A lúzer férfiakról szóló poszt végére tettem be ezt a témát, pár bekezdésben, és tegnapelőtt a Facebookra is önálló posztban. Azért is érdekes, mert nemrég Skrabski Fruzsina hívta erről beszélgetni a Férfiak Klubja vezetőjét, Bedő Imrét – mindez maga az ellenfeminizmus.

Short:

Teljes:

Ki az, aki most ezeket a sorokat írja? Ne legyen félreértés: én ugyan elképesztőnek találom, hogy

1. az abortuszért mint fő női szabadságjogért nyöszörögnek olyan nők, akik öt éve nem is csókolóztak, és egyébként egész életükben se sokat, van viszont macskájuk, egy országban, ahol megengedő a szabályozás és érdemi változás sem volt: olcsó és létezik kedvezmény, ugyanúgy a 12. hétig végéig lehet beavatkozni, eü veszélyhelyzet esetén pedig bármeddig, és megmaradt a válsághelyzet nevű, hatalmas kiskapu, amely kényelmi szolgáltatássá teszi,
2. elutasítom és kiröhögöm az elgondolást, hogy férfi lehet nő és akkor mindjárt női jogok járnak neki, kitúrhat bárkit öltözőből, dobogóról, illetve ő a világ legelnyomottabb, marginalizált kisebbsége (két nappal a “Pride” előtt ez jelent meg”), holott a csávó perverz és ragadozó,
3. nem tartom szerencsésnek, ha kövér, tönkrement nők önigazolnak testszégyenítés ügyében,
4. a “ne szülj, mert klíma” szöveget sem gondolom sem őszintének, sem veszélytelennek, mert ez maga a női incelmozgalom.

– de én ettől én még feminista vagyok. Sőt, radikális. Én vagyok az igazi!