Ez a blog 3500+ megjelent poszttal női életformáról, értékrendről, családról, társadalomról, médiajelenségekről, sportról, testképről, környezet(védelem)ről, mozgalmakról, nemi szerepekről, lélekről foglal állást érvelő, olykor élesen kritikus szövegekben. Eligazít és elmélkedik versekről, nyelvről, színházról és jellegzetes emberi viselkedések, mondatok kapcsán is.
Vannak itt irodalmian megírt, személyes élmények, paródiák, jellemzések is. Smúzolás, közösséghez vagy ideológiai táborhoz tartozni akarás, érdek, népszerűsködő helyezkedés, elismerésvágy, “légyszi, naaa, legyél az olvasóm!” nincs.
Tizenkét éve írom a blogot, heti többször jelenik meg új tartalom a rovatokban (edzésnapló, kultúrnapló, LMBTQ-bírálat) és a posztokban.
Budapesten élek, a XI. és XII. kerületben laktam mindig. Három gyerekem van, és mostanra úgy vagyok elégedett az életemmel, mint akit magára hagytak egy csokiboltban. Megáldott engem az Isten.
1976-ban születtem négygyerekes, protestáns családba. Voltak feszültségek, bajok, de nem volt alkohol, se suttyóság, se anyagias harácsolás, kivagyiság. Amilyen családi poklokat később hallottam, olyanokkal nem találkoztam. Az ELTE-re nagy ováció közepette, tanulmányi verseny dobogósaként jutottam be, aztán még volt életemben néhány ilyen szuperszonikus pillanatom. Előbb magyar, aztán angol (tanári) szakot végeztem. A második gyerekem születéséig fővárosi gimnáziumokban tanítottam. 2012-ben megözvegyültem, azóta írással foglalkozom, cikkek is, könyv, szerkesztés, fordítás, de főleg a blog. Négyéves korom óta írok, főleg naplót, levelet.
Két könyvem jelent meg: Csakazolvassa – én szóltam (blogkönyv) és A ketogén csoda (életmódkönyv). Biciklizem huszonkét éve. Nem vezetek.
2014-től az életemet-jellememet átformáló, napi sportolásba kezdtem, és erről írtam cikkeket és blogbejegyzéseket. Ez volt a sok, nem a feminizmus: onnantól (és mert én nem roskadtam az öregségbe), rengetegen támadtak, gúnyoltak.
Már csak a lényeg érdekel, a sallang, smink, marketing nem. Színházba járok, meg futni, úszni és súlyzózni. Olvasok. Rajzolok. Szerelmem és “első számú szabadidős partnerem” Maci, akit 2004-ben tanáraként ismertem meg. Öt éve vagyunk együtt.
2012 tavaszán indult a blog. A leánykökörcsinek csak nyílnak, a kék Prada még mindig az orromon… írok, súlyzózom, futok, tanítok. Őszintén szeretem és mulatságosnak is találom a hétköznapjaimat. A teljesítmény és tehetség érdekel. Folyamatosan poénkodom.
Ez a blog nem önös férfiak játszótere.
Készül a regény is.
Ami nincs már:
a kicsik apja
a nagyfiam apja
kicsi gyerekem
anyám
apám
a Fertő-tavi cölöpházsor
itt nálunk a posta és Bajai halászcsárda
hitek, bizalmak, a “szépen beszélni” kényszere
“közösség” – aki ezt kereste, dérrel-dúrral távozott
az önszívatás, könnyes szemű jó szándék, időm-figyelmem bárkinek adni
“liberalizmus”, jóságosodás, “tabutörés”, önzésből elfordulás a teremtéstől
mások helyett szívni, vállalni melót, terhet
A blog egésze szerzői jogilag védett.
Nem vagyunk udvariasak a kaotikus, lehúzó, használós, zavaros lelkű látogatókkal, őket a cím értelmében nem tekintjük olvasónak.
Most kávézni fogok, aztán megyek az erdőbe futni.
csak az olvassa. én szóltam 