tibor: Szerelem

Mohácsi–Mohácsi: Egyszer élünk, avagy a tenger azon túl tűnik a semmiségbe, Nemzeti Színház — Iluska roppantul zavarban van, amikor megjelenik Jancsi; kritikám itt, amíg lehet, nézzétek meg, hajnali hatkor kell beállni a jegypénztárnál a sorba.

A híres apa

Sok nagy formátumú férfiú van, és nyilván sokuknak van gyereke is. De Thália meg a költői lant erősebb, és az ilyen férfi nagyon ritkán van otthon, akkor is figyelmetlenül. Festők csinálják még ezt kiemelkedően. Alkot, és ezt mindenki áhítattal ejti ki. Ami ritka, az pedig értékes, sőt, mítosz lesz a hiányból. “Ritkán láttam, de nagyon jó apa volt!” Apu nem biztos, hogy mindig alkot, amikor erre hivatkozva nincs jelen, de a biztos háttér az utána vágyódó családtagokkal nagy királyság mindenképpen.

Híres példa most Stólbuci jut eszembe, ő tényleg parádésan csinálja ezt. De művésszé lett, nagyon sokat szenvedett nő is itt van a fejemben. Nem akar kijönni. Írjatok példát! Mint Róbert Gida, de lány legyen. Gyanítom, Németh László lányainak se lehetett könnyű, legalábbis a Lányaim című kötet tanúsága szerint.

Ebben az interjúban is van valami hamisság — hogy ez Szegő András szokásos édeskés hízelgése, vagy az, ahogy rögtön azzal kezdi Tyutyu, mekkora istenkirály is ő, nem tudom.

Apahiányról persze akkor is szó van, amikor a férfiú cseppet sem alkot nagyot, hanem elragadja a szenvedély vagy a közöny. Hjalmar Ekdal jut eszünkbe A vadkacsából.

A halott férj

Életem egyik legdurvább regényélménye, a pengeéles Gyász Kurátor Zsófi nevű hősnője pöttyet rámegy az özvegységre.

Hát még ha nagy művész az elhunyt! Polcz Alaine élete végén megírta a történeteket Mészöly Miklósról, nem volt az sem könnyű sors. Ő pont egy ragyogóan szuverén lény volt, de sokszor van, hogy egy-egy nő úgy marad: semmi mást nem tudunk róla, csak hogy ő ikszipszilon özvegye. Hagyatékot gondoz, és minden interjúban a férjéről mesél, mert azt kérdezik.

Szendrey Júlia lett ikon ebben a műfajban, aki eldobta az özvegyi fátylat, haragudott is rá Arany, de bántalmazó perverz karjába szaladt, és majdnem lett egy harmadik házassága is.

No meg én is itt vagyok, remélem, nem lesz torz az életem attól, hogy ennyire odavoltam Jánosért, hanem csak felnevelt belül, apám helyett is.

A biológiai apa

Kollaboráns nő, akinek német katonától született gyermeke. Chartres, 1944. augusztus 18.

Aki nem elvált, lelépett, hanem sosem volt. (Ez lett kis híján a lányomnak, nem hagytam.) Háborúban gyakran előfordul, és nem biztos, hogy romantikus a szerelem: sokszor nem szól a zene, ahogy távolodik az egyenruhás. Nem nagyon szokás beszélni róla, de — nem találom a cikket — olvastam, hogy nagy népességugrás volt itt a Vörös Hadsereg érkezése után kevéssel, csak kozmetikázták gondosan a statisztikát. (Anyukáméknál olvastam a klotyón, ha a szerző emlékszik erre, jelentkezzen!) A nemi erőszakból vagy egyéjszakás kalandokból fogant és megszületett gyerekek mesélhetnének erről a senkiről, aki az ő apjuk — kutatta-e vajon valaki a sorsukat? És hányan lehetnek, akik sosem tudták meg, ki a biológiai apjuk, úgy értem, azt se, hogy nem az a bácsi, aki felnevelte őket?

Egy megrázó cikk: Pető Andrea: Budapest ostroma 1944-45-ben — női szemmel (őszerinte nem volt népességugrás)

A plátói szerelem

Az összes plakát tiniszobánk faláról (egy generáció vagyunk vajon?): Dieter Bohlen is tulajdonképp, meg Morten Harket, Jason Donovan. Ők nem fájnak már. De van, aki fáj, és sok nő reccsen bele egy-egy reménytelen szerelembe egész életére. Mondjuk évekig szereti a húszas busz sofőrjét (basszus, volt ilyen iwiw-csoport: Akik minden nap a húszas busszal utaznak, és utálják!)

Híres példa Rakovszky Zsuzsa: A kígyó árnyéka, a főhősnő életét meghatározó fantom-férfiú. Lábad eltörik, lesittelnek garázdaságért, ezt vigyed, jó lesz.

Meg a művész úr is. Mindenkinek van egy művész ura. Aztán ezt meséljük halálunkig. Hogy Eredszky László meg Arnyay Béla vette el a szüzességünket, vagy hát majdnem, de szép volt…! A történet, amelyben semmi, de semmi nem fog történni, hiába indázik végtelenül, különösen szüzesség nem történik, viszont nagyon szépen van megírva, jelszóval megtekinthető.

A nagyfőnök

Aki mindent igazgat, a karizmatikus, a hatalmas, a jóistenszerű legenda. Aki úgy minden, hogy közben nincs. Vallási vezetők, guruk körül csak úgy hullanak a nők.

Tehetségfejlesztésre szakosodott, alternatív gimnáziumba jártam, nem nagymúltúba (ez is milyen jellemző), és a kutatásvezető neves tudós, a módszer alapítója valami transzcendens lény volt. Mindenben ott volt, mindenki suttogó tisztelettel emlegette, bejártak önként szombaton a tanárok a kedvéért továbbképződni, mi meg nagyon ritkán láttuk, mert egyetemen tanított, meg a Közoktatási Intézet igazgatója is volt. De amikor én második lettem a magyar nyelv OKTV-n (így kötözködnjek a népek a képzavaraimon, legfőbb stíluseszközeimen!), akkor bementem hozzá: akkor, egyetlenegyszer, mint amilyen a beavatási szertartás, szemtől szemben álltam vele, és kezet fogott velem.

Van, hogy lehajol, és kiemel a tömegből, és te hiszel neki. A történet kivétel nélkül bántalmazással végződik.

Na, mondjatok példát. Che Guevara is, voltaképp.

A rajongó

Rejtélyes leveleket ír. Figyel, a nyomodban van. Összeugrik a gyomrod. Odatesz egy biciklit a munkahelyed elé, egy héttel az után, hogy ellopták a régit. Kulcs a portán. Soha nem derül ki, ki ő. Az a portás, aki megmondhatta volna, nem él már. Tíz év múlva is rendez valamit az életedben.

A bántalmazó

Jut eszünkbe: a bántalmazásból nagyon sokszor nincs szabadulás. Elmenekültél, és nincs élet, rettegsz a sírig. Ha szabadul a börtönből, megtalál. Összeköt a közös gyerek. Olvastuk Betlen Annánál a hideglelős történeteket.

Sofi Oksanen: Tisztogatás. Nagggyon durva regény.

Film: Egy ágyban az ellenséggel

***

Anna örök, oké. Még azon merengek: nőköltőknek örök témát szolgáltató férfimúzsák vajon miért nincsenek? Vannak?

97 thoughts on “a férfi, aki nincs jelen

  1. A Görög. Évekig róla szólt számomra a világ. Próbáltam kisakkozni, hova megy aznap este szórakozni, nyakamban lüktető szívvel ünnepeltem azokat a napokat, amikor átvonult az egyetem auláján és láthattam. Bármire képes voltam, hogy a fanclub tagjai közül engem válasszon néha. Akármilyen megaláztatást vállaltam önként és dalolva. Ültem órákat hajnalban a háza előtt, mert azt mondta, jöjjek és várjam meg, még a barátjával is jártam pár hónapot, hogy gyakrabban láthassam. Őrület. 15 év után is néha rákeresek a nevére a facebookon… A férjem szerint is mindenkinek van ilyen, neki Dorka 🙂

    Kedvelés

    • Nekem több ilyen is volt, de nem tettem lépéseket, csak magamban álmodoztam, és volt, hogy párhuzamosan több fiúra is vágytam. Legnagyobb meglepetésemre, néhányukkal lett is valami, köztük egy rövid, de szép történet. Csak fizikai vonzalom volt részemről is, de jobban hangzott az, hogy nagyon szerelmes vagyok.

      Kedvelés

    • én is mentem külföldre 2x is egy pasi miatt, és nem ő volt az első, akit üldöztem a szerelmemmel. úgy érzem, hogy valahol függőben vannak még ezek a dolgok, nincsenek lezárva. egyrészt azért, mert a kamaszkori énem már soha nem kapja meg, amire vágyott, hurcolom magammal azt a hiányt, amit már nem lehet pótolni, mert nem lehet visszahozni azokat az időket. most nem kéne az a hapsi, akkor kellett volna, a 16 éves énemnek… a másik későbbi és szerencsére nem tartott annyi ideig, meg több hasznom is volt belőle (pl amiatt sikerült kilépnem egy totálisan gáz kapcsolatból), de rossz, hogy nem tudtam megbeszélni vele, és persze soha nem is fogom már. mondjuk nem tudom, mennyit számít, hogy én a hufnágelpisti emlegetése mellett nőttem fel, és sajnos csak 30 éves korom után kértem ki magamnak apám nevében a dolgot – de legalább azóta nem hallottam egyszer sem 😀
      viszont nagyon szeretném, ha a lányaimnak nem lennének ilyen reménytelen szerelmei.

      Kedvelés

  2. Az emlitett cikkben, mar az elejen ez van: “Cserhalmi György színész markáns, meglett férfi, lánya, Cserhalmi Sára rendező, törékeny nő.” Ertjuk ugye. A ferfi a markans, a no meg a torekeny. Mar ettol hanyingerem van. Pont ez az a ket tulajdonsag, amit itt ki kell emelni errol a ket emberrol? A Nok lapjaban igen, nem is lehet maskent. Ertjuk ugye…

    Kedvelés

    • ma reggel a rádióban (csak félig figyelve hallgattam, éppen már szálltam ki az autóból):
      “- x.y. híres, sikeres férfi és mint ilyen tudjuk ugye, minden sikeres ember mögött áll egy nő”

      ugyanez fordítva:
      – X. Y. híres lett nőként (!) …. miben. mivel nőként érte el sikereit, meg kellett küzdenie a környezetével, családjával is. ezért aztán X. Y. nőnek nem is született gyereke, magányosan halt meg.

      manapság azt látom, hogy ha egy nő igazán sikeres a munkájában, akkor
      1. arról papol, hogy milyen jól tud egyeztetni (munkát/családot – lsd. még nő ezer arca)
      2. környezete sajnálkozva veszi tudomásul, hogy egyedülálló, ezért a munkába menekült, hát persze, hogy sikeres
      3. ha férje, gyerekei vannak, akkor a környezete folyamatosan azt kommunikálja, hogy milyen nehéz lehet a sorsa egy ilyen nő mellett a férjnek és a gyerekeknek (hát ki mos és főz, ki pakolja be az uzsit? ki simítja reggel az édes kis buksikat köténnyel a derekon és mosollyal az arcon? hát ki? hát asszony az ilyen? anya az ilyen?)
      4. ha tönkremegy a házassága, de a karrierje továbbra is töretlen: ilyen áron? hát ez kell neki. csak a karrier! a munka! persze, hogy tönkremegy bele a család. az a szegény férj! és a gyerekek! így kell felnőniük!

      5. ha a férje évek óta munkanélküli: szegény férfi egy ilyen nő mellett persze, hogy nincs önbizalma. jobb lenne, ha otthon nem lenne ilyen tudományos. otthon legyen olyan cicás, babusgató és akkor a férj érzi, hogy ő a férfi és akkor biztosan talál majd munkát (fontos életvezetési tanács női lapokban: ha a férfi meghallgatásra megy előtte való éjszakán hálj vele, hogy erősebbnek érezze magát!, ne tegyél megjegyzéseket a tudására, hanem pozitív visszajelzéseket adj!)

      2
      – x.y

      Kedvelés

      • “fontos életvezetési tanács női lapokban: ha a férfi meghallgatásra megy előtte való éjszakán hálj vele, hogy erősebbnek érezze magát!, ne tegyél megjegyzéseket a tudására, hanem pozitív visszajelzéseket adj!”
        Következtetés: a férfi nem az erős teremtés koronája, hanem egy szerencsétlen, manipulálható, gyenge létforma, akivel nem lehet őszintén beszélni, és aki a felesége segítsége nélkül nem sokra megy.

        Kedvelés

      • “ha a férfi meghallgatásra megy előtte való éjszakán hálj vele, hogy erősebbnek érezze magát!, ne tegyél megjegyzéseket a tudására, hanem pozitív visszajelzéseket adj!”
        Az ugye elég bátorító és pozitív, ha azt mondom neki: – “Ezt majd próbáld meg nem elbaszni.” 🙂

        Kedvelés

      • “- x.y. híres, sikeres férfi és mint ilyen tudjuk ugye, minden sikeres ember mögött áll egy nő”

        Bezzeg, ha fordítva van! Nemrég, azt hiszem, a Nők L.apjában volt egy interjú Stahl Judit férjével. A fél beszélgetés arról szólt, hogy nem, nem érzi magát attól férfiatlannak, hogy támogatja a felesége karrierjét. Hogy higgyék el, neki jó így szereti a háttérmunkálatokat is, nem vágyik népszerűségre…stb. Ja, és otthon felváltva főznek, megosztják a házimunkát, mikor kinek van kedve, ereje hozzá. Már nem emlékszek, ki volt a kérdező, de úgy tűnt, nem nagyon érti a felfogásukat. (Még ha látszólag elfogadta
        is.)

        Kedvelés

      • Nagyon jó ez a felsorolás.
        Az a nő, aki szereti a munkáját, és családja is van, s folyton szenved és nyavalyog, hogy nehéz összeegyeztetni ezt a kettőt, az hová kerül egy ilyen skálán? – Mert én kb. ez volnék, s kíváncsi vagyok:)

        Kedvelés

      • nem olvastam el elég alaposan, nekem a hatalmas szerelemből, nagy Ő-ből lett a bántalmazó. És most már erősnek érzem magam. De itt a következő generáció, a lányom, akiért rettegni kell a párválasztásnál, mert ott az apakép, a tündöklő, mert őt szerette. Csak az a baj, hogy nem lehet úgy jó apának lenni, hogy közben rossz férj.

        Kedvelés

      • Hosszú folyamat volt. Az volt a legviccesebb benne, mikor rájöttem, hogy a bántalmazó lényegében fél a nőktől. Az erős nőktől. Mindig olyant választ, akivel azt tesz, amit akar. Verheti, verbálisan bántalmazhatja, akármit. Lényegében igaz az, hogy mindenkivel csak azt lehet megtenni, amit megenged. Nekem ehhez kellett húsz év, mire elértem.

        Kedvelés

      • Áááá Az én bántalmazóm azt mondogatta, mindent szeret rajtam, csak az agyamat kéne kicserélni… Nagyon, nagyon rossz állapotban voltam. Gyenge, tévelygő, lelkileg összetört. (Hosszú történet, és csúnya. Ma már azt sem értem, egyáltalán egyetlen percet is hogy voltam képes vele tölteni…) Mégis tartott tőlem, erre jöttem rá jóval később. Mert én erős vagyok, annak kellett lennem, ha túléltem.

        Kedvelés

      • “azt mondogatta, mindent szeret rajtam, csak az agyamat kéne kicserélni…”

        ilyet az en parom is mondogat neha – de azert meg ugye nem bantalmazo?

        Kedvelés

  3. á, nekem a latintanár jutott! 😀 hogy vágtam annak idején a latint, barátom… 🙂 de voltak női ideáljaim is. szerintem inkább felnéztem rájuk, meg szerelmes is lehettem beléjük egy keveset, de semmi megaláztatás nem volt benne. errefel egy híres emberhez mentem feleségül 🙂

    Kedvelés

  4. Olvasgattam, “Pető Andrea: Budapest ostroma 1944-45-ben — női szemmel”-t” Iszonyú lehetett akkor nőnek lenni!
    “Norman Naimark könyvében[40] a Németország szovjetek által megszállt zónájában elkövetett nemierőszak eseteket elemzi, és úgy véli, hogy Magyarországon lényegesen jobban tombolhattak a katonák, mint a korábban felszabadított országokban…. A nemi erőszakot nem feltétlenül a szexuális vágy motiválja. Nemcsak az áldozat, hanem minden harmadik (nemi erőszak miatt börtönbe került) elkövető szexuális diszfunkcióról számol be. A nemi erőszak tehát nem jár együtt a nemi örömmel.[49] …Az elkövetőt a nő iránti gyűlölet hajtja, valamint a vágy, hogy hatalmát kiélhesse…A nők megerőszakolásával a háborúban egymással ellenségként szembenálló férfiak egymás tulajdonának a minőségét rontják. Az áldozatoknak különösen hallgatniuk kell elszenvedett fájdalmaikról, mert a megcélzott áldozatok valójában nem ők, hanem az otthon őket uraló férfiak…A megerőszakolásról nem szívesen beszéltek, hiszen ha fény derül rá, a nő értéke csökken.”

    Kedvelés

    • Nem kell ilyen messzire menni, a Délszláv háborúban is ez játszódott le. Az emberi természet nem sokat változott ez az ötven év alatt.
      Egyszer olvastam egy érdekes dolgot: Egy ember feküdt a tóparton egy nyugágyban, és a kacsákat nézte. Egy nagy csapat fehér kacsa volt a tó körül. Jött közéjük egy tarka tollú, de azt nem engedték a csapatba kapcsolódni, csak miután a gácsér párosult vele.

      Kedvelés

    • Anonima: Egy Berlinben, Polcz Alaine: Asszony a fronton – szerintem mindenhol ugyanannyit szenvedtek. Ráadásul a német nő a fő ellenség német katona tulajdona, tehát a minőség rombolásra nagyobb a készség. Ezekből az írások is megerősítik, hogy szó sincs szexuális vágyról. 70 éves nőket ugyanúgy megerőszakoltak. Polcz A. anyósával együtt szenvedte el nem egyszer.

      Kedvelés

      • Olyan visszaemlékezést is olvastam, hogy a 2. világháborúban egy, akkor 13-14 éves fiúval is megtették a katonák. A ma idős férfi szemérmesen írt erről, de sejthető, mit tettek vele.

        Kedvelés

      • Biztosan nem egyedi eset, de nagyon megrázott és megdöbbentett, világos bizonyíték, hogy ennek semmi, de semmi köze a szexhez.

        Kedvelés

      • Biztos sok ilyen eset történt, és nagyon szomorú, hogy ez még annyira sem derül ki, mint a nők ellen elkövetett erőszak. A férfiak többsége nagy valószínűséggel a sírba is vitte magával ezt az emléket.

        Kedvelés

    • És akkor ezzel elmondtuk az álláspontunkat a férfihangos meglepő érvről, hogy mi élvezzük a férfiak védelmét, mert mindig ők végzik a nehezebb munkákat, továbbá a háborúban önfeláldozóan harcolnak értünk, hogy megvédjenek minket, amíg mi otthon malmozunk.

      Kedvelés

      • Olvasom. Én annyira vagyok érintett a témában, hogy Szerbiában, Vajdaságban élek, és még éléken emlékszem a menekültek hosszú kolónáira. 5oo.ooo ember érkezett csak Vajdaságba

        Kedvelés

      • Ahogy az egy patriarchális társadalomban megszokott, háború idején
        a nõket a férfiak tulajdonának tekintik: pusztán csatolt részei a területnek és
        az egyéb férfitulajdonnak. „A szüzesség és a monogámia volt a történelmi ára
        annak, hogy a férfiak megvédelmezik a nõket. A nõ teste ellen elkövetett bûn
        így a férfi tulajdona elleni bûnné vált.”

        Kedvelés

      • és ez is:
        ‘Egy boszniai szerb,
        akinek a feleségét megerõszakolták, puskát nyomott a felesége kezébe és azt tanácsolta
        neki, hogy legyen öngyilkos.10 Sandher és Johr egy hasonló esetet
        idéznek a II. világháborúból: „Egy apa a következõ szavakkal küldte a halálba
        megerõszakolt lányát: ‘Ha a tisztesség elveszett – minden elveszett’” A férjek képtelensége a szégyen elfogadására néha az egész
        család pusztulását eredményezi, mert „a megszentelt tulajdonjogokat elbitorolták,
        és a tulajdon maga is hibáztatható.” ‘

        Kedvelés

  5. Emberek, nagyon fáj a szívem.

    Nem is nézek vissza ide, mert csak még rosszabbul fogom magam érezni.
    Nem, nem és nem értem, mi zajlik a fejekben, hol élek én, hol élek ők, mi ez az egész? Ez csak egy rossz vicc?

    Kedvelés

      • Ezek a vicces oldalról jöttek, legalábbis a stílusuk és érvrendszerük nagyon hasonló. Azzal nyugtatgatom magam, hogy kb. 10-en lehetnek, és csak a szájuk nagy.

        Kedvelés

      • Remélem, így van… Csak az az ijesztő, mikor ezzel van teli az oldal, és az ellenvélemények sehol nincsenek, senki nem emeli fel a szavát. Pedig ez nem egy rejtett oldal…

        Kedvelés

      • Nehéz itt értelmes ellenvéleményt megjelentetni, tisztelet neked, hogy megtetted. Bevallom, én nyuszi és fáradt vagyok ahhoz, hogy ilyen ostoba és hibásan működő szélmalmokkal harcoljak. Kedvencem a “némelyik nő megérdemli a pofont, bár én nem ütök meg nőt, a feministák szerencséjére”. Ennek az embernek vajon van párja, gyereke, kutyája? 😦

        Kedvelés

      • Azért lehet negatív szavazatot adni nekik, úgy hamar kihullanak ezek a kommentek. Sérelmezik is nagyon, hogy a mocsok feministák bezzeg jól leszavazzák az egyet nem értőket 🙂

        Kedvelés

      • Igen, ha nézitek a legrégebbiek már nem is láthatóak, helyette ott virít egy “Ez a megjegyzés túl sok negatív szavazatot kapott ” felirat 🙂 . Ott így küzdenek a trollok ellen.

        Kedvelés

      • Engem is elkeserít.
        “…a nők meg kicsinálhatják lelkileg férfiak tömegeit, ugye? én soha nem bántok senkit, de egyik-másiknak kijárt volna egy kijózanító nagypofon. viselkedjenek úgy, hogy ne provokálják ki. nem mindenki ilyen megértő, mint én.”
        Na, jön bejegyzés a lelki terrorról.

        Kedvelés

      • Damu Roland perét tárgyaló cikkek alatt is max. a harmadik komment már arról szólt, hogy “oké, nem verünk nőt, de ha megérdemli?” vagy “azért azt is nézhetné a bíróság, hogy a megvert nő megérdemelte-e, mert mondjuk lehet, hogy megcsalta a barátját.”
        A férfiak kb. fele már azt sem értette, hogy lehet megerőszakolni egy nőt, párkapcsolatban? De a legdurvább, hogy a savval leöntött modellnél is beírták, hogy “azt azért olvastátok, hogy a modell sem volt szent és megcsalta a pasiját, aki ezért állt bosszút?” Ergo, ha egy férfit akkora sérelem ér, hogy megcsalják, akkor a savval leöntés rögtön jogos lesz.

        Kedvelés

      • Kérdés, ha Damut bántalmazzák a börtönben (remélem, nem teszik), akkor arról is ő tehetett, kiprovokálta, vagy úgy öltözött?

        Kedvelés

  6. A mi lesz a jókislányoknál kezdett motoszkálni bennem (csak ott nem jutottam a gondolatmenet leírásáig), és ide most részben megint bejön: hogy mi lesz velük, azokkal a jókislányokkal, akik nem tudnak, nem mernek, nincs elég belső erejük nemet mondani, kiállni magukért? Jó esetben csak általában, na de rosszabb esetben egy bántalmazóval/agresszív nagyfőnökkel/..-vel összekerülve….

    Kedvelés

    • Ez szerintem kb ugyanaz a kérdés, hogy mi lesz azokkal az alkoholistákkal, akik nem józanodnak ki, vagy azokkal a beteg emberekkel, akik nem kérnek/kapnak szakszerű segítséget.
      A legtöbb embernek van lehetősége arra, hogy a saját határkörében megtegyen bizonyos lépéseket a gyógyulása, a belső integritása megerősítése. elérése érdekében. Ennyire nem hiszek az áldozati létben, ennyire senki nem kiszolgáltatott. Különbség a lehetőségekben, esetleg a véletlenben, a szerencsében van, de valamennyit, legalább egy minimálisat minden felnőtt ember tud tenni.

      Kedvelés

      • Egyszerűen nem látsz rá. Be vagy hálózva. Hihetetlen az a tudati börtön, amikor egy kapcsolat foglyaként egyáltalán nem érzékeled, mi történik veled, csak nagyon szar választási lehetőségekről van szó, amelyektől (anyaotthon, saját kéró otthagyása, gyerek otthagyása, örökös rettegés) érthetően visszariadsz. (Ilyenkor szokták mondani, hogy hát akkor biztos jó neki ott, nincs is probléma, ha nem menti a bőrét mindenáron!). Tiszta agymosás.

        Kedvelés

      • Tisztában vagyok ezzel, és tudom, hogy ez egy extrém tudatállapot, ez a fajta bántalmazotti helyzet extrém helyzet.
        Amire én reagáltam az a nemet mondani tudásra meg a belső erőre vonatkozott.
        Ha van valami, amit a feminizmusban nem szeretek, az abszolút áldozatmentalitás, annak tagadása, hogy sokszor a mi döntéseink is szerepet játszanak abban, amilyen helyzetbe kerülünk (felnőtt emberekeről beszélek, nyilván). Persze bárcsak ott tartanánk, hogy erről lehessen elméleti vitákat lefolytatni, mert egyelőre ott tartunk, hogy az áldozatok nem kapnak segítséget, sőt, nálunk az a helyzet, hogy a földön fekvő emberbe csak rúgnak még egy jókorát. Amiről én beszélek, az egy más szint, arról szól, hogy ha már bajba kerültem, akkor tudok-e élni a rendelkezésemre álló eszközökkel, segítséggel vagy sem. Ebben igenis van választásunk szerintem, persze kellenek hozzá az említett lehetőségek, na és szerencse.

        Kedvelés

      • “Ha van valami, amit a feminizmusban nem szeretek, az abszolút áldozatmentalitás, annak tagadása, hogy sokszor a mi döntéseink is szerepet játszanak abban, amilyen helyzetbe kerülünk (felnőtt emberekeről beszélek, nyilván).” Érdekes a felvetésed, éppen a fiam kérdezte valamelyik nap (Rihanna kapcsán, akit szinte péppé vert Chris Brown, mégis visszament hozzá http://offline.hu/files/imagecache/original_watermarked/hirek_galeria/offlinextrmag/2012/11/gril1.jpeg ), hogy mit lehet tenni azokkal a nőkkel, akik megtehetnék, hogy ne kelljen találkozni az őket súlyosan bántalmazó férfival soha többet, mert nem függnek tőle például anyagilag mondjuk, meg nincsenek gyerekek, még sem teszik. Hogyan lehet megvédeni azokat akik mindent megtesznek azért, hogy továbbra is bántalmazva legyenek?

        Kedvelés

      • A bántalmazottat úgy is lehet védeni, hogy a bántalmazóját lecsukjuk és eltávolítjuk a közeléből.

        Kedvelés

      • És szerintetek mi a mozgástér akkor, amikor nem egy kapcsolat foglyaként nincs rálátása a lehetőségeire, hanem mondjuk a neveltetése, vagy legyen még személytelenebb, a kultúra foglyaként. Mi mindannyian ugyanabban nevelkedtünk fel. Sokan vannak itt rémületes gyerekkorokkal, felnőttkorokkal, súlyos anyagi problémákkal, de mégis, a bőrüket végül maguk mentették meg. Például azzal, hogy ilyeneket olvasnak. Megtehette volna bármelyikünk, hogy visszariad, nem gondolkozik, meghunyászkodik, elfogad, önfelment. Talán ez az a szűk mesgye, ahol felnőtt embernek van választása, tehát felelőssége is. Vagy nem?
        Az életünk feletti irányításon egy ideje gondolkodom…

        Kedvelés

      • De van.
        Nekem volt már nem egy olyan élményem, hogy illető bajban volt, de mindig talált kifogást arra, hogy miért ne kelljen felelősséget vállalnia a saját életéért, pedig megkapta a lehetőségeket, ingyen és bérmentve, csak el kellett volna menni és dolgozni önmagán.
        Azóta foglalkoztat ez, hogy hol kezdődik az egyén felelőssége, szerintem valahol itt.

        Kedvelés

      • szerintem a barátok, az idő és a tér – ha elég sokáig hajtogatják az illetőnek, hogy másképp is lehetne és el tud távolodni fizikailag, akkor könnyen kinyílik az ember szeme olyan dolgokra, amit korábban nem vett észre lehetőségként – legalábbis velem ez történt. a választási lehetőség szerintem csak akkor létezik, amikor maga a bajba jutott ember veszi észre. amíg ő nem látja, addig nincs, és ez nem akaratlagos. ha már meglátta a lehetőséget, nem fog visszariadni, ha pedig visszariad, akkor az, amitől megijedt, valamiért nem is volt számára igazi lehetőség. egyszerűen más szemszögből nézzül ezeket a dolgokat és mást látunk meg. egy kapcsolatból való kilépés egy kívülállónak hiába tűnik egyszerűnek, és megoldásnak, ha a benne lévő számára talán nem is létezik megoldásként, csak mondjuk egy újabb zsákutcaként. szóval szerintem nincsenek “ingyen és bérmentve” lehetőségek, ezekért mind meg kell szenvedni, meg kell fizetni az árát annak, hogy észrevehessük ezeket a lehetőségeket.

        Kedvelés

      • “szerintem a barátok, az idő és a tér – ha elég sokáig hajtogatják az illetőnek, hogy másképp is lehetne ”
        Az én esetemben ez úgy alakult, hogy mindenki elfordult tőlem, nem voltak barátok, de még család sem. Magamra hagytak… Egymagam kellett hogy kimásszak a dologból. És igen, az én felelősségem is volt, hogy egyáltalán belekerültem.
        Második kapcsolatom volt. Az első házasságom úgy ért véget, hogy férjem három hónap alatt meghalt rákban. Két kisfiammal maradtam egyedül. Ideg-összeroppanás, kórház, munka, építkezés. (Ugyanis építkezésbe kezdtünk azon a nyáron. Nekem kellett befejeznem.) A második kapcsolatba szerintem azért sodródtam, mert úgy éreztem, hogy egyedül nem tudok helytállni. Gyenge voltam, labilis. Ő visszaélt ezzel. Kemény lelki terrort alkalmazott. Később már bántalmazott is. Nem volt könnyű időszak.

        Kedvelés

      • “Be vagy hálózva. Hihetetlen az a tudati börtön, amikor egy kapcsolat foglyaként egyáltalán nem érzékeled, mi történik veled”
        Pontosan. Én megéltem egy ilyen kapcsolatot… Ma értelmes, okos nőnek tartanak és erősnek. Akkoriban… Elnyomott voltam, rettegtem, függtem tőle. Szörnyen nehezen tudtam kiszabadulni a “tiszta levegőre”. Mintha víz alatt élnél, félálomban. A lelkem elbújt valahová mélyre…

        Kedvelés

      • Igen, régen én is elég csendes terrorban éltem. Amíg benne voltam egyszerűen nem is láttam rá magamra, sőt, még egy rossz panaszkodó szót sem ejtettem ki a számon, olyan bűntudatot éreztem akkor, hogy szegény…én nem akarom bántani. Ezért mindenki úgy látta, milyen szép a mi kapcsolatunk, sose veszekszünk. De ennek már vége. Viszont látom a környezetemben élő nőket, hogy mennyien vannak, akik teljesen torz képet látnak magukról, a párjukról, miközben teljesen legyalulták már az önbecsülésüket.Ha beszélgetünk itt-ott mindig felbukkan az önostorozás, a saját maguk hibáztatása, a félelem, az állandó önigazolás, hogy mit miért csinálnak, a sok elnézést kérés. Csak hallgatni kell, hallani kell. Nagyon szomorú és nagyon sokan vannak….

        Kedvelés

      • Az a baj, hogy ha elég ideig tart, a lelki terror átcsap észrevétlenül sűrűsödő valódi fizikai bántalmazásba… Hisz teheti. Nem áll ellent a végletekig megalázott, bűntudat gyötörte, rettegő nő.

        Kedvelés

      • Igen, olvastam, hogy te férjed is meghalt. Sajnálom, nagyon. Borzasztóan nehéz azt is túlélni. Jó, hogy írod ezt a blogot, sokat segíthet az elviselésében. Az írás gyógyírrá válhat. Én verseket írok hasonló céllal.
        Már nem erő, talán, hogy le tudom írni. Olvasgattam itt, és eszembe jutottak a dolgok. Tudod, ezen nem lehet igazából túljutni. Csak helyén kezelni lehet megpróbálni. Mindkét dolgot. A gyermekeim apjának elvesztését is (már 24 éve (!) történt és még mindig fáj…), a bántalmazó kapcsolatot is.

        Kedvelés

      • Mert a választásod téged minősít. Mindenki a nő felelősségével jön, a késelés az a határ, ahol már talán nem. És a nők el se mondják inkább, annyira szégyellik. Tényleg azt gondolják, nem lehet őket szeretni, megérdemlik.

        Kedvelés

      • Jól csinálod! Ennyit tud a rendszer. Nagyon megindít a történeted. Mit gondolnak a gyerekek? Támogatnak téged érzelmileg? Hogy élték meg a második házasságodat?

        Kedvelés

  7. Azt hiszem, ezen kutatásvezető neves tudós, transzcendens lény előtt álltam én is néhány évvel korábban, csak éppen ötödmagammal, és azon okból, hogy áruljuk el, melyikünk kiáltotta a többieknek, hogy jön a …(csak vezetéknév). Merthogy neki kijár a Dr. a vezetéknév elé, valamint az igazgató úr utána. Az nem érdekelte, hogy mit keres hat 12-13 éves gyerek délután négykor a majdnem üres iskola egyik termében. Mondanom sem kell, volt aki sírt, olyan nyomasztó volt a fellépése. Az a fajta érzés, mikor már várod, hogy inkább üssenek, és igazából ős is azt tette volna szíve szerint.

    Kedvelés

      • Igen, meghalt egy-két éve. Ez olyan 1988-89-ben lehetett. Szerintem egy évfolyam vagyunk mi, csak én általánosba jártam oda, középiskolába egy faluval arrébb.

        Kedvelés

      • Akkora botrány azért nem volt, nem kaptunk igazgatóit vagy ilyesmi, csak jól megfélemlített. Megtehette. De szerintem akik ott voltunk, mind emlékszünk rá. Legfőbb emlékem Dr. Igazgató Úrról. Hiába a nagyszerű módszer, évtizedek munkája, bennünk ez rögzült.
        Volt osztálytársamtól hallhattad, néhányan maradtak középiskolára is. (Engem nem vettek fel, nem is tudják mit veszítettek!) B-be jártam, a velünk párhuzamos ások voltak a teljesen a módszer szerinti osztály. Mire végeztünk akkor indították nekik a középiskolát, meg még persze befért néhány gyerek máshonnan is. Nem is emlékeztem rá, hogy jelentkeztem oda, csak pár hónapja akadt kezembe az eltett kamaszkori emlékek között az elutasító levél.
        Kíváncsi lennék, melyik osztálytársam jár ide. Kevesekről tudnám elképzelni, és inkább talán fiúról. Nem ismerem őket felnőtt korukból, nem szoktunk találkozni, se osztály, se külön. Mégis van lány tippem! De persze lehet, hogy vasal éppen a zurára, hogy meg ne szólják.

        Kedvelés

      • De jó ezt hallani! Persze nekem nincs mentségem, mert se legokosabb, se legkiválóbb nem vagyok, mégse vasalok. Ejhaj, az a szegény ember kezdheti minden napját vasalással! Nyilván papucs.

        Kedvelés

  8. És még nincs vége… Volt egy harmadik is. Ha szabad ilyet mondanom, a nagy Ő. Egy olyan férfi, aki valódi társ volt. Minden tekintetben. Aki elfogadott olyannak, amilyen vagyok. Támogatta a versírást, mint elfoglaltságot. Ez számomra drámai volt, mert kisgyermek korom óta “kinevelték” belőlem ezt (természetesen nem múlt el a vágy, de elnyomtam.) Ő természetesnek találta, hogy vannak “művészlelkű” eberek, akik így élhetnek teljes életet.
    A kapcsolatból kevés adatott: meghalt rákban.
    Hát ennyi, dióhéjban.

    Kedvelés

  9. A gyermekekről: nem támogatnak. Tudod, a történet része még az, hogy a bántalmazóm úgy lépett le, hogy teljesen tönkretett anyagilag is. Volt egy házam a férjem halála után, 4 szobás, 110 négyzetméteres műhellyel. A második kapcsolatban egyéni vállalkozást kezdtünk, “természetesen” az én nevemen. Hátrahagyott a vállalkozáson több millió tartozást. El kellett adnom mindenem, csak egy kis – nem is túl jó minőségű – lakásom maradt.
    A gyermekeim pedig haragszanak rám, mert “elkótyavetyéltem” az apai örökségüket.

    Kedvelés

  10. Bocsánat, hogy így idezúdítottam a dolgaimat. De kevés az a hely, ahol így nyúlnak a témához, mint te. Már vagy egy hete olvasgatlak, eleinte rendszertelenül, majd következetesen. Mindent végig fogok olvasni. Nagyon megfogott a tisztánlátásod, érzékenységed, empátiád.
    Mára elköszönök, mert reggel munka. Jó éjt neked!

    Kedvelés

  11. Az ismeretlen katona mai formája a külföldön dolgozó apa, aki egy hét, két hét után megy haza fáradtan a családhoz péntek éjjel vagy szombat reggel, és a távszerelem mint kényszerűség nem használ a házasságnak. Pedig elképzelhető, hogy gazdasági nyomás kényszerítette őket ebbe a helyzetbe. ( de a helyzetek választása előtt azért létrejön egy döntés: Szegényen együtt, jobban élve külön, kínlódva mindenki kinn. Ki dönt, miért úgy születik meg a döntés, mindenki beleszólhat? A gyerek is?)

    Kedvelés

      • Mytube tette fel a kerdest, hogy mi okozza ezeket a csunya vitakat? En is tudnek gyerekkorombol szamtalan ilyen esetet. Errol azt gondolom, hogy a szex hianya okozza ezeket a szituaciokat. Es mindig a ferfi a kivaltoja. Mert o megengedheti.
        Es amikor a kiboritott gombat szedegetik a gyerekek az ut szelen: Ettol a no erezze magat szarul, meg nekimlegyen buntudata emiatt is.

        Kedvelés

    • A gyerekek “igazság érzetéről” jutott eszembe egy történet a 80-as évek végéről. Családi nyaralás (6 és 7 éves gyerekekkel). A lakóhelynek szolgáló kempingtől kb. 100 km-re egy vadidegen városban “Apa” valamilyen hülyeségen “megsértődött” és bevágódott egyetlen trabantunkba és elszáguldott, magával vitte egyetlen bukszánkat és az összes cuccunkat. Ott álltunk (hárman) egy fillér nélkül, egy szál ruhában egy vadidegen (külföldi) városban (mobil vagy hasonló még nem volt). Mikor a kölykökben is tudatosult a helyzet a fiam (ő volt 7 éves) elkezdett sírni: “Jaj, mi lesz Apával!” Ledöbbentem: “hogy-hogy Apával? velünk mi lesz?” Most a fiam döbbent meg: “mi együtt vagyunk, Apa maradt egyedül!”

      Kedvelés

      • Igen, aranyos, hogy a gyerekek mindent a saját szemszögükből látnak. Elképzelik nekik milyen érzés egyedül lenni és ezt kivetítik Apára is. Az én kedvencem, mikor a gyerekeim meglepődnek, hogy a macska aki ráadásul kislány, miért akar kujtorogni esténként, miért nem fél egyedül kinn a sötét éjszakában? 🙂

        Kedvelés

      • 🙂 szegény macska
        amúgy tényleg “Apának” volt rosszabb:), mint kb. két óra múlva bevallotta, mert majd megőrült, hogy hova tűntünk, ő ui. kb. 10 perc múlva visszajött, de addigra mi már “várostnéztünk”, hiszen ezért jöttünk ide:)

        Kedvelés

      • és hogy akadtatok egymásra ? Véletlenül ? Mert az azért nagy szerencse.
        Én gyerekkoromból őrzök olyan emlékeket, hogy Jugoszlávia, és vitatkoztak a szülők mert elvétettük az utat, aztán valamelyikük mérgében kivágta a térképet a kocsiból, aztán megfordultunk a térképért, ami a szélben hempergett egy szántóföld közepén, és apám ott kergette, hát visszagondolva mókás jelenet volt, de akkor biztosan meg voltam rémülve a szitutól, és azért nem felejtem.
        Sokat és csúnyán veszekedtek a szüleim, és apám mindig oda lyukadt ki, hogy a következő kamionnak nekivezeti a kocsit, képzelhetitek ezt gyerekfejjel milyen érzés volt.
        És mi is sokat veszekedtünk, mert például mentünk a Tátrába, 4 gyerekkel, útközben megálltunk pisilni. Hát az út szélébe csodás őzlábgomba volt az erdőben.
        Azt learattuk, mondván de jó vacsora lesz. Csakhogy a férjem a hálózsákok tetejére rakosgatta, mondom neki, meg vagy te őrülve, ez levet ereszt, csupa barna foltosak lesz a hálózsákok, ki se jön belőlük.
        Erre fogta magát, kihajigálta mind az árokba. Aztán a gyerekek elkezdték sajnálni és visszaszedegették, pedig csúnyán teli volt az árok csalánnal…
        Azóta is gondolkodom, hogy mi okozza az ilyen vitákat, kinél kezdődik, jogos-e cérna elszakadása, hogy lehet kivédeni. Normális-e, ha nincs vita, az mit jelez ?

        Kedvelés

      • mi mindig szenvedélyesen vitatkoztunk, valahogy “elsőre” sosem értettünk egyet (legtöbbször abban sem, hogy milyen nap van ma), aztán jókat nevettünk…aztán már nem vitatkoztunk, majd elváltunk…

        Kedvelés

  12. Erről a magányos, sokszorosan terhelt festő apa- fiú kapcsolatról ír jól Balla D. Károly Tejmozi című regényében. Éppen most olvasom, nem könnyű.

    Kedvelés

  13. Az ismeretlen katona.
    Nagyapám 8 évi hadifogságban. Aztán hazajött, de… Életük, házasságuk szétcseszve.

    Kérdés: évi hány hét hivatalos úttól minősül távollevőnek az apa?

    Kedvelés

csak okos-jóindulatú írhat ide

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Google kép

Hozzászólhat a Google felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Kapcsolódás: %s

This site uses Akismet to reduce spam. Learn how your comment data is processed.