Bándy Kata, a huszonöt éves pécsi rendőrségi pszichológus vasárnap hajnalban eltűnt, három nappal később, tegnap találták meg meztelen holttestét a lakása közelében, egy bokros területen, és már azt is állítja a média, hogy megerőszakolták. Bővebben…
http://nol.hu/velemeny/olvasoilevelek/20120711-erdemben_nem_erint
Azt le se mertem írni, hogy a munkanélküli asszony a férjem előző felesége.
Jól jön nekik uborkaszezonban az olvasói levél, háborodjatok fel ti is!
— a bejegyzés (2012. július 10.) indulata a mamamin bizalmas és tágabb körben, 2012 június–júliusában történteknek, az ostobaság diadalának szól —
— már nem vagyok indulatos —
— de mamami sem —
László, kedves olvasóm, mert fiúk is vannak, és egyre többen, megihletett az egyik hozzászólásában. Egy sorra egy sor, ez frappáns műfajnak tűnik! Köszönöm hát, László. Egyik sem idézet, továbbra sem vet fel szerzői jogi problémákat, elmondom ismét, mert oly sokan megbántódtak: Bővebben…
korai írás, 2012. június 4.
Céloztam már rá, hogy nevetséges önáltatásnak érzem, ahogyan a magazinok, még az okosabbja is ökológiai tudatosságra buzdítanak. Ha figyelmesen megnézzük a környezetvédelemmel, zöld háztartással foglalkozó cikkeket, nem nagyon juthatunk más következtetésre: a keret, amelyben az intelmeket tálalják, a reklámokból élő színes-szagos magazin maga is folyton valamire rá akar venni minket, és az biztosan nem a környezetnek lesz jó. Sőt, mintha csak a lelkiismeretünket nyugtatnánk: ha szelektíven gyűjtöm az (egyébként mérhetetlen mennyiségű) szemetet és nyári hétvégéken biciklizek egy kicsit a családdal (tetőcsomagtartón a helyszínre szállított kerékpárokkal), akkor megvehetem a legújabb trend sminktermékeit, készíthetek apró papírnapernyőkkel díszített koktélt messzi földről ideszállított, vegyszerekkel tartósított gyümölcsből, és kínálhatok gusztusos szendvicskéket eldobható tányéron. Bővebben…
a legkorábbi posztok egyike, 2012. május
Egy kicsit elgaloppíroztam magam, ahogy megint csodáltam a tegnapi olvasottságot. Ha ennyien olvasnak, akkor ezek fontos témák! A sok olvasó biztos ért és szeret is. Végre értenek! A szívük megszakad, rádöbbennek a párhuzamra, máskor meg mosolyognak… veszik a lapot.
Biztos ilyen is van, az ő kedvükért jött létre a blog. Bővebben…
ráparkolsz a fűre az összeharácsolt terepjáróddal,
ha még egyszer, így tehát összesen negyedszer papucsnak nézed és fölerőlteted a lábujjközös, méregdrága dizájnszandálomat a ZOKNIS lábadra,
ha még egyszer összekevered a fiuk és fiúk lexémákat,
ha még egyszer megkérdezed, mi az a lexéma,
ha még egyszer lassítasz, letekered az ablakot, és figyelmeztetsz, hogyan biciklizzek biztonságosan,
ha még egyszer elmondod, hogy persze Hollandiában mentő áll a ház előtt,
ha még egyszer megkérdezed, hány cukorral iszom,
ha még egyszer lefelé rakod be a villát az evőeszközszárítóba,
ha még egyszer nagy vével írod János vitézt és nagy bével Bánk bánt,
ha még egyszer előveszed a Swarovski-fülbevalókészletet az öltözőben,
ha még egyszer hozzáteszed, hogy számla nélkül olcsóbb,
ha már megint nem beszélhetek neked színházról, mert átráng az arcodon, ha meghallod, hogy Alföldi rendezte,
ha még egyszer kifejted, hogy Horthy mentette meg a budapesti zsidókat,
ha még egyszer talpramagyarnak titulálod a Nemzeti dalt,
ha még egyszer Micimackónak nevezed a Kínában hamisított, dizni által már tönkretett meghatározhatatlan banánsárga lényt,
ha még egyszer elmagyarázod, hogy azért a tévézésnek előnyei is vannak, és sajnos, nem lehet kikerülni,
ha még egyszer kikéredzkedsz nyelvtanóráról, hogy bevedd a görcsoldó gyógyszeredet,
ha még egyszer töltött galambnak nevezed a tökéletes arányú barátnőmet,
ha még egyszer vészvillogsz a Szabálytalanul parkolok, mert sóher vagyok és mindenkit leszarok tábla kihelyezése helyett,
ha még egyszer anyumként emlegeted anyudat, és páromként a párodat,
ha még egyszer a kis hercegből idézel,
ha még egyszer skizofréniának nevezed, hogy a nagybátyád bántalmazó, és flownak, netán szerotoninéhségnek, hogy fölzabáltál egy doboz kártedórt,
ha még egyszer azt mondod, ne egyek hat után,
ha még egyszer kikandikál a formátlan kőművesdekoltázsod a csípőnadrágodból,
ha még egyszer kárörvendően számon kéred rajtam, hogy én akartam ennyi gyereket,
ha még egyszer elmagyarázod, hogy a futás nem is egészséges, csak mert te százötven méternél összeesnél,
ha még egyszer talizni akarsz velem,
ha még egyszer összekevered a feltételes mód jelét a ható igeképzővel,
ha még egyszer úgy zárod a beszámolódat arról a helyzetről, amely a te sürgős és határozott döntésedet kívánná, hogy majd meglátjuk,
ha még egyszer azt hiszed, hogy ugyanarra gerjedek, mint amit te a pornón látsz,
ha még egyszer Popper, avagy Müller Pétert mersz idézni a fészen,
ha még egyszer tartárt kérsz a rántott camambert-hez,
ha még egyszer kibámulsz rám a színpadról,
megírom a blogomon.
csak az olvassa. én szóltam 