mi a gond azzal, ha megszemélyesíted a rákot?

Soha nem írtam még a rákról. János életéről, ápolásáról, haláláról igen, és a soha orvoshoz nem menő, otthonában sokszoros áttétek közepette halálba tűnő Tamásról is. De a rákról mint entitásról soha.

Peidg beszélgethetnék vele. Kedves rák! Haragszom rád. El szeretnélek kerülni. Ne ólálkodj itt. Nekem fel kell nevelnem a gyerekeimet, nem támadhatsz meg. Hess!

Csakhogy ezt iszonyú modorosnak és infantilisnek tartom. Butának is, voltaképp. Alázattalannak. És utálom a műmeghatást és a giccset.

Kedves (jaj, nagyon kedves!) ismerősöm hívta fel erre a jelenségre figyelmemet, sajnos, nem emlékszem, ki*, csak arra, hogy okos és jókat mond, ráérez a visszásságokra. Köszi! Tehát arra, hogy angol nyelvű hashtagekben elterjedt, hogy a rákról mint ellenségről beszélünk, “aki” ellen harcolunk. #fuckcancer például. Vagy akár így is:

An open letter to cancer

Words alone cannot describe the pain, suffering and agony you cause so many people across the world. You have no discrimination against colour/age/race/rich/poor/gender/religion and indeed anyone is fair game and up against your cruel disease. On many occasions, lurking away for years in all parts of body only to surface and cause the most traumatic devastation to the person diagnosed and all their associated loved ones. You can often pop up at short notice and take precious lives away at very short notice and your cruelty knows no bounds.
Not suffice to subject so many people to your cruel disease, you an often have additional torment by causing physical pain as well as mental and you have a knack for manifesting yourself in so many different ways. The pain you cause with treatments you will never know, nor the precious lives you take, the families you devastate. You devastate lives/ruin ambitions/tear families apart and generally leave behind a mind blowing web of destruction. You are a cruel wicked disease and you are a universal enemy. What you do not see is the resilience of people/ the strength of people and their families and the love, care and support that strangers offer each other in these times of pain and despair.
You do not see the magnificent research and development that battles against you nor the magnificent army of staff who dedicate their lives and professions to help tackle you. You do not see how it can often bring out the very best of people and how people can find strength they never knew they had to overcome your personal attacks.

We do very often win the battles against you and have many many successes against you but never the war, so far.

We also do hope to change the word never and someday beat all of your cruel disease and all that it brings with you. We are all innocent and do not deserve your cruel interventions in all of our lives and can only pray, that one day, additional cures are found so you become extinct and leave all alone from your horrid disease.

Leave us alone.

https://www.cancerresearchuk.org/about-cancer/cancer-chat/thread/an-open-letter-to-cancer

Ez a tipikus giccses angol nyelvű izé. We are all innocent, aha. Hihetetlenül gyerekes, áldozati, és eltereli a figyelmet a lényegről.

Persze, fájdalomenyhítésnek jó. Van, akinek ez ad erőt. Minden kiírás, belső munka jó, még a tévút is jó lehet, csak legyen valami.

De ha neked még nem fáj, akkor tudd: a rák nem másvalaki. A rák nem személy, a rák nem szimmetrikusan a másik fél. Nem a nem-én. Én nem a rákmentes én vagyok. Az éned nem a veszteségek, a fájdalom, a teher, a feladat, a károsodás nélküli csupajó.

Nem is önismeret a rák, nem esély, nem a lélek kiáltása, én ezt nem állítom. Pontosabban: nekem fogalmam nincs, hogy mi miért történik. Mindez számomra kizárólag okoskodás, a kontroll és a racionalitás, a megértés illúzióját építgető belemagyarázásnak tűnik az ismert holisztikus meg gyógyító beszédmódokban.

Blöffnek.

Pedig mindkét emberem belehalt. És jöttek az érzéketlen, de azért molesztáló vadbarmok vigyorogva: “kinyírod a pasikat, nem bírják sokáig veled”. Semmit nem tudtak rólam.

Az is kap belőle, aki bénán él, meg az is, aki nem. A szenvedélyes is, az elfojtó is, a döntő, a halogató, a tettrekész, a dolgos, a heverésző, a fiatal, az aggastyán, a vegán, a mekimán. De olyan is van, hogy jelentkezik a rák, és akkor, onnantól már stratégia, és jól jön. Vannak ezek a húsz évig rákos nők, akikre nagyon kell vigyázni, a férjek meg magyarázzák a szeretőnek: nem hagyhatom el, hát beteg. Mindenki jól jár. A szerető is, mert ezek a férfiak jellemtelenek.

Ha rákos vagyok, akkor a rákom is én vagyok. Ez nem vétkeim beismerése és nem főhajtás. Ennek semmi köze az optimizmushoz vagy a gyógyuláshoz. Azt sem jelenti, hogy én okoztam magamnak a kórt, vagy a defektjeim, elakadásaim váltották ki.

Ha azt kérdezitek, hogy miért pont azok lesznek rákosak, akik, arra azt mondom, hogy van, aki azért, mert dohányzik, vagy szétbaszta az anyagcseréjét. Ilyesmik vannak. Tudom, hogy a telomereket mi rövidíti, tudom, hogy a születési családomban nincsen rák. Hogy a ketogén, a stresszmentes életmód, a zúzós sport, a böjt komoly prevenció, és a több évnyi szoptatás, illetve a szülés is védőfaktor. Fontos, hogy eljárok a szűrésekre, és leszedetem az anyajegyeimet.

sajnos, most ezt is le kell, a kultikus köldök mellettit

 

De soha nem képzeltem magam mindenhatónak. Nem kell a cikis átkozódás és aljas rosszindulat a dohányzó tespedőtől, hogy “majd meglátod, te fitnesznáci, nem úszod meg te se”.

Majd szorulsz te még alázatra. Majd megver az Isten, írta nyilvános kommentben Szentesi Éva hamisítatlan északkelet-magyarországi archaizmussal, kvázi megátkozott, amikor utaltam rá egy fél mondatban, hogy a ráktúléléssel így turnézni ciki.

Nem gondolom, hogy teljes kontroll alatt tartom a folyamatokat. De megteszem, amit tudok. Hát te?

Te is tudd: a rák nem valaki, hanem valami, ami elér, ami bármelyikünkben kiburjánozhat. Tiszta rejtély. De azért van néhány sejthető ok, amitől jobban virul, és aki ezekre nem figyel, az legalább ne ócsárolja azt, aki igen. A tumor jelen lehet, elmúlhat, kitörhet, továbbterjedhet, meggyógyulhat szelíd és agresszív módszerektől is.

Ugyanezekre vállat is ránthat.

Bár, ugye, nincs neki válla. Nem vakvéletlen, és nem is lesben álló, kíméletlen kaszás. A köré épült para, duma, szokásos beszédmód és nyomorlicit nagyon sokat árt azoknak, akikben megjelenik.

A rák te vagy.

* persze G. ez megint

1 thought on “mi a gond azzal, ha megszemélyesíted a rákot?

  1. Hmm… az a levél nekem arra hajaz, amikor az angol parlamenti képviselönél (vagy tân miniszternél?) 50 évesen 1-es típusú diabéteszt diagnosztizálnak, mire ö közli, hogy nem az van, hogy neki ezentúl meg kell tanulnia a cukorbetegséggel együttélni, hanem a cukorbetegségnek kell megtanulnia vele együttélni. True story. Khm… a kijelentés mögött rejlö kimagasló intelligencia nekem némi magyarázatképp szolgál, miért ott tart a Brexit, ahol…

    Igen, a râk személytelen, viszont ezerarcú. Úgy értem, nem annyira egy betegség, mint inkâbb jópár kiváltó okra visszavezethetö, a legkülönbözöbb lefolyású, és lehetséges végkimenetelü betegségek gyüjtöneve. Ez nem zárja ki, hogy az esetek bizonyos százaléka lelki eredetü, szépmagyarul pszichoszomatikus okokra vezethetö vissza. Ha a túlélés érdem, akkor a belehalás vajon mi? Kudarc? Hogy a drága nagymamámnak a halálos ágyán erröl nem szólt senki… ünnepeltetni szerintem az ünnepeltesse magât, aki majd megtalálja az ellenszerét.

    Kedvelés

a kommentelés lehetőség, jóakaratú és nyitott olvasóknak

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Google kép

Hozzászólhat a Google felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Kapcsolódás: %s

This site uses Akismet to reduce spam. Learn how your comment data is processed.