mit ettél, ne egyél, egyél még, 70 százalék diéta és 30 százalék edzés, az vagy, amit megeszel…

Miért írsz mostanában kevesebbet arról, hogy miket eszel? Amúgy: tartod még a ketogént? Kérdezi az egyik régi, ritkán kommentelő olvasó, aki támpontot, inspirációt, sőt, recepteket keres.

Én nem vagyok igazi életmódblogger, és főleg fotózós meg tanácsadós nem. Én intellektuális-önelemzős-társadalmi témákban érzem jól magam, újságírói kíváncsisággal. Mindent így látok.

Általános jelenség, hogy az életmódváltás kapcsán (meg amúgy is, a neten nézelődve, a csoda esélyét kutatva) az étkezésre koncentrálunk. És ezt halljuk mindenhonnan: 70 százalékban számít a diéta, 30 százalékban a sport. A kockahas a konyhában készül… és itt veszi hozzá a speciális alapanyagot, meg úgy főzi, amúgy fotózza, bemutatja… gusztusosnak szánt katyvaszok, de mintha a spanyolviaszt találták volna fel (a magyar influencerek között roppant kevesen vannak, akik profi és eredeti tartalmat tesznek ki).

Nem szeretek az ételekkel sokat matatni, ezen a témán rugózni. Ruhákon, kozmetikumokon sem, általában a dolgokon. Nem tudok fotózni, videózni sem, és nem erre tervezek változni. Az élmények, a megélések, az összefüggések, a történetek, az emberi kapcsolatok érdekelnek. A gondolatokat szeretem, a sportot, a színházat.

Most low carb vagyok. Csak időnként kerülök ketózisba, emellett alkalmilag hosszúakat, rendszeresen pedig rövideket böjtölök. Viszont az volt a legintenzívebb része az életmódügyi kalandomnak, akkor voltam a legkirobbanóbb, amikor szigorúan tartottam az 50 gramm alatti szénhidrátot. Ez fontos. És az volt a bejárat ehhez a mostani állapothoz.

Nincs bennem már, hogy bármit bebizonyítsak. Pont az történt velem, ami Peter Attiával (aki első számú információforrásom és példaképem): olyan három évig kísérletezett a ketogénnel, intenzíven csinálta, utána lazított, mert meggyógyult és engedett a szociális nyomásnak, a baráti és családi evéseknek. Két éve még nem értettem ezt, nehezteltem is: a ketogén olyan jó, akkor miért áll le?

A sejtszintű újrainstallálás, a zsír-adaptáció megvolt, megváltoztatott bennem mindent, és a többi tényleg történik. A pajzsmirigyem meggyógyult. Nem vagyok gluténérztékeny, sem inzulinrezisztens (ennek ellenére kerülöm a glutént, a cukrot és általában a köreteket, valamint az édes gyümölcsöket). Már nincs szükség nagy beavatkozásra: elértem a célomat, az áhított és alkatom szerinti testkompozíciót.

Innentől pedig a sport a fontos. Nem tudok már többet variálni az ételekkel, és nem is akarok. És mivel

a ketogén nem dogma, hanem biokémia,

és az én felfogásomtól idegen az ideologikus, szektás étkezés, olyan is van, hogy hagyományos ételeket eszem. Sosem számolgattam, most pedig végképp nem – és nem is kell. Figyelek arra, mi esne jól, mindig minőségit eszem, és élvezem az evést (ezzel együtt is bornírtnak gondolom, hogy erről beszámoljak). Soha nem okoz gondot megállni az evéssel, ha elég volt, sem lelkesen edzeni.

Ma már megettem egy doboz málnát. Midőn ezt írom, két kapszulányi eszpresszó, másfél deci tejszín, nyolc jégkocka és fél teáskanál vanília zúzott elegyét döntöm magamba egy piros üvegpohárból. Volt böjt háromig, aztán tojás, sajt, olajos hal, zöldsaláta, vajas kávé. Mindent bír a gyomrom egyébként. Na most, ha én ezt leírom a blogon, abból az lesz, hogy jaj, de jó, akkor lehet kávézni, szabad gyümölcsöt enni. Ez meg ne legyen. Azért se, mert a tested állapotához, az izommennyiségedhez és a napi-heti aktivitásodhoz kell az evésedet és az ételfajtákat igazítani, és nem kötött alapanyaglistát és kalóriaszámokat teljesíteni.

Én ezt a 70-30 százalékot sem így gondolom, egyébként. Akinek sokat kell fogynia, alakulnia, az a legkönnyebben az evésnél csípheti nyakon a dolgokat, és ezért az evés a téma minden sportmagazinban is. De haladó szinten már biztosan az edzés, az izmosodás és a sportélmény a fontosabb. Naponta, változatosan. Attól maradsz mozgékony, pörgő, és attól leszel ügyes és boldog is. Ez csak megúszás, hogy sétálj napi fél órát (persze jobb a semminél), aztán ülj a gép elé, meg matass a kajás dobozkáiddal. Jaj, én utálom ezt. Azok ontják a kajás tanácsokat, akik nem igazán szeretnek sportolni. Akik még mindig kajafüggők, sóvárgók. Ők babrálnak folyton ezzel, hogy mit és hogyan, hol veszik, lefotózzák, tippeket keresnek és adnak, pont úgy pörögnek az egészséges kajákon, ahogy hajdan az oreón és a hamburgeren – és addig sem edzenek.

Menjél, eddzél. Ülj a bringára, tedd le a kocsit, mozdulj ki, fedezd fel a várost: nem veszélyes. Tekerj ki az erdőbe. Menj tíz tömbnyit a kutyával. Ne cigizz. Aludj rendesen. Ne igyál alkoholt. És ezen felül legyen kemény edzésed is, naponta. Akkor nem ekkora misztikum az étrend. Egy norvég favágó szinte bármit megehet.

Már nem új nekem ez a téma, nem visz a svung, hogy írjak róla: a döbbent fölfedezése az új ketogén dimenziónak 2015–16-ban volt, akkor igen lelkesen taglaltuk a sporttémájú posztok és a sportrovat kommentjeiben. Minden, de minden megvolt. Olvassátok vissza.

“Ez csak kaja.” Megeszem (meg is főzöm) a minőséget, nem drágállom, és nem is tagadok meg semmit, amire igazán fáj a fogam, de aztán megyek a dolgomra. Le kéne szakadni erről. (Vajon életmódváltás, ketogén nélkül is nem ide jut-é minden anya pályafutása második évtizedében? Hadd ne főzzek ma senkinek.) (Én amúgy szeretek, nem probléma, de ha követelőznek, akkor nem.)

Rengetegen akarnak egyébként megélni az ételtémából: receptfüzetek, étrendírás, tanácsok, ételfotók. Én nem kedvelem ezt a trendet.

Aki pedig most jön a blogra, az esetleg most kezdi az útját. Most adaptálódna a zsír-üzemanyaghoz, hogy ne csak a glükózt kérje a teste. Most fedezi fel a zöldségeket, a halat, hogy nem csak az számít, hogy ő mit “szeret”. Hogy nem kell reggelizni, hanem lehet. Vagy van neki valami zavara, baja. Nem, ne egye azt, amit én. Don’t try it at home. Az alapanyagcserém eleve majdnem 2000 kalória, ennyinek a bevitele másnak hízás volna, és másfél nőnyit nyomok (ehhez képest alacsony a zsírom), ezen felül vagyok duracellnyúl, és ezért eszem rengeteget.

Ti, leányok, ne tegyétek. Nem írhatom azt sem, hogy állj kézen a gerendán, vagy tölts félórát a százfokos szaunában, böjtölj egy hetet, feküdj ki a hóba, jó lesz. Nem lesz jó. Sült galamb nincs. mindenki találja meg a maga útját. Minden fent van a neten, és vannak ma már nyitottabb szakemberek is.

*

Lesz még egy novellaelemzés. Mikor legyen?

 

16 thoughts on “mit ettél, ne egyél, egyél még, 70 százalék diéta és 30 százalék edzés, az vagy, amit megeszel…

  1. Végül én is bátorkodtam elindulni a “lazítás” útján. 5 év szigorú paleo, majd több mint egy év ketogén után újabb “finomítás” jön: pár napja eszegetek kölest és egyszer ettem rizst (nem kellett volna, nekem nem tesz jót). Így, hogy a nagy mennyiségű zöldséget kiegészítem egy-két kanál kölessel, nem eszem annyi húst, ami szerintem jó. Az is változás, hogy nem próbálok meg kevesebbet enni. Ha éhes vagyok, és jól esne, eszek. Viszont úgy tűnik, megmaradt, hogy a zsír az kell. Ha éhes vagyok, zsírra vagyok éhes (pl. szezámmagkrém – imádom!)
    Féltem ettől a lazítástól, de most jólesik. Persze, ha ismét azt érzem, hogy jobb nekem a teljes ketogén, akkor már tudom, hogy simán vissza tudok rá állni.

  2. Milyen jó, felszabadító eredmények és következtetések.
    Nekem most mindenem fáj, de nem beteg vagyok, hanem oda nem figyelésből kurva sok szénhidrátot fogyasztottam az elmúlt kb 4 napban, plusz hétfőn voltam edzeni és csak holnap tudok menni újra. Hülyén csináltam, és bár tudtam, hogy ez lesz… csináltam, és ez lett. Hát most szívok. Ma már értelmesebben fogom csinálni, és tudom, hogy holnap reggelre jobb lesz, és különösen, miután voltam edzeni. Hogy miért nem csináltam értelmesebben, ha pontosan tudtam, hogy rosszat tesz – na, hát ezt a kérdést magamnak kell megválaszolni. Sok minden volt fontosabb. Csak szerintem ennyire nem.
    Nekem soha semmilyen étrend vagy “diéta” nem működött mozgás nélkül. Kaján változtatás nélkül, csak mozgással van nálam eredmény, fordítva soha. De ez, amit most az elmúlt pár napban csináltam, azért nekem is túlzás.
    Meg, amit szoktál mondani arról, hogy nem mindegy, milyen alapokon kezdjük. Nagyon sokat szenvedtem a vádlimmal, most talán jó, és úgy gondoltam, azért, mert nagyon gyenge volt (még mindig nem túl erős). Két héttel ezelőtt beszélgettem erről valakivel, akinek a szavára adok sporttémában, és ő azt mondta, hogy szerinte nem, az ok inkább az, hogy sokat balettoztam meg RSG-ztem kiskoromban, és a vádlim vette át az összes terhelést a termi edzéskor, és pont, hogy az kellett, hogy a többi, környező izom is megerősödjön, és szerinte ezt értem el most. Ez logikusnak hangzik, meg tök jó, csakhogy az én vádlim külsőre olyan, hogy ha megmutatnám, megkérdeznéd: oké, és hol van a VÁDLID…?
    Mindegy, most már van balettos része is az edzésemnek, pár hónappal ezelőtt valahogy “jöttek” ezek a mozdulatok, egy kicsit maguktól, és rájöttem, hogy nagyon brutál rész tud lenni akár egy 10 perces balettos blokk, pliékkel, lábemelésekkel, meg ilyesmi. 20 db grand plié, és akkor is garantáltan érzem a seggemet másnap, ha amúgy laza edzést csináltam…

  3. Hasznos ez a poszt. Talán segít megértetni az idetévedő, útjuk elején lévő (ezúton is kitartás nekik!) életmódváltókat, hogy van x, y és z metódus, de ezt nem lehet ész nélkül lemásolni és várni a csodát.

    Én is hasonlóképp élem meg ezt egyébként, lassan 7 év edzés után: Nem adok tanácsot az elhízott, 100%-ban inaktív életet élő családtagnak / barátnak mert amit én csinálok (heti 4-5 edzés, reggeli nincs) az ő testét tuti, hogy kiborítaná, megsérülne, még az a fikarcnyi motivációja elveszne és tényleg én lennék a hibás.

    Korábban próbáltam segíteni de általában a segíteni kívántak inkább távolodtak a sporttól, mintsem közeledtek volna hozzá. Túl nagy a kontraszt, ide én már túl sok vagyok, riasztó.
    Úgyhogy inkább megy a jó kis fordított pszichológia: Én ezt csinálom, nekem ez jó, hú de jó, bizony így élni igen jó, persze senki másnak nem kötelező, ugyan.

    Ennek a továbbgondolását rájuk bízom. (ez be is szokott válni)

    • Ne tervezd, csináld 🙂 tudod, mint Yoda.
      Ma inkább nem eszem. Hm, már holnap van, na jó, akkor ma se. Két napja nem ettem, hát akkor már ezt a pár napot guggolva is.
      És a kutyának-macskáknak is csak olyan kaja legyen otthon, amit semmilyen körülmények közt nem lenne kedved lerabolni.

      • Anna M., nyersen etetünk, és volt, hogy annyira guszta volt a marhahús, amit a kutyának vettem, hogy inkább mi ettük meg. (A kutya kapott mást helyette, mielőtt jönnének a tetovált motoros állatvédők.)

      • Persze azt nem tudom, hogy hany nap az ami belefer az egeszseges tartomanyba. Egy baratnom ket hetnel is tovabb bojtolt, de nem vagyok biztos abban, hogy olyan hosszu ido tenyleg jo a szervezetnek. Most egyre konyebb eteleket eszem, leves, nyers zoldseg es nemi gyumolcs. Velemeny? Akik rendszeresen bojtolnek…

      • Mennyit tervezel? A nagyböjt hagyományosan 6 vagy 7 nap. Van kéthetes is, mást okoz. De a félnapos, rendszeres böjt vagy az eat-stop-eat (egy evős nap, egy böjt) is jó.

  4. Ő is állandóan a kajáról beszél. És ezért fotózták hosszúujjúban címlapra, és ezért nem látjuk a karját.
    Scitec finanszírozott sportoló. Ez a munkája.
    Ami érthető: a versenydiéta szétszedi őket idegrendszerileg, anyagcsereileg, és utána falnak.
    Na, én ezért nem görcsölök.
    NE ÉHEZTESD KI MAGAD.
    NE A KAJÁN RUGÓZZ, NE FŐZŐCSKÉZZ, NE DOBOZOLJ, HANEM MENJ EDZENI.
    Vagy napozni, azzal is jobban jársz.

a kommentelés lehetőség, jóakaratú és nyitott olvasóknak

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

w

Kapcsolódás: %s

This site uses Akismet to reduce spam. Learn how your comment data is processed.