mindenki bőszen pedofilozik: hú, ez az összemosás aztán rendkívül káros!

Összemosás – ez undorítóbban trendi szó, mint az oltakozás!

Itt egy cikk, tegnapi – a szerző, Fődi Kitti a leadben állítja: NAGYON VESZÉLYES összemosni a pedofilokat a nempedofilokkal. S persze ki más, mint Gyurkó Szilvia szakértő siet tisztára mosni a nempedofil visszaélőket:

Bővebben…

kis magyar sóhajária

Kálmán-nap tavasszal! Mert egyébként október 13-án van, de valahogy minden elcsúszik ebben a filmben. Hajdu Szabolcs zárt térben játszódó, párhuzamos-házaspáros trilógiájának (előadás és film) második darabja ez, a három közül a legcsendesebb, legeszköztelenebb. A hetvenegy perces kamarafilm svájci, szlovák és amerikai forrásokból, illetve magyar magánadományokból készült. Az első az Ernelláék Farkaséknál volt, a harmadik pedig az Egy százalék indián. Mindhárom létezik – könnyen utaztatható – előadásként és filmként is, a színház mindig előbb volt, és mindegyiket Hajdu Szabolcs írta és rendezte. Már a harmadik rész filmje is elkészült, és reméljük, idén azt is megnézhetjük.

Bővebben…

a konszenzus – és ami a konszenzuson túl van

Egyszer, még 2013-ban épp férfi és nő kétpólusú feszültségéről írtam valami fontosat, de legalábbis tetszetőset itt a blogon, és akkor egy – egyébként nem buta – olvasó nekem szegezte a kérdést: miért vagyok heteronormatív? Láthatólag élvezte, hogy az újonnan tanult, ütősnek hitt fogalmat ellenem veti be.

Megrángatta a trónt, amelyre úgy kerültem, hogy soha ilyesmit nem akartam. Így kezelte a szöveg hatását: belekötött egy lényegtelen részletbe, és így ő is jelentősnek, okosnak tűnhetett. Férfi és nő? Hát mi lesz a melegekkel, leszbikusokkal, vagy azokkal, akik nem érzik magukat sem nőnek, sem férfinak? Az ő tapasztalatuk szerintem érvénytelen? Ne kapjon kifejeződést?

Jonathan Allardyce

Bővebben…