Megvagyok, itt vagyok, sőt, feszít a mondandó! Nem az a baj (nem csak), hogy szombaton felvételi, és ezen az utolsó héten mindenki plusz órákat kért, így már semmi agyam nem marad a posztokra (de azért ez is). Sőt, kisebbik bajnak számít most az is, hogy a gépem döglődik: váratlanul kikapcsol, akkucsere kéne, az első fedele libeg, két csavar tartja már csak, félő, hogy be is ázik, ahogy én itt az Istenhegyin a latyakban, sárhányó nélkül lerobogok…

Hanem az, hogy nem tudok úgy szerkeszteni, ahogy eddig. Két napja próbálom az edzés- és a kultúrrovatot frissíteni, de nem találom a módját.

A WordPressnek, ami a bogszerkesztő rendszer, ugyanis kétféle szerkesztője van, a klasszikus (régi) meg az új (blokk). Én 2012-ben a klasszikusat szoktam meg, ott több minden látszik, tudom, hol van, szebbnek, kezelhetőbbnek tartom. A blokkszerkesztő jobb szélén az AI kínálgatja magát, amire semmi szükség. Itt soha nem lesz automatizált, mesterséges kép, tartalom.

A blokkosban elkezdett posztokat szoktam később klasszikusban folytatni, mentés után, újra megnyitva, mert az új bejegyzések nem kezdhetők meg a klasszikussal.

Most meg teljesen eltűnt a klasszikus szerkesztő.

Ha most a blokkossal orrbyfogva beleírok, akkor mentés után minden eltűnik, amit klasszikussal írtam, és csak az jelenik meg nektek, amit a blokkosban írtam.

Még nézem a fórumot, levelezem velük erről, ezt nem tehetik, hát egyesével kell kimásolgatnom az összes oldal tartalmának nagy részét, 20-40 ezer szavakat, és úgy betennem a blokkos szerkesztőbe?!

Viszont nyitva van egy poszt klasszikus szerkesztőben, remélem, engedi befejezni, az megy ma a tagoknak.

Egyben köszöntöm a nyolcvanegy új tagunkat – szép évkezdés! Már szombat reggeltől csak az írásnak és az edzésnek élek.

Ui.: Légyszi, ne kérdezd meg, hogy most, hogy vége a felkészítésnek, mihez kezdek magammal. Az vagyok, aki eddig is.