Az újságírók egyrészt elkopnak a darálóban, másrészt szétunják magukat. Meg aztán megtanulták még általánosban, hogy a szóismétlést kerülni kell, és amúgy se baj, ha több a karakter, főleg, ha épp nincs mit mondani. Úgy is érzik, színesíteni kell a stílust, mert az kifejezőbb és érdekesebb, az ingerküszöb meg rendületlenül emelkedik. Nem is az olvasóké, inkább a sajátjuk. Ha nem Kosztolányi az eszmény — aki szerint ami egy szövegből kihúzható, azt ki kell húzni –, akkor néhány másoktól ellopott, unásig ismételt panellel megúszható a tisztességes mondatalkotás elsajátítása. Ilyenkor KÖRÜLÍRJÁK azt, amiről szó van, leggyakrabban az embereket, és olyan, egyébként megdöbbentően bornírt kifejezéseket használnak, amelyek a sajtón kívül nem léteznek. Bővebben… →