ha még egyszer

ráparkolsz a fűre az összeharácsolt terepjáróddal,

ha még egyszer, így tehát összesen negyedszer papucsnak nézed és fölerőlteted a lábujjközös, méregdrága dizájnszandálomat a ZOKNIS lábadra,

ha még egyszer összekevered a fiuk és fiúk lexémákat,

ha még egyszer megkérdezed, mi az a lexéma,

ha még egyszer lassítasz, letekered az ablakot, és figyelmeztetsz, hogyan biciklizzek biztonságosan,

ha még egyszer elmondod, hogy persze Hollandiában mentő áll a ház előtt,

ha még egyszer megkérdezed, hány cukorral iszom,

ha még egyszer lefelé rakod be a villát az evőeszközszárítóba,

ha még egyszer nagy vével írod János vitézt és nagy bével Bánk bánt,

ha még egyszer előveszed a Swarovski-fülbevalókészletet az öltözőben,

ha még egyszer hozzáteszed, hogy számla nélkül olcsóbb,

ha már megint nem beszélhetek neked színházról, mert átráng az arcodon, ha meghallod, hogy Alföldi rendezte,

ha még egyszer kifejted, hogy Horthy mentette meg a budapesti zsidókat,

ha még egyszer talpramagyarnak titulálod a Nemzeti dalt,

ha még egyszer Micimackónak nevezed a Kínában hamisított, dizni által már tönkretett meghatározhatatlan banánsárga lényt,

ha még egyszer elmagyarázod, hogy azért a tévézésnek előnyei is vannak, és sajnos, nem lehet kikerülni,

ha még egyszer kikéredzkedsz nyelvtanóráról, hogy bevedd a görcsoldó gyógyszeredet,

ha még egyszer töltött galambnak nevezed a tökéletes arányú barátnőmet,

ha még egyszer vészvillogsz a Szabálytalanul parkolok, mert sóher vagyok és mindenkit leszarok tábla kihelyezése helyett,

ha még egyszer anyumként emlegeted anyudat, és páromként a párodat,

ha még egyszer a kis hercegből idézel,

ha még egyszer skizofréniának nevezed, hogy a nagybátyád bántalmazó, és flownak, netán szerotoninéhségnek, hogy fölzabáltál egy doboz kártedórt,

ha még egyszer azt mondod, ne egyek hat után,

ha még egyszer kikandikál a formátlan kőművesdekoltázsod a csípőnadrágodból,

ha még egyszer kárörvendően számon kéred rajtam, hogy én akartam ennyi gyereket,

ha még egyszer elmagyarázod, hogy a futás nem is egészséges, csak mert te százötven méternél összeesnél,

ha még egyszer talizni akarsz velem,

ha még egyszer összekevered a feltételes mód jelét a ható igeképzővel,

ha még egyszer úgy zárod a beszámolódat arról a helyzetről, amely a te sürgős és határozott döntésedet kívánná, hogy majd meglátjuk,

ha még egyszer azt hiszed, hogy ugyanarra gerjedek, mint amit te a pornón látsz,

ha még egyszer Popper, avagy Müller Pétert mersz idézni a fészen,

ha még egyszer tartárt kérsz a rántott camambert-hez,

ha még egyszer kibámulsz rám a színpadról,

megírom a blogomon.

18 thoughts on “ha még egyszer

  1. “ráparkolsz a fűre az összeharácsolt terepjáróddal,”
    Ha még egyszer három helyet foglalsz el a dévó matyizzal, hogy ne tudjak beállni a parkolóba, miközben beteghez megyek.

    “ha még egyszer lassítasz, letekered az ablakot, és figyelmeztetsz, hogyan biciklizzek biztonságosan,”
    Ha még egyszer a záróvonalnál, dombtetőn, csürhében állsz meg, s ha ki akarlak kerülni szembe jön egy kamion.

    “ha még egyszer Popper, avagy Müller Pétert mersz idézni a fészen”
    Ez most többre is reakció:
    Ha még egyszer dagadtan, kitett csöcsökkel, hagymás májas fornettit zabálva, coelhóval a kezedben ordítva társalogsz malac kezeddel fogva rózsaszín telcsiden, s aki megbámul arról azt hiszed meg akar dugni a metrón. Majd faszbuk közelébe kerülve a bölcsességek könyvéből keresel egy alkalmas idézetet.

    “ha még egyszer tartárt kérsz a rántott camambert-hez”
    Ha még egyszer rántott camembert kérsz mert vega vagy és fogyózol. Utána fogmosás nélkül közelről dumálsz a pofámba.

    “ha még egyszer talizni akarsz velem,”
    Még nem is találkoztunk.

    Jó írást!

    Kedvelés

      • Hát hogy az egy másik étel. Van a rántott trappista, rizzsel, ahhoz jár tartár, és van a rántott camambert, ez mehet krokettel, tök másik étel. Ebben az a ciki, hogy akiről írom, őrült kifinomultnak hitte magát különben, hogy mihez mi való. Nem norma, nekem beakadás csak a camambert-ügy.

        Kedvelés

      • Jól értem, hogy nem is az a para elsősorban, hogy ezt a kettőt együtt eszi, hanem, hogy okoskodik mellé, hogy dehát azt úgy is köllll – miközben pont, hogy nem? Pláne, hogy nem is viccből van ez így, nem rossz az egyikféle sajt a másikféle szósszal sem, de tényleg nem kamuból van a camemberthez az áfonya meg a krokett, a trappistához meg a másik.

        Kedvelés

      • Az a para, hogy nem ismeri a különbséget a két ételvilág között. És hogy úgy követeli a tartárt. És mindent megborsoz centi vastagon, mereven ragszkodik a szokásaihoz, és tök mindegy neki minden, nem kifinomult.

        Kedvelés

      • Na erre akartam én is kilyukadni. Hogy az egy dolog, hogy _ő_ mit eszik mivel, de nem mindegy, és nem ugyanaz a két sajt, és egyáltalán. Ilyen még a sózás, mielőtt akár hozzá is szagolna, vagy mikor borzadva bámészkodik a tanyéromba, hogy “te cukorral/anélkül/szalonnával/pirított szöcskével eszed a túrós csuszát???”, vagy, főzelék esetén, ha az illetőnél féldisznó figyelhető meg: “ésezzelte jollllax??”. Nagyjából ugyanaz: van egy fix dilije, és még meg is ideologizálja, hisz benne, elmagyarázza és az a hétszentség neki.

        Kedvelés

      • Hát látod. De gondolom nem szónokoltál neki, vagy nem nézted ezek után emeletes kreténnek hetediziglen? Mert a féldizsnyós kollegával ezért “öröm” az ebéd: ő megmondja a frankót, hát azért vagy te ilyen kis nyiszlett kékharisnya, azé gondolkozol ennyit te, mert nem eszel elég húst:)

        Kedvelés

      • “nem nézted ezek után emeletes kreténnek hetediziglen” De, ez is egy ellenszenv-ürügy volt. Egy azon tipikusságok közül, amiből elegem volt. Valamit kellett mondanom, mit nem bírok már, és ilyenek gyűltek.

        A valóságot, hogy iszik, például, és nem is kicsit, tíz évvel később is épphogy ki mertem mondani.

        Kedvelés

      • Na jó, ez a feltételezésem azért butaság, mert nálam is van ilyen, hogy valakire rásül a bélyeg egy-egy engem idegesítő megmozdulása miatt, és amikor ránézek, akkor az is beleépül a karakterébe, hogy jaj, ez az a faszi/csaj, aki… pfff.

        Kedvelés

    • hmm, pedig van az az ingerküszöb. pl nekem van kedvenc Popper könyvem (a Pilátus testamentuma, jó regénynek tartom, van neki egy áthallásos bulgakovi – vagy milyen kovi? nagybé, kisbé, ugye kisbé? – akusztikája) míg Müller meg Coelho határozottan nincs… ez legyen legnagyobb bajunk 😀

      Kedvelés

      • Igen, ez olyan, hogy lehet jól csengő szentszövegeket lőni Poppertől is, ha akar az ember, de ő nem erre van felépítve, ellentétben a másik két nagyokossal. Popper igazából _használta_ az aforizmaszagú, nagy szavas, pufogtatós stílust, ha valamihez úgy gondolta, hogy az kell. És tessék, nekem nem is ezek a szövegei jönnek be, és meredjekmeg nem sznobériából – tényleg sokszor azokat a gondolatait fogalmazta ilyen dobálhatóan kerekre, amik a többihez képest hátöööö mégsem lettek annyira zseniálisak.

        Kedvelés

  2. Visszajelzés: négy év — az első év | csak az olvassa — én szóltam

csak okos-jóindulatú írhat ide

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Kapcsolódás: %s

This site uses Akismet to reduce spam. Learn how your comment data is processed.