vigyázz magadra! nem adok puszit!

Most minden ismerősöm szentember lett. Felelős, tudatos, szolidáris, önzetlen, segítőkész, megfontolt, keményen dolgozó, beosztással élő, kicsiny szeretteit szárnya alatt óvó – és mindezt bőszen hirdető.

Nem azt észrevételezem, hogy tartják a karantént, mert persze, hanem hogy nyomás van az embereken, hogy ezt hirdessék. Közöljék, hogy ők sem lógnak ki ám. Részben megfelelési kényszerből, részben unalomból rakják ki a “hasznos információkat”. Most ebből nyeri ki-ki az önbecsülését, főleg az, akinek máshonnan nem jön. Az is tudatos és fegyelmezett, aki nemrég még leszart mindent, sőt, másokat nézegetett, röhögcsélve gúnyolódott a tudatosságon, edzésen, vidáman mobbingolt, mert nem bírta elviselni, ha valaki csak halad az útján, és ő nem szólhat bele, nem érdekes a véleménye.

Most példásan nem megy ki az utcára. Fő az egészség! Most senkit nem ér gáncs amiatt, ha odafigyel, most tuti a helyeslés. Így kezet mos, úgy maszkot hord, emígy tudatos; leírja, mit élt át a boltban (ugyanazt, amit mások). És morog, hogy mit művelnek az öregek, itten vásárolgatnak vidáman, így nem tudjuk megmenteni őket, hogy dögölnének meg!…

Van az alter, ő most rákapcsol. Ő jobban tudja. Ő SZEMÉLYESEN ismer olyat, aki. Nem szabad elhinni a hivatalos híradást, neki a (rang, cím, híres barát) mondta, hogy EZÜSTKOLLOIDot kell inni, igen. Ennek mutatom a hosszú távú (visszafordíthatatlan) hatását:

https://hir.ma/eletmod/egeszseg/elhunyt-torpapa/144496

Van, aki a vécépapírt kalkulálgatja, ami még rendben van, de hogy ez kontent??? Talán mert jól néz ki lakberendezésileg:

szekáld a halálba a családtagokat is, és legyen még egy felirat: ne szaros kézzel fogd meg a tollat!

A Wmn-en megy a szenteskedés, önsajnálat, buzgalom. Egészen jó indikátora az elbaszott magyarnő-életeknek, hogy ez kell a tömegeknek, értelmiségieknek: a kivételesen jó helyzetű, mindennel ellátott, egészséges, dizájnos kérókban keringő, nulla-egygyerekes nők “dadognak a döbbenettől”, “facsarja a szívüket az aggodalom”, “térdre vannak kényszerítve” és “kapaszkodnak össze”. Fontoskodnak, mutogatják, milyen MENŐ és FELELŐS az ő SZUPER SZERKESZTŐSÉGÜKBEN dolgozni DIGITÁLISAN, íródnak az újabb nyafogások és giccsek, Szentesi Éva kénytelen online randizni, még a roadshow is elmarad, továbbá nem kell új rúzs, de új könyve, az biztosan lesz! Péterfy-Novák Éva ajakfeltöltésről monologizál, és további személyeskedő, értelmetlenül arrogáns posztban teremt párhuzamot Serena Joy és Varga Judit között, mert Serena kék, a miniszter pedig zöld ruhában van. (?) Ki hiszi azt, hogy Varga Judit bármiről dönthet?

Minden bírálat, minden nem-tapsikolás gyűlölködés, személyeskedés, áldozathibáztatás, nyilván.

Eddig mi a bánatot csináltatok a sok erőforrással? Mire használtátok az elérést, az agyatokat, figyelmeteket, tematizáló hatásotokat, a képességeket?

Épül egy újabb personal brand, őrjítően elkényeztetett, túlkontrolláló anyaság jó arányban keverve “káromkodással”, egészen sírnivaló. Dübörög is a követőszám:

https://www.instagram.com/girlzonboard/

Na szóval mindig ez van: ha beüt Nagy Esemény, az bekapcsolja a példás viselkedést, amit aztán hirdet is, lobogtat, másokat korrigál, tévedésekre mutat rá. Most mindenki szereti a szüleit, aggódik értük. Most nem ordítja le a lenézett nyuggert, vagy igen, de akkor meg igaza van. Most ő összefog, megosztja azokat a szolgáltatásait, tudását, amelyek tavaly se kellettek senkinek. A járvány remek marketing, egyféle minőség lesz tőle az üstökös színész meg a ripacs. Most mindenki mesét olvas, zenél, színházi közvetítést néz, szereti a szeretteit. És persze lóg a facebookon, hogy mindez látható legyen.

Továbbá: segítsünk a bántalmazott nőkön, ez Mérő Vera. Hát ott áll az a sok üres lakás. Megy a válságkezelés fejből, magánemberként is, mint az ágybavizelés. Biztos nem kell hozzá szakszerűség, garancia, majd küszködhetsz egyedül, ha jönnek a gondok:

Én is ajánlottam befogadást hosszú évek alatt többször is a nagy nőmentésben. Évekig csináltam az önszívatást: csakis olcsón, rászorulónak, nem nyerészkedem, sőt, lakott velünk egy lakásban is olyan, nem is egyszer, aki de nagy bajban van, foglalkozzak a lelkével, a gyereke mindent összenyálazott, elvárta volna, hogy az én 6 és 8 éves gyerekem bébiszittelje az övét, és nem értette. Volt érzelmi zsarolás, tüchtig szomszéd ablaka alatt “mert nem dugsz velem!” handabandázó férj, pedig szépen kértem, ne lépjen az ingatlan területére, ez feltétel volt (ha valamiért mégis szívatod magad lakásfelajánlással, ezt kösd ki, mert nagyon veszélyes). És a legszebb, utólag és nyilvánosan lejárató kampány ellenem: én szét akartam verni a családját.

Bárkit, aki nem tisztán piaci bérlő, lakó volt, mindig megbántam. Én is hittem pedig a párás szemű, jóravaló áldozat mítoszában, akinek csak egy szoba kell, ahol meghúzza magát, és máris sínen van, trillázva mossa az ablakot. Kicsit azért nem véletlen, hogy ilyenek. Hogy elromlottak az életükben. Hogy aki így kér segítséget, annak nem működnek a tágabb kapcsolatai, se rokon, se barát nem segít, hogy félidegenre szorul, és aki még szóbaáll vele, abba aztán beleharap. Krízisben levő nem-ismerős embereken segíteni szaktudás, szupervízió, pénz nélkül, csakis a sajátból, lebegő feltételekkel, úgy, hogy ki nem rakhatod beláthatatlan ideig, mert moratórium van, az a szopás. De meg vagy zsarolva: neki az élete múlik rajta. Szakszerű, kitartó, önfényezésmentes lobbi helyett egyéni, ügyetlen akciócskák.

És még ő fog haragudni, meg variál, meg otthagyja szétszedve. Kié a felelősség, ha lelakja, tönkreteszi, rezsit se fizet, összeférhetetlen? Mérő Vera nem lesz ott, az biztos. Mások se hülyék, gondolom, nem ugranak bele ilyenbe, vagy rájuk szól valaki, így “nem tehetik”, viszont kontentnek jó a meghashtagelt, őszinte kezdeményezés: lehet osztani, csinálni nem kell semmit.

Itt van egy posztom: hogyan segíts jól?

Oázis nekem az önirónia, a leszarás, a felvállalt, jókedvű önzés, az egyszerűség. Tudósokat és Európa Kiadót hallgatok, meg trasht nézek (nyújtás közben), ha épp nem a legjobb filmeket (este).

Ha ez a nagy tudatosság, odafigyelés, szeretet, összefogás, jóindulat, istenem, ennek a fele a korábbi években megmutatkozott volna, mennyivel előrébb volnánk most. Például békén hagytatok volna olyan embereket, akik nem ártottak nektek. És nem egy cukorbetegség és infarktus határán levő testtel és elkenődött “semmit nem tudok végigcsinálni” lélekkel lennél most a járványban.

25 thoughts on “vigyázz magadra! nem adok puszit!

  1. Futós körökben vettem észre, hogy többen azért lelkesen kezdték a saját lustaságukat az alaposan túltolt “maradjotthon” okoskodással (mintha kéne’), beszólva mindenkinek aki kimerészkedett a “mérgező külvilágba”, saját mártírságot kiemelve, hogy “pedig annyira mennék….” aminek persze a világon semmi valós akadálya sincsen és nem is volt eddig sem. Az aktuális kijárás korlátozásra, ami alól persze világosan kivételt képez pl. az egyedül végzett futás – még nagyobb lendülettel fordultak rá, mivel a (nem értő) olvasásban csak a címsorig jutottak.

    Kedvelik 3 ember

  2. Tényleg nagyon felelőtlen átmenetileg üresen álló Airbnb-lakásokat ajánglatni krízishelyzetben lévőknek (persze másokét), Faceboonon szervezgetni ilyesmit szakmai ismeretek és intézményes háttér nélkül.
    Ha valaki bántalmazó kapcsolatban él, annak nemcsak a karantén idejére kell tető a feje felé, és nem is lehet bemondásra lakásokat utalni ki Az átmeneti anyaotthonokban nemcsak azért nehéz bekerülni, mert kevés a hely és hosszú a várólista, hanem mert alaposan ki is vizsgálják az esetet meg azt is, hogy mennyire gondolja komolyan a kilépést a bántalmazott, mit tud maga tenni. (Egy ismerősöm pont a karantén előtt kapott szobát, hosszú vizsgálat után és az ő kitartó próbálkozásainak köszönhetően).
    A bántalmazó kapcsolat lelkileg is rombol, kodependenciát alakít ki (vagy felerősíti ezt), torzítja a realitásérzékelést, és ha valaki naivan akar segíteni, elég durva játszmákba keveredhet a volt partner színrelépésével, meg amiatt is, hogy a segített a kiszolgáltatott helyzete miatt a segítőre projektálja a bántalmazójával szembeni indulatokat is..

    Nekem is van személyes sztorim erről, az egyik esetben az átmenetileg nem használt, de saját személyes holmijaimmal teli lakásom adtam ki abszolút baráti áron egy válófélben levő régi barátnőmnek, elvileg egy évre, amíg lebonyolít egy lakáseladást és lakásvételt – bő félév után kiderült, hogy újra összejött a férjjel, aki félig oda is költözött, a barátnőm gyorsan tererbe is esett, majd előadta, hogy nem vesznek mégse lakást, mert “most nem éri meg”, inkább értékpapírba fektetik a pénzt, és amíg nem találnak nagyobb lakást, ugye maradhatnak, a szülésig meg amíg kicsit nagyobb lesz a baba…. Amikor mondtam, hogy ez így nekem nem oké, a férj azonnal elki manipulációs leveleket kezdett küldözgetni nekem, hogy az “utcára akarom kitenni a várandós barátnőm”, ám amikor azt az ajánlatot tettem, hogy szerződést írunk meghatározott időre, piaci áron, kaucióval, hirtelen mégis tudtak pár héten belül (a szülés előtt több hónappal) albérletet találni.

    A másik ilyen sztorim az volt, amikor egy ismerősöm kért pár éjszakára szállást nálam az alkoholista partnerétől való elköltözéshez, ebből is hosszabb idő lett a megbeszéltnél, és még ő volt megsértődve, amikor azt mondtam, hogy mire visszajövök a húsvéti családlátogatásból, találjon más megoldást és dobja be a kulcsot a levélszekrénybe, mikor elmegy. Előtte meg olyasmiken is, hogy kivettem az almáit a hűtőmből, hogy beférjen a tényleg romlandó kajám…

    Egyik helyzet se durvult úgy el, hogy jogi útra kellett volna terelni vagy elszabadultak volna az indulatok, de nem is félig ismeretlenekről meg eleve megbízhatatlan emberekről volt szó, és még így is elég kellemetlen volt.

    Nem tudni, hová vezet, kiből mit hoz ki egy krízishelyzet, csak nagyon pontosan meghatározott és tisztán kommunikált feltételekkel lehet segíteni, és az a legrosszabb motiváció, hogy valaki ilyesmivel akar jóembernek tűnni, egót fényezni, saját érzelmi .hiányokat betömni.

    Egyébként most is szoktam segíteni másoknak néha, de nem lakhatással, hanem olyasmivel, amiről akár le is tudok mondani (pl. van, hogy úgy adok kölcsön, hogy tudom, sose fogom visszakérni), és ezeket az eseteket abszolút bizalmasan kezelem. Meg olyanokat támogatok, akiket szeretek és tisztelek is, nem pusztán sajnálom őket (ideértve a szervezeteket is).

    Kedvelik 1 személy

    • Igen, a bántalmazó kapcsolatok esetében megvan a negatív spirál, meg a ciklikusság időszaka is. És ugye a bántalmazott félnek nem elsősorban lakhatásra van szüksége, – néhány nagyon súlyos esettől eltekintve – hanem pszichológusra, aki módszereket tud a kezébe adni és megerősíti őt annyira, hogy saját maga találjon megoldást a helyzetére. A lakhatás nem old meg semmit, hiszen érzelmileg továbbra is hozzáférhető a bántalmazó számára, a különélés pedig elfedhet egy sor olyan bántalmazásos szituációt, ami együttéléskor jön elő. Eltelik pár nap-hét, a bántalmazott gyógyulni kezd, az agya elfelejt egy csomó mindent – nekem pl le kellett írnom amikor történtek, hogy megmaradjon az érzés és akkor jöttem rá h ezek naponta vagy naponta többször történnek, csak nem mindegyik olyan súlyos, hogy emlékezzek rá – akkor megjelenik a bántalmazó és a bántalmazott visszamegy hozzá. A szívességből kapott lakhatás pedig éppúgy függő helyzetbe hozza őt, mint a bántalmazó kapcsolata.

      Kedvelés

      • Ezzel nem értek egyet, a fő hiány a bittonságos lakhatás és az anyagiak szoktak lenni eljövéskor, szusszanni kell és eltávolodni, és ez tényleg luxus az izolált nőknek. Más egy segítő személytől függeni korrekt feltételekkel, mint egy bántalmazótól. Másrészt maga Mérő Vera is jelzi, hogy kell pszichológiai segítség és erre hozza is a(z inkább karanténspecifikus) pro bonós listát.

        Kedvelés

      • A biztonságos lakhatás az tényleg fontos, csak a biztonságot magánszemélyként saját lakásban vagy kisbefektetőként Airbnb-ben nehéz garantálni, pláne az elköltözés első labilis időszakában. Ezért lenne fontos az átmeneti otthonok, biztonságos házak számának növelése. Az Airbnb-lakásokat vagy még inkább az üresen álló szállodai szobákat ebben a helyzetben most karitatív célra inkább az egészségügyben, alapvető szolgáltatásokban dolgozó ingázóknak lenne érdemes felajánlani.

        Kedvelés

  3. “Krízisben levő nem-ismerős embereken segíteni szaktudás, szupervízió, pénz nélkül, csakis a sajátból, lebegő feltételekkel, úgy, hogy ki nem rakhatod beláthatatlan ideig, mert moratórium van, az a szopás.” Én csináltam, volt egy kihasználatlan szobánk a panelben. Nem tömegek, kettő személy(egyik nem ismeretlen annyira, másiknak csak a blogját láttam, mielőtt felajánlottam) kettő alkalommal, fél-egy év szinten per fej, nem volt gond. Talán csak szerencsém volt.
    …ja a feltételek nem voltak lebegők, nagyon nem, ez segíthetett.

    Kedvelés

  4. .ja: tök függetlenül most jutottam el oda, hogy újrakezdtem volna a keményebb sportot, konditermeset. Persze nem történt meg, szóval nem garantált hogy nem maradt volna álmodozás, de az előzőekhez képest komoly előkészületeket tettem, terveket gyártottam, összekészítettem az edzőtatyót hogy csak felkapom és megyek, szóval talán. Erre korona, terem bezár. fck.
    Mindig rokonszenves volt a TRX, csak valahogy. Nyilvánosan bénázni nem akartam, a csoportóráktól meg iszonyom van, a legjobb oktatóval is. Esetleg most, itthon, sok videóval és anyaggal felkészülve….? amikor csináltam egy próbaórát, tök jó volt. Nem mintha most vehetnék sajátot, de nem agysebészet, szerintem készíteni is tudok ha van elfekvő anyag, és láttam ilyeneket itthon. És van sok videó, hogy megtanítsa a technikát. Drukkolok magamnak hogy eljussak idáig.

    Kedvelik 1 személy

      • Most azt játsszuk, hogy én elmondok sok külső kifogást meg nemtehetekróla belsőt, és én leszek a példahülye? Ez nem az én játékom, sem az első, sem a második fele. (ha nem ezt játsszuk akkor ugorj a következő bekezdésre)

        És válasz(kétlem h érdekel, de hátha mást igen): Külsők is voltak, ez egy jó szar időszak volt, ha elmondanám, rábólintanál hogy ez eléggé szopacs tényleg, de ennyi nem lett volna elég, az volt a baj, hogy anélkül is billegett. Ami bennem van az olyasmi, hogy ha két napnál több kimarad akkor iszonyú nehéz újra csinálni, miközben tudom, hogy jó, jót tesz és jó lesz. Talán depihajlam amit elűz a sport, de előjön, és depivel nehezebb. Vagy máshogy hívják a cuccot,nem állok neki elemezni,de valami kattanásom az tuti van, és bizonyos témákra, mert másba meg durván belevetem magam azóta is. Nem sorozatnézésbe és nem kötelezőbe és nem könnyűbe.

        … amikor toltam akkor feltűnt hogy egyre könnyebb elindulnom, (ha már ott vagyok a teremben önjáró) szóval lett belőle egy kb hat hónapos kognitív terápia, ami működött. Azaz először már az egy nap kihagyás is nagyon ütött, eleve a pozitív hatás nem egész napos volt hanem max pár órás, a lehetséges max kihagyás felment necci háromra a végére két napos pozitív hatással az edzéstől, és bármely határeset kihagyás után kb egy hét volt a rendes visszarázódás, addigra vésődött vissza, hogy odamész és jó lesz.
        Mondjuk ez a vége felé, az elején még nem számolgattam annyit.

        Szóval egy működő, de túl rövid kognitív terápia volt, önsorsrontás ellen.Zavaros, h mi tartott eddig, netán még tovább, hiszen nincs bizonyítékom hogy elmentem volna,csak azt remélem, hogy maradt annyi a terápiából, ami megkönnyíti majd, ha már ott vagyok.

        Ja igen. amit mondtál. Nagyon sokan mondják ezt és nagyon feltűnő és eléggé ciki kívülről nézve, meg belülről nézve is. Dolgozom rajta, sikerül vagy nem. Nem, ne drukkolj, majd én. Most beleolvastam a folytatásba, igen, csak rajtam múlik, azon meg segít a drukkolás.

        ..nem folytatom ezt a témát, eleve idétlen, hogy egy sima sztoriból egy ilyen lett. Annyira nem olvaslak mostanában, de amit ezután írsz és rám vonatkozik azt én is tudom, épp csak nem erről beszéltem, csak megosztottam, hogy vazeg, ez jól összeszinkelődött (egyik nap még a teremmel egyeztetek hogy a rövidített nyitvatartás hogyan hat a harmincnapos bérletekre, erre következő nap közlik hogy mostantól zárva). És én sajna teremfüggő vagyok, az motivál (nagyon, eléggé nagyon) és ez is csak rajtam múlik, de ennek leküzdése már tényleg a prioritási sor végén van. A következő legesélyesebb a TRX.

        Kedvelés

      • Én nem bólintok rá, nem helyeslek, nem okézok le semmit, nem állok fölötted, nem vagyok tanár, pszichológus, nem vállalom ennek felelősségét sem, ingyen, végzettség nélkül hogy is tenném stb., mint azt már megbeszéltük. Mindenkinek a sajátja az élete, és annyira önáltat meg beszél mellé, annyit edz, meg annyira hízik el és kajál összevissza, vagy lesz tudatos, tart mértéket, amennyire akar. Senki nem kíváncsi mások kifogásaira, ez ezt is jelenti. De ha itt van előadva ez a “drukkolok magamnak” (???) meg a “már majdnem elkezdtem, erre tessék”, akkor jelzem, hogy ez önámítás, vagy annak a közelében van. Nem kell annyit dumálni, magyarázni. CSAK RAJTAD MÚLIK.

        Kedvelés

      • “kétlem h érdekel, de hátha mást igen” jelzem továbbá, hogy ez passzív agresszió, nem kedvelem.
        És ezt ideírod az én blogomra, engem megszólítva, meg további magyarázkdások…
        Én nem drukkoltam.
        A szopacsra, ami sem kíváncsivá nem tesz, sem rá nem bólintanék, mivel semmi közöm hozzá, jelzem, hogy én nem máskor, hanem pont a hangadó olvasóim árulásakor, a kibelezésemkor, halálos fenyegetésekkor és a szerelmem elképesztő, gyáva árulása után kezdtem edzeni, úgy, hogy azóta is.

        Kedvelés

      • …hosszan írtam meg töröltem, ez kiesett: az emlegetett edzésroham kb fél évig tartott, és intenzitásban, gyakoriságban és hosszban is erős volt, meg hatott is szépen, a vége egy karácsonyi időszak lett, amikor túl hosszan ne tudtam menni mert zárva voltak. A legközelebbi örökkényitvatartós túl messze volt, ahhoz már kevés voltam. (tömeg és utazásiszony)

        Kedvelés

      • hm. Most esik le, hogy amit igazi válaszként írtam azt te konkrétan tudtad, már beszéltünk róla elég sokat. A maradék az kb szívatás, az meg hogy mire jó, hát, nem tudom, de egészségedre váljék. Kicsit értetlen vagyok, nem az én műfajom. Amúgy tényleg legyen neked jó, ha nem ez akkor más, én meg kiszálltam, dolgom van, szépeket.

        Kedvelés

      • Azt nem kedvelem, amikor emberek a gyönyörű blogomat meg a személyemet arra használják, hogy kvázi nekem írva, de persze nem, önmaguknak magyarázkodjanak, hátha kapnak egy jó szót.

        Kedvelés

      • Annak írj, aki iránt jó szívvel vagy. Ha nem vagy, előbb rakd rendbe, és csak utána írj, vagy ne írj. Én nem fogok változni, nem miattam szar az életed.

        Kedvelés

    • “drukkolok magamnak” CSAK RAJTAD MÚLIK.
      Én is fejtegetem, mitől van most több (sokkal több) kedvem mozogni, talán annyi, hogy nem töltök fél napokat a városban, mint a karantén előtt, ami után még haza is menni tök fárasztó, meg kiesett egy csomó intéznivaló, szokásos program, és egész nap olvasni meg főzni, tenni-venni mégsem lehet. Illetve bejött a “csakazértsem hagyom magam” effekt. De azért most is, eddig is csakis rajtam múlott, mennyit edzek.

      Kedvelés

      • Én még be-bejárok dolgozni/home office, szóval nem itthon minden nap, de én is ezt vettem észre magamon. Szétcsúsztam kissé, híztam az utóbbi pár hónapban, most viszont (biztosan részben a tavasznak köszönhetően) újra érzem a lelkesedést, a kompetencia érzését.

        Gondolkodtam ezen, hogy miért, honnan. Talán az elmúlt években annyira elegem lett, belefáradtam a szorongásba, hogy ez a hatáskörömön kívül eső helyzet kicsapta a biztosítékot: az első pár napos para után úgy döntöttem, nem fogok rettegni. (Ezen én magam is csodálkozom egyébként, hiszen minden szar miatt tudok aggódni.)
        Másfelől, és ez lehet a kulcs, talán az van, hogy a karantén miatt “sajnos” kimaradok egy csomó helyzetből, konfliktusból, amit a mindenféle jövés-menés, intézkedés okozna, és ez tudat alatt adott egy nyugalmat, békét ott bent. Megkönnyebbülést, hogy nem kell sehova menni, felmentést kapok a megfelelésből.

        Magamat és az egészségemet, a sportot (újra) komolyabban venni viszont kedvem lett. Ez tök jó. Bizonyára összefügg a kettő, logikus.

        Kicsit el is hittem a közelmúltban, hogy nem tudom, mi a jó nekem, nem tudom, mit kellene tennem, hogy jó legyen. Pedig lehet azt tudni ám!

        Kedvelés

      • Én eleinte nem, de most kezdek félni, látva a továbbgyűrűző hatásokat, emberi viselkedéseket, az amerikai reakciókat.

        Ami jó, az egyszerű. Nekem is leegyszerűsödött.

        Kedvelés

    • Múltkor lementünk a parkba a gyerekekkel, mert már nem bírtuk. Kerültünk mindenkit, de elhaladtunk emberek mellett. Minden játszótér és szabadtéri fitness gép körbe volt kerítve, ne érintse a gépeket és a játékokat senki. Egy pár a TRX szalagot egy fára kötötte, felváltva csinálták rajta a gyakorlatokat. Nagyon jól néztek ki.
      Én is most tavaszra időzítettem a szabadban mozgást, a futás elkezdését, a testem komolyan vevését. Ehhez képest két hete ülök a gép előtt, play áruházból letöltött appokat használok ABs workoutra meg ilyenekre, de mikor múltkor leterítettem a jógaszőnyegemet a szerelmem kertjében, és a telefonomról nyomattam a nyak és gerinclazító ászanákat, a mennyben éreztem magam.
      Lehet ezt bárhogy, nappaliban is nyomatni, csak akarni kell.
      A fiam lement kétnaponta 6-7 köröket futni a rekortánon, ő egy korhadt fából eszkábált magának húzódzkodó rudat, azon edzett, mert a rendes edzésére most nem járhat. Súlyzója itthon is van, és mikor nem vámpírkodik a sötét szobájában, edz. Nagyon büszke vagyok rá.

      Kedvelik 3 ember

  5. Én rengeteget sportolok (magamhoz viszonyítva) és ez a kényszerpihenő pont segített, hogy újra elkezdjek sportolni. Ha egész nap itthon lennék, megbolondulnék. A gyerekeimet is muszáj naponta “megmozgatni”: futunk, biciklizünk, görkorizunk. A nagyobbikkal súlyt emelünk a pincében, a kisebbik a youtube-ról csinál edzéseket. Jó érzés. Élvezem.

    Kedvelik 1 személy

  6. Big lájk a postért, nagyon köszönöm ezt az írást. Mennyire igazad van, velem is megtörtént nemegyszer, hogy akiknek segítettem, azok hála helyett problémát és kárt okoztak nekem. Soha többet nem csinálom. Csak közeli barátoknak és családtagoknak érdemes segíteni. Az is nagyon igaz, hogy aki abba a helyzetbe kerül, hogy félidegenek segítségére szorul, az többnyire olyan is, mint ahogy leírtad. Nincsenek véletlenek.
    De az is megesett velem, nem is egyszer, hogy egy ismerős kért segítséget, én készségesen ugrottam, időt pénzt fáradságot nem sajnálva…. és aztán még megköszönni is elfelejtette. Egy árva “köszönöm’ nem jött ki a száján. Soha többé nem csinálom. Nem éri meg.

    Kedvelés

  7. Mindenki drámázik, valami hihetetlen. Tele érzelemmel, nagyívű állítások, moralizálás, hatalmas tudatosság, felelősség a világért, hörcsögökért, bántalmazott nőkért. Hashtagben nyomasztó utasítások, tapsoljak, tüntessek, mi mindent csináljak, tegyem félre, olvassak, legyek kreatív, szeressük egymást… erő a vírus, belső út, új lehetőség, aggódik idős rokonaiért. Olyanok, akik még két hete is vidáman gyepáltak másokat, aljas gyávaságból, unalomból, irigységből.
    Meg fogadkoznak, így olvas, úgy olvas… közben baszogatja a szeretteit egész nap, tévézik, zabál és bámulja az instagramot.
    “Kedves Híró! A családon belüli erőszak a karantén melegágya…” Tóth Gabi
    A celebek álszentsége külön döbbenet:
    https://24.hu/szorakozas/2020/03/28/koronavirus-otthon-ido-unalom-influenszer-munka-gyerek/
    Fura lehet belegondolni, de van, aki dolgozik egész nap, esetleg edz, főz, gyereknevel és szereti egymást, ez lenne az építő, egyesével megőrizni a csendet, ép eszünket. Iszonyú a zaj. Nem azt kéne nézni, mások mit csinálnak.

    Kedvelés

csak okos-jóindulatú írhat ide

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Google kép

Hozzászólhat a Google felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Kapcsolódás: %s

This site uses Akismet to reduce spam. Learn how your comment data is processed.