A Liebster-díj egy bloggertől bloggerig utazó vándordíj. Ez a kezdeményezés Németországból indult azzal a céllal, hogy új blogokat ismerjenek meg az olvasók. Ha egy blogger megkapja, akkor válaszolnia kell az adományozó kérdéseire, majd további 11 blogot meg kell jelölnie, akiket érdemes olvasni, követni.

Csupa értékes, komoly blog jelölt eddig. Köszönöm, és igazán ne haragudjatok, de nem folytatom a láncot.

• nem vagyok jól azzal, hogy kell, hogy akit díjaznak, annak is díjaznia kelljen valaki mást, vagy bármit csinálni, mert ezt találták ki a díj alapítói (általában nem vagyok jól semmilyen feladattal, amit nem én találok ki)
• az az érzésem, hogy a 11, az nagyon sok, a díj így piramisjátékra avagy gyermekkorunk láncleveleire emlékeztet
• a szűk magyar igényesblog-világban a díj körbe-körbe megy (nekem a hetedik jelölésem), súlytalan 11 bloggert egyszerre díjazni, mintha egymást babusgatnánk itten, közben meg izé, kit bántok meg vele, nehogy sértődés legyen
• nincs nevezés, sem kategória, körte és alma mérettetik meg egyszerre, de a díjat sem a zöldséges, hanem dinnye adja: nem szakmai zsűri világos szempontjai alapján választódik ki a díjazott, hanem a szubjektív “ezt olvasom, ezt szeretem” alapon
• én magam legfeljebb négy vagy öt blogot olvasok többé-kevésbé rendszeresen, mert a saját életem, azon belül a blogom és a szerkesztési munkáim elveszik az időt és az energiát a blogolvasástól, és még az, amikor linkeket küldenek az olvasók, rengeteget olvasok — megnevezni sem tudnék tizenegy igényes blogot!
• nem akarom ezáltal pörgetni a blogszférát mint olyat, nem gondolom, hogy ez önmagában értelmes cél
• bajom van a Sanomával is, amelyik kitalálta.

Ha szeretnéd látni, kiket olvasok, akkor a főoldalon az oldalsávban megtalálod: olvass igényes blogokat! De ez teljesen esetleges, azok közül választottam őket mint legjobbakat, amelyek szembejöttek. Biztos van még sok más igényes blog.