Számos kövér embert becsülök, őszintén szeretem őket. Nem a kövérség a gyökere a dolgoknak. Úgy látom, hogy a kövérség és a függőség is sajnálatosan gyakran jár együtt a tagadással, halogatással, projekcióval, mások bántásával, reményvesztettséggel, befordulással, önvigasztalgatással, alacsony standardokkal, elakadtsággal, önváddal és testi bajokkal is. És EZ AZ, amin szeretném, ha tudna változtatni az, akit érdekel, amit írok.

Mintha a női média körülbelül két éve rájött volna, hogy nyár elején mégis inkább a sporttal érdemes foglalkozni, az igényes-egészséges ételreceptekkel, és nem az önigazolással. Ezzel eladhatóbb a lap, mint a “mindenki szép” üzenettel, mert persze, mindenki szép, elismerjük papíron, de azért nagyon nem akarunk úgy kinézni. A magazinok már okosabban csinálják, úgy, hogy a testszégyenítetésre érzékenyítettek ne boruljanak ki. Azt elvégre ők sem tagadhatják, hogy a sport egészséges.

De a tipikus magyar nőnek nincs kedve sportolni. Egyáltalán, semmit.

Te hogy vagy ezzel? Volt fogadalmad? Ezt a strandszezont már elengedted? Kimondtad már, hogy idén is baszhatod? Elkezdted, egy kicsit egészségesebben, mozgékonyabban, csak aztán eltelt az idő valahogy, és visszakúsztak a rossz szokások? Bővebben… →