Idén, sőt: az idén elseje harmadikára esik, de akkor nem lesz időtök elolvasni.

Mit tegyünk tehát? Rendőrködjünk? Büntessünk? Ez fölébreszti a dacot, s nem hat a lélekre, a voltaképpeni akaratra, az igazi erkölcsre. Sőt gyakran éppen azokra legkárosabb, akik hajlékonyabbak volnának a javulásra. Mert a dac gyakran nemes tulajdonság, és nem a legrosszabbaké. Miért tartjuk mi, tanárok a dacot a legrosszabb tulajdonságnak a gyermekben? Megmondom őszintén. Mert ez nekünk a legkényelmetlenebb. S egyáltalán, nem egész fegyelmi rendszerünk ebből a szempontból van-e felépítve: a tanár kényelmének szempontjából?

Ezt Babits Mihály írta (Erkölcs és iskola) és Pető Péter–Csunderlik Péter idézi remek esszéjében (csak ne forszíroznák ennyire a mai áthallásokat).

Megyek köpenyt vasalni.