Ez e kezdeményezés azoknak szól, akik jól ismerik a blog világát, és hasonló az érdeklődésük, kulturális hozzáférésük is, annyira, hogy nem is kell megmagyarázni, mit jelent ez a szó.

Pénteken, délben kiléptem egy belvárosi kapun, és úgy éreztem, szárnyalok, könnyű és boldog vagyok. Figyeltem magam. Mitől van ez? Ritka, sőt, szokatlan élmény.

Jól élek mostanában, harsány jósággal, jó dolgokat csinálok, nem vagyok hajszolt, nincs bánatom, jó emberekkel pezsgek, mégis sokszor érzem azt a nyűglődést, hogy jaj, ne, ne fárasszatok.

Attól van ez, hogy a bloggeri, netes szerepem miatt ömlik rám az értetlenség, türelmetlenség, butaság.

Most beszélgettem valakivel, hosszan. Ez persze van máskor is, de ezúttal befogadó voltam, figyeltem. Sőt, jegyzeteltem. Az érzés pedig utána attól volt, hogy végre nem nekem kellett elmagyarázni a dolgokat. Nemhogy közös a referencia, nemhogy értett, hanem magas szinten, élményt jelentő szellemi kalandban informált, munkára fogta az agyam, fölfelé, az új felé. Lobogó, okos, hisz valamiben a beszélgetőpartnerem, és profi módon beszél róla.

Mindez angol nyelven történt.

A beszélgetőpartnerem neve Antonia Burrows.

https://www.facebook.com/antonia.burrows.52

Birminghamben született, a NaNE alapítója, és én általa lettem feminista: 1995-96-ban jártunk Követővel együtt a Nemi szerepek a civil társadalomban című kurzusára az angol szakra az ELTE-n. Karizmatikus, elképesztő személyiség volt és maradt, rendkívül kedves is, és gyönyörű, okos az angolsága, élmény őt hallgatni.

Én akkoriban, a szeminárium idején nemhogy feminista nem voltam, de nem tudtam még rendesen angolul se (sőt, a legutóbbi négy évet leszámítva, amikor passzívan, olvasásban és fordítóként felfejlődtem, később sem). Tisztábban látom, értem, miért fontos és különleges Antonia és az ő szerepe a hazai feminizmusban, illetve hogy milyen aljas és hányféleképpen rontja az életünket az, ami ellen ő fellép. Ezért értékelem ma jobban, amit ő tud.

Most fordítást megbeszélni mentem hozzá, és még beszélgettünk is, éppenséggel a transztémáról: mi az oka a feministák transzkritikájának. Erről fogok majd írni, mert a Blanka-interjú után ezt is fontosnak tartom. Van tehát egy egyéni történet, egy hiteles transz emberé, és van az elvi rész: mindaz, amit a genderidentitással, az ehhez kapcsolódó lobbival, külföldi esetekkel és az elvekkel, a nők biztonságával kapcsolatban a radikális feminizmus állít. És az nem valami vidám. Ez a két beszédmód, megközelítés és csoportérdek, tehát a transz aktivistáké és a második hullámos feministáké egymást kizárja. Ha azt kérdezitek, nekem mi az – érdekmentes, tisztán elvi – véleményem: én nem tudom. De bemutatom, ideteszem mindkettőt, hogy lehessen gondolkodni. Ez a blog célja.

Nem csak a transztéma van, amelyben nekem friss fuvallat, és végre nem cikk, hanem eleven áradás az, amit Antoniától hallok. Ugyanígy beszélgethetünk nemi szerepekről, lánygyerekeink szocializációjáról, a pornóról, az arab nőkről, a feminizmus mai feladatairól, testképről, médiáról. A kezdeményezés tehát: egy feminista, felsőfokú jellegű angol nyelvtanulós csoport.

Antonia pesti, belvárosi könyvtárjellegű otthonában találkoznánk. A cél a nyelvfejlesztés, a téma pedig a progresszív feminizmus.

Ezt ő szívesen vállalja, örül neki, én vagyok a szervező, az összekötő személy és az értelmes emberek bekapcsolására a garancia. Én is részt vennék, de ugyanolyan hallgatóság vagyok, nem vállalok a többi tag-hallgatóétól különböző szerepet.

Amit ki kell találnunk együtt azokkal, akik szívesen jönnének:

mikor: időpont és hány alkalom legyen

milyen tematika (az én javaslatom: a feminizmus alapjai, a hajdani szemináriumhoz hasonlóan; ezzel kapcsolatos érveléstechnika, esetenként napi hírek feminista kommentálása)

hogyan dobjuk össze Antonia honoráriumát.

Mit szóltok? Kérlek, írjatok, ha jönnétek, és olyan idősávokat, napszakokat, esetleg a szabadsághoz igazítva, amikor ez jó lehet.

A kommentekben most kérdéseket várok és konkrét javaslatokat, írhatsz e-mailt is: csakazolvassablog@gmail.com