nyelv címkéhez tartozó bejegyzések

ha még egyszer

Közzétéve Szerző:
18

ráparkolsz a fűre az összeharácsolt terepjáróddal,

ha még egyszer, így tehát összesen negyedszer papucsnak nézed és fölerőlteted a lábujjközös, méregdrága dizájnszandálomat a ZOKNIS lábadra,

ha még egyszer összekevered a fiuk és fiúk lexémákat,

ha még egyszer megkérdezed, mi az a lexéma,

ha még egyszer lassítasz, letekered az ablakot, és figyelmeztetsz, hogyan biciklizzek biztonságosan,

ha még egyszer elmondod, hogy persze Hollandiában mentő áll a ház előtt,

ha még egyszer megkérdezed, hány cukorral iszom,

ha még egyszer lefelé rakod be a villát az evőeszközszárítóba,

ha még egyszer nagy vével írod János vitézt és nagy bével Bánk bánt,

ha még egyszer előveszed a Swarovski-fülbevalókészletet az öltözőben,

ha még egyszer hozzáteszed, hogy számla nélkül olcsóbb,

ha már megint nem beszélhetek neked színházról, mert átráng az arcodon, ha meghallod, hogy Alföldi rendezte,

ha még egyszer kifejted, hogy Horthy mentette meg a budapesti zsidókat,

ha még egyszer talpramagyarnak titulálod a Nemzeti dalt,

ha még egyszer Micimackónak nevezed a Kínában hamisított, dizni által már tönkretett meghatározhatatlan banánsárga lényt,

ha még egyszer elmagyarázod, hogy azért a tévézésnek előnyei is vannak, és sajnos, nem lehet kikerülni,

ha még egyszer kikéredzkedsz nyelvtanóráról, hogy bevedd a görcsoldó gyógyszeredet,

ha még egyszer töltött galambnak nevezed a tökéletes arányú barátnőmet,

ha még egyszer vészvillogsz a Szabálytalanul parkolok, mert sóher vagyok és mindenkit leszarok tábla kihelyezése helyett,

ha még egyszer anyumként emlegeted anyudat, és páromként a párodat,

ha még egyszer a kis hercegből idézel,

ha még egyszer skizofréniának nevezed, hogy a nagybátyád bántalmazó, és flownak, netán szerotoninéhségnek, hogy fölzabáltál egy doboz kártedórt,

ha még egyszer azt mondod, ne egyek hat után,

ha még egyszer kikandikál a formátlan kőművesdekoltázsod a csípőnadrágodból,

ha még egyszer kárörvendően számon kéred rajtam, hogy én akartam ennyi gyereket,

ha még egyszer elmagyarázod, hogy a futás nem is egészséges, csak mert te százötven méternél összeesnél,

ha még egyszer talizni akarsz velem,

ha még egyszer összekevered a feltételes mód jelét a ható igeképzővel,

ha még egyszer úgy zárod a beszámolódat arról a helyzetről, amely a te sürgős és határozott döntésedet kívánná, hogy majd meglátjuk,

ha még egyszer azt hiszed, hogy ugyanarra gerjedek, mint amit te a pornón látsz,

ha még egyszer Popper, avagy Müller Pétert mersz idézni a fészen,

ha még egyszer tartárt kérsz a rántott camambert-hez,

ha még egyszer kibámulsz rám a színpadról,

megírom a blogomon.

jakab beszél

Közzétéve Szerző:
10

Jakab elmúlt kettő, így ez a bejegyzés nem az egyévesen már rímeket faragó csöppségek anyukáira licitál.

Ej, de sok pirossal aláhúzott szó lesz itt.

Azt mondja ma, ma először, idézem: igen. (Folyik az orrod?) (Miért kérdez ilyet egy ép látású anya? Mert a hátára van kötve a példány.)

Eddig nyomatékos, rövid o-s joo-val helyeselt, a legőrületesebb hisztik közepén is, ha kedvére való javaslatot tettünk.

A nem persze előbb volt: mem, határozott, elutasító kézmozdulattal.

Az én is nagyon korán volt. A zseniális fotós, akinek egyik műve emitt a fejlécben látható, átadta a cédét, és meglátja a göndör másfél éves Jakab magát az akváriummal, és azt mondja, idézem: Ott’an én!

Állatrendszertana felöleli a következőket: cica, tyutyu, ‘al, ló, ‘angya, ‘ók, ‘éka. És ebbe, nézze meg az ember, bármilyen lényt besorol.

A kutya tyutyu. Ez a mi kutyánk neve (vagyis inkább foglalkozása, mondaná a nagyobbik fiam; a neve Tappancs). A londoni Természettudományi Múzeumban a tirannoszaurusz életnagyságú és mozgó-hörgő szerkezete: tyutyu-jaj. Vagyis egy olyan tyutyu, aki jaj.

Most levette az apja a cipőjét, és/mert oda nyilatkozott: ‘ossz ‘eki! Merthogy rossz neki.

Kezdetben voltak a főnevek. Az első ige: ‘Ézd! ‘Ézd, mama! Azóta ragozva, akár a múlt idő is megy: Hozd azt a vödröt! — ‘Ozom. Látod a repülőt? ‘Átom. Haver meséli: Sírtam. Jakab a fejét rázza: Én nem ‘tam. Ma meg azt mondja az apjának a poharát nyújtva: Öntsél! Kapcsolódik, na.

Így már egész mondatokat is alkot: ‘Ünk le, mama. Avagy megyünk, illetve menjünk le.

És névelő és kijelölő jelző! Azt a kék autót, mama. — Hol a gyöngy? Egész tisztán.

Színek: kék, jija, ‘őd.

Két összesült hókifli: ‘ettő. És azt mondja, csak úgy maga elé: ‘ettő, ‘ájom, ‘égy, ‘at.

Van egy alapszókincs, még az etelközi csecsemőkorból, kéttagú szavakkal: mama, tyutyu, cici (ez bicikli is ám). Fiktív elemek: nyunyu ‘víz, ital’, nyamnya ‘étel, finom’. A most tanult szavakkal viszont Jakab rémisztő következetességgel csinálja azt a fonetikai operációt, hogy ha a szó, ami a magyarban gyakori, úgy néz ki, és hódoljunk itt Nádasdy tanár úrnak, hogy CVCV, akkor ő VCV-re csupaszítja, de a megmaradt mássalhangzónak kis nyomatékot ad: VC’V. Így lesz a hajó ‘ajjó, a Duna ‘unna, a gumi ‘ummi, a répa ‘éppa, a boci ‘otszi. De a busz is ‘usz. És a lépcsőn mondja magának: ‘ép, és ha valami szép, arra is.

Aztán van ez a kórság, hogy a hosszú szavakból csak az utolsó szótagot mondja, vagy annyit se. Ez meredek, mondom a Denevér utcában, erre ő, hosszú csend után a fülembe súgja (a hátamon utazik): ez ‘ek, mama. Most már li a bicikli (meg a kifli, a virsli). f nincs, a zsiráf így ‘áp (a lufi pedig ‘uppi).

(A további személyes izgikre mohó olvasók elriasztása a célom: az olvasottság huszonegykettőről négyszáznegyvenre ugrott egy nap alatt. Hulljon a férgese! Aki idáig olvasott, annak megmutatom a zsugorfej-gyűjteményemet.)