Ez a bejegyzés, és több más is, válasz agresszív, magukat antifeministának nevező látogatók hozzászólásaira.

Van ez a koncepció, hogy aki ilyeneket ír, mint ez a blog, annak nem ám véleménye vagy sajátos látásmódja van, hanem csakis sértett és kudarcos nő lehet (“férfigyűlölő”). Én értem, mi mozgatja ezt a felvetést, és most igazán nem személyesen közelíteném meg, mert az eléggé vicces, ahogy ekkora sztár lettem, hogy az antifeminista férfiak elemeznek. Éppen öthónapos özvegy vagyok, amikor ezt a megállapítást teszi rólam a kommentelő:

Véleményem szerint az az oldal egy kapaszkodó számára. Ha jól olvastam özvegy és 3 gyereke van. Nem lehet könnyű neki egyedül, emberileg megértem a csalódottságát, valószínűleg a férfiak nem kapkodnak érte 3 gyerekkel, de ez is érthető (talán ez az elutasítás sokmindent megmagyarázhat…).

— ízléséhez és emberi nívójához ezúton gratulálok.

Én nem tudom, mit bírál itt a kedves kommentelő. Hogy én elutasítom a férfiakat? Vagy engem utasítanak el? Honnan veszi? Vagy hogy baj a három gyerek — kinek, milyen szempontból? Bizony, bárki magára maradhat a gyerekeivel, csak amikor nő marad, akkor általában nagyobb kompromisszumot kell kötnie, ha párkapcsolatot akar, pedig nem a nők szokták életvitelszerűen az új partnerre lőcsölni a régi gyerekeket. És ha nem akar párkapcsolatot? Bővebben… →