alfahímek

— az ezerötszázadik poszt —

Komment.

Amikor a múltbeli hapsiügyeidről írsz, a sorok közül kiolvasható az a görcsös igyekezet, hogy bizonygatni akarod, hogy téged nem a klasszikus alfa pasik vonzottak, TEHÁT nincs is hipergámia.

Hapsiügy… Szép.

A hipergámia azt jelenti, hogy lúzer férfiak azzal vádolnak minket, hogy nekünk a jobb helyzetű, gazdag, menő férfi kell, és nem ők.

Hát, nekem egyik se.

Az a kínos érzésem van, hogy téged nem érdekel, amit írok, te csak felhasználod a soraimat arra, hogy bebizonyíts valamit. Máskor is szoktam ilyet érezni, szólok is, mert nem szeretem, ha a megélt dolgaimat és az őszinteségemet felhasználják (emiatt tartanak agresszívnek).

A te soraiddal viszont meg tudok mutatni valami fontosat.

Nincs semmilyen igyekezet, nem vontam le az egyéni történetemből általános következtetést. Csak azt tudom, hogy szerelmi életem ritkásabb és lelkibb, mint az ismerőseimé. Nem arra tettem fel az életemet, hogy bizonyítsam avagy cáfoljam a hipergámia létét — ez a TE fejedben van.

Én nem ebben a keretben gondolkodom, következésképp nem akarhattam cáfolni sem. A hipergámia és az egész redpilles buli nem más, mint sunyi, gyűlölködő, önigazoló okoskodás, a túlságosan ráérő és sebnyalogatós férfiak passziója, amelyet természetesen névtelenül nyomnak oda olyan blogokra, ahol sem a red pill, sem annak cáfolata nem téma, vadászva a lehetséges ellenfeleket, ellenségeket.

Az ilyen viselkedést mindenki okkal utálja, és az egész nem vehető komolyan akkor sem, ha az ellenérzést félreteszem, és megnézem tartalmilag. Mások feje fölött nagy okosan megmondani, hogy mit miért csinálnak? Ők, akik amúgy nem is érdekelnek téged igazán, legalábbis nem annyira, hogy meghallgasd és megértsd, amit mondanak? Semmivel nem veendő komolyabban, mint a Nintendo. Mi hajt, amikor ezt csinálod?

Nyominak tűnsz ebből, amit írsz, és szerintem minden redpilles nyomi (lefordítom a te nyelvedre: nem-alfa, hanem a többi görög betű). A nyomiknak pedig nincs más esélyük, mint hogy kedvesek, szerethetőek, jó fejek legyenek, esetleg elhúzzanak egy jól felszerelt edzőterembe. Nőként is, és a társadalom sima tagjaként is ezt gondolom. Az agresszió és a névtelen okoskodás nem pálya.

Egy kicsit belegabalyodtál ebbe a témába, nem? Ez valami szektaszerű? Tagdíj, szabályzat, minden? Az én blogom viszont nem ideologikus blog, nem ügyek képviseletében, eszmei alapon teszek megállapításokat, hanem csak mondom, ami az én horizontom, és főleg: nyelvileg szépen mondom a menekültkérdést is, a reggelimet is. Nem érdekel mások izzadságszagú teóriája.

Pedig lószart, mama.

Tetszik a stílusod, megnyerő. Így aztán igazad lesz biztosan.

Milyen érdekes, a suliban valahogy a Gedeonba zúgtak bele, a gitáros srácba, és nem érdekelte őket Jenő, aki ugyan jó volt matekból, de alig volt barátja és azok is mind vesztesek. És érdekes módon valahogy majdnem minden lány Gedeont akarta, Jenőt meg valahogy senki.
Persze amit fent idézel, annak a megfogalmazása lehet kissé megtévesztő. A nő nem gondolkodik azon hogy a pasi hány nővel kefélhetett, és nem mérlegel az alapján, hogy hogyan viszonyuljon a férfihoz. A nőnek nem olyan értelemben kell a tapasztalt pasi, hogy az járna a fejében: “ez a pasi sok nőt megdugott, ezért nekem is kell” – ez nyilván hülyeség. Amiről szó van, és amiről úgy látom te még nem tudsz eleget, az maga az ösztön, ami nem tudatos gondolatokban, hanem romatnikusoknak gyomortájéki pillangókban, pragmatikusoknak a bugyi nedvességében mutatkozik meg. Vagyis Julcsa a suliban nem azért akarta Gedeont, mert tudta hogy az nagy szívtipró, hanem mert belezúgott, róla álmodott, őt kívánta. Az “elveszett láncszem” a kapcsolat a két dolog között, amiről a nő sem tud: hogy azért szeret bele, mert népszerű, mert “sármos”, mert magabiztos – és ugyanezen okokból zúg bele a többi csaj is.

A komment további része még durvábban a piros pirulás, erőszakos, evolucionista, mindenkit szarral bekenő gyűlölködés.

Én nem is értem ezt az egészet, ez nem igaz egyszerűen. Még csak nem is ismertem ilyen Gedeonokat. Hogy lehet ez? Nem volt rájuk szemem? Vagy ennyire intellektuális volt a közegem? Több tetszetős, magabiztos fiú volt a középiskolában, nekik mondjunk volt három-négy barátnőjük a suliból, négy év alatt, a többiek sulin kívül intézték, vagy finoman sóvárogtak sulin kívül és belül, és szüzen érettségiztek. Nem igaz, hogy a kevésbé népszerűek voltak jók matekból, nem igaz, hogy egymással barátkoztak. Sokkal kiegyenlítettebb volt a közösség, sokkal lelkibb volt az egész, és többfélék az emberek: személyiségek voltak a fiúk is, lányok is, tanárok is.

Hogy most, vagy már a tanáréveimben több ilyen majom (lefordítom: alfa) van, volt, azt betudom az általános eldologiasodásnak. Az emberek fokozódó mértékben válnak eszközökké. Használatosak: egymást használják, igazodnak. Egyre inkább ridegen felszínes érdek igazgatja őket abban is, hova mennek bulizni, ott mit isznak/szednek/lőnek, mit vásárolnak, hogyan szerzik az ötöst, hová adják be a jelentkezési lapot, kire akarnak hasonlítani, kivel kedvesek és kivel állnak le szerelmileg.

Én ezt nem bírom, nem értem, engem nem érdekel a pénz se, sem a csoporthoz tartozás, se az előnyök. Nem tudom az életet könyöklésként, vetélkedőként, harcként, érdekalapon felfogni. Nem állok be sorokba sokadiknak, kisebb, elágazó sorokba sem. Ami engem lenyűgöz, a tehetség, az emberség, az egyediség. A csakazolvassa sokkal erősebben érvel a dolgok emberi, emberléptékű, érzelmes-intellektuális lényege mellett, mint amennyire bármilyen ügyért küzd, vagy épp feminista. Pontosabban: a feminizmust az emberségen belül képzeli el.

És szerintem a nemek egyenlőtlenségére is, az erőszakra is, az elidegenedettségre is csak az lehet válasz, ha megtanulunk emberek lenni, önmagunk lenni, egyedi történetként, és szívből érezni és cselekedni. A dehumanizáló válaszok nem működnek.

Nem a legokosabb, nem a legsudárabban sportos, és nem is a legjobb dumájú és nem is a legjobb cuccokban járó fiú volt az, akibe hajlamosak voltak szerelmesek lenni a lányok. Én úgy emlékszem legalábbis.

És később sem tapasztaltam ezt. Azt láttam, hogy van, amikor a Nagyonhíres költő hatalmi helyzetből (tanárként) bepróbálkozik. Kiröhögtem, vagy traumatizálódtam, de áldozata nem lettem, és leadtam azt az órát. Azt láttam, hogy vannak lányok, akiknek menő iskolaidőben, új Peugeot hátsó ülésén az ötvenes, családos, alkoholista, rút tanár által megdugva lenni. Szomorú.

Nem, engem nem vonzottak soha az alfák, azt hiszem. Soha, még színészben sem. Engem az intellektuális vonzott, az agy. Én nem tudok az alfák létezéséről, mert az alfateória a nyomik önvigasza.

Mi az, amiről még nem tudok eleget? Negyven leszek májusban. Nagyon örülök annak, ami kimaradt. És meghallgattam, végigolvastam, követtem több ezer nő párkapcsolati történetét az évek alatt. És nem ezt láttam.

Kettő gondolta amúgy az én embereim közül igen dölyfösen, hogy ő alfa, ő kell a nőknek. Na, az a kettő, akivel nem kezdeném újra.

És az alfákat sem nagyon vonzottam én, általában.

Vonzottam viszont kivételes intellektusú, érzelemgazdag férfiakat, általában remek verbális készséggel.

Nem álltam be a megszokott társasjátékba. Nem érdekelt. Felszínesnek éreztem. Nem adtam a lelkemet, testemet annyiért, eleve a kettőt csomagban tudom csak, nem megy másképp. Minden mást dehumanizálónak, léleknyomorítónak tartok, az egyéjszakásokat is, a társkeresőzést is. (Ezért is többen megharagudtak.) És nekem nem ígérgettek, nekem nem fűzték a fejemet sose. Hogy lehet ez?

Nem vagyok birka, úgy is mondhatjuk. Kifejezetten röhögnöm kell az alfáknak nevezett férfiak pulykaszerűségén, és kritikátlannak tartom azokat a nőket, akik arra gerjednek, akire a többiek. A fejemet verném a falba, ha én is beleszeretek a kanpulykába, aztán meg telesírom a nagypárnát, ez annyira… bornírt. Ezek csak megalázó sztorik. Önsorsrontás, felszínes rivalizálás, mellékhatások kezelése a fő baj helyett, élet helyett órák — soha nem nagy történet. Nem ők, a nők vannak ott, személyükben, saját kincseikkel, értékesen, csak valami szerep, amit követni kell. És nem ösztön irányítja ezt, nem is érdek, sem egyéni, sem társadalmi (az érdek egyébként, ha már szociálpszichológiai a logikánk, az egyenletesebb eloszlás volna, a “mindenkinek más tetszik”). Ez az egész kívülről van, nem megélt dolog.

Hát én csak azért sem. De hát nekem a biciklivázam sem fém, a kávém sem Nespresso.

Nekem mindig emberi volt, mindig személyes volt. Ettől voltak repítős meg csodaszépen játékos élményeim, amelyek halvány emlékét felidézem valami ködös reggelen, kávéfőzés közben, és mosolygok.

A tesztkérdés mindig az: mit mondanál a lányodnak? A lányom legyen kritikus, kezdjen valamit a szeretetvágyával a kihasználás és eszközzé válás keretén kívül, ne álljon be a sorba. Ne csorgassa a nyálát ugyanazokra a hírességekre sem. Legyen saját, lényéből következő hobbija, rajongása, szerelme.

Ennek, hogy azokért rajongunk, akik látványosak, akikért szokás, semmi köze az ösztönhöz, ez tanult viselkedés, olyasmi, mint hogy tetszik a szőrmével burkolt csizmaszár 2013-ban, 2015-ben meg már nem. Alfának nevezett elfelszínesedett, látványra gyúró, jó píáros férfiakért, akikért mindenki odavan, nem vagyunk oda, hanem kiröhögjük őket, és ez agyban dől el. És persze, ők magabiztosak, ám ettől még nem érettek, nem ép lelkűek, nem érzelemgazdagok, nem okosak, és ebből következik az is, milyen velük egy negyedórás kávézás, egy fél éjszakás beszélgetés csillagok alatt, és egy másfél órás (tíz perces) szexélmény.

52 thoughts on “alfahímek

  1. A kommentet egy férfi írta, szerintem. Egy “Jenő”, aki hosszú évek sikertelenségét veri le a nőkön. Minden. Mert azt már nem teszi hozzá, hogy ő is csak “Gedeon” csajairól ábrándozott, és soha nem vette észre, hogy vannak a közelében okosak, érzékenyek is.

    • Persze, hogy férfi írta, egy fáradhatatlan, feszülős, nagyon torz troll.

      Azért nem hiszem, hogy alfa volna, mert az alfák, már ha léteznek (szerintem csak irigy szemszögből léteznek), nemigen foglalkoznak azzal, hogy ki alfa, nem csapódnak jól hangzó ideológiákhoz, nem ötölnek ki magyarázatokat a csajozásról, szabad idejükben nem kommentelnek őket alapvetően nem érdeklő blogokon, csak élnek.

      • Ha létezik emberben is “alfa”, akkor az éppen, hogy _nem_ foglalkozik ezzel a redpilles okossággal. Nem görcsöl, pláne nem ilyeneken, és pont ettől olyan reziliens, “menő”, jó svádájú, vagy kinek mi épp az ideálja.
        Az egész ott szúrja ám alapjaiban tökön magát, hogy ezt az alfázást a farkasok csoportdinamikájából szedték a fiúk. Farkaséknál nem gondolom, hogy az “alfa” páros bármelyik tagja könyvből, tükör előtt, gyakorolgatva, másokat fikázva, hasonlítgatva lett az, ami. A másik meg, hogy mi meg emberek vagyunk, teljesen más prioritásokkal, de ha maradunk a farkasoknál, akkor is kiderül, hogy az “alfa”-elméletet összehozni ezzel a redpilles-vádaskodós pöcsméricskéléssel egy szabályos fogalomzavargyár.

        • Engem lenyűgöz a farkasok hierarchiája és a logikája ennek a rendszernek. Az ereje is, támadáskor, védekezéskor. Élni nem tudnék benne ezzel a tudattal amivel most rendelkezem.
          De én a férfiak szisztémáját nem ilyennek látom, nemalfafarkas nem akar alfa lenni. Mert tudja hol a helye, többek közt.

          • Ebből is látszik, hogy ez az alfa dolog csak egy kivetülés. Ha igaz lenne, mindenki tudná a helyét és szépen beállna a menő csávók mögé falkába. Vagy menne magányos farkasnak. Farkastörvények meg farkasvakság, meg a hideg.
            Persze az egész attól is lehet egyoldalú, hogy a farkasok nem tudnak kommentelni.
            Amúgy minden farkas egyenlőnek születik meg ilyenek.

          • Igen, a farkasok csoportdinamikájának tök semmi köze ehhez a komplexuskazalhoz. Főleg, hogy a farkasoknál se azért lesz valaki a többi görög betű, mert “cikis”, hanem, mert ott van dolga. Nem lenne belőle jó alfa. Ez a faktor embereknél is megvan, de egész más formában és szerepben, tehát mindenképp recsegni fog a megfeleltetés, ez a férfi-rangsorolós akármi csak az egyik, különösen recsegős képlet.

            • Szerintem nem léteznek alfák az emberek között. Hatalom létezik, a hatalomhoz való hozzáférés (erőforrásként is értem, tehát egészség, jó külső, lakóövezet stb.), és azok követelőzése, akik kevesebb hatalomhoz férnek hozzá. Egy olyan dologban, ami ízlésalapú és szabad, senki nem kötelezhető (szerelem, szex, párválasztás). Teleírhatják a netet, nem állunk le nyomikkal, hiába érvelnek, és ha velünk nem áll le más, csak nyomi, ha nin cs semmi Történetnek nevezhető történet, akkor meg senki nem kell, mert megalkudni szar és megalázó. Másrészt viszont nem ugyanazokat tartjuk nyominak meg vonzónak, tehát nincsen ebben konszenzus a nők körében, és szerintem rohadtul nem azokat, akiket a férfiak hisznek menőnek, és akiket a MEN magazin címlapjára tesznek. Nekem a hideg víz kiveri a homlokom, amikor látom, kiket neveznek mások sikeresnek, vonzónak, jóképűnek, szívdöglesztőnek. És úgy sajnálom Andy Vajnát meg a hatalmasnak gondolt, kiöregedett pocakosokat. Nekik csak vásárlóerejük van, nőre is beváltható csekkjük, és az megalázó, abból nem fog kiderülni, milyen az, amikor RÁD vágynak, meg a gyomorreszkettető, eksztatikus szex. Na, aki az ő szerepüket irigyli, az se nagyon érti, mi a szabad, kölcsönös, emberi vonzalmon alapuló szerelem. Az megy Quasimodóval is, igenis, az csak a frusztrált nyomikkal nem megy.

            • Pontosan. A betűzős rendszert csak ráerőszakolni lehet az emberek kapcsolódásaira, mert egy ember élete más dolgokból áll össze, mint egy farkas élete. Arról nem beszélve, hogy bármilyen kaszt-, betű-, vagy akármilyen osztályrendszer felér egy átokkal a résztvevők nagyobbik részére nézve, mert kapsz egy dobozt, te “ilyen vagy”, és onnantól sínre vagy téve. Ahogy írod, hatalom van – olyan normákat fognak eléd vágni egyedüli igazságként, amit valójában azok találnak ki, akiknél a hatalom van – hogy ott is maradjon.
              Az “ott van dolga” faktor embereknél éppen ezért nem feleltethető meg a farkasok betűinek. Főleg, hogy egy embernek életében elég sok helyen lehet “dolga”, tehát ahol épp vagy, az nem a “helyed”, mint bundáskutyának a sarokban. A legjobb szándékkal sem feleltethető meg ez a kettő egymásnak, de ez a vádaskodós-kavarós szemlélet, amibe beleillesztették, már alapjaiban tele van rosszindulattal és rosszféle versengéssel.
              Meg ez a címlapcsávó-menőség… ez egy koreográfia, a kutyát nem hatná meg amúgy, ha nem tekernék alatta a pedált. Például pont az ilyen balfékek, akiket gyakorlatilag ez a balfékszerep és a harag tart egyben. Amúgy nekem a Men’s Health nyomtatott változata volt a kellemes csalódás, lehet, hogy csak jó számot fogtam ki, de nem volt benne ez a tesztoszteronhónaljszagú igyekezet, hogy “férfilapot” csináljanak. A honlap már megint nagyot csobban ebben a lábvízbe, de a nyomtatott újságnak az az egy száma pont nem olt para, sőt. Csak a men-t nem értettem benne, miután tök olvasható és akceptálható volt számomra is a 99%-a (a többi meg szakálldizájnolás és bajuszpedrés volt, abból meg objektív okokból kimaradok).

            • “nincsen ebben konszenzus a nők körében”
              Szerintem a férfiak körében sincs arról, hogy milyen nő a vonzó, legfeljebb a redpilles csapatban.

          • Ezek a Gedeonságra vágyó Jenők egy farkasfalkában legfeljebb a préda szintjére jutnának, de még egy rendesebb juhászkutya falkában sem lennének hosszú életűek, egy esztenára sem biztos, hogy bejutnának élve..

  2. Alfák. Na. Utoljára tizenéves koromban toleráltam az alfákat, amikor mindeki annyira próbált különbözni, hogy ettől teljesen egyforma lett. Meg is voltak (általában megvoltak), és csak arra emlékszem, hogy amikor már a közelükben voltam, egyáltalán nem tűntek alfáknak. Egy ominózus alfás szakításom a buszon történt, mikor is nevezett felszállt bedauerolt hajjal, és menőnek gondolta magát. Gondolkodás nélkül dobtam, mély döbbenettel. Pedig tizenhatévesen én sem voltam a fejlődésem csúcsán.
    Volt néhány mellényúlásom azóta is.
    Számomra az alfa az, aki önazonos (és nem pszicho-, szocio- ésvagy polipata), nőben és férfiban egyaránt. Na, ez az, ami a legtöbb, magát alfának képzelőnél lukacsos, szitás, hiányos. Ha meg egy hímnemű önazonos, akkor eldönthetem, hogy az ő önazonossága passzol-e az enyémmel, van-e rám pozitív hatással, akarok-e egyáltalán kapcsolódni. Meg természetesen, ő is.
    Nem a látványos külsőségek teszik az alfát. Gondoljatok csak Akelára. (“Tanúm a dzsungel…”) Az alfaság is belül van. És egyáltalán nem a bugyi nedvességének ekvivalense. (Az csak annyit tesz, hogy szeretnék már egyet dugni, és te pont megfelelsz erre, mert van kémia.Vagymicsoda.)
    Bárki lehet alfa valakinek, akivel a hajlamai, elképzelései, tervei megegyeznek, és van benne erő és eltökéltség, hogy azokba a lefektetettt irányokba gyalogoljon, masszívan.
    Különbözőek vagyunk, aki neked a gyönyörök csúcsa, az nekem maga a borzalom, és fordítva. Enyhébben, ami nekem kell és jó, az neked “kösz, nem” katergória.
    Röviden, az én meglátásomban, alfák csak a tinédzserkorba regrediált és ott megrekedt fejekben léteznek.
    Férfitársaink, akik a piros sportkocsiban és a hétszámjegyű bevételben látják alfaságuk forrását, olyan partnereket kapnak, akik szintén ebben látják. (És fordítva, nőtársaink, stb…)
    Aztán meg csodálkoznak tágranyílt szemekkel, hogy most akkor ez hogy.
    Hát így.
    Ha erre rájössz, akkor ugrottál egy kvantumot.
    Ha meg nem, akkor még nyolcvanévesen is ilyesmiket kommentelsz. De ez már legyen a te bajod, kedves kommentelő.

  3. Ó, mennyire jó rajtunk elverni a port emiatt is a nyomiknak! Ettől még számalmasabbak. Nem mi akarunk alfákat, ők szeretnének azok lenni. Csak ettől még büdösebbet izzadnak:(
    (Nem tudom, hová dugtam az egyik gyerek ajándékát. Elvonulok a konykaszegletbe, dobok egy felest, lemegyek alfába, hátha beugrik, mielőtt megjön a Mikulás.)

        • Világosan leírtam, hogy nem akarom közölni a kommentet, erre idenyomja a többit. Azt töröltem. Valahonnan veszi, olyan helyről, amelynek tartalmait nem kívánom népszerűsíteni/ő írta. Használna, antifeminista célokra, de nem fog.

          • Azt ugye tudod, hogy ez szerzői jogi aggályokat vet fel? Nem jelölted meg az idézet forrását, pedig a forrásnál egyértelműen le van írva, hogy engedélyt kell kérni bármely tartalom elviteléhez. Sajnos a világ nem úgy működik, hogy gondolsz egyet, megmakacsolod magad és azt mondod, hogy nem közlöd a forrást. Nekem nincs közöm ahhoz az oldalhoz, ahonnét másoltad a tartalmat, de úgy tudom, hogy ezért simán jogi útra terelhetik a dolgot és asszem valamit tervezgetnek a háttérben ami miatt megütheted a bokád, mert a törvény nem melletted áll.

            “A Szolgáltatás keretein belül hozzáférhető mindennemű tartalom (cikkek, fotók, grafikák, design-ok, hang és videó anyagok, szoftveres megoldások, stb) az Üzemeltető szellemi tulajdonát képezi illetve az Üzemeltető számára egyéni szerződés vagy publikus licenc által biztosított felhasználási jogok illetve az idézésre vonatkozó szerzői jogi szabályok alapján kerül felhasználásra. A szolgáltatás bármely részletének szolgáltatás keretein kívüli felhasználása csak az Üzemeltető írásbeli engedélyével vagy az adott anyag eredeti jogtulajdonosa által megszabott feltételek mellett lehetséges.”

            • Beszarok. Itt liheg és szerzői jogokat emleget…
              Ez egy nekem írt komment volt, kérlek, vezesd le, mi a probléma azzal, hogy idéztem. Nem kerestem rá, és ez nem is dolgom, krabi-kabong keresett rá/ismerte fel/eleve ő írta vagy másolta be ide.
              Én mindig szeretem, amikor ingerültek és sértődöttek az antifeministák, tartalmi érvük nulla, pedig ők jönnek ide provokálni. Az meg külön vicces, amikor a jogot (az általuk eléképzeltet, persze) lengetik be azok, akik más blogjára csak feszülni járnak a görény álneveikről és kamue-mailjeikkel, és az ő szabályait lábbal tiporják.

            • Egyébként Te is itt ezen a honlapon írtál olyat, hogy “Szerzői jogok Kérlek, ne szedj le és ne használj fel semmit, a blogtartalom szellemi tulajdonom, nem járulok hozzá semmilyen átvételhez.”

              Az “ellenoldalon” ugyanezt írták külön kiemelve hogy kommenteket se szedj le, te mégis megtetted. Na erre mi a válasz?

              • Nem szedtem le semmit, ide érkezett a komment, amit a fotón láthatsz. Nem jártam a férfihangon vagy nem tudom, hol, a saját tartalmaimmal, életemmel, témáimmal foglalkozom, nem olvasok máshol.
                A Na erre mi a válasz? stilárisan olyan gyerekes és kekec — hogy higgyem el, hogy nem unatkozó-ingerkereső-keménykedő vagy?

  4. nem irigyeltem sose az alfák szorongásait, amiktől alfák lettek végül.Rondák azok a démonok, akik miatt ennyire ki kell élni a szuperséget, a nárciszt. 8Aztán érdekes mód a Jenők megházasodnak, vagy legalább is párkapcsolatban élnek és elvannak láthatóan, mint a befőtt, akár nő, akár férfi a Jenő. A középiskolás éveket meg addigra megszépíti az idő. 🙂 )

    • Ez nem szorongás, hanem egyéniség kérdése. Az alfa egy etológiai fogalom, minden közösségben élő lénynél használatos, röviden azt jelenti hogy ő a vezér. Annak meg vagy születünk, vagy nem. Aki valóban annak születik, az nem feszül, nem szorong, tudomásul veszi hogy neki ez a sorsa és éli az életét.
      A gond azokkal van, akiknél az alfaság egy póz. Nagyon sok olyan tanács van hogy másold le az alfák viselkedését, alakíts ki olyan szokásokat, amilyen nekik van, mert egy idő után rögzülni fog és akkor te is alfa leszel, és szánsájn lesz meg hepinessz.
      Na erre mondja a művelt francia hogy bullshit. Mert hiába viselkedsz úgy helyzetekben, ahogy valaki más viselkedne (szerinted), és hiába válik ez szokásoddá, az akkor se te leszel, hanem egy álarc, amit mutatsz a világnak. Az álarcot meg időről időre le kell venni, ha nem akarod hogy hozzánőjön a bőrödhöz (mondjuk akkor is le kell, de akkor csak a bőrrel együtt jön le). És bizonyos idő után az emberek be fognak látni az álarc mögé. Napok, hetek, hónapok, évek múlva, de belátnak. Ezért van az, hogy ezek a wannabe alfák képtelenek tartós párkapcsolatot kialakítani. Mert azt gondolják, hogy a párjuknak a maszk kell és nem ők, és ha a maszk lekerül, akkor az illető elhajtja őket, és ezért inkább előbb lépnek (vagy lebuknak). Na itt van a szorongás amiről te írtál.
      Míg a valódi alfák elvannak szorongás és stressz nélkül a párjaikkal, mint a befőtt.

      • A születés nem igaz. Szép lassan egy rakás hímből lesz alfa. Az alfa egyébként csoportdinamikai fogalom is, figyelj meg emberi csoportokat: ha nincs valami, eléggé mesterséges dolog a csoportban (általában a csoporton többé-kevésbé kívülről jövő, felsőbb hatalmi szó, egyfajta dogma), ami a dinamikát megmerevíti, akkor a vezérek helyzettől, sok mindentől függően változnak. Más fajokban erőfüggő sokszor: az öregedő vezért elűzi egy másik, vannak fajok, ahol szintén aránylag gyakran változik az alfa. A biológiai párhuzamok egyébként is gyengék, veszélyesek, bármire találsz párhuzamot. A hímek egyértelmű alárendeltségére is (ragadozómadarak, guvatfürjek, hiénák).
        Ettől még van valami abban, amit mondasz, csak kissé árnyalatlan. A wannabe alfa tök igaz, csak abból indul ki, hogy muszáj alfának lenni (mondjuk te is érzékelteted, ha jól látom, hogy nem is kellene), de én meg azt mondom, hogy ez az alfa ÍGY egy mítosz. Az alfának képzelt emberek nagyon gyakran legfeljebb egy-két dologban alfák, amik ott és akkor a társadalom vagy a kis közösség számára fontos, aztán ha változik ahelyzet, kiderül, hogy nem is azok. Volt egy jó kisregény, az a címe, hogy Patkánykirály (ez itt a reklám helye? Azért ennyit szabad, ugye?) Nagyszerű, ahogy ezek az alfa-nem alfa helyzetek változnak.

        • A születést úgy értettem, hogy képesség a vezetésre. Az meg nincs mindenkinek. Nagyon sok olyan ember van, akinek az kell, hogy valaki megmondja neki, hogy mit csináljon. (Ami nagyon kényelmes, mert nem kell felelősséget vállalni semmiért).

          Illetve a vezetői kvalitások közé tartozik a rugalmasság is, azaz tudj alkalmazkodni a változásokhoz.

          • Értettem. Mindenkinek tényleg nincs – és az igaz,hogy annak el kellene ezt fogadnia, jól használni a meglevő tulajdonságait -, de az sem igaz, hogy csak képességen múlik, az sem, hogy az alfák minden helyzetben alfák, az sem, hogy életre szóló lehet a helyzet. Az sem, hogy a társaság központja valóban alfa, vezetésre alkalmas. Sokkal összetettebb ez, hiszen te is írod: vezető tud rugalmas is lenni pl. Figyel másokra, a csoportbeli összezördüléseket tudja kezelni (ha nem, ha csak legyőzi a többieket, akkor elveszti a vezető pozícióját, hiába erősebb, mert az egész csoport ellene fordul). De egyáltalán: az alfa helyzet nem állandó, egy csoportban sok alfa lehet, nem csak egy. Persze, egy pillanatban egy van, de ez dinamikus. Ergo sokkal több alfaságra képes egyed/egyén van, mint hisszük. Túldimenzionált ez az alfa dolog. Létezik, de nem olyan a jelentősége, nem úgy működik a dolog, ahogy képzelik sokan.

            • Nekem ez az egész alfatéma anakronisztikus. Olyan érzésem van, mint amikor a falusi élet szépségeiről, nagycsaládról, szűzen házasodásról beszélünk, nem is értem: nem tűnik fel, hogy ma már ez nincs? Nem kell alfának lenned, nem igazán függsz az alfáktól, ha mégis függsz, odébb mész két országgal. Eleve a vezetés igénye/képessége egy hierarchikus világot feltételez. Mi pedig már megengedhetjük magunkank a laza, horizontális kapcsolódást, egyszemélyes háztartást, internetes társas életet, vagy a virtuálisat. A teljes szellemi függetlenséget, szabadságot is. Hol, hogyan tud lenni annak szerepe, hogy ki vezet? Én nem vagyok vezető típus, asszem (vagy a fogalom eleve a férfiaké? khm), viszont nem érzem ennek hátrányát, mert nem vagyok elnyomható, nem fog se a gyerekem, se az intézménye, se a LIDL akciója rángatni. Ehhez csak annyi kell, hogy az ember tudatos, azt csinálja, amit tud és szeret, és nem forgácsolja szét magát apró stresszekben. Semmi szerepe ma már a fizikai erőnek, de jóléti társadalmakban az intellektusnak és az anyagi előnyöknek se sok, ami az élet minőségét illeti, annyira ki van találva minden, és annyi verzió van, hacsak nem leszel hiedelmek és hagyományok foglya.

              • A vezetés képessége: nem, ez nem igaz. Egy országot is kell vezetni, akármilyen demokratikusan is. Egy csoportban is van vezető, ha a személye változik, vagy változhat is szituációtól függően. Nincs folytonos konszenzus-képzés, vagy ha elvben van is, a csoporttagok egy része mindenképpen megy valaki más feje után, különböző helyzetekben, egyszerűen azért, mert nincs minden kérdésben eléggé képben. Egyébként nekem van egy saját gyártmányú szlogenem, ami szerint a főkolompos is a nyáj tagja, és eléggé hajlamom van inkább kilépni a nyájból, mint hogy menjek akkor is, ha szerintem másfelé kell menni, ugyanakkor én sem vagyok vezető. A tény mégis az, hogy az emberek többsége nem szeret teljesen kívülálló maradni, meg egyáltalán az életünk legnagyobb része mégiscsak csoportban telik, ahol együtt is működünk, meg van valamiféle iránya a csoportnak, amit ha nem is előírásszerűen, jó esetben nem is manipulációval, hanem meggyőzéssel és hitelességgel, de egy vagy néhány személy erősen megszab, meghatároz. Ez akkor is igaz, ha ez a személy, nevezzük vezetőnek, elég érett személyiség ahhoz, hogy képes legyen a többiekre hallgatni, a szava mégis a legerősebb a többié között. Persze a személy egy jó csoportban gyakran változhat, az épp esedékes feladat, helyzet szerint, épp az lesz az iránymutató (ez a legjobb szó, amit találtam erre), aki ott és akkor a legrátermettebb, a legtöbb ismerettel rendelkezik, stb. Persze ebben az értelemben akkor tényleg nem alfáról beszélünk, de ezt írtam is, hogy dinamikus az állapot.

                • Az megvan, hogy az országot is garanciák, fékek, ellensúlyok közepette vezetnek? jogkörök vannak, törvények. én nem mondom, hogy egy juhászkutya is elvezetné, de azt igen, hogy ha jól van megírva a garancia, a törvény, az intézmény, és a köz be is tartatja az első emberén, illetve élénken reagál a megszegésekor, akkor nem annyira számít a konkrét személy. Szoktuk ezt ilyen “a király levágatta a lázadók fejét, majd vacsorázott egy jót” módra elképzelni, de ma már nem így megy. Úgy értem, nem személy vezet, hanem az egy funkció. Minél demokratikusabb, modernebb egy állam (jogállam), annál inkább funkció vezet (aláírási jog, vétójog is funkció, leírt, meghatározott valami), minél törzsibb, kezdetlegesebb, annál inkább személy.

                • Éva, mit nem mondasz. És mégis, pontosan tudható, hogy mondjuk egy párt vezetőjének, miniszterelnök-jelöltjének személyisége, a vélt vagy valós karizmájaa legszebb demokráciákban is szavazatszerző. Nem okvetlenül nyerő, persze, de sok szavazatot hoz.

                • És aztán ennek a valakinek, amikor már vezet, mennyire számít a személyisége? Az vezet, akinek a pártja megnyeri a választást. De ha holnap pártbelügyek miatt kinyomják, akkor ők neveznek másikat, a saját érdekeik szerint. ezek gépezetek és érdekek alkui. A színész, annak számít a személyisége. Hízhat a Viktor még húsz kilót, kormányozhat helyette gyakorlatilag Habony és Lázár, akkor is ő lesz a mi sportos miniszterelnökünk.

                • Ezt most nem értem. Akkor az utolsó mondatod nem épp azt támasztja alá, hogy a személy számít? Vagy azért számít, mert nem annyira demokratikus az ország (hát nem, nyilván, erősen törzsi és megosztott)?
                  De nyilván, ezt írtam is, hogy demokratikus országban a vezető személye és “karizmája” kevésbé fontos, de hogy egyáltalán ne lenne szerepe, az szerintem tévedés, és az emberek, a választók “működésének” idealizálása. Nem látok országot, ahol az emberek ennyire tudatosak lennének tömegesen, hogy holmi “karizma” ne hatna rájuk. Más kérdés, de írtam is, hogy jobb helyeken azért nem az a döntő, nem azzal nyer egy párt, hanem a programjával, ha az sokkal több embert szólít meg.

                • Bele vagy bonyolódva, Laci. Vitakényszered van megint. Mivel vitázol? Én csak azt mondtam, hogy nem a személyiségével (alfaságával, alkalmasságával) vezet, az tök mindegy. A karizmája, az alkalmas szavazok szerzésére, de nem a karizmával vezet és nem is a szavazatok arányában, attól legfeljebb a helyén marad, legitim, de nem az működteti a társadalmát, nem attól lesz sikeres az országa. És a karizma is mi? Jó öltöny, jó fogazat, imidzs, tánctudás homevideón, “őszinte, emberi” megnyilatkozás, falugyűlésen kézrázás, és néhány szónoki fogás: “az emberek”, kolbászevés, foci, frappáns hasonlatok indiánokról — ki hiszi, hogy ez a Viktor?

                • Hát, egyet tudok: Torgyán 😉 Ő maga mondta, hogy ő karizmatikus.
                  Komolyabbra: gondolod, hogy azok a polikai elemzők, akik választási esélylatolgatásnál emlegetik, hogy X jelölt karizmatikus, a másik jelölt viszont szürke, ezért utóbbinak kisebb az esélye, tévednek? Elég gyakran olvastam legkülönöbözőbb országokban folyó választásokakal kapcsolatban.

                • Ez a politikai marketing területe, reklámfogás, ezt megeszi a hülyének nézett és eszközként használt választópolgár. Arról beszélgetünk eredetileg, hogy VEZETÉSRE való alkalmasság, alfaként vagy akárhogy, az számít-e. Emlékeztettem, hogy nincs Duna jegén kiabálással választott meg csatákban küzdő király. A politikában nem az egyes ember csinál semmit, hanem garainciák, tanácsadók, szokásjog és testület, a sima állampolgár élete minőségében meg nem sok szerepe van az alfa-béta-gamma-omegaságának, ha kellően rálát, mi megy a világban, és önálló(bb)an alakítja ki, hogyan akar élni.

  5. “Ne mással vívasd meg a háborúidat. Se a feministákkal, se a hímeddel. Ha pénzt akarsz, azt szerezz, ne munkát és ne is pénzes hímet. Ha megbecsülést akarsz, akkor azt. De ne úgy, hogy a hímektől próbálsz buksisimit szerezni azzal, hogy te nem vagy feminista. Ha egyenlő jog kéne, de csúnyafeminista nem akarsz lenni, mert félsz, hogy a hímek akkor nem tartanának el – akkor hülyébb vagy, mint a fiúhangos kicsi hímek, akik szerint a feminizmussal az a baj, hogy ha a nőstényeknek lehetősége lenne választani és nem lenne házasság, akkor mind az alfákkal szaporodna, oszt szegény bétáknak háborúznia kéne szomorúságukban, mint egyszer dzsentrinek, akinek nem jutott hét szilvafa.”

    “De csak akkor legyen gyereked, ha magad is el tudnád tartani. Ne kelljen egy szerepzavaros hímmel pénzen pereskedni és közben azon lamentálni, hogyan lehetne megóvni a gyereket a válástól. Álszent, hülye picsa. A házasságotoktól kellett volna megvédeni, nem a válásotoktól. A félseggel végzett szerepjátékotok dőlt össze nagyon is előre megjósolhatóan.”

    http://oriblog.blog.hu/2015/08/20/holgyeim_faszok_vagytok

    • “ezt látom a nőknél, amikor teljesen meggyőzik magukat, hogy igazából nem is lehetnének szerelmesebbek, mert pont ez a pasi volt kéznél, mikor közelgett a harminc és pont megbízható egzisztencia és az is milyen szívmelengető.

      Hát, abból a melegségből nem lesz nedvesedés. Egy ideig lehet, hogy össze tudod majd mosni a megkönnyebbülést az élvezettel – sokan teszik. Olyan jó, hogy végre teljesítetted az elvárásokat, tényleg nedvesedsz alatta. De aztán jöjjön a gyerek, mert a megkönnyebbülés már csak olyan, hogy nem tart örökké.

      Inkább bevállalsz egy egészségügyi kockázatot és tartós következményeket, csak hogy elhallgattasd a világ hangját a fejedben. Persze, nem fog menni. Csak ezután nem azt üvöltik majd, hogy miért nincs még, hanem hogy hogyan csináld és mivel tartozol még.

      Aztán amikor a hím nem érti, hogy miért olyan nehéz széttenni a lábadat és a bevásárlásra gondolni, amíg ő végez, akkor majd hibáztathatod a beléd nevelt alacsony libidót. Pedig dehogy alacsony az, csak kéne az új pasi. Vagy egy olyan, akihez legalább vonzódsz, nem csak megfelelő.

      Ha nem feküdtél volna be az évezredek óta hibásan begyakorolt szerepek alá, akkor most nem kéne nyelni.”

  6. Engem hidegen hagy a tesztoszterontól duzzadó, elemi erő, még a gondosan kidolgozott izmok is (a tornászoké tetszik!), ehelyett a hűvös intellektus indít be. Már középiskolában is. Színészben is. Mindig. Meg a tehetség, lényegtelen, hogy miben, csak legyen lángoló, odaadó, elmélyülő valamiben, ami érdekli, ami fontos neki.

  7. Krabi-krabong írt e-mailt, amelyben meggyőzően állítja, hogy nem ő volt Orbán Viktor, és nem is ő írja az Antigumit.

    Ha be tudod tartani, hogy ez nem vitablog, nem ideologikus hely, és nem ingert keresni jössz ide, akkor jöhetsz.

    Természetesen megy a műsor, kattintásözön, felpörgött a fotótár, különösen a fedetlenebb testrészek forgalma. Viccesnek tartanám, ha nem volna ennél érdektelenebb.

    Fiúk! Get a life! Írjatok jó blogot! Menjetek edzeni! Ne hisztizzetek, ne provokáljatok ügyeket! Ha jogi problémátok van, keressétek fel Orbán Viktort, aki nekem ezt ide kommentelte.

    (Az miért van, hogy én nem olvasok se Gumit, se Férfihangot, de eszembe se jut? Csak olyat olvasok, ami izgalmas, a feszülés nem érdekes, még az se, ahol konkrétan és nem csak sunyin estek nekem. És Gumi, te nem azért olvasol, mert itt “szarral dobálnak” (érdekes az énképed amúgy), hanem mert kíváncsi vagy és unatkozol. Mindent olvasol, te is, hirlando is, és ha épp nem vagytok naggggyon mérgesek, akkor viszonyítotok hozzá, mert valamiért mérvadónak tartjátok, amiket írok.)

  8. “Ha be tudod tartani, hogy ez nem vitablog, nem ideologikus hely, és nem ingert keresni jössz ide, akkor jöhetsz.”

    Be tudom.

  9. Aha. Szóval nincsenek alfák és csak a nyomik találják ki őket.
    Jó. De akkor ne halljak többet a hülye férfiakról, akik az üresfejű, babaarcú, kebelcsodákra buknak. Fogadjátok el, hogy ez nem így működik, őket ti találjátok ki, hogy kompenzáljátok azt, hogy Jóska nem a ti popsitokat markolássza.
    Mindkét nemnek megvannak a saját jól bejáratott sztereotípiái (amelyek nagyon ritkán nélkülöznek MINDEN alapot), a szerző most éppen kiemelt egyet (nyilván a hímektől) és beletaposta a sárba.

    • “ne halljak többet a hülye férfiakról, akik az üresfejű, babaarcú, kebelcsodákra buknak.” Tőlem ugyan nem hallottál ilyet, leszel szíves a konkrét véleményemmel vitázni, és nem egy “ti nők” ostobaságot ideerőltetni. De azért vicces, ahogy előírod.

      Nem mi szenvedünk férfihiányban, ti szenvedtek nőhiányban, azért vádaskodtok meg találtok ki elméleteket.

      Amelyeket én fél kézzel, tizenhét perc alatt írt posztokban bontok le.

      Mi csak kiröhögjük az ilyen férfiakat, ha egyáltalán léteznek. Nem hiányzik, hogy olyan markolássza a seggem, akit síkagyúnak és humán fogyatékosnak (emberség, ép lélek híján valónak, belül szegénynek, külsőségekre kattanónak) tartok.

      Nekem a szerelem hiányzik, nem kell semmiféle Józsi, se sztárférfi, se pénztárca, se nagy farok. az izmokat megnézem, mint egy múzeimban, van, akinek jól áll.

      A szerelem viszont történik, nem terem mindenhol, keresni nem lehet, nem tesz butává, gyűlölködővé és kiszolgáltatottá a hiánya. Probléma nincs, nem is nyavalygok és főleg nem vádaskodom.

      Ha esetleg én vagyok valamiképpen az akadálya, hogy nekem szerelem (igazi) legyen az életemben, akkor így jártam, mert nekem az a legfontosabb, hogy én ilyen lehessek, amilyen lettem, a szerelemnél is fontosabb. Mert azóta vagyok jól.

      Nem tapostam a sárba semmit, vagy neked valami szakrális jelkép az alfateória, és sértés, ha valaki nem hisz benne?

      Jó a buli szexiséknél? Szánalmas, amiket oda írogatsz.

a kommentelés lehetőség, jóakaratú és nyitott olvasóknak

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Kapcsolódás: %s