Nagyon szeretnek ők igazságosan gondolkodni. Bővebben…
egyenlőség címkéhez tartozó bejegyzések
lejáratod a gyerek előtt
maguk sem tudják, mit akarnak
A hisztéria veszedelmes betegség, kötelezően kellene gyógyítani.
Csak nők kaphatják meg, és csak férfiak halnak bele.
Karinthy Frigyes
A nőnapi idézetek közül másoltam ki egy erre szakosodott blogon.
eufemizmusok 3.: különböző, de egyformán értékes
2012. augusztusi
A valódi egyenlőség ellenzői, a társadalmi túlnyomó többség azon része, amely meg is mondja, vagyis inkább -ideologizálja ezt a témát, sosem felejti el megemlíteni, hogy a férfi- és a női szerep nem összemérhető, mert eredendően mások vagyunk, így van ez rendjén, de egyformán értékes. Egészen intelligens magazinpszichológusok is hajtogatják ezt, doktor Kusztinek Renáta, kócs (?).
És én sikítani tudnék Bővebben…
tanulj a férjedtől!
csakazolvassa, amint néha mégis tanácsokat ad
Ez a bejegyzés nem mindenkinek szól (például nekem sem, mert már végrehajtottam a benne foglaltakat), hanem egy jellegzetes csoportnak. A többieknek is érdekes lehet azért.
Nos, kiknek szól?
Azoknak, akik férjének “akkor is igaza van, ha leszakad az ég” — írja, és milyen pontosan, tavluk. Bővebben…
bennem reked
Az egyenlőtlenségnek, amely a hagyományos férfi-nő munkamegosztás szükségszerű velejárója, a sok nyilvánvaló mellett van egy igen nehezen látható, de annál súlyosabb következménye.
Nemigen látszik, mert hiány.
Pedig igenis nagy teljesítmény egy, két, három, öt gyerekből, akármilehet-kezdeményből egészséges lelkű, alkotó felnőttet nevelni. Rengeteg munka van a vasalt ruhájuk, a bekötött füzetük, a hegedűóráik, a cserediák-félévük mögött. Már amögött is, hogy nem esnek le a mászókáról a kelleténél többször, nem nyúlnak a konnektorba, nem buknak meg öt tárgyból és nem járnak rá a kristálycukorra. De a gyereknevelés már csak ilyen: ezerféle apró teendő végtelen sorozata, figyelem, igazodás, kommunikáció — ha remekül sikerül, akkor az van, hogy nincs semmi különös. Akkor nem csóválják a fejüket a népek. Bővebben…
hát akkor maradunk
Most már sokadszorra merül fel, kommentekben és e-mailekben, hogy oké, értjük, mi a probléma, de jó, hogy megfogalmazod, sok-sok bejegyzés szól erről, a keressük a megoldást, a leszoktam rólad, az ebben a nagy egyenlőségben, a nekem nem lenne pofám, az amiért a nő nem…, a kedves férjem, a ne akard megváltoztatni, a mert az nekik is jó lenne. Tudjuk, hogy mi a gond.
De mi a megoldás?
Bővebben…
nekem nem lenne pofám
Nekem nem lenne pofám Bővebben…
ne akard megváltoztatni!
Amit a kínlódó, kereső nők a leggyakrabban megkapnak ún. pszichológusoktól is:
Ne akarjuk a másikat megváltoztatni, nem fog sikerülni. Az ilyen próbálkozás eleve kudarcra van ítélve. Megváltoztatni kívülről nem lehet senkit, legfeljebb segíteni abban, ha ő változni akar.
Lássunk néhány példát, amelyben a nők tipikusan nagyon is meg akarják változtatni a partnerüket. Bővebben…
mert az nekik is jó lenne
2012. júniusi bejegyzés, mit sem vesztett az aktualitásából — a felvetés újra meg újra előkerül.
Körülírtam, sok részletben felvázoltam a korábbi bejegyzésekben egy eszményt: a férfi nem munkamániás, nem húzza a száját, elfogadja a nő érzéseit; nincs fölény, nincsenek ürügyek és kibúvók, nincs kikacsintgatás és “a férfit az ösztönei hajtják” szöveg, van viszont türelem, beszélgetés, odafigyelés, közös idő. Közös a házimunka is, és a gyerekekkel is összemérhető arányban foglalkoznak, és a nő is önmagára talál valamilyen kreatív és élvezetes tevékenységben, netán pénzkeresetben, hogy a több évi kizárólagos gyerekezés alatt, meg aztán nem is kizárólag gyerekezik, ne érezze úgy: csőben él.
Így lehetne. És akkor milyen jó lenne mindenkinek! Örök szerelem, élvezetes szex, boldog gyermekek. Bővebben…