újra a szerepjátékos gyilkosságról

Ez a poszt összefügg az előzővel. Azt röviden összefoglalom:

azért nem szállok be a gyerekvédelemmel kapcsolatos hergelődésbe, mert durván nem az, aminek tűnni akar. Jó ügynek akar tűnni, de a gyerekvédelem csak ürügy. Ez érzelmi jellegű, indulatos hangulatkeltés. Rengeteg az elhallgatás, hamisság, csúsztatás, nemcsak kommentelőktől, hanem véleményvezérektől és sajtómunkásoktól is. “Someone must be wicked so I can be good.” Mint minden demonstratív, neten hirdetett jóemberkedés, ez is alkalmas arra, hogy elterelje a figyelmet a felháborodók személyes kudarcairól, bűneiről, mulasztásairól, általában a felelősségről, valamint az össztársadalmi, józan megoldásról. Kívülre helyezi a gonoszt és jóvá avat.

A javítóintézetek körülményeit, vezetőit és nevelőit rendberakni szakpolitikai feladat. Nem értek hozzá, nem is teszek javaslatokat. De annyit mondok, hogy egyre kevésbé viselem el a sajnálatra alapozó követeléseket: “hibát követtek el, de jár nekik új esély”, “ha szerették volna őket, nem bűnöztek volna”, “mindenkiben lakik jó” – ez részben nem igaz, amennyire pedig igaz, azzal nem megyünk semmire.

Mindaz, amit skandináv gyakorlatként csodálok, csak gazdag országban reális – és még nekik sem sikerült felszámolni a társadalom kórságait. Sőt, épp a tolerancia hat a megoldás ellen, a befogadó politika következtében durván fokozódott a bűnözés például Svéd- és Németországban vagy az angoloknál. Mi még gazdag ország se vagyunk, nekünk a korláttalan bevándorlásról összeomlott volna a társadalmunk.

Bővebben…

csudálatos filmek!

Jajj, annyi élmény van! Süt a nap, teszek-veszek, főzök, a viccespörgetős Viledával felmosok – és élvezem! Társasjátékozunk (Everdell), NYERTEM:

…felolvasok fiamnak (Harry Potter 5.), futunk:

istenbizonyíték ez a gyerek

…leányomat kikérdezem Odüsszeiából, eposzi kellékek és hexameter… de az mi, az a formája, oké, de mi? Egy SORfajta. Közben remek barátságokat ápolgatok, olyan is van közte, hogy ki hitte volna, hogy ő, a Híres Zseni, engem számon tart mint barátot? És bízik bennem?

És nézzük a filmeket! Most nagyon erős a termés.

Január közepétől látható a Bővebben…

a lófaszt fogom én “edukálni magam”!

Egy ideje ingerült vagyok a nagy megértősdi játékban. És meg akarom írni ezt a felismerést. Vállalom azt is, hogy a lent taglalandó történetre a reakció a “mindig is tudtam, hogy a gyerek túl sokat ül a gép előtt” leegyszerűsítő normie-ság lesz. Hogy majd olyanok “bólogatnak”, iratkoznak fel a blogra, akik szívesen ítélnek, nem gondolkodnak árnyaltan, idegenkedésüknek egyszerű, generációs oka van. De hát én is 1976-ban születtem (mindjárt szülinapom lesz!). Lehet, hogy ez ennyire egyszerű: ha a te tudatodat még nem formálta kamaszkorodban a net, akkor jobban látod a lényeget.

Podcastot hallgatok, nem szoktam pedig. (Eleve hogy podkasztot vagy podkesztet…? Briteknél /ˈpɒdkɑːst/, amerikaiaknál /ˈpɑːdkæst/ a kiejtés!)

Ez nagyon érdekes. Tíz rész lesz, eddig a negyedikig jutott a sztori. A 2010-es gyilkosságról és a korábbi ítéletekről itt és itt lehet olvasni. Ezek ugye a “felületes” cikkek. (Az életfogytiglanos ítéletet hatályon kívül helyezték, tavaly júniusban lett végül a büntetés jogerősen 15-15 év fegyház.)

“Választékosan, élvezettel beszélnek” a gyilkosok. Ez így elhangzik. Na, halleluja. A második részben Milanovich Domi, a wmn újságírója elemez és értékel hosszan a szerepjátékról. Az ő “szakértői” hitelét az adja, hogy nemrég a gémerek védelmében, amúgy fiatalosan (begyepesedett szülők vs. Z-generáció), előítéletellenes céllal írt egy hurráoptimista cikket. Továbbá van pszichológus (alap) diplomája is, és nagyon mondja. Tehát ő szakértő.

Vannak ugye az emberek, akiket Ununk Meg Kell Érteni, Mert Sajnos Előítéletek Sújtják Őket. A furabogárság, a transzneműség és a gémerkedés (mint megszállottság) elég nagy átfedést mutat. Bővebben…