Üti most mindenki a vasat: egymást érik a szőlőutcázó híradások, érzelgős vélemények, dühödt hibáztatások és demonstrációk. Magasra habzik az erkölcsi giccs megint. Mindenki kérdez egy még keményebbet, számon kér, ostoroz. Mindenki érzékeny jóember és mintapolgár, védi a kiszolgáltatottakat.
A mai bejegyzés nagyrészt kompiláció a számomra elgondolkodtató mondatokból. Vegyesen ostoba moralizálás, giccs és árnyaltság. Némi saját vélemény.
Annak, aki képes magyar mondatokat értelmezni, nem kell, de a többieknek leírom, okulva abból, hogy mindig is az olvasási és értelmi képességek, a nyelvi lyukak okozták a csakazolvassa-konfliktust, a rosszindulat vegyítve szövegértés-deficittel:
Értelmes ember nem ismételgeti nóvumként a konszenzust, pláne axiómákat: “kegyetlenkedni helytelen”, “nem ütünk meg gyereket”. Felesleges ezzel “szembesíteni” bárkit, nem ezen megy a vita.
Senki nem állítja, hogy függő helyzetűeket, fiatalkorúakat ütni helyes – egyáltalán bárkit. A kérdés: reálisan elkerülhetetlen-e az ilyesmi, szadisták csinálják-e csak, nincs-e eltúlozva, mennyire átható. A magam részéről idegenkedem minden fizikai erőszaktól, a küzdő- és kontaktsportokat, késes, öklözős harcokat és a fegyvermániásokat sem bírom.
Ó, jaj, elfelejtettem írni az apák napjáról! Tán nem véletlenül, de ma írok erről az igazán jeles napról:
1313-ban e napon született Boccaccio, 1930-ban pedig Zsigmond Vilmos. És rengeteg alkotó híresség születésnapja is ez: Schmidt Egon, Eörsi István, Kiló Flórián. Helmut Kohl pedig ezen a napon halt meg.
A legfontosabb, amiért nem felejtem el ezt a napot, hogy ez a Bloomsday: James Joyce Ulyssese, ez a monumentális tudatfolyam 1904. július 16-án játszódik.
1958-ban e napon végezték ki Nagy Imrét, Maléter Pált és Gimes Miklóst. 1989-ben ezen a napon temették újra mindhármukat. Egyben a szovjet csapatok kivonulásának napja is (1991).
1963-ban ekkor lépett föld körüli pályára Tyereskova.
A teraszon ülök, napfényben, bikiniben, gyűlölet véste vonásokkal, az őrülettel a szememben!
És nagyon nyomaszt egyrészt, hogy még mindig szárazak a hajvégeim, pedig két hete 14 centit vágattam belőle, másrészt az – és ez hasonló! –, hogy a bicikliláncom rozsdás, és senki másé nem rozsdás, talán többet bringázom, mint ők, de nem hiszem, hogy ők a sajátjukat háromnaponta olajozzák. A jeges kávémban pedig, sajnos, hűtőízű a jégkocka. Ezek a problémáim most.
Súlyos problémák! Azt gondolják, hogy most rettegsz, összezavarodtál, elbújsz, rémülten törlöd a bejegyzéseidet, nem írsz többet, felvágod az ereidet, ügyvéddel súgsz… NetFlix ihlette tárgyalótermet látnak, parókás bírót…
(felröhög)
…fáklyákat, skandáló tömeget, téged a szekéren megkötözve zokogni, irány a máglya…
Nyolcvan nap alatt a föld körül! Willy Fogg megmenti Romyt!
Ismét vihar volt a Facebookon. Nem sikerült megérteniük az álláspontomat, a konkrét mondatokat. Olyasmikre reagáltak, olyat értettek bele, amit nem írtam.
Amikor nem értenek, az bennem makacsságot vált ki. Nem haragszom, hanem azt akarom, hogy megértse. Elmondom másképp, kifejtem – érted már? Értsed! Annyira világos. Amúgy nem érdekel, az a konkrét olvasó mit gondol, csak ugye ő kérdezett, vitatott, felvetett valamit.
Hogy most a CIVILEKET ellehetetlenítik. Én meg ennek örülök! Putyin rendszere ez már, vége a szólásszabadságnak, a független nyilvánosságnak, a civil szférának, a demokráciának! Hányadszor van már végképp vége a demokráciának? Hányadszor akarnak emigrálni?
Itt a lista, decemberig terjedően kigyűjtötte a koma a szuverenitásvédelmi jelentésekből az e szempontból aggályos szervezeteket:
A magyar közéleti durvaság történetéből válogattam nektek.
Álliberális undorító férgek és dögkeselyűk lepték el hazánkat, és amíg a liberális férgek belülről rágják édes hazánk nemes testét, addig a liberális dögkeselyűk kívülről tépik, szaggatják az ezer sebből vérző, Trianonban megcsonkított, Párizsban továbbkurtított szerencsétlen nemzetünket.
Torgyán József, 1996
Nekem az tűnt fel, itt is és általában a híres beszédeiben (mert bizony, Maci és én, a legendás páros, aki mindenen röhög, néha nekiülünk ezeknek, nosztalgikus és rendkívül vicces élmény!), hogy semmi tartalmi elemet nem mondott soha, nincs veleje, semmi érv, konkrét teendő, megragadható gondolat, csak szimbolikus állítások, dagály, Féja, Szabó Dezső, Napkelet indulat. Soha nem volt olyan vidám a parlament, az ifjú Lamperth Mónika meg Bokros Lajos azzal a szép bajszával mind szakadtak a röhögéstől.
Mondjuk Horn elég sötét figura volt.
Pontosan lehet tudni, ha ismered ezt a fílinget, hogy Torgyán (A nagy szerszám című könyv szerzője) mikor ejti ki újra, hogy édes, keselyű, nemzettest. És hasonlítja a magyarokat túlhabzó kiabálással az amerikaiakhoz: ha ők mondhatták magukról, hogy a legjobbak, mi miért nem? – ööö… Atombiztosan következik a ritmusban a következő szóvirág.
Illik, szokás kárhoztatni a sajnosmanapság eldurvult közbeszédet, de micsoda illemtan ez? Még tanulatlan, felelősséget nem vállaló, oda se figyelő kommentelőktől is elvárjuk, amit Adytól sem?
Mikor lettünk ilyen harangviráglelkűek? Harc a Nagyúrral:
»A te szivedet serte védi, Az én belsőm fekély, galád. Az én szivem mégis az áldott: Az Élet marta fel, a Vágy. Arany kell. Mennem kell tovább.«
Vagy
Ha a magyar kuruc vóna S többször ütne, mintsem szólna, Bizonyhogy kerekednének Felhős harag, felhős ének.
Vagy
Óh, Baál, Nagyúr, ez az irgalom-óra. Mi itt a gályán most hozzád kiáltunk. Nézz hát reánk, reánk, két kárhozóra. Nem énreám. Hisz én mi vagyok? Féreg.
A Moslékországot nem ő írta, hanem Karinthy, de pont azért írhatta, mert Ady az ostorozás mestere.
Petőfi a cudar dúvadnak az előfutára:
Ki a síkra a kunyhókból Miljomok! Kaszát, ásót, vasvillákat Fogjatok! Az alkalom maga magát Kinálja, Ütött a nagy bosszuállás Órája!
Ezer évig híztak rajtunk Az urak, Most rajtok a mi kutyáink Hízzanak! Vasvillára velök, aztán Szemétre, Ott egyék a kutyák őket Ebédre!…
Ott van még Szabó Dezső, Az elsodort falu írója, egyik kötetének címe: Azért mert én egy két zsidót utálok? (rövid publicisztikák gyűjteménye, Budapest, 1937). A nyelv mestere volt, páratlan műveltségű tanár, és mindenkit utált, nem csak a zsidókat.
Más címek:
Ölj! és egyéb elbeszélések; Táltos, Bp., 1922
Panasz. Újabb tanulmányok; Ferrum, Bp., 1923
Jaj. Elbeszélések; Stádium, Bp., 1924
Segítség!, regény, Bp., 1925
Az egész Wikipédia-szócikk érdekes róla, de ez a jellemzés különösen:
A sértődöttség Herkulese volt, a különvélemény Toldija: antiszemita, aki utálta az antiszemitákat; fajvédő, aki vitriollal higított epével támadta Németh Lászlót és általában is a mélymagyarokat; náciellenes, németellenes, Horthy-ellenes, Bethlen-ellenes, nyilasellenes, kommunistagyűlölő, ugyanakkor plebejus szellemű, aki a keresztény-nemzeti kurzust csak »görénykurzusként« emlegette…
Vannak témák, amelyek erős szavakat is elbírnak, sőt, megkövetelnek, és nem, ez nem veszekedés. Az ilyesmit nem bírni a műveletlenség egy különös esete.
Mikor lettünk ilyen finomkodók, mindig rációt, kedvességet, selymes szavakat követelők, szép napot kívánók? Akik minden ellenkező érvre felcsattannak, hogy az gyűlölet, nácizmus? “Sajnállak, mert nem lehetsz valami boldog.” Hát még aki sötét, és az igazságtól fél!
Én azokat ítélem el, akik kötelezővé teszik, hogy “vagy mondj elismerőt, hízelgőt, vigasztalót, vagy hallgass”. Micsoda manipuláció ez? Most meg akarod vitatni a témát, vagy nem?
És kerülgeti mindenki ugyanazt, mindig.
Én meg nem. Mert az a lényeg. Hogy a kérdező, mondjuk, kicsit sem vonzó, azért beszél a jó lelkéről a társkeresős nyavalyposztban.
Az igazság miért nem fontos? Annak márpedig lendülete van. Hogy ne lenne? Széle, habja, hordaléka.
Belém akarták beszélni évekig, testi adottságaim, szélsőséges sportom és stílusom miatt, hogy én férfi akarok lenni. Én soha nem akartam férfi lenni. Én egy ember vagyok, aki figyel, szokott gondolkodni és félelem nélkül kifejezi a gondolatait, miközben nem csak a saját személyes szempontjai érdeklik, hanem a dolgok működése. Megjegyzem, semmi bayerzsolt nincsen, tudatos visszafogott semlegességgel használom a szinonimákat. Mindig irodalmi stílusban írok – csak ezek a fejcsóválók nem olvasnak.
Elég nagy baj, ha valaki azt gondolja férfiasnak (tartalomtól függetlenül!), amit ő durvának érzékel. Nekik szabad az indulat, és beszélhetnek hülyeséget is…? Én meg leírom, hogy perverz, zsarol, vagy nyomor, és már ki vagyok átkozva.
Szerintem annak van igaza, aki igazat mond, nem annak, aki szépen mondja. Szépen mondani a semmit kell, vagy a ferdítést.
Ez a poszt az iszonyatról szól. Csak felnőtteknek!
Talán akad olyan újságíró, aki innen érti meg a transzideológia borzalmait és korruptságát – mindezt maga is tudhatná, ha figyelt volna, ahelyett, hogy engem simán leterfez (megtörtént). Mindent publikáltak már a prominens transzcelebekről, a világszervezetükről, WPATHról, egymást érik a perek, botrányok, és a Reduxx.infót is lehet olvasni. Az az aktivista, akit a 444-en főoldalra engedtetek, durván torzít és manipulál. A csúsztatásokat pirossal is jelölöm.
Mi történt?
Van egy ház a Margit körúton, én csak azt vettem észre, amikor arra jártunk pizzázni, macaronozni és castingra, hogy férfiak mentek be, és nők jöttek ki. Az ott magánrendelő Bordás Noémi az az urológus és plasztikai sebész, akit transznemű körökben mindenki ismer, afféle védőszentje azoknak, akik “rossz testben élnek élnek”. Itt vizsgál és receptet ír, Kiskunhalason, a kórházban pedig végzett is az utóbbi években kapcsolódó műtéteket.
Írtam már erről, csak nem tudom, hol. Idegesít még mindig a habverés: ez a mozgalom huszon-koraharmincas, városi, közepesen képzett, gyereket nem akaró, méhkivételt is fontolgató, reddites lányok vesszőparipája. Meg azé, aki a gyerekek kíváncsiságából szedne sápot, épít karriert, és még van pofája jóságoskodni.
“Addig törtük a tabut, amíg a bajaink a bálványainlk lettek!”
Frissítés 2025 május 30-án. A 444-en elérhető SzabadNem blogon egy férfi, “Alíz” taglalja a menstruációs szegénységet.
Súlyosan szennyező terméket gyártó cégek fizetnek meg újságokat. Ki nem jött még rá, hogy ez az egész csak egy bonyolultabb betétreklám, amióta a “tisztább, szárazabb, biztonságosabb érzés” nem hat? Meg mindenki unja. De most lehet jóemberkedni! Inkább adakozz – az Unilevernek, a Protect and Gamble-nek, a DM-nek. Lapozol egyet a magazinban, és ott meg MIKROMŰANYAG jajveszék. Böbe el is mondja, hogy megoldotta vécépapírral, hibátlanul, nem ez volt a baj, de mégis, de baj! – és ezt egy férfi mondja!
“Különösen a globális délen”, értsd, arabok, négerek. Ők aztán REPESVE várják a mohó kapitalistákat, ott a nők már vagy hatezer éve nem tudják, mit kezdjenek a huszadik század legvégén kifejlesztett, kényelmi termékek nélkül. Egy darab betét árából ehet az a nő egy napig!
Az is vicces volt, amikor valaki egy gyűjtés során felvetette, hogy a műanyagbevonatú, szelektálhatatlan-komposztálhatatlan betét és a fehérített pamutból készült tampon is környezetszennyező, vegyünk inkább kelyhet, mosható betétet a szegény asszonyoknak, és ugrottak levezetni, hogy DE AZ NEM JÓ, MERT NINCS HIGIÉNIA az egyszerű asszonyoknál, nem tudják kimosni.
Annyira unom már a hablatyot elkényeztetett harmincasok álproblémáiról. A fölényeskedést. Menstruációs szegénység – egy magát nőnek gondoló férfi kérdezget egy nőt, akinek ez nem volt probléma. Mert az éhezés volt a probléma. A végén mégis elkönyveli a fickó, hogy “ezt sokféleképpen lehet megélni”, és leszögezi, hogy igenis nagyon súlyos probléma a MENSTRUÁCIÓS SZEGÉNYSÉG.
Megkérdeztem a chatgpt-t is, általánosságokat hablatyolt. Ennyire bárki képes, ha fegyvert szorítanak a halántékához: cáfold, hogy értelmes cél volna a menstruációs termékek ingyenessé vagy áfamentessé tétele: Bővebben… →
Tegnap írták a hatodikosok és a nyolcadikosok is a központi felvételit a középiskolákba. Köztük a legkisebbem is, és a huszonnégy tanítványom. Tíztől a magyart, 45 percig, aztán negyedóra szünet volt, és utána 45 percig a matekot.
50-50 pont a két feladatsor maximuma, az összesen száz. Tavaly 51,2 pont volt a nyolcadikosok országos átlaga:
Itt egy villámgyors javítóteam, 148 fő statisztikái, a legmagasabb összpontszám 91. E mezőnyben az előző évekhez képest nehéznek tűnik az idei magyarteszt.
Most mutatok néhány konkrét (magyar)feladatot, és hozzá a véleményemet.
Tüzetesen áttanulmányoztam az összes feladatsort, az előző évieket is. Az tud ezeken jól teljesíteni, aki leleményes, nem rigid az elméje, és szokott olvasni. Én ezt igazságosnak tartom, legalábbis célszerűnek, hiszen a minőségi gimnáziumnak csak akkor van értelme, ha eszes a gyerek, szomjazza a tudást, nem kell hajcsárkodni, hogy tanuljon. Ezen a felvételin semmire nem mentek a magolással.
Oldd meg, utána nézd csak a megoldást! A hatodikosok első feladata:
Egy-egy pontot ér mindhárom szócsoport: Bővebben… →
Megvagyok, itt vagyok, sőt, feszít a mondandó! Nem az a baj (nem csak), hogy szombaton felvételi, és ezen az utolsó héten mindenki plusz órákat kért, így már semmi agyam nem marad a posztokra (de azért ez is). Sőt, kisebbik bajnak számít most az is, hogy a gépem döglődik: váratlanul kikapcsol, akkucsere kéne, az első fedele libeg, két csavar tartja már csak, félő, hogy be is ázik, ahogy én itt az Istenhegyin a latyakban, sárhányó nélkül lerobogok…
Hanem az, hogy nem tudok úgy szerkeszteni, ahogy eddig. Két napja próbálom az edzés- és a kultúrrovatot frissíteni, de nem találom a módját.
A WordPressnek, ami a bogszerkesztő rendszer, ugyanis kétféle szerkesztője van, a klasszikus (régi) meg az új (blokk). Én 2012-ben a klasszikusat szoktam meg, ott több minden látszik, tudom, hol van, szebbnek, kezelhetőbbnek tartom. A blokkszerkesztő jobb szélén az AI kínálgatja magát, amire semmi szükség. Itt soha nem lesz automatizált, mesterséges kép, tartalom.
A blokkosban elkezdett posztokat szoktam később klasszikusban folytatni, mentés után, újra megnyitva, mert az új bejegyzések nem kezdhetők meg a klasszikussal.
Most meg teljesen eltűnt a klasszikus szerkesztő.
Ha most a blokkossal orrbyfogva beleírok, akkor mentés után minden eltűnik, amit klasszikussal írtam, és csak az jelenik meg nektek, amit a blokkosban írtam.
Még nézem a fórumot, levelezem velük erről, ezt nem tehetik, hát egyesével kell kimásolgatnom az összes oldal tartalmának nagy részét, 20-40 ezer szavakat, és úgy betennem a blokkos szerkesztőbe?!
Viszont nyitva van egy poszt klasszikus szerkesztőben, remélem, engedi befejezni, az megy ma a tagoknak.
Egyben köszöntöm a nyolcvanegy új tagunkat – szép évkezdés! Már szombat reggeltől csak az írásnak és az edzésnek élek.
Ui.: Légyszi, ne kérdezd meg, hogy most, hogy vége a felkészítésnek, mihez kezdek magammal. Az vagyok, aki eddig is.
csak az olvassa. én szóltam 