és akkor az elme!

Azt mondják, harmincöt fölött már nem kötünk barátságokat.

Hogy megmaradnak a régiek, ha megmaradnak, leginkább ők sem, de már nem ismerkedünk, mindenkinek megvan a maga élete, család, munka, társaság, sajnos… aztán még egy-két évtized, és azt vesszük észre, nagy dolog, hogy élünk, mert már nem mindenki él az egykori osztálytársak közül. De akkor már ott vannak a mi drága unokáink!

Hát dehogynem lesznek új barátok. Akárhány évesen. Attól függ, hogyan élsz. Hogy hogyan akarsz élni. Komplett baráti körök lesznek. Új korszakok, fejezetek, hobbik, csillagrendszerek. Csontváry ötvenkét évesen írta meg az első szonátáját. Bővebben…

mint valami vakság

Csak belealudtam tegnap a gyerekaltatásba! Itt várt pedig a háromnegyed bejegyzés, a fejemben meg a további mondatok. Nyolckor ébredtem. Cuki volt egyébként a bújásuk, olyan mézízű. Hanyatt fekve diafilm. Hogy lehet kitisztítani a diavetítő lencséjét?

Egy gyakori félreértést oszlatnék el: Bővebben…

légy, aki lenni tudsz

Én például … vagyok. Évekig nagyon szégyelltem. Azt hittem, csak én vagyok …, mindenki más normálisan …. Magam előtt is titkoltam.

Ma már tudom, sok … van, és hogy nem tékozolhatom az energiáimat a szégyenre, bűntudatra, a …ség rejtegetésére.

Bővebben…

érvelési stratégiák 6.: itt vagyok például én — avagy a tanult tehetetlenség

Azért teszem ki ezt most főoldalra, mert kapcsolódik az autóvitához, amely az eszköz a különbség című bejegyzés alatt indult.

Érvelési hiba: az egyedi, esetleges történetből általános tanulságot von le valaki, mégpedig azért, mert szeret szörnyülködni — erről szólt a sorozat 5. része, “a sógorom is”. Most egy kicsit másról írok.

Az ember magából indul ki, hát persze. És ha sérelem éri, szívesen von le belőle a világ működésének egészére vonatkozó következtetéseket. Bővebben…

annak is

Hogy még mindig nem veszített el az iskolában semmit,

hogy ma mégsem esik (még), pedig mondta a rádió,

hogy a bagettnek csak az alja égett oda, mert elragadott egy bejegyzés, Bővebben…

hát akkor maradunk

Most már sokadszorra merül fel, kommentekben és e-mailekben, hogy oké, értjük, mi a probléma, de jó, hogy megfogalmazod, sok-sok bejegyzés szól erről, a keressük a megoldást, a leszoktam rólad, az ebben a nagy egyenlőségben, a nekem nem lenne pofám, az amiért a nő nem…, a kedves férjem, a ne akard megváltoztatni, a mert az nekik is jó lenne. Tudjuk, hogy mi a gond.

De mi a megoldás?
Bővebben…